Cortez szemszöge
Ma baromi korán keltem, aludtam 4 órát és most álmos vagyok. Muszáj hogy felkeljek. A család többi tagját hagytam még aludni. Gyors' összekészülődtem. A gépünk majd 4 órakor fog indulni, 3-kor fogom felkelteni a többieket.

Mivel a szálloda előtt van egy éjjel-nappal nyitva lévő gyrosos leszaladtam (na jó, igazából lifteztem, és még véletlenül sem futottam) hogy vegyek reggelire. Vagyis hát hajnalira. Fél három körül indultam le, és negyed óra múlva értem vissza. Nem mondom hogy ez volt a leggyorsabb utam, de ez most nem számít.

3 órakor felketettem Renit, aki kicsikét leszidott, amiért nem keltettem korábban, de hát tehetek arról, hogy olyan aranyosan aludt. Az ikrekről ne is beszéljünk. Na de ez mindegy. Felkeltettük a kicsiket is, majd fél négykor elindultunk a reptérre. Fáradtak voltunk, de odaértünk.

A repülő pontosan 4 órakor szállt fel. Mivel én nem szoktam aludni a repülőn, ezért most sem tettem. Majd alszok ha haza érünk. Reni és az ikrek viszont aludtak. Venci félútnál felébredt, és kért engem hogy ülhessen az ölembe. Én pedig megengedtem neki, mert miért ne. És ott aludt tovább. Mikor kérték hogy csatoljuk be az övünket felkeltettem Vencit, majd Renit ő pedi Zétit ébresztette.

Leszálltunk, majd várhattunk a következő repülőre, ami fél óra késéssel ért ide. Mikor aztán a repülővel felszálltunk, már mindenki kipihente magát, így nem aludt senki sem. Az ikrek elkérték Reni tabletjét, azon játszottak, Reni olvasott valamit én pedig zenét hallgattam.

Itthon este 9 körül értünk haza. Végre itthon aludhattunk. Nagyon nehezen, de az ikreket 10 óra körül sikerült elaltatnunk, mi pedig éjfél körül aludhattunk el.