Venci szemszöge
Ma van az utolsó nap amit Zsófiéknál töltünk, ugyanis ma jönnek haza apuék. Ennek nem igazán örülök, mert nem tölthetek minden percét Zsófival. És nem lesz meg az a szokásos és szigorú rend, ami miatt Zétivel most egészen jól állunk. Matekból is. Bár még nem sok jegyet kaptunk.  A délelőtött még kihasználtuk és szórakoztunk. Délután azonban jöttek anyáék. Összapakoltunk, majd elindultunk haza.

Szeptember 18.
Ma már itthon keltem fel, a saját szobámba. Ekkor még nem is gondoltam, mi fog ma történni... Reggeli rutinom elvégeztem, majd indultam iskolába. Pontosabban börtönbe. Egy újabb hetet kell kibírnom ott. Első óránk osztályfőnöki volt, ahol most osztályfőnökünk nem leszidott engem és Zétit, hanem megdicsért. Volt matek is, ahol órai munkára kaptam egy ötöst. A nap az iskolában egyébként ugyanúgy telt. Az órák van hogy lassabban, van hogy gyorsabban teltek.

Itthon is minden normálisan telt, amíg Zsófi nem írt.
Ma 17:38
Szia!

Szia! 😘 Hogy vagy?

Mondanám, hogy
jól, de ez nem
egészen van így.

Mi a baj?

Anya 2 óra körül
elment itthonról.
Azóta nem ért
haza és a telefonja
ki van kapcsolva.

Átmenjek?

Nem. Inkább azt
szeretném kérni,
hogy én menjek
át hozzátok.

Rendben. Megkérdezem
aputól. Mindjárt írok. 💗

Oké 💕

Ma 17:47
Megkérdeztem.

És?

Itt aludhatsz. ❤️

Rendben. Indulok!

Este 6 óra után pár perccel
Most érkezett meg Zsófi. Hozott magával néhány dolgot. Pizsamát és a holnapi ruháit, fésűt, párnát???, tusfürdőt, holnapra szükséges tankönyveket stb.
- Szia! - köszöntem neki. - Gyere beljebb!
- Szia. Rendben!
- Sziaaaa Zsófiii! - rohant le a szobájából a húgom.
- Szia hercegnő! - mondta, és megölelte.
- Ki az? - kiabálta anya a konyhából.
- Zsófi. - mondtam
- Szia! - mondta miközben ideért.
- Szia. - mondta Zsófi is.
- Mondta Vencel miért jöttél.
- Rendben. Köszönöm hogy itt tölthetem az éjszakát.
- Szívesen! Na de gyere! Érezd otthon magad! Ugye anyukádnak jeleztél valahogy hogy itt vagy?
- Persze.

Este 8 óra körül - Zsófi szemszöge
Már egy ideje itt vagyok Venciéknél. Minden normálisan telik, mint eddig. 8 óra körül viszont Reni belép a szobába. Láttam rajta hogy majdnem sírt.
- Zsófi! - szólított meg
- Igen?
-

Kérlek gyere le. A rendőrök téged keresnek egy fontos ügy miatt.
- Rendben. - Engem? Rendőrök? Miért? Amíg ezen gondolkodtam az ajtó elé értünk.
- Szia! Te vagy Zsófia? - kérdezte egyikük.
- Jó estét! Igen. - feleltem.
- Először otthon kerestünk, de egy üzenet alapján kiderült hogy itt vagy. De akkor térjünk rögtön a lényegre. Egy szomorú hírt kell közölnöm. Az anyukád balesetet szenvedett, aminek következtében meghalt. - mondta ki a rendőr, majd én felszaladtam Vencel szobájába.

Reni szemszöge
- Bocsánat hogy felszaladt a lány. - mondtam.
- Semmi baj. Azonban van még valami. Zsófiának nincsen egy élő rokona sem.
- Itt elhelyezhetik őt. - mondtam. Ez számomra egyértelmű volt. Nagyon megkedveltem őt. A gyerekek is kedvelik és Cortez is. Sőt, az ikrek is jól tanulnak jelenleg.
- Sajnos ez nem ilyen egyszerű. Meg kell győződnünk arról, hogy ez a ház és a család alkalmas-e arra, hogy Zsófia itt élhessen.
- Rendben. Mit kell tennünk?
- Jelenleg nincs engedélyünk hogy körbenézhessünk a házban. Vagyis jelenleg nem tehetünk semmit. Azonban Zsófia nem maradhat itt éjszakára sem.
- Vagyis? - értetlenkedtem.
- Magunkkal kell vinnünk. Holnap valószínűleg kapunk egy engedélyt hogy a házban körülnézzünk. Ez alapján eldöntjük hogy Zsófia lakhat-e itt. Ha élhet itt, akkor viszont továbbra is eljöhetünk ide véletlenszerűen hogy megnézzük az állapotokat. Most viszont kérem hozza ide a lányt.
- Rendben. - csak ennyit tudtam mondani.

Venci szemszöge
Pár perc múlva Zsófi visszajött a szobába. Pontosabban futott és sírt. Lefeküdt az ágyamra és ott sírt tovább.
- Zsófi! Mi a baj? Mi történt? - kérdeztem, de választ nem kaptam.
- Zsófi! Kérlek! Mondd el mi történt.
- Ma-hajd. Le khell nyhu-nyu-god-nhom. - mondta.
- Rendben. Én ráérek. - mondtam.
Már Zsófi éppen elkezdte volna mondani mi történt, amikor anya bejött a szobámba.
- Zsófi. Kérlek gyere. Most a rendőrökkel kell menned. - mondta. Mi történhetett?
- Nem! Én itt maradok. - mondta majd megölelt.
- Kérlek Zsófi!
- Nem! - tiltakozott.
- De holnap már vissza jöhetsz. Egy napot vagyis egy éjszakát kibírsz.
- Lehet. De nem most. - kezdett újra sírni, anya pedig rám nézett. Igazából megértettem, azt kérte hogy vegyem rá én Zsófit hogy menjen a rendőrökkel.
- Zsófi! Nem tudom mi történt, de fontosnak tűnik. És ha holnap már vissza is jöhetsz, akkor nem lesz baj.
- NEM LESZ, HANEM MÁR VAN. TE MIT TENNÉL HA MEGHALNA ANYUKÁD? A LEGFONTOSABB EMBER AZ ÉLETEDBEN! ÚGY HOGY MÉG KISKORÚ VAGY? NA?
- Jézusom Zsófi. - mondtam és megöleltem. - Bocsi. Nem tudtam hogy erről van szó.
- Érted már? Jelenleg te vagy a legfontosabb számomra. És el akarnak  tőled választani. - erre nem mondtam semmit. Csak még erősebben megöleltem őt.
- Gyerekek! Főleg Zsófi! Értem én ezt, de Zsófinak most mennie kell.
- NEM! - kiáltotta Zsófi. - NEM MEGYEK INNEN SEHOVA!
- És akkor mit mondjak a rendőröknek? - kérdezte anya.
- Semmit. Majd mondom én. - mondtam. - Mindjárt jövök Zsófi!

- Jó estét! Jobbat! Na szóval! Én vagyok Antai-Kelemen Vencel. Na de ne rizsázzunk. Zsófi nagyon ragaszkodik ahhoz, hogy itt maradjon. Szóval nem érdekel engem a törvény, ő most itt fog maradni.
- Állj! Ez nem így működik fiacskám!
- Ne nevezzen fiacskámnak!
- Jó. Akkor sem így működik.
- Legyen szíves tenni valamit hogy itt lehessen Zsófi!
- Mit tehetenék?
- Nem tudom. Hívjon fel egy rendőrt vagy valakit, aki tud erre engedélyt adni.
- Megpróbálhatom, ám nem hiszem hogy sikerül.
- Akkor is próbálja meg.

A rendőr szerencsére megtette, és rövid idő alatt lett egy engedély, ami abból állt, hogy Zsófi ma éjjel itt aludhat, ám holnap reggel jönnek, és megfogják nézni a házat meg mindent.
- További kellemes estét! - mondtam
- Köszönjük. - majd elmentek.

- Zsófi! Itt maradhatsz!
- Köszi! - mondta majd a nyakamba ugrott.
- Szívesen Zsófim!
- Gyerekek, akkor én most magatokra hagylak. Ja és holnap nem mentek suliba! - mondta.
- Oksi!
- Kérlek majd gyertek le 9 órakor, beszélnünk kell. - majd kiment a szobámból
- Zsófi, kérlek ne sírj!
- De... De anyukám meghalt.
- Tudom. De ne sírj.
- Nem megy.
- Kérlek! Tudom hogy menni fog.
- Sajnos nem fog menni.

9 órakor
Zsófi még mindig sír. Akármit teszek, nem hagyja abba. Most azonban mennünk kell, mert anya beszélni szeretne velünk. Amikor leértünk, már az egész család ott volt.
A beszélgetést nem részletezném. Igazából arról volt szó, hogy Zsófi itt fog lakni, és hogy tekintsük családtagnak.