Vencel szemszöge
Péntek van. "Könnyű" nap.
Nem igazán részletezném a napot, szereztem egy hármast kémiából és egy négyest biológiából.
Ma van a pályázati határidő, bár a mi osztályfőnökünk hetek óta beadta a nevezést. Végülis az online játékos nyert. Szerintem nagyon jól megtudjuk majd csinálni, bár sok utómunka lesz vele, de mi megoldjuk! Mi mindent megoldunk!
Egy osztályon (9.A) kívül mindenki indul.

Zsófi szemszöge
Reggel 8 órakor keltem, mert Zétény ébresztett.
- Ne már! - nyavajogtam.
- De, gyere!
- Minek? Én még aludni akarok.
- De nem fogsz. Tök jó programunk van mára.
- Jajj már, mondd. - ültem fel.
- Előbb öltözz fel.

Kinyitottam a szekrényem, és az első ruhát kivettem onnan. Nem volt kedvem válogatni.

- Na mondd már!
- Megyünk vidámparkba!
- Tényleg? -örültem meg.
- Igen.
- De jó! Mikor indulunk?
- Ha neked is megfelel, indulhatunk akár most is.
- Oké, csak először gyorsan megmosom a fogam. - mondtam.
- Jó. Ja és jön Napsi is.
- Okés.

Hamarosan indultunk, de először Napsiért, onnan pedig a vidámparkba.
- Hova menjünk? - kérdezte Zétény.
- Óriáskerék? - tette fel ötletét Napsi.
- Nekem Oké. - mondtam.
10 perc sorban állás után tudtunk felszállni rá. A tetejéről az egész várost láttuk.

Miután leszálltunk róla, egy standhoz mentünk, ahol íjászkodtunk. Vaagy valami hasonló. Itt csak Zétény nyert, de ő is csak egy plüss medvét.
- Kéred? - kérdezte Zétény a húgától.
- Nem. Szofi jobban fog neki örülni!
- Neki már nagyon sok plüsse van, ez legyen a tiéd! - mondtam.
- Oké. Köszönöm!
- Szivi. - mondtam.

Az íjászkodás mellett volt egy olyan stand, ahol dobni kellett labdával és leütni a dobozokat. Ebben az a csel, hogy az alsók mindig nehezebbek, vagy tesznek bele súlyt. Ennek ellenére egyszer ki lehet ezt is próbálni. Igazából nem is játszottunk olyan rosszul, két nyereménnyel is gazdagodtunk. Egy notesszel és egy újabb plüssel. Ez végül Szofié lett.

A nap utolsó standja ahova délelőtt mentünk, ott lufit kellett kidurrantani. Nos, itt is tudom, mi a csel. És ez olyan jól működik, hogy nem sikerült egyet sem durrantani. De szórakozásra jó volt. Szóval a csel annyi, hogy a lufik nem annyira vannak felfújva, a nyíl pedig nem hegyes.

Délben egy ott lévő helyre ültünk le enni, de nem ettünk olyan sokat, miután az árakat megláttuk. Sokan voltak, de még jobb helyzetben voltunk, mint a fél órával utánunk érkezők, ők ugyanis sokkal több időt töltöttek várakozással.

- Megyünk dodzsemezni? - kérdezte Napsi.
- Most?
- Aha!
- Nem. Most ebédeltünk, nem lenne jó, ha visszajönne az étel.
- Oké, akkor majd később. Most hova?
- Nem tudom. Nektek mihez lenne kedvetek, ami nem jár sok mozgással? - kérdeztem.
- Esetleg elmehetnénk kacsát horgászni. - mondta ötletét Zétény.
- Jóóó!
- Nekem is Oké. - mondtam, majd elindultunk. Pár(száz) méterrel később már ott is voltunk. Itt nem álltak olyan sokan (legtöbben még ebédeltek) így hamar megkaptuk a botokat, és játszhattunk is. 20 szám volt, minél magasabb a szám, annál értékesebb a nyeremény. Aha, csakhogy azt nem mondják, hogy a magas számokból kevés van, az alacsonyakból sok.
Zétény végül 4-es számú kacsát fogott, ezzel egy tollat nyert, Napsi 15-öst (ezzel a legmagasabb szám az övé), amivel egy nagyobb (de még nem nagy) méretű plüsst nyert, én pedig 7-est, ezzel egy telefontokot nyertem. A tokon az Eiffel-torony van.

Ami után itt is végeztünk, elmentünk sorba állni a dodzsemhez. Illetve Napsi és Zétény sorban állt, én ezt inkább kihagytam.

...

- Milyen volt? - kérdeztem tőlük, mikor kijöttek.
- Nagyon jó volt! Az volt a legjobb, amikor ütköztünk.
- Végülis ennek az a lényege. - mosolyogtam.
- Igen. Na de most hova? - kérdeztem, de senkinek nem volt ötlete.
- Jó. Ebben az esetben ... - húztam kicsit az időt. - ebben az esetben üljünk fel arra a körhintára. - mutattam rá.
- Ne már Zsófi! - szólt Zétény.
- De, gyertek. Közben gondolkodjatok hova menjünk.
- Esetleg a fotó falhoz? - vetette fel ötletét Napsi.
- Jó. - majd elindultunk oda, a körhinta kihagyásával.
- Megmentő vagy. - súgta oda Zétény Napsinak, de én is hallottam.
- Tessék?
- Semmi. - nevettek egyszerre.

A hosszú séta után (mivel a fal a bejáratnál van, mi pedig a túloldalon voltunk) meg is érkeztünk, és készítettünk egy adag képet. Szerencsére senki nem állt se előttünk, se utánnunk, a hely szinte üres volt. A legtöbben már akkor megcsinálták, amikor bejöttek, vagy majd mikor mennek haza, akkor fogják. Vagy nem szeretnének képet készíteni.
A következő képek készültek:
Rólam egy, ahol a (már nagy) hasamat fogom, egy, ahol csak szimplán állok, egy, ahol ülök.
Napsiról szintén készült egy, ahol áll, egy ahol ül. Ezen kívül volt ahol feküdt, máshol kézenállt, vagy éppen spárgázott.
Zétényről egy "menő vagyok" kép készült.
És persze voltak páros képek.
Zétényről és Napsiról egy olyan kép készült, ahol egymást átkarolják.
Napsiról és rólam egy olyan, ahol (mint két barát) átöleltük egymást.
Zétényről és rólam pedig egy olyan, ahol Zétény mögöttem állt, állát a vállamon támasztotta, keze az én kezemen volt, amit én a hasamon tartottam.
Hárman csak egy szelfit csináltunk.

A délután folyamán még Zétény és Napsi felszálltak a hullámvasútra, meglátogattunk további standokat, valamint a parkban lévő ösvényen is végig mentünk.
5 óra körül indultunk haza.