Reni szemszöge

Ma 6 hónapja és 27 napja hogy Venci (Vencel) és Zéti (Zétény) megszülettek. Nem is volt az olyan régen. A mai napon viszont egyfajta csoda történt (oké, oké, ez minden emberrel megtörténik de ez lényegtelen). Reggel végre volt egy kis időm magamra (ami annyiból állt hogy letudtam zuhanyozni nem 5-6 hanem kb. 10 perc alatt). Miközben én a fürdőszobában zuhanyoztam Cortez figyelt a fiúkra akik már eléggé megnőttek. Mivel tegnap voltunk vizsgálaton, így tökéletesen tudom az adataikat:
Venci:
• 60,2 cm
• 6905 g

Zéti:
• 59,7 cm
• 6742 g

Miközben nyugodtan tusoltam a szoba irányából Cortez hangjára lettem figyelmes:
-Reni! Ahogy tudsz gyere ide!
-Baj van? - kiáltottam miközben gyorsan kijöttem a zuhanykabinból.
-Nem, nincs semmi csak gyere! - mondta Cortez egészen nyugodtan.

Cortez szemszöge:
Ma reggel miközben Reni tusolt, én figyeltem a fiúkra. Születésük óta hatalmasat nőttek, de ez most mellékes. Tehát ma reggel én figyeltem a fiúkra és akkor történt hogy a kis Zétény megfogta a kiságy rácsát és lábra állt. Sajnos képet nem sikerült róla készítenem. Gyorsan hívtam Renit:
-Reni! Ahogy tudsz gyere ide! - kiáltottam neki
- Baj van? - kérdezte
- Nem, nincsen semmi csak gyere!

Reni pár pillanat múlva már itt is volt.
-Mi a b...? - nem mondta tovább mert észrevette Zétényt.

Reni szemszöge:
Ahogy tudtam mentem. Már belekezdtem a mondatomba, de nem tudtam befejezni ugyanis megláttam a babaágy korlátjába kapaszkodó Zétit. Nem sokáig láthattam ezt mivel el is esett, de a sok párnának köszönhetően semmi baja sem lett.

Ezek után a nap normálisan telt, Zéti pedig továbbra is próbálkozik felkelni kisebb-nagyobb sikerekkel.