- Sztem, menjünk! - mondta Dave
  - Ne menjünk! - röhögött Ricsi
  - De menjünk!
  - Miért ne mennénk? - szállt be Zsolti
  - Mert ne! - röhögött még mindig Ricsi. Miért röhög?
  - Én biztos nem megyek! - jelentettem ki
  - Jó, szavazzunk! - vetette fel Dave
  -Nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem - mondta ütemre Ricsi
  - De, de, de, de, de, de. - ordibált Zsolti, remek! Reggel 7 van, ha öt perc múlva nem indulunk akkor késünk, és még mindig azon veszekszünk, hogy menjünk-e?
  - Neeeeeeeeeeem.
  - Riiiicsiiiiiiii, fejezd be az ordibálást!- szóltam közbe... és erre ő mit? Röhögött. Meglepő!
   - Jó, én azt mondom menjünk, Ricsi azt, hogy ne. Cortez, Dave?
   - Én azt mondom amit Dave... - mentettem ki magam
Hosszú csend.
    - Lerakta? - kérdeztük egyszerre hárman.
    - Csak megfontolom a választ!
    - Jah, jó!
    - Fontold gyorsabban! - mi baja van reggel hétkor Ricsi nek? Röhög, ordibál és türelmetlenkedik. Pedig már fél úton van! Én még fel sem öltöztem...
    - Menjünk! - hozta meg a döntést Dave
És ezzel le is raktam és elkezdtem öltözni...
    - Kicsim, nem reggelizel? - kopogott a nagyi
    - Dehogynem!
    - Jah, már azt hittem el fogsz késni... - és kirontottam az ajtón.
    - Nagyi, tényleg elkések!
Rohanok le a lépcsőn és féluton megállok. - Rebeka?
    - Ó, már elment!
    - Szuper!

A suli előtt Ricsi és Dave már várt.
   - Zsolti?
   - Neked is szia!
   - Heló, Zsolti hol van?
   - Itt! - ugort ki a kocsiból
   - Remek! Mennyi az idő?
   - 8 10 - vágta rá Dave
   - Rebeka hol van? - tudakolta Ricsi
   - Állítólag bent.
   - Akkor menjünk!
   - Ööö. - aha, Ricsi mamár ööö zik is... kezdtem nyugtatgatni magam amikor megláttam, hogy mire reagált. Én sztem még soha nem néztem senkire ilyen csúnyán. Egy szó : Neményi.
   - Nocsak! Csak nem... - kezdett volna bele amikor mellénk ért, de Ricsi és Zsolti egyből elkezdett Blablabla zni, és Zsolti is csatlakozott. Ha ezen nem nevettem volna akkor azon igen, hogy milyen arcot vág Neményi.
Bent az ofő oda vissza volt értünk.
   - Mióta érkeztek később, mint Arnold?
   - Az ki? - Zsolti annyira hülye. Az ofő természetesen nem vette figyelembe a beszólását.
   - Na jó, 15 perc késés Antai-Kelemen nek, Pósának, Nagynak éééés Nagyhalminak - nézett végig rajtunk az ofő. - Rebeka hol van?
Körbenéztem. Sehol. Remek.
  -Itt.
Szóval méltóztatott... amikor megláttam leesett az állam. Farmer, zöld blúz és adidas cipő volt rajta. Haja hullámosan hullott az arca körül. Így hogy nem gót ban volt elképesztően csinosnak találtam a mellír csíkokat a hajában. Kiemelték a szemét. Zsoltinak majdhogynem leesett az álla. Ricsi lazán biccentet. Dave meg Kingát (?) leste. Reni meg engem. Remek. De tényleg az. Levágódtam a hejemre.
  - Remek! Bemutatkoznál az osztálynak kérlek, pár szóval?
Beki csak nézett rá.
   - Mit kell rólad tudni?
Beki még mindig csak nézett, aztán megszólalt:
   - Nem.
És beült a sarokba gyömöszölt székbe a terem végében.
Az óra végén a fél suli próbált a terembe nyomorogni. Nem jött össze.
Rebekát dobálták kérdésekkel. Körülbelül 3 percig bírtam, aztán megláttam, ahogy Reni bróbál kimenni, nem sok sikerrel. Segítség kérően körbenézett, és meglátott. Rámosolyogtam, aztán mikor ezt felfogtam drámaian sóhajtottam és odamentem hozzá. Vagy 40 en voltak a teremben és az ajtó előtt is áltak(?).
  - Nocsak, te kifelé szeretnél menni?
  - Igen! - vágta rá kapásból Reni
  - Hááát kivihetlek... - itt megcsillant a szeme- de persze, valamit valamiért. - itt pedig megvillantotam Hollywood i mosolyom.
Elfehéredett, de nem hagytam tiltakozni. Na jó, ez egy mindent vagy semmit lesz.
  - Tudod, múltkor mikor nállatok voltam...
  - Hogy hol voltal drága? - lépett mellénk Edina. Nem tom hogyan néztem rá de hátrált két lépést, ezzel fellökve két embert, ebből az egyik ő volt, a másik meg Andris. Kinga padján kötöttek ki, amit Kingán kivül mindenki díjazott... na jó Edina sem volt elragadtatva a rajta rángatozó Abdristól. Ezen a látványon még nekem is nevetnem kellett. És ez pont elég volt Reninek ahhoz, hogy felszívódjon. Neeeem baj. Holnap is van nap.

  - Fuuuu, hogy a ráncos nénikéjét! - reagált Ricsi még mindig enyhén túlpörögve a történtekre.
  - Hmm.
  - De holnap csüti nem?
  - De.
  - Akkor...
  - Ahhhh az egy egész nap.
  - És mi van ha egyszercsak megutál?
Ezen el kellett gondolkodnom. Mi lenne ha...
   - Visszaköltöznék Amerikába. - hosszú csönd.
   - Biztató.
Egyszerre nevettünk fel.

Reni : na majd holnap...
Rebeka: itt van
Edina: él