Vencel szemszöge
Mi van velem? Részeg vagyok vagy mi? Iskola eleje óta írom a napjaimat. Na mindegy, ma is megyek abba az iskolának nevezett börtönbe. Ha más miatt nem is, Zsófi miatt megéri. Valahogy ő megváltoztatott. És nem rossz irányba. Egyébként tegnap anyu kissé ki volt rám akadva hogy miért egy lánnyal voltam, de apu megértett engem, szóval megbeszélte anyuval hogy ez tök normális dolog még minden. Ma már elkezdtünk tanulni is... Je!

Matekon hoztam a sajátos formám, persze hogy nem igazán tudtam válaszolni. De azért ne úgy képzeljetek el engem hogy nem tudok összeadni meg kivonni vagy szorozni és osztani. Azt tudok. De ezek a hülye szabályok meg a többi nagyon nem megy.

Amúgy a mai nap egy része nem volt olyan jó. Zsófi szinte rám sem nézett. Azonban utolsó, hatodik óra után ez megváltozott. Odamentem Zsófihoz, miután a teremben már csak páran voltunk.
-Zsófi! - szólítottam meg.
-Igen.
-Nem tudom gondolkodtál-e már, de ugye tegnap kérdeztem valamit. -nem is kellett folytatnom, Zsófi tudta mit szeretnék mondani.
-Igen, gondolkodtam. Azonban még nem igazán tudom. Tudod, még csak hetedikesek vagyunk. Te 13, én 12 éves. Ez még korai lenne, nem? Vagy te hogyan gondolod? -elszomorított amit mondott, de úgy döntöttem ezt nem mutatom ki, és megpróbálom mégis rábeszélni, hogy jöjjünk össze. Bár tudom, ez kicsit szemétség.
- Szerintem nem. Mármint persze, lehet hogy nem örökre leszünk együtt, de most lehetünk együtt.
- Hát nem tudom, ez még akkor is korai. Majd talán, később. Még annyit fogunk változni. És az pedig nem jó, ha mondjuk 2 hónapig együtt vagyunk, aztán szakítunk.
- Rendben, de azért még gondold át mégegyszer.
- Jó. Holnap találkozunk, Szia!
- Szia.

Na, ez most nem jött össze. Nem tudom... Most vajon érez irántam valamit, vagy nem. De ha nem, akkor mi volt az tegnap? De ha mégis, akkor miért nem mondta hogy lesz a barátnőm. Remélem holnapig meggondolja magát.

Itthon beszélgettem erről Zéténnyel. Szerinte van nála esélyem, csak még nem biztos benne Zsófi. Délután szinte végig matek feladatok megoldásával foglalkoztam, mert anya szerint nem lehet ennél fontosabb programom. Szerintem meg de. Pl. Zsófival beszélgetni, X-boxozni, telefonozni, biciklizni. De nem, Zétényke és Vencike most matek feladatokat csinál, akármennyire is nem érti. Na mindegy, szerencsére ezt túléltem.

Zsófi szemszöge
Sziasztok, itt újra Zsófi. Csütörtök van, tehát első óra fizika. Nos, ezen az órán még nem igazán tanultunk. Matekon viszont már igen, ahol szegény Vencelt és Zétényt szivatta végig a tanár, amikor ő nagyon jól tudja hogy ők ketten nem értik azt. Ekkor kezdtem el gondolkodni hogy nap végén szólok Vencinek vagy Zétinek hogy jöjjenek át hozzám, és segítek nekik. Vagy ha a szüleik nem engedik meg nekik ezt, akkor én ámegyek hozzájuk. Azonban tervem nap végén szinte rögtön meghiúsult, amikor Venci (igen, tudom hogy nem szereti ha becenevén szólítjuk) odajött hozzám a tegnapival kapcsolatban. Én azt mondtam neki, hogy még korai, meg stb. de igazából csak az van hogy nem tudom. Még nem ismerem annyira. Ismerem, csak nem annyira. Lehet majd később amikor jobban megismerem összejövünk, de még nem tudom. Ezek után pedig inkább nem szóltam neki.

Másnap, Vencel szemszöge
Ma reggel mikor felkeltem, rosszul éreztem magam. Hányingerem volt és fájt a torkom. Nem akarok beteg lenni, mert szeretném látni Zsófit. Azonban anya már nagyon jól ismer, és látta rajtam hogy rosszul vagyok. Ezért pedig én itthon maradtam, Zétu viszont nem. Így pedig esélytelen hogy Zsófi hozza át nekem a leckét, hiszen van egy testvérem, aki tudja nekem mondani.

11 óra körül elmentem orvoshoz. Szerencsére nem kellett messze mennem, az orvosi rendelő pár száz méterre van otthonról.
[...]
Jövőhét után mehetek újra iskolába. Ennek egyrészt örülök (mert azért mégis, ki szeret oda járni?) másrészt viszont nem (hiszem nem láthatom addig Zsófit)

Zsófi szemszöge
Ismét egy csodás napra virradtunk. A nap fénye besüt az ablakon, madarak csicsergése hallatszik. Kezdődhet a péntek!

Az iskolába érve rögtön észrevettem hogy Venci nincs itt, de testvére igen.
- Szia! - mentem oda Zétényhez.
- Szia, mizu?
- Semmi. Vencel? - kérdeztem.
- Reggel rosszul volt, ezért ma otthon maradt.
- Értem, jobbulást neki. - mondtam
- Átadom. - mosolygott, majd tovább ment.
Én a napot nagyrészt a csajokkal töltöttem. Beszélgettünk a fiúkról is. Többségüknek Márk tetszik, azonban ő most jelenleg együtt van valakivel. Azonban Mirának (hiszen testvérek) nem ő tetszik, hanem más. Ez a más pedig Venci.
Mira így néz ki:

Nem olyan csúnya (bár mint már mondtam szerintem kicsit kényes) szóval még az is lehet, hogy Vencinek tetszeni fog. Ezt viszont én nem engedhetem meg.

Lehet kicsit féltékeny vagyok...

Szóval utolsó óra után megkérdeztem Zétényt hogy átmehetnék-e hozzájuk ma, aki erre azt mondta hogy felőle nyugodtan. Elmondta hol laknak.
[...]
Délután 3 óra van. Anyu elengedett hozzájuk két feltétellel. Első, ha odaérek  felhívom őt, második pedig megadom az anyjuk vagy apjuk telefonszánát. Mikor odaértem hozzájuk, felhívtam anyát és elkértem apjuk telefomszámát. Miután ezzel megvoltam, felmentünk Vencel szobájába, aki akkor aludt, de amikor bementünk felkelt.
- Szia! - köszöntem neki.
- Szia! - ült fel az ágyon.
- Nem kell felülni. Maradhatsz úgy is. -mondtam.
- Nem, jobb ez így
- Rendben. Nekem mindegy.
- Miért jöttél? - kérdezte.
- Hát mert... -nem tudtam válaszolni.
- Hiányoztam? -erre csak bólintottam egy kicsit.
- Tudtam. Tes, kicsit kimennél? Kösz. -mondta a választ nem megvárva. - 2 perc múlva visszajöhetsz. -tette hozzá, mire Zéti kiment.
-Gyere ide kérlek! - mutatott maga mellé, majd odamentem.
- Ülj le! - kért meg.
- Hát jó. Mit szeretnél? - kérdeztem.
- Megölelni. - ekkor pedig magához húzott és a fülembe súgta: SZERETLEK - majd elengedett.
- Nos hát az van, hogy lehet én is. Mondjuk azt a lehetet inkább kivenném a mondatból. Én is szeretlek! - mondtam.
- Akkor -kezdett bele a mondatába, de nem hagytam folytatni. Tudtam mit szeretne.
- Igen, lennék a barátnőd. - mondtam neki, és újra megöleltük egymást, de ekkor belépett Zétény.
- Letelt a két perc! Mi történt itt? - kérdezte minket látva.
- Összejöttünk. -mondta ki egyszerűen Vencel.
- Tudtam én Vencike, tudtam. Nem megmondtam neked hogy ez lesz?
- Mi van? Ti becézitek egymást? - kérdeztem.
- Ja. Csak azt nem szeretjük ha más becéz minket. Főleg nyilvánosan. De mostmár te is becézhetsz engem, ha szeretnél. - mondta Venci (kaptam engedélyt!)
- Jó. És téged? - néztem Zétény felé.
- Felőlem. -mondta.
- Valami baj van? - kérdeztem Zétitől (tőle is van engedélyem)
- Nem, csak...
- Csak mi? - kérdeztem.
- Tetszik neki Zoé. - mondta testvére helyett Venci.
- Óh, értem. Ne szomorkodj már Zéti! Én nem ilyennek ismertelek meg téged.
- Jó, jó! Csak már tök rég tetszik és ja. - ekkor pedig egy kicsapódó ajtót hallottam és egy futó kislányt.
- Sziasztoooook! - Köszönt, majd bátyja ölébe ugrott.
- Szia hercegnő! Hogy vagy? - kérdezte Zéti
- Jól. Ő ki? - nézett rám.
- Vencó csaja.
- Az jó. Szia! - Köszönt nekem.
- Szia! Hogy hívnak?
- Napsugár. Téged?
- Gyönyörű neved van! Én Zsófi vagyok.
- Köszi. Neked is szép neved van. Jó lenne ha lenne egy ilyen nővérem. Jössz játszani? -kérdezte.
- Ha nem baj, most szeretnék a bátyjáiddal lenni, de ha szeretnéd holnap átjövök és akkor játszunk, jó?
- Okés. Akkor most megyek.
Mikor aztán kiment, újra beszélgetni kezdtünk. Este hatkor azonban hívott anyu, hogy mostmár ideje lenne hazamenni.
- Na fiúk, nekem mennem kell. - mondtam
- Pedig most olyan jól elvoltunk. -mondta Zéti
- És még anyu sem akarta hogy matekozzunk. - tette hozzá Venci.
- Szerintem is jó volt. De lehet holnap is jövök. Elvégre megígértem a húgotoknak. -mondtam.
- Zsófi! - szólt Venci. -ide jössz?
- Persze, mondd csak.
- Nem mondok semmit, csak azt, hogy - majd adott egy szájra puszit. -Szeretlek!
- Én is! -mondtam.
Na még gyorsan elbúcsúzok a hugotoktól, aztán megyek haza. Holnap találkozunk! Sziasztok!
- Szia! - mondták egyszerre.

Venci szemszöge
Amikor adtam Zsófinak egy szájra puszit, azt hittem el fog lökni magától. Szerencsére nem így lett, és holnap is jön.