Zsófi szemszöge
Jó, akarom mondani jobb reggelt! A mai reggel is ugyanúgy kezdődött mint a többi.
Mikor már fel voltam öltözve, a hajam is elfogadható állapotban volt és már a fogamat is megmostam Zéti jött be.
- Szia. - köszöntem neki.
- Sziasztok! - mondta. Amikor csak ketten vagyunk, akkor nem nekem, hanem nekünk beszél.
- El kéne mondani őt. - mondta, amiért bejött.
- Jó. - mondtam egyszerűen. - De mikor, vagy hogy? - kérdeztem.
- Arra gondoltam, hogy ma, de legkésőbb vasárnap el kéne mondani, hogy ne keljen tesizned. Nehogy elveszítsük a kis manót.
- Igazad van. - mondtam, mert igaza volt.

Még volt egy kis időnk, majd elindultunk a gimibe. Idén ez a legrosszabb napunk.

Kémiával kezdtünk, ahol szerencsére nem írtunk dolgozatot.

Tesin szokás szerint csak ültem a padon, és ez így is lesz minden bizonnyal egész évben. A többiek röplabdáztak.

A biológiát Venci és Rebi is felelt, Vencinek kettes, Rebinek négyes lett a felelete.

Fizikán szintén dolgozatot írtunk, ott témazárót. Szerintem nekem hármas lesz.

Olaszon dolgozatot írtunk az előző anyagból, amit kétszer vettünk, tehát ha valaki mindkét órán figyelt, nem is kellett tanulnia.

Matekon pedig csak egy új anyagot vettünk.

Hazafelé hárman sétáltunk. Venci, Zéti és én. Napsi már egy órája otthon volt.

Fél kettő volt, mikor hazaértünk, mi ekkor szoktunk ebédelni, de amikor megtudtam mi lesz az ebéd, nem voltam igazán boldog. Zöldborsó főzelék és fasírt volt. Ezzel önmagában semmi gond nem lenne, azonban a fasírt belsejében tojás volt. Inkább úgy döntöttem hogy nem eszek. Úgy is maradt egy kis pékségi sütim, majd azt megeszem.
Amikor viszont kinyitottam a táskám, sajnálattal vettem tudomásul hogy összesen 1 db kis péksütim maradt.
Akkor jöjjön a B terv. E szerint elmegyek sétálni és közben veszek magamnak enni valamit.

- Reni, elmehetek sétálni?
- Persze, menj csak. De 5 órára érj haza, hogy ne legyen sötét.
- Okés, köszi.

Na, ez le is van tudva. Felvettem egy melegebb pulcsit, majd elindultam sétálni. Közben bementem a pékségbe, ahová addig jártunk, amíg általánis sulisok voltunk. Út közben a vásárolt termékek felét meg is ettem. A többit félretettem későbbre.
Elmentem egy parkba, ahova régebben sokat jártam. Itt csak ültem, majd egy idő múlva haza indultam. Az óra 16:55-öt mutatott, ezért elkezdtem sietősebbre venni a tempót hogy hazaérjek. És sikerült! Pontban 17 órakor léptem be a házba.
- Sziasztok! - köszöntem hangosan.
- Szia! - hallottam a válaszokat a nappaliból és a konyhából.
Felmentem a szobámba.
- Bejöhetek? - hangzott a kérdés az ajtó túloldaláról.
- Gyere.
- Hol voltatok?
- Elmentünk sétálni, közben a pékséget is meglátogattuk és a parkban is leültünk. - válaszoltam.
- Miért nem szóltál, én is mentem volna veletek.? - erre nem mondtam semmit.
- Egyébként pedig mikor mondjuk el nekik? - kérdeztem.
- Vacsorakor?
- Jó. De kérlek te beszélj. Nekem nem menne.
- Rendben. Aludhatok ma veletek?
- Persze. Bármikor. - mondtam, majd kaptam a homlokomra egy puszit.
- Egyébként mikor is lesz a vérvételed?
- Kedden.
- Mehetek veled?
- Minek? Ott csak annyi fog történni hogy vért vesznek. Még nem derül ki semmi.
- Hát akkor jó. De ugye nem lesz semmi bajod?
- Zétény! Kérlek ne aggódj az ilyenek miatt. Még senki nem halt bele vérvételbe.
- Honnan tudod?
- Zétééény! - húztam el az É betűt.
- Jó, jó, befejezem.
- Egyébként szerinted milyen szülők leszünk? - kérdeztem.
- Te szerintem nagyon jó, és rád fog hallgatni a kis hercegnő. Én viszont nem hiszem hogy jó leszek.
- Én pont fordítva gondolom. És még mindig nem tudjuk hogy lány lesz.
- De én tudom hogy lány lesz. Egyszerűen érzem hogy az lesz. Egy okos kis csajszi. - mondta Zéti
- Hát ha te ennyire biztos vagy benne.
- Teljesen.
Ekkor kopogást hallottunk.
- Gyere. - mondtuk egyszerre Zétivel.
- Sziasztok! - jelent meg az ajtóban Napsi.
- Szia. Mizu? - kérdezte Zéti.
- Semmi. Hoztam nektek valamit. - nyújtott át nekünk egy pöttyös csomagolópapírba csomagolt ajándékot. - Illetve neki. - mondta Napsi.
- Köszi. - öleltem meg, majd Zétivel együtt kinyitottuk az ajándékot, amiben egy egyszerű, fehér baba ruha volt. Látványától még egy könnycseppet is elengedtem.
- Köszi Napsi! - öleltem meg újra.
- Szívesen. A fehér színnel nem tudtam mellé nyúlni, ezért olyat vettem.
- Köszi hugi.
Ekkor újra kopogtak. A ruhát gyorsan a hátam mögé rejtettem a csomagolással együtt.
- Gyere. - mondta Zétény.
- Azt hittem már soha nem engedtek be. Na mindegy, csak azért jöttem hogy kicseréljem a függönyöket.
- NE! Vagyis nem kell. Majd megoldom én.
- Biztos? Hiszen a kezed.
- Már nem fáj.
- Hát Jó. Mellesleg gyertek vacsorázni. - mondta Reni.
- Mindjárt megyünk.
- Jó. - mondta, majd kiment a szobából.
- Huhh, ez meleg volt. - mondta Napsi.
- Nekünk mondod? - kérdeztem.
- Nem, amúgy a szomszédnak mondtam.
A ruhát gyorsan elhajtogattam és a szekrényembe tettem, majd mentünk enni. Napsi egy kicsit előrébb ment, szerintem érezte hogy most szeretnénk beszélni Zétivel.
- Akkor elmondod? - tettem fel a kérdést.
- El. - válaszolt Zéti röviden.
- Rendben.

A vacsora melegszendvics volt. Nem tudtam sokat enni belőle, túlságosan izgultam. Egyre közelebb kerültünk ahhoz, hogy mindenki megtudja hogy itt van velünk még valaki.
Egy idő múlva megszólalt Zéti.
- Szeretné(n)k valamit mondani. Ne szóljatok kérlek bele, ne mondjatok semmit, majd csak a végén. Köszi. - mondta Zéti, az N betűt alig ejtve. Végignéztem mindenkin. Egyedül Napsi volt, aki tudta mit szeretne mondani Zétény, legalábbis gondolta. A többiek csak érdeklődve hallgatták Zétit.
- Nos, Rendben. Hol is kezdjem? - tette fel a költői kérdést, de Cortez válaszolt rá.
- Az elején.
- Inkább a közepén. - mondta Zéti.
- Akkor ott, csak a lényeg legyen benne. - De hisz az bennem van, és nem a mondatban.
- Na szóval arról lenne szó, hogy... Fú basszus. Szóval... Az van hogy...
- Mi az fiam? - kérdezte Cortez.
- Hát ő... - nem tudta kimondani. Többször elterveztem hogy majd én kimondom hogy terhes vagyok, de nem ment.
- Na szóval...
- Zsófi terhes. - mondta ki a végét Napsi.
- Most ugye szivattok? - kérdezte Cortez.
- Nem. - mondtam.
- Ezt nem hiszem el. Hogy lehetett ez? 16 éves vagy! Te pedig 17! - nézett Reni rám, majd Zétényre.
- Igen, mi is tudjuk.
- Hányszor mondtam hogy védekezz? - kérdezte Cortez.
- Megtettem. - mondta Zétény.
- Akkor nem lenne ez. - mondta Reni.
- Egyik módszer sem 100%-os. Csak 99.
- Azt ne mondd nekem hogy ti pont abba a 1%-ba estetek bele.
- Pedig de.
- Istenem, én ezt nem hiszem el! - mondogatta Reni. - Olyan szerencsétlenek vagytok. - ez rosszul esett.
Már egy ideje tartott ez a vita, amikor nem tudtam visszafogni magam.
- Igen, terhes vagyok. Nem, nem akartuk őt, de itt van. Legalábbis nem most akartuk őt. Biztos hogy nem fogok egy kis életet megölni vagy megölettetni, mert Ti ellenzitek a mi kis manónkat. Gondoljatok már bele hogy nekünk milyen lehet. 16 és 17 évesen megtudni hogy szülők leszünk egy kis időn belül. Ha tudni szeretnétek, amikor ellógtunk a suliból orvosnál voltunk. Ha még azt is tudni akarjátok hogy hány hetes, elmondom. 6. Nem mi akartuk ezt így, de így alakult. Nem tehetünk róla. Igen, mindketten hibásak vagyunk, mert az esemény után nem ellenőriztünk semmit. De ki gondolta volna mindezt? - mondtam sírva.
- Van benne valami. - mondta egy kis szünet után Reni.
- Nem hiszem el, hogy még te is mellettük állsz. A 17 éves fiad apa lesz. Érted ezt?
- Igen. De nézd csak, mi is voltunk még fiatalabbak, és emlékezz csak vissza! Nekünk is lett volna még korábban gyerekünk. Igaz, akkor én már 19, te pedig 20 éves voltál, de a szüleim és a nagyszüleid nem akarták hogy megtartsuk őt. Te is tudod, hogy mi akkor hogy éreztünk. Ne tegyük mi is ezt. - mondta Reni.

Visszaemlékezés
2015. Április 4.
Vasárnap van. A reggelem nem indult fényesen, ugyanis hánytam. Ugyanúgy mint tegnap vagy azelőtt. Ugye nem az van, amire gondolok? El kell mennem egy tesztért. Ma Cortez is itthon van, akárcsak Justine és Jean Luc.
- Majd jövök! - mondtam, majd elhagytam a lakást.
Néhány percbe telt a vásárlás, majd itthon megcsináltam a tesztet. És pozitív. Kettőt vettem, és a második is az lett.
- Cortez. - mentem oda hozzá, majd megmutattam neki.
- Ne.
- De!
- Úristen de jó! - örült ő is.
Elmondtuk Justine-nak és Jean Luc-nak is. Ők is örülnek.
Este felhívtuk anyuékat és Cortez nagyszüleit. Nem igazán örülnek neki.

Vissza a jelenbe
- Ezt nekem akkor is fel kell fognom. - mondta Cortez. - A 17 éves fiam, aki mellesleg nem is olyan rég született apa lesz. - mondta.
- Igen, apa leszek. - mondta Zétény.
- Na és mikor kell legközelebb menned? - kérdezte Reni.
- Ultrahangra egy hónap múlva, kedden vérvételre. - mondtam. - meg majd egy kis könyvet is meg kell szereznem.
- Rendben. És a sulival mi lesz?
- Be szeretném fejezni. - mondtam.
- Akkor hétfőn elintézzük neked hogy magántanuló legyél. Tesire pedig írok felmentést, aztán az igazgatóúr úgyis beszélni fog a tesi tanárral.
- Rendben, köszi. - mondtam.
- Szívesen. - mosolygott Reni.

Ezután mindenki felvonult a szobájába.

Zéti szemszöge
Lenne egy bátyjám vagy egy nővérem. Ez, és a veszekedés maradt meg bennem a m vacsorából. Négyen lennénk. Illetve öten. Vagyis mostmár hatan. Na mindegy. Azért örülök hogy anyuék ahhoz képest így elfogadták. Igazából én is hasonlóan reagáltam volna az ő helyükben.
- Hallod Bro, én vagyok a rosszfiú, erre te leszel apa? Ügyes vagy! - mondta Vencel.
- Valakinek annak is kell lennie, nem? Én legalább viszem tovább az Antai-Kelemen családot. - mondtam.
- Én is fogom, de én még nem most.
- Hát én meg igen. Ennek így kell lennie.
- Jól van, te tudod! De neked nem lehet majd menni bulizni vagy csajozni.
Amíg én éppen egy buliban vagyok, vagy éppen csajozok, addig te cserélheted a pelenkát. - nevetett Vencel.
- Nem baj, de nekem legalább büntetlenül lehet két csajom egyszerre.
- Lány lesz? Én úgy tudtam hogy ilyenkor még nem lehet tudni még ezekkel az ultra modern cuccokkal sem.
- Még nem tudjuk, de én érzem hogy az lesz. De ha nem haragszol most megyek a csajaimhoz.
- Oksa Bro.
- Na cső! - zártam be az ajtót.

Bekopogtam Zsófi ajtaján.
- Gyere. - mondta.
- Hogy vagytok? - kérdezte.
- Nem jól. Rosszul esett amit Cortez mondott. - vallotta be.
- Ne foglalkozz vele. Csak őt is lesokkolta a hír. - próbáltam nyugtatni.
- Jó, de akkor sem kellett volna ezt mondania.
- Igaz, de nézd a jó oldalát, elfogadták a kis manót.
- Igaz.
Ekkor Reni jött be a szobába.
- Zavarok? - kérdezte
- Nem. - mondtuk Zsófival.
- Hoztam néhány dolgot. Ez volt Zéti első cipőcskéje. - Mutatta a kis cipőt.
- Itt pedig az első kép róla. Itt mindössze 2 napos volt.
-Anya, kérlek ne égess régi képekkel. - kértem.

Még kicsit mesélt rólam majd elbúcsúzott, mi pedig elmentünk zuhanyozni, fogat mosni stb.

Este Zsófival aludtam, ahogy azt terveztük. Alapból közel voltunk egymáshoz, de minél közelebb akartam érezni őket magamhoz, (Ez aztán fogalmazás) ezért közelebb húztam magamhoz Zsófit.

Éjjel szomjas lettem, ezért lementem inni a konyhába. Mikor visszaértem, mondtam pár szót a mi kislányunknak. Nem, nem biztos hogy lány, de szeretném az lesz.

Szia Picúr, én vagyok a te apukád. Remélem szeretni fogsz engem. És remélem hogy jó szülő leszek. Anyukád tuti hogy jó szülő lesz. Én még nem igazán bízom magamban. Félek hogy rossz leszek neked, vagy nem tudok eleget adni. Elvégre még én is csak egy gyerek vagyok. Nincs munkám, se semmim. Még a sulit sem fejeztem be. De tudod az, hogy te itt vagy, mindennél jobb. Lehet nem én leszek a példa szülő, lehet hogy kínosnak fogod majd érezni amikor már nagyobb leszel, hogy a te szüleid, vagyis mi sokkal fiatalabbak vagyunk az osztálytársaid szüleinél. De ennek ellenére remélem hogy szeretni fogsz minket és nem fogsz elítélni minket emiatt. Én meg fogok tenni mindent, hogy Neked és Anyukádnak minden a lehető legjobb legyen. Ígérem hogy fogok keresni magamnak munkát. És szeretnék neked elmondani egy titkot... (Ezt nem írom le, legyen mindenkinek titok) remélem örülni fog neki anyukád. Most ha nem bánod, visszamegyek aludni, mert miután megszülettél, van egy olyan érzésem hogy keveset fogunk aludni. Aludj jól Picúr! És próbálj meg ne hányingert okozni anyukádnak.

Szerintetek Zsófi és Zéti milyen szülők lesznek? Ki lesz az engedékenyebb? Ki lesz az, aki jobban félteni fogja a kis manót/Picúrt?

Valamint most is kérdezhettek a szereplőktől vagy tőlem!