Ma reggel felkeltem, de nem voltam valami jól. Hányingerem volt és fájt a fejem. Megmértem a lázamat, de nem vagyok lázas. Miután a lázmérő kimutatta az eredményt, csak arra tudtam gondolni hogy esetleg újra gyerekünk lesz.

Összeszedtem magam, felöltöztem és elfogadható külsőt varázsoltam magamnak (kifésültem és összefogtam a hajamat, megmostam az arcomat), majd írtam Corteznek egy levelet, hátha felébred amíg én a sarki boltban vagyok.

Elrohantam a boltba és vettem egy terhességi tesztet. Itthon arra értem haza, hogy még senki sem kelt fel. Miért is keltek volna? Na mindegy. Megcsináltam a tesztet ami POZITÍV LETT. Hát csak erre vártam. Mivel olyat kaptam csak a boltba, amiben 2 db teszt van, így megcsináltam azt is, de az is ezt mutatta. Te jó ég! Ezt hogy fogom elmondani Corteznek? De talán még ő lesz a könnyebb eset. Hogy fogom elmondani egyáltalán az ikreknek? Erre fel kell hogy készüljek.

Venci néhány perccel azután hogy a tesztet megcsináltam, kijött a konyhába, ahol én voltam ugyanis neki kezdtem a reggelinek, ami Lepény lesz toast kenyérből.
- Anya, mit csinálsz?
- A reggelit
- Jó! Zéti még alszik, majadhatok itt?
- Persze hogy maradhatsz.
- Oké, segíthetek?
- Igen. Kiveszed nekem a hűtőből, amit mondok?
- Igeen! - és odarohant a hűtőhöz.
- Akkor először is! Bacon
- Az finom!
- Tudom! - mondtam, és a kezembe adta.
- Sajt
- Itt van!
- És vegyél ki különböző zöldségeket!
- Pajadicsom jó?
- Igen
- Ubojka? Papjika?
- Mind a kettő jó, és ennyi zöldség elég is lesz.
-Okés! - mondta és mindkettőt a kezembe adta.
- Aztán adhatsz még nekem 4 db tojást is, de csak egyesével vedd ki
- Egy... - mondta és ideadta. - kettő... hájom... négy
- Köszi! Most menj a szobátokba és nézd meg hogy Zéti alszik-e még. - mondtam, és elkezdtem a tojásrántottát is. Erre azért lesz szükségünk, mert ezt is bele teszem lepénybe.

3 perc múlva Venci újra a konyhánál volt.
- Alszik még. - mondta
- Jó, akkor várj egy pillanatot. - mondtam, és kivettem a serpenyőből a tojást. 
- Gyere, menjünk átöltözni. - mondtam Vencinek.

A szobában kiválasztotta a ruhát :

Miután átöltözött, már Zéti is ébren volt, így neki is segíteni kellett öltözni.
Zéti ezt a ruhát választotta:

Miután az öltözéssel készen lettünk visszamentem a konyhába és befejeztem a reggeli elkészítését. Felkeltettem Cortezt, aki ma szokatlanul hamar felkelt. Átöltözött és jött enni.
Még nem mertem elmondani se a kicsiknek se Corteznek hogy terhes vagyok. Szerintem ezt majd vacsora után fogom elmondani nekik. Addig maradjon csak ez az én kis titkom.

A délelőtt gyorsan elment. Amíg Cortez a kicsikkel játszott, én megfőztem az ebédet (lencsefőzeléket csináltam), ami fél 12 körül már készen volt így kicsit én is játszottam. Ezúttal építeni kellett, nem mást mint egy akadálypályát, ugyanis az ikrek versenyezni akartak, mi pedig gondoltuk, mi baj lehetne belőle. Miután megépítettük a pályát, leültünk megebédelni. Ebéd utàn kezdődött a verseny.

A verseny 3 körből állt. Az elsőt Zéti nyerte, majd Venci. Az utolsó körben egyszerre értek be, szóval nem tudtuk eldönteni ki nyert. 

3 órakor Virág hívott videóhívásba, így én bevonultam a hálószobánkba, Cortez az ikrekkel maradt játszani.

- Szia Reni!
- Szia
- Mit csináltok? - kérdezte
- Cortez az ikrekkel játszik. Én is azt csináltam, amíg nem hívtál. Ti?
- Ricsi elment az egyik munkatársához mivel segíteni kellett neki valamiben. Én meg itthon vagyok, Rebeka pedig a Barbie babáival játszik. Figyi, azért hívtalak mert jó utat szeretnék kívánni!
- Köszi!
- Olyan jó hogy ti mentek még ősszel is valamerre, mi meg soha.
- Majd ti is fogtok menni!
- Remélem.
- Szia!!!! - köszönt be Rebeka.
- Szia Rebi! - köszöntem vissza.
- Hogy vagy? - kèrdezte
- Köszi jól. És te?
- Én is szupel jól vagyok. Hamalosan lesz egy kistesóm!
- De jó! Várod már? - mondtam, és elkezdtem kicsit könnyezni
- Igeeen!
- Figyelj, most menj vissza játszani! - mondta Virág Rebinek.
- Okcsi! Szia Leni!
- Szia!
- Mi a baj? - kérdezte Virág tőlem. Ezek szerint észrevette a könnyezésem.
- Semmi. - válaszoltam.
- De láttam hogy könnyeztél amikor megkérdezted Rebust hogy várja-e a testvérét.
- Jó. De akkor nincsen ott Ricsi?
- Nincs.
- Oké. Ne mondd el ezt senkinek. Még Cortez és az ikrek sem tudják.
- Jó, nem mondom.
- Reggel hányingeem volt és fájt a fejem. Lementem venni a boltba egy terhességi tesztet. - mondtam, közben az ajtó felé néztem.
-És? Az vagy? - kérdezte Virág.
- Igen. Pozitív lett.
-Ez olyan jó! Megint egyszerre vagyunk terhesek!
- Ne mondd senkinek! - szóltam megint Virágra. -Legalábbis estig ne! Vacsora után fogom elmondani Corteznek és az ikreknek ezt a hírt.
-Jó! Ígérem hogy nem mondom. Ú! Úgytűnik megérkezett Ricsi, majd még beszélünk, de nekem mennem kell.
- Oké, szia!
-Szia!

Ezután átmentem a fiúk szobájába, és estig ott voltam, aztán elkezdtem csinálni a vacsorát. Tudtam hogy közeledik a pont, amikor előkell állnom azzal, amivel még nem akarok. De muszáj hogy tudjanak róla. A vacsora tejberizs volt. Vacsora után megkértem minden fiút hogy maradjon az asztalnál mert mondani szeretnék valamit.
-Szóval. - kezdtem mondani. - Ma reggel amíg ti aludtatok, én voltam lent a boltban, venni valamit. Mindegy. A lényeg az, hogy. - és nem bírtam tovább. Elsírtam magam.
- Mi történt? Nem lesz baj, akármiről is van szó. Mondd tovább nyugodtan. - nyugtatott Cortez.
- Apa! Mi baja anyának? - kérdezte Zéti.
- Egyenlőre én sem tudom. - válaszolt.
- Szóval. - szedtem össze magam. - rögtön mondom inkább a lényeget. Bocsi Cortez, remélem nem fogsz haragudni, én sem tehetek róla. És ikrek! Ti pedig remélem örülni fogtok. A lényeg annyi, hogy terhes vagyok. - mondtam és sírni kezdtem.
- Nem lesz semmi baj! Valahogy megoldjuk. - mondta Cortez.
- Úgy mint Jebinek? - kèrdezte Zéti
- Igen. - válaszoltam.

Cortez szemszöge:
Amikor megtudtam hogy Reni ismét terhes, nagyon megijedtem. Megint átkell élnem azt, amit az ikreknél. Jobb esetben csak egy gyerekkel. Tudtam hogy Reninek is nehéz, és nem is haragudtam rá, de félek. Mi lesz ha az ikrek azt érzik hogy velük már nem foglalkozunk? Mi lesz ha azt hiszik őt (rosszabb esetben őket) jobban szeretjük? Újra előjöttek a régi aggodalmaim is. Mi lesz ha a kis pocaklakónknak valami baja lesz? Mi lesz Renivel? Hogy mondjuk el a szüleinknek? Mi történik ha a szülés nem alakul jól? Mi lesz 3 gyerekkel?
Ilyen és hasonló kérdéseim voltak magamhoz. Nem tudom mit tegyek. Elmerjek-e egyáltalán így holnap délután repülni? Merjek-e akárhova menni?

Reni szemszöge:
Az este további részében az esti rutinunkat végeztük el. Nem tudom mit érezhet Cortez. Csalódottságot? Büszkeséget? Esetleg félelmet? De ami biztos, az a kicsik érzése ugyanis őket megkérdeztem később pontosan. Azt mondták hogy várják. Ennek viszont örülök.

Este alvás előtt beszélgettünk erről Cortezzel is. Választ kaptam az ő érzéseire is. Ő is fél, mint én.
- Figyelj! - fordult felém Cortez. - Elmenjünk ennek ellenére Amerikába? - kérdezte.
- Persze. Még a terhesség elején vagyok.
- Azt értem, de nem lesz semmi bajod a repülőn?
- Remélhetőleg nem. - válaszoltam.
- Jó, viszont elkéne menni orvoshoz. Azt hogy oldjuk meg?
- Ha hazajövünk elmegyünk.
- Az túl későn van. Szerintem inkább Amerikába kéne elmenni orvoshoz. - mondta Cortez.
- Jó, és ott mégis hova? - kérdeztem
- A közelben van egy kórház, oda mehetünk.
- Hát jó. Addig az ikrek a szüleidnél lehetnek. - mondtam.
- Rendben. Most viszont aludjunk. Holnap hosszú napunk lesz.
- Rendben, jó éjszakát!
- Neked is! - mondta.

Mint mondtam, ez egy hosszabb rész lett.