Felemeltem a pultról a két gőzölgő kakaóval teli bögrét, vigyázva, hogy közben csak a füléhez érjek hozzá nehogy megégesse a kezeimet. Bevittem őket Minjae szobájába, ahol a lány már bebújt a takarója alá törökülésben, hogy tökéletes készenlétben várjon engem a filmmel amit meg akartunk nézni. A kezébe adtam a forró italát, majd leülve mellé az ágyára, felhúztam a lábaimat és belekortyoltam a sajátomba, mialatt a lány rányomott az indítógombra. Igaz, nem szerette a horrorfilmeket, de valamiért nagyon sokszor kérte, hogy nézzünk együtt ilyeneket, azzal az indokkal, hogy mivel Yoongi nagyon bírja az ilyen filmeket és ezért meg szeretne edződni, hogy ne tűnjön ijedősnek a fiú szemében.

Amint elindult a Train to Busan, az első jelenetnél közelebb húzódott hozzám és belekapaszkodva a karomba, odabújt hozzám, szinte már az ölembe mászva, pedig még semmi ijesztő nem történt a képernyőn. Rendszeresen ezt tette, ha megijedt, általában nálam keresett védelmet, mert én nagyon is szerettem ezeket a filmeket és ugyan nem mutattam ki általában ha megijedtem, mert azt tanultam, nem szabad, hogy más emberek lássák ezt rajtam, még ha bele is borzongtam, az mindössze kellemes élményként ért.

A film alatt Minjae nem egyszer ugrott össze, vagy sikkantott fel egy véres jelenet láttán majd bújt hozzám, hogy védelmet keressen nálam. Egyszer majdnem kiöntötte a kakaóját, de szerencsére még időben sikerült megakadályoznunk, hogy eláztassa a billentyűzetet és tönkre tegye a laptopomat. Azonban még a felénél sem jártunk, mikor a lánynak hirtelen megcsörrent a telefonja. Ráérősen érte nyúlt az asztalához, nem véve le tekintetét a képernyőről, majd mikor felvette és beleszólt, egy pillanat alatt változott meg az arckifejezése. Döbbent és riadt lett egyszerre, majd olyan hevesen pattant fel, hogy akkor már tényleg kiöntötte a forrócsokoládéját a lepedőjére. Utána kaptam, de csak azt tudtam megakadályozni, hogy a másik fele ne ivódjon bele a bézs színű takaróba, onnan pedig a matracba. A könyökömmel lenyomva egy billentyűt megállítottam a filmet és Minjae felé kaptam a fejem. Idegesen járkált a szobájában, kirángatott néhány ruhát a szekrényéből, majd a vállával tartva a telefonját, megpróbálta átvenni az kényelmes melegítőnadrágját egy szoknyára, mintha el akarna menni otthonról.

- Rendben, negyedóra és ott vagyok! Rohanok, ha a busz nem jön, majd taxit hívok, kérlek várjatok meg engem! Vagy csak foglalj nekem helyet, nagyon sietek! – ígérte, majd leejtve a mobilt a földre a válla és az arca közül, kiviharzott a helységből, hogy a fürdőszobában folytassa tovább a készülődést.

- Minae! – kiáltottam utána, miközben feltettem a bögréket az asztalára és lecsuktam a laptopom tetejét, hogy fel tudjam takarítani a kiömlött italt. – Minden rendben? – kérdeztem gyanakodva.

- Persze! – csicseregte magas hangján, majd hallottam, hogy leejt valamit a nagy sietségben. – Csak elfelejtettem, hogy ma lesz a rendezvényszervezők gyűlése és öt perc múlva kezdődik az egész.

- Uh, akkor rohanj, majd én feltakarítok – húztam el a számat, majd felálltam és kimentem hozzá, hogy ha szüksége van valamire, akkor tudjak segíteni neki.

- Köszi Byuu – hálálkodott, ahogy a kezébe kapva fekete táskáját gyorsan felhúzta magára a csizmáját. – Jövök neked egyel! – kiáltotta, már a lépcsőházból, majd akkorát csattant mögötte az ajtó a nagy sietségben, hogy a hangja az egész lakásban visszhangzott még egy pár másodpercig.

Visszamentem a szobájába és áthúztam a kakaós lepedőjét, hogy ki tudjam majd mosni, majd kivittem a bögréket is a konyhába, ahol letettem őket a fehér, márványmintás pultra. Miután kihoztam a laptopomat is Minjae szobájából, becsuktam az ajtaját és vissza sem néztem. Nem akartam vele foglalkozni, amikor nem volt a közelemben, hogy legalább azokra az időkre megkíméljem magamat a bűntudat éles karmaitól. Ahogy visszavittem a gépet a saját helyemhez, a benti, kisebb íróasztalom felett lógó kifeszített hálóra pillantottam, amire még Minjae vett rá, hogy megvegyem, mert praktikusnak találta és azt remélte, hogy így közös ékszertartónk lesz. Nekem ugyan nem volt annyi csecsebecsém, mint neki, de annak a kevésnek is tökéletesen megfelelt. Szerencsére nekem csak egy darabot kellett beszereznem, amíg a lánynak vagy hármat és még így is maradt néhány a fiókjában.

A tekintetem megakadt egy ezüstös villanáson a fülbevalók mellett és akkor láttam meg, hogy a gyűrűim között, a pici kampókon, van egy, amelyik más, mint a többi. Tudtam, hogy mit jelképezett az a kis ékszer, de nem akartam gondolni rá. A felismerés fájdalmas tőrével beledöfött a mellkasomba, vérző sebet ejtve a szívemen. Összeszorítottam az ajkaimat és elfordítottam a fejem, hogy ne is lássam a vékony ezüst karikát. A gondolataimat azonban nem tudtam másfelé terelni. Minjae beférkőzött a fejembe, ahogy az évek óta tartó barátságunk szoros köteléke, amiről most úgy tűnt, kezd szétbomlani, miközben én titokban elkezdtem elszaggatni ezeket a vastag szálakat, egyre közelebb taszítva minket a teljes áruláshoz. Idegesen levettem onnan a gyűrűt és kinyitva a fiókomat, bedobtam oda a barkácseszközeim közé, amiket már jó ideje használtam és évekkel ezelőtt készítettem velük az ékszerbe vésett kecses vonalakat.

Fújtatva kiviharzottam a szobából és idegesen leültem az asztalomhoz, magamhoz rántva a tankönyveimet, hogy a tanulásba fojtsam a borzasztó érzéseimet és könnyítsek rajtuk egy kicsit azzal, hogy elterelem róluk a figyelmemet. Azonban öt perccel később megrezzent a telefonom a karom mellett. Lehunytam a szemem és vettem egy mély levegőt. Tudtam, hogy Minjae keres, mivel általában mások nem írtak nekem üzenetet, hanem felhívtak és előre fel kellett készítenem magam az elkövetkezendő kapcsolatfelvételre a lánnyal. Lassan a kezembe vettem a készüléket, de legnagyobb meglepetésemre, egy ismeretlen számtól érkezett üzenet, ami valamiért mégis ismerősen nézett ki. Kerekre tágult a szemem ahogy felnyitottam a készüléket és megnéztem a tőle kapott üzenetet. Úgy tűnt, én már küldtem neki egy SMS-t, napokkal ezelőtt és ő most annak ellenére, hogy letisztáztuk, az lesz az utolsó alkalom, hogy együtt leszünk, most mégis rám írt.

„Otthon vagy?"

Kételkedve megszorítottam a mobilomat, majd lassan bepötyögtem egy választ.

„Igen. Miért?"

Hosszú ideig nem kaptam tőle reakciót és mikor már-már azt hittem, ennyi volt a bizarr beszélgetésből, váratlanul ismét megrezzent a telefon.

„Minjae?"

Felvontam a szemöldökömet, majd egy kis hezitálás után leírtam neki, hova is ment pontosan a lány.

„Szervezői megbeszélésen"

Pár másodperces szünet, majd egy váratlan hívás villant fel a képernyőn, megdöbbentve engem. Hezitálva nyomram rá a kis, kerek, zöld ikonra, majd a fülemhez emeltem a mobilt.

- Byul? – szólt bele a már olyan jól ismert mély hang.

- Mi az? – kérdeztem kissé dacosan, mert annak ellenére, hogy valamiért őszinte boldogságot csempészett a szívembe a közeledése, nem tetszett, hogy ilyen szörnyű érzések mellett tudtam ennek örülni.

- Nem akarsz átjönni?

Hosszú szünet következett kettőnk között, miközben a szívem hevesebben kezdett zakatolni, a váratlan fordulat hatására. Nem mertem megszólalni, mert attól féltem, bármit mondok, az csak rontani fog a helyzeten és a bűntudatom még nagyobb méreteket ölt majd. A gondolataim sebesen cikáztak, alig tudtam összekaparni annyira a tudatomat, hogy valami értelmeset kinyögjek. Kinyitottam a számat, aztán becsuktam, nem tudva mit is kéne erre reagálnom. Minden bizonnyal Yoongi is érezte a bennem tomboló kételyeket, mert hallottam, hogy feláll valahonnan és kifújva a levegőt nyugodtabb hangon megszólal.

- Csak meg akarom mutatni a stúdiómat. Emlékszel? Amit lent a bárban beszéltünk.

Elakadt a lélegzetem, de összeszedtem magam és kizökkenve a tehetetlen némaságból, sikerült megszólalnom.

- Persze. Én benne lennék. Szívesen megnézném hol készíted a zenéidet, sőt, mutathatnál is egyet-kettőt.

A vonal másik végén pár másodperces diadalittas csönd, majd egy halk búcsú következett.

- Elküldöm a címemet. Siess!

Ahogy megszakadt a hívás, még pár másodpercig némán bámultam magam elé, elveszve a gondolataimban és a kérdéseimben, amire még magamban sem találtam választ. Nem tudtam, hogy mégis mit akarok csinálni, mit akarok ezzel elérni, miért viszem magam bele még jobban ebbe a veszélyes ringlispílbe, miért nem tudok belőle kiszállni, de akkor már tudtam, hogyan fogok dönteni. Az észérvek elvesztették minden erejüket és az irányítást teljesen átvették felettem az önző vágyaim. Csak magamra gondoltam, mikor a másodperc törtrésze alatt felpattantam és besiettem a szobámba, hogy átöltözzek egy kinti felszerelésbe. Két perccel később, pedig már zártam is magam mögött a bejárati ajtómat, hogy minél hamarabb ott legyek a férfinál.

A lépcsőházban lesietve, máson sem járt az eszem, csak azon, vajon Yoongi miért hívhatott át magához. Kissé beleborzongtam a gondolataimba, mit is akarhat tőlem igazán és ahogy a fantáziám beindult, akaratlanul is sietősebbre fogtam a lépteimet. Nem tudtam irányítani a testemet, az magától mozdult a férfi felé, minden észérvet és érzelmet félresöpörve az útból. Tudtam, hogy azért teszem ezt, mert könnyíteni akarok a magányomon és mert a Minjaere vetített dühöm alaktalan felhőjét csak ez tudja elsöpörni, ha makacsan beleállok a helyzetbe, nem gondolva a lányra. Mikor felcsöngettem Yoongihoz, tudtam, hogy rosszat teszek. Mikor beléptem a lépcsőházba tudtam, hogy rossza teszek. Mikor az ajtaja elé érve megtorpantam egy pillanatra és elbizonytalanodtam, de aztán lerázva magamról ezeket az érzéseket, újult erővel löktem be a résnyire nyitott bejáratot, tudtam, hogy rosszat teszek. Mégsem tudtam csillapítani a mohóságomat. Képtelen voltam megállítani a gondolataimat, mialatt azok az első együttlétünk emlékei felé terelődtek ismét. Felnyílt a láda, ahova elzártam őket és minden egyes kis részlet ismét eszembe jutott, ami még több bátorságot adott a testemnek, hogy folytassa útját és lerúgva magáról a cipőt, belépjem a férfi lakásába.

Yoongi a rövidke folyosón állt előttem, zsebre tett kézzel és kissé zilált hajjal. Úgy tűnt, ha frusztrált, sokat piszkálja a haját, ami ennek hatására képes és kócosan mindenfelé kezd meredezni, ha nem figyel rá mennyit túrja oldalról, vagy vakarja meg a tövét. Egy sötétszürke, rövidujjú póló volt rajta, felette egy fekete kapucnis pulcsi, amin látszódott, hogy rongyosra hordta már az évek alatt. Felé léptem, mire vett egy mély lélegzetet és beinvitált a lakás belsejébe. Az egésznek agglegény hangulata volt, úgy tűnt Minjae még nem rendezkedett be ide eléggé, hogy akadjon errefelé egy-két lányos holmi is. A bútorok viszonylag modernek voltak és tiszták, még azt a jellegzetes fiús szagot se éreztem terjengeni sehol, amit nagyon szimpatikusnak találtam. Futólag a szemébe néztem és halványan elmosolyodtam, ahogy a nappaliban körbefordultam és elismerő pillantást vetettem a lakására.

Ahogy Yoongi kinyitotta előttem a szoba hátsó feléből nyíló fekete ajtót, egy igazi, profin felszerelt stúdió tárult elém. A falak sötétszürkére voltak festve és néhány régi lemez, meg énekes, de legfőképpen rapper posztere díszítette az üres felületeket. Jobb oldalról nyílt egy ablak, ahonnan be tudott engedni levegőt a kissé fülledt, nehezebb légterű helységbe, de mivel most el voltak húzva a sötétkék függönyök, még a fény se tudott áttörni a vastag pamuton. A világosságot a plafonra szerelt, széles lámpák szolgáltatták, azonban azok most le voltak kapcsolva, így csak a szemben lévő íróasztal kétoldalára felszerelt kisebb társaik adtak nekünk segítséget, hogy lássuk mi merre van. A falra erősített hangszórók és a hatalmas asztal előtt elhelyezkedő gurulós szék mind fekete volt, ahogy a két gigantikus képernyő is egymás fölött, amiken láthatóan meg volt nyitva egy fájl, az egyik zeneszerkesztő programban, amin minden bizonnyal Yoongi dolgozhatott, mielőtt odaértem volna.

Bementem a puha, padlószőnyeggel lefedett szobába, és megálltam egy pillanatra a bal oldalra tolt kanapé mellett, ahova gyűrött párnák és néhány CD volt dobálva. Látszólag a férfi akkor feküdt le oda, amikor kész lett egy munkájával és meg kellett azt hallgatnia, csak kényelmesebb körülmények között akarta ezt megtenni. Tetszett az, hogy ilyen kis kellemes helyet alakított ki magának a „munkahelyén", méghozzá annyira, hogy legszívesebben még én is beköltöztem volna ide, hogy csak egy ilyen helyen végezhessem a dolgaimat. Nagyon szimpatikus volt a férfi személyisége és úgy tűnt, nem egy dologban hasonlítunk mi ketten. A fekete huzatos, kétszemélyes ülőalkalmatosságra mutattam és hátra nézve rá, elmosolyodtam.

- Ez a helyed?

- Általában egy pokróc is szokott itt lenni, de most a mosásban van, úgyhogy csak félig olyan kényelmes, mint szokott lenni – húzta el a száját, de láttam, hogy elégedettség villan a tekintetében, hogy észrevettem a kis kuckóját.

Nagyra nyitottam a számat döbbenetemben és belemosolyogtam, ahogy rájöttem, hogy egy pokrócot is tart itt magánál. Le voltam nyűgözve és mialatt tovább mentem az íróasztala felé, csak még több fantasztikus dologba ütköztem. Régi, koreai rapperek album borítóit nyomtatta ki és tette ki poszterként a falára, habár ezt csak akkor vettem észre, amikor már beleültem végtelenül kényelmes forgós székébe és körbefordultam vele, még egyszer megnézve magamnak a helyet. Mikor kiszúrtam egy bizonyos albumborítót, megállítottam magam a lábammal és felállva onnan, odasiettem a papírdarabhoz.

- Nem mondod... Jay-Z mixtape? – döbbentem le és egy lelkes mosollyal az arcomon a férfi felé fordultam, akinek a vigyora félig meglepett, félig pedig elismerő volt.

Látszódott rajta, hogy igazán ámulatba ejtette a tény, hogy ismerem ezt a régi CD-t és hogy így kiszemeltem magamnak.

- Szereted őt? – kérdezte és odalépett hozzám, hogy végigfuttassa az ujját a művész többi kinyomtatott művének a másolatán is.

- Hogy szeretem-e? Ennek a mixtape-nek megvan a limitált változata, amiből összesen csak ezer darab készült az egész világon. Az a legnagyobb kincsem és már vagy öt éve nálam van.

A szavaim akkora hatást gyakoroltak rá, hogy valami határozottan megváltozott a tekintetében és szenvedélyesen kifújta a levegőt.

- Istenem Byul – lépett közelebb és szorosan megmarkolta a karom. – El sem tudod képzelni mennyire szeretnélek most itt magamévá tenni a stúdiómban – suttogta vágytól nehézkes hangon és már hajolt volna felém, de halkan felnevetve megállítottam, az ajkaira téve az ujjamat.

- Várj még, azt még nem mondtam el, hogy egy régiségkereskedőtől szereztem, aki ki akarta dobni, mivel senkinek sem kellett és évek óta nála porosodott. Tudod, mennyibe került ez a limitált kiadású Jay-Z CD, amiből összesen csak ezer darab van a világon? – suttogtam érzéki hanghordozással ahogy engedtem, hogy még közelebb hajoljon hozzám, majd mikor a melleim is hozzáértek már, odahajoltam a füléhez és belesúgtam. – Mindössze nyolcezer wonba.

A férfi alig hallgatóan felnyögött és megragadva a derekamat magához rántott egy szenvedélyes csókra. Lehunyt szemmel, elveszve az érintése alatt, megpróbáltam visszatenni a nyomtatott borítót az asztalra, de végül leesett a földre, így kénytelen voltam elszakadni tőle, mert féltem, hogy rálépünk és összegyűrődik.

- Várj – leheltem és erővel kibontakozva az öleléséből felkaptam a papírdarabot, hogy feltegyem az asztalára.

- Hagyd azt – húzott volna vissza a karomnál fogva, de nem engedtem neki.

- Nem, Yoongi, még ha nyomtatott is, ezzel a CD-vel nem szabad játszadozni – villantottam felé egy csábító mosolyt és láttam rajta, hogy kezd nagyon elgyengülni, mert a tekintetében minden egyes mondatom hatására kevesebb lett a józan ész, ami visszatartotta attól, hogy rám vesse magát.

Beharaptam az alsó ajkamat és hátra lépve beleültem a székébe. Végigsimítottam az asztala lapján mindkét kezemmel, majd észrevéve egy rejtett, két kis gurulóra erősített polcra hasonlító részt a billentyűzet alatt, kihúztam és láttam, hogy egy széles szintetizátort rejt a titkos fiók. Az ujjaim végig szaladtak a billentyűkön, elégedetten konstatálva, hogy egyik sem poros, vagyis minden bizonnyal Yoongi rendszeresen használja az elektronikus zongorát. Felnéztem rá, miközben ő a székem háttámláján támaszkodott a körmét rágva, árgus szemekkel figyelve, mit csinálok. Ahogy találkozott a tekintetünk, mindketten megdermedtünk és az egyértelmű összhang hatására, ismét egyszerre mozdultunk meg. Ajkaink most puhán találkoztak, gyengéden ízlelgetve a másikat, kiélvezve minden egyes másodpercet a kellemes helyzetben. Nem sokkal később azonban a férfi mohóbb lett és többet akarva, elszakadt tőlem, majd maga felé fordította a széket akkora rántással, hogy meg kellett kapaszkodnom a karfában, ha nem akartam, hogy leessek róla.

- Yoong... - mindössze eddig jutottam a nevében, mert olyan nagy hévvel csókolt meg, hogy szinte nekiütköztem a puha támlának.

Még egy pár másodpercig tiltakozni próbáltam, de én magam sem gondoltam komolyan, olyan gyengék voltak a mozdulataim, amikkel próbáltam őt eltaszítani magamtól. Akkor még nem sikerült teljesen kiűznöm Minjaet a fejemből és a bűntudat nem engedte, hogy belelazuljak a helyzetbe. Itt, a férfi lakásában, ahol annyi időt töltött már a barátnőjével, képtelen lettem volna úgy lefeküdni vele, hogy legalább egyszer nem jut eszembe, milyen gerinctelen dolgot is teszek a legjobb barátom háta mögött. Az igazi énem nem akart tiltakozni, azonban az könnyített valamicskét a bűntudatomon, hogy nem adtam magam oda elsőre Yoonginak. Mikor ráharapott az alsó ajkamra, tehetetlenül egy fojtott nyögés szakadt fel belőlem és teljesen megadtam magam az erejének. Nem volt szokásom így kiszolgáltatni magamat más embereknek, de ez egy kivételes helyzet volt. Ez a férfi úgy hívogatott engem, mintha két mágnes lettünk volna, akik nem tudnak egymás nélkül létezni és a világ két végéről is megtalálják egymást a hihetetlenül erős vonzás hatására. Ezt én is akartam. Életemben először kívántam azt, hogy valaki ledomináljon engem, még ha egy kis idő erejéig is, mert végre nem én voltam az, akinek irányítania kellett a férfit a kapcsolatunkban. Találtam magamnak egy olyat, aki képes rá, hogy megtanuljon kezelni engem és ez minden gondolatomat elterelte Minjaeről.

Újult erővel rántottam őt magamhoz a kapucnijánál fogva, beletúrva a hajába, hogy még jobban összeborzoljam, mint azelőtt és élvezettel vesztem el a csókjában, ami elmélyült az érintésem hatására. Az egyik kezét levette a karfáról és a combomra simította, de mivel hosszú nadrág volt rajtam, csak az anyagba tudott belemarkolni tehetetlenül, a bőrömhöz nem érhetett hozzá. Átfogta a lábamat és maga felé rántott, hogy még közelebb legyek hozzá, majd telhetetlenül megragadta a ruha szegélyét és kikapcsolta a gombot a köldököm közelében. Belevigyorogtam a csókunkba és benyúlva a pólója alá hátul a nyakánál, egy kicsit belekarmoltam a bőrébe, de pont csak annyira, hogy csak megérezze az enyhe fájdalmat, mégse hagyjon nyomot rajta.

- Milyen kis türelmetlen vagy ma – leheltem, miközben megpróbálta lerángatni a cipzárt is, habár az már nehezebben ment neki, mert ültömben nem volt kisimulva az anyag amire felvarrták azt. – Csak nem megváltozott valami az első alkalom óta?

- Vagy egy hete várok már arra, hogy végre magam alatt tudhassalak, tudod milyen kínzó volt várni rád? – halt el a hangja ahogy ajkai lesiklottak a nyakamra és végre mindkét kezével lenyúlt a nadrágomhoz, hogy segítsen saját magának. – Nem hagyott aludni éjjelenként az, amit mondtál rólam... hogy fantasztikus volt velem az este – ízlelgette a szavakat élvezettel és egy vágytól izzó sóhaj szakadt fel a mellkasából. – Tudod hányféle dolgot akarok még megtenni veled? El sem tudod képzelni, hány fantasztikus éjszakát okozhatok még neked.

- Valaki nagyon irányítani akar itt. Jól hallom? – ragadtam meg a kezeit és felhúzva behajlított lábaimat, a térdeimet nekitámasztottam a karfának, hogy még nehezebb legyen neki kiszednie engem a ruhából. – Ezt nem így játsszuk, nem megmondtam már az előző alkalommal? – csitítottam le őt egy elégedett vigyorral, de úgy tűnt, ezzel csak olajat öntöttem a tűzre, mert a következő pillanatban olyan erőszakosan lökött vissza a szék támlájához, hogy elakadt a lélegzetem.

A csókja erőteljes volt és mohó, lassan kezdett körvonalazódni bennem, miért is jegyeztem fel magamnak előző alkalommal, hogy nem szabad játszadozni ezzel a férfival. Azonban nem akartam olyan könnyen adni magamat. Az automatikus, régen betanult működésem arra késztetett, hogy minden erőmmel megpróbáljam magamhoz ragadni az irányítást, addig tesztelve a másik felet, amíg be nem bizonyosodik róla, hogy igazán érdemes-e arra, hogy vele legyek. Mikor felrántotta rólam a pólómat, nem kaptam utána, azt hagytam, hogy levegye rólam, de csak azért, mert saját magam akartam levenni a melltartómat. Mikor átbújtatta a fejem fölött a vékony fehér anyagot, én rögtön kihúztam magam és a mozdulatommal megállítva őt, hátra nyúltam a kapcsolóhoz, majd mielőtt kilazítottam volna azt, szándékosan piszkáltam egy pár a férfi számára kibírhatatlan másodpercig, aki olyan megigézve bámulta a mellkasomat, mintha hipnotizáltam volna. Őszintén sajnálni kezdtem őt, mert a reakciójából ítélve, annak ellenére, hogy barátnője volt, ritkán láthatott nőket meztelenül, vagy akár csak fehérneműben is.

Mikor már láttam rajta, hogy nem bírja tovább, egy mély sóhaj kíséretében – aminek hatására a melleim még jobban megemelkedtek – leengedtem a fehérneműmet és hagytam, hogy leessen az az ölembe. Yoongi türelmetlenül lesöpörte a földre, majd oda akart nyúlni hozzám, de megállítottam a kezét és a csuklójánál fogva lehúztam a hasamhoz pont oda, ahol még nem érhette el még az ujja hegyével sem, csak az arca előtt nézhette őket, kínzó tehetetlenségben. - Kössünk alkut – suttogtam, már szaporábban véve a levegőt, mint egy perccel ezelőtt és láttam, hogy az izgatottságomat a testem is egyértelműen közvetítette a férfi felé is. – Csak a melleimet foghatod meg – engedtem a karja szorításán, mert érzékeltem, hogy figyel rám. – Úgy kell lenyűgöznöd – simítottam feljebb a karján, belemarkolva a pulcsijába a vállánál, mert igazából én is akartam volna őt ruha nélkül látni, de még visszafogtam magam. – De ha nem sikerül, – rántottam kissé magam felé, hogy szemkontaktusra kényszerítsem, mire felpillantott rám. – akkor csak én irányítok – haraptam be az alsó ajkamat és vigyorogva néztem, ahogy tekintete visszasiklik a melleimre.

Mikor lassan bólintott és hosszú ujjai megfeszültek a bordáimon, majdnem halkan felnevettem a magabiztossága hatására.

- Benne vagyok – meleg lehelete a mellkasomnak csapódott, éreztem, hogy puhán végigfut rajtam egy kellemes borzongás.

- Ugye tudod, hogy szinte lehetetlenre vállalkozol? – kérdeztem kissé szánakozva és megsimogattam az arcát, miközben éreztem, hogy az ujjai feljebb csúsznak egy pár centivel.

- Miből gondolod ezt? – nézett fel a szemembe gyanakodva.

- Eleve nem vagyok olyan típus, aki bármitől képes lenne elolvadni és tökéletesen tudom is ezt palástolni – kezdtem simogatni a karját, majd megmarkoltam a pulcsija szárát és húzogatni kezdtem, hátha leveszi magától. – Másodszor, a melleimre nem vagyok olyan érzékeny, mint mások. Úgyhogy szinte veszett ügyed van, kisfiú – mondtam, de az utolsó szónál majdnem megremegett a hangom.

Beharaptam az alsó ajkamat és megpróbáltam nem vigyorogni, de mikor a férfi döbbenten felnézett rám, képtelen voltam magamban visszafogni egy diadalittas mosolyt. Tudtam mekkora udvariatlanságot követtem el és hány illemszabályt hágtam át azzal, hogy így hívtam őt, de túl szórakoztató volt őt ilyen megrökönyödött arccal látni, úgyhogy a világért se hagytam volna abba a kínzását. Egy pár másodpercre lehajtotta a fejét, hogy össze tudja szedni magát, majd felállt és rátámaszkodva a karfára, olyan közel hajolt hozzám, hogy az orrunk majdnem összeért. A tekintete kissé haragosan lángolt, de láttam benne, hogy csak megalázottnak érzi magát a helyzet hatására, amibe belekényszerítettem.

- Elhiszed nekem, hogy még nagyon meg fogod ezt bánni? – kérdezte szinte sziszegve, majd eldöntötte a fejét, hogy megtörjön engem, de álltam a pillantását, habár éreztem, hogy valami megrándul az alhasamban az intenzivitása hatására. – Vissza fogom adni az utolsó cseppig, amíg el nem kezdesz majd könyörögni nekem.

- Nincsen csók – leheltem az ajkaira, élvezve, hogy tovább kínozhatom őt. – Akkor veszítesz és egész este így hívlak majd – vigyorodtam el, ismét megpróbálva visszafojtani azt, ugyancsak sikertelenül.

Ingerülten fújtatva guggolt le, hogy elém tudjon térdelni és jobban elérje a mellkasomat, miközben egyszer sem szakította meg a szemkontaktust. Kezeit a térdemre tette, majd feljebb csúsztatva, a combom mentén, elért a hasamig és csupasz bőrömhöz érve, lágyan cirógatni kezdte azt. Nem voltam csiklandós, így ehhez a taktikához nem folyamodhatott, de mikor közrefogta nagy tenyerével a jobb mellemet, akaratlanul is egy elégedett, apró sóhaj szakadt fel belőlem. Kellemes érzés volt, ahogy masszírozta, de egyértelműen nem volt elég ahhoz, hogy felizgasson engem. Ujjai közé fogta a legkeményebb részt, majd tesztelve azt, hogy hogyan reagálok rá, kissé megdörzsölte, immár a balt is hozzá társítva. Lehunytam a szemem és még jobban kihúzva magamat teret engedtem neki, hogy azt tegyen amit akar.

A gyengédséggel nálam nem ment sokra és mivel ő ezt még nem realizálta, én egyenesen a célom felé repültem, magabiztosan fantáziálva azokról a dolgokról, amiket meg akartam tenni vele. Az egyik karját elemelte tőlem, hallottam, hogy helyezkedik, majd a másikat is, de közben egyszer sem hagyta abba a masszírozást és a lágy mozdulatokat. Nyeregben éreztem magam, de annyira, mintha nem is az ő székében ültem volna, hanem egyenesen egy trónon, amiről úgy néztem volna le rá, mint az egyik alattvalómra, akit én irányíthatok. Ez a gondolat annyira elszórakoztatott, hogy a kelleténél váratlanabbul ért, mikor éreztem, hogy megrántja az egyik mellemet, jelezve, hogy nyissam ki a szemem és figyeljek végre rá. Ahogy lepillantottam rá, egy pillanatra elakadt a lélegzetem. Levette a pulcsiját és a szürke pólójának alatta akkora kivágása volt, hogy tisztán láttam a kulcscsontjait és a két karját, amiken sima bőrén kivehetően látszódtak hosszú erei. Alig észrevehetően megrándult a szája sarka.

- Megkönnyítetted a dolgomat – mormolta a bőrömbe ahogy odahajolt a mellkasomhoz. – Mi van még a tarsolyodban, amitől tudom, hogy elolvadsz kislány? – vigyorodott el halványan és maga felé rántva engem a bőrömnél fogva, forró, nedves nyelvét hozzányomta a legérzékenyebb pontomhoz.

Összeszorítottam az állkapcsomat, mert érezhetően megváltozott valami benne. A mozgása határozottabb lett és olyan erőszakosan kezdte kényeztetni a melleimet, hogy meg kellett kapaszkodnom a szék karfájában. Mikor megszívta a bőrömet, érezhetően egy nyomot hagyva rajta, leszegtem a fejem és megpróbáltam elrendezni, egyre szaporább lélegzetvételeimet. Azonban ekkor ismét hibáztam. Látni azt, hogy Yoongi hogyan tartja az uralma alatt a felsőtestemet, ajkai alatt, ujjai közé összepréselve, a tenyerével feljebb nyomva, túlságosan izgató látvány volt számomra. A hang, amit kiadtam nem volt igazán nyögésnek nevezhető, a férfi mégis felpillantott rám, majd egy utolsó, erőteljes nyelvmozdulattal megtoldva a kényeztetését, egy kis időre elvált tőlem.

- Csak nem hallottam valamit? – hajolt közelebb, kidugva a nyelve hegyét, ami végigsiklott kétoldalt lefelé ívelő, ellenállhatatlanul csábító alakú, felső ajkán.

Összepréseltem az számat és nem mertem megszólalni, mert attól féltem, ha megpróbálok beszélni, akkor tényleg elveszek. Mocorogni kezdtem a székben, mire a férfi visszahajolt hozzám és lágyan megfújta a jobb mellem nedvtől csillogó pontját, mire megfeszült a törzsem és a combom belső feléhez szorítva az egyik sarkamat próbáltam visszafojtani magamban a feltörni akaró hangokat. Erre ismét a szájába vette a bőröm sötétebb, kemény részét és lágyan megnyalta, amiről később rájöttem, hogy ez szinte bocsánatkérés volt az elkövetkezendő eseményekre.

A következő pillanatban váratlanul durván a fogai közé harapta és egy kissé megrántva, az ujjaival megszorította közben a jobbik többi részét. Képtelen voltam ennél tovább visszafojtani magamat, hangosan felnyögtem és a fájdalom ellenére, a tarkójára simítottam a kezemet és még szorosabban magamhoz vontam őt, mert az egész már inkább az élvezet felé hajlott. Éreztem, hogy elengedte állkapcsa szorításából a bőrömet, majd kiszabadulva a karjaim fogságából, nyelvével felsiklott egészen a nyakam aljáig, arra késztetve ezzel engem, hogy riadtan felszegjem az államat, de nem maradt rá sok időm, hogy változtassak a pozíción, mert a férfi felállt és két tenyere közé véve az arcomat, kényszerített rá, hogy végre megcsókoljam őt. Megenyhülve engedtem neki, hogy az ízt, amint az imént tapasztalt meg rajtam, átadja nekem is, mert egyértelműen kiérdemelte, ennyi próbálkozás után.

Lehunytam a szemem és hagytam, hogy elöntsön kissé a szégyen, ami pirosló arcomon és fülem tetején jelent meg, mint minden olyan alkalommal, amikor azt éreztem, ledomináltak és veszítettem valaki ellen. Nem volt kellemes érzés, mert már évek óta küzdöttem vele, de abban a pillanatban segítségemre volt Yoongi, aki a testi kontaktussal akaratlanul is megkönnyítette a dolgomat, mivel a megaláztatásom jeleit az izgatottságom számlájára tudtam írni. A férfi meleg jobbja lejjebb csúszott, ujjai lágyan a nyakam köré fonódtak szinte teljesen az állam tövében, miközben hüvelykjével simogatni kezdte a torkom vonalát, ami már nyirkos volt az izzadtságtól, ő mégse húzódott el tőlem. Sőt, úgy tűnt, ezt még inkább a kedvére való volt, mert tovább vitte a mozdulatát és hátranyúlva beletúrt a hajamba, felborzolva az éjfekete szálakat.

Egy jóleső sóhaj szakadt fel belőlem és egy kis időre elengedve magamat, teljesen ellazultam, hagyva a testemnek, hadd jelezzen egyszerre több helyen is, mennyire kívánja már a férfi érintését. Pár másodpercre teljesen elgyengültem és kezesbáránnyá változtam, megadva magam a biztonságot nyújtó dominánsabb félnek, amit minden bizonnyal ő is érzékelt, mert a mozdulatai ellágyultak, és ugyan szenvedélyesek maradtak, mégis elvált tőlem majd lágyan a szemembe nézve, némán tette fel a kimondatlan kérdést. Nem értette mi történt ilyen hirtelen, de akkor úgy döntöttem, hogy még nem is kell róla tudnia. Ezért inkább átkaroltam a nyakát és eldöntve a fejemet, magamhoz húztam őt egy csókra, olyan erősen szorítva egy kis időre magamhoz, hogy ismét le kellett térdelnie, ha nem akarta, hogy kitörjön a nyaka. Lazítottam a lábaimon és úgy helyezkedtem a széken, hogy immár könnyedebben elérje a nadrágom cipzárját, majd lecsúsztattam a kezeimet a vállára és megszorítottam a pólója nyakát, mintha le akarnám róla tépni az anyagot. Éreztem, hogy kezd visszarázódni az erőszakosabb szex hangulatába, mert halványan belevigyorgott a csókunkba és elszakadva tőlem egy kis időre, gyorsan ledobta magáról a pólóját, majd kikapcsolta a nadrágját is, de nem jutott ennél tovább, mert mikor meglátta, hogy az én ujjaim is az ágyékomnál kalandoznak, visszalépett hozzám és megragadva a csuklómat, elrántotta azt onnan.

- Nem hagyom, hogy megint megfossz ettől az élménytől – zihálta halkan, majd belepuszilt az alhasamba és az övtartómba csúsztatva kétoldalt az ujjait, lejjebb húzott a széken, hogy jobban hozzám férjen.

A térdemmel játékosan megböktem a mellkasát, majd mikor ellökte azt onnan, a lábfejemet felcsúsztattam a combján, hogy azon a helyen is megérintsem őt, ahol minden bizonnyal egész idő alatt figyelemre áhítozott. A férfi felnyögött a két lábam között, ahogy az a lábujjaim beleütköztek merev testrészébe és erőszakosabban rántott egyet rajtam, hogy aztán teljesen kicipzározva a nadrágomat végre valahára levehesse azt rólam. A szűk anyagtól nem volt könnyű megszabadítanunk a lábaimat, de mikor a segítségével a sarkamon is átcsúsztattuk a második szárát is, ingerülten elhajította a ruhadarabot a szoba másik felébe és megengedett magának egy pillanatot, amikor teljes egészében végignézett rajtam. Addigra levetettem magamról a gyengébb énem tulajdonságait és ismét felállítottam a határaimat, hogy újra előkerüljön az erőteljesebb, határozott részem, aki képes volt megvédeni magát. A jobb kezem lent járt a fehérneműmnél, majdnem belenyúlva a pereme alá, csak hogy kínozzam még egy kicsit a férfit, a másik kézfejemmel pedig a combom alá nyúltam és kicsit széjjelebb tettem azt, hogy jobb belátása nyíljon a legfontosabb részletekre.

Ismét letérdelt elém, majd megragadva a vékony anyagot olyan gyorsan rántotta le azt rólam, hogy alig volt időm levegőért kapni, már előtte is álltam anyaszült meztelenül, teljesen kiszolgáltatva a bosszújának, amit valószínűleg már azóta tervezett, hogy belekényszerítettem őt a játékomba. Odamászott hozzám, az egyik térdével betámaszkodva a combjaim közé, miközben az arcomhoz hajolt, hogy a fülembe tudjon súgni valamit.

- Megtanulhatnád végre ki is az, aki itt igazából irányít.

A lába szándékosan nekiütközött a csontomnak, fájdalmas nyögésre késztetve engem, miközben jobb kezének az ujjai végigsiklottak a testemen, szándékosan elkerülve azt a testrészemet, amit az imént megütött. Majd lemászott rólam és egy pillanatra lehajolva hozzám érintette az orrát, ott, ahol a leginkább kívántam őt. Beszívva az illatomat, mindezek után még csak az ajkaival sem súrolva engem, felegyenesedett, hogy le tudja venni a saját ruháit is. Elégedetlenül összerándultam és nehézkesen felkeltem a székből, hogy amikor kiegyenesedjen, már maga előtt találjon engem. Merész módon teljesen hozzá simultam, nem kímélve ágaskodó testrészét sem, ami így közénk préselődött miközben ujjaimat oldalt végigsimítottam a bordáin, el a hátára, ahol kissé belekarmoltam a bőrébe, csak hogy érezze, hogy ott vagyok előtte. Az ajkaira lehelve megcsókoltam őt, miközben éreztem, hogy kezei a fenekem alá csúsznak és fel akar emelni, de nem hagytam magam.

Halkan szusszantva elmosolyodtam és hátrébb lépve elszakadtam tőle egy kis időre, hogy aztán még óvatosabban és kínzóbban térjek vissza hozzá. Fel-le kezdtem mozogni, összedörzsölve a bőrünket, amitől felnyögött mély hangján és körmeit akaratlanul is a bőrömbe mélyesztette, ami fájt ugyan, de tudtam, hogy ő sokkal többet szenved ebben a helyzetben ezért zavartalanul folytattam a tevékenységemet. Lenyúltam közénk és átfogtam azt a testrészét, ami szinte könyörgött azért, hogy végre viseljék gondját, de én nem adtam még meg neki ezt a kielégülést. Óvatosan a lábaim közé illesztettem és a combjaim közé fogtam, elsőre abba a hitbe ringatva, hogy végre megtörténik amire annyira vágyakozik, de mikor leesett neki, hogy csak húztam az agyát, hosszan felnyögött, a kielégületlenség hatására mire éreztem, hogy belerezonál a vállam a hangjába, ahogy ajkaival ott támaszkodott nekem.

- Látod, még ilyenkor is mennyire gyenge vagy – susogtam a fülébe, remélve, hogy elfedhetem az aznapi botlásomat, amikor eltűnt az önbizalmam, de mint mindig, itt is átestem a ló túloldalára és ugyan arra a kis időre, sikerült vele elfeledtetnem, mégsem jártam jobban az ezután történő események miatt.

Szinte érezni lehetett, hogy elpattan benne az a bizonyos cérna. Ujjai a derekamra siklottak és olyan erősen markoltak bele, hogy biztos voltam, hogy fel tudna emelni, ha akarna. Azonban ehelyett teljesen másra használta az erejét. Megperdített a tengelyem körül és a kanapé felé lökött olyan erővel, hogy hassal rázuhantam. Szerencsémre meg tudtam állítani az esést annyira, hogy ne sérüljek meg, de mikor megpróbáltam feltérdelni, mögém állt, az egyik lábát feltéve a kanapéra, lesöpörve a rajta maradt CD-ket és az egyik kezével lenyomta a felsőtestemet a gerincemnél fogva. Nem tudtam felkelni és miközben fölém mászott, hogy még valamit a fülembe suttogjon, tudtam, hogy innen már nincs menekvés.

- Ugye tudod mi következik most?

Riadtan összeszorítottam az állkapcsomat és éreztem, hogy megfeszül a testem az enyhe pánik hatására, ahogy hozzám ért a fenekemnél. Ha tényleg azt akarta volna csinálni, amire én gondoltam volna abban a pillanatban, biztos, hogy még nem lettem volna rá készen. Túl sokáig piszkáltam, húzkodtam az oroszlán bajszát, hogy tegye, amit mondok, egészen addig, amíg annyira feldühítettem, hogy már képtelen voltam őt a legkevésbé sem irányítani. Ismét fel akartam volna egyenesedni, de a férfi ereje ellen nem tudtam hadakozni, a próbálkozásaim sikertelenek voltak. Ahogy az arcom hozzápréselődött a puha párnákhoz lazán ökölbe szorított kezeim mellett és a csípőm a magasba meredve várta a megállíthatatlan végkifejletet, úgy éreztem, teljesen tehetetlen vagyok. Habár ez talán mégsem volt a teljes igazság, mert ha tényleg így lett volna, teljesen más, mélyebb érzések öntöttek volna el. Ennek hatására, valamennyire realizáltam, hogy öt százaléka a testemnek mégiscsak szeretné ezt. Azonban a nagyja még mindig tiltakozott. És így, hogy képtelen voltam ellazulni, tudtam, hogy még fájdalmasabb lenne.

A férfi lehelete végig csiklandozta a gerincemet, ahogy hátrébb húzódott és mikor már tudta, hogy nem fogok tiltakozni, elengedte a hátamat, hogy ne kelljen a semmiért visszanyomnia a kanapéra, amikor már nem akarok felkelni onnan. Beletörődve a kiszolgáltatott helyzetembe, nyikkanás nélkül tűrtem, hogy szétfeszíti a fenekemet, azonban mikor belefújt a legérzékenyebb pontjaimba, egy halk nyögés szakadt fel belőlem. A férfi elégedetten felállt és hallottam, hogy kibont egy addig műanyag csomagolásban pihenő tárgyat, amit aztán minden bizonnyal felhelyezett a megfelelő helyre, azzal a céllal, hogy később se történjen semmi baj. Mikor visszatért hozzám és merev testrésze hozzám ért ott, ahol akkor a legtágabb voltam a bizarr pózomnak köszönhetően, a hasam és a törzsem is akaratlanul megfeszült. Összeszorítottam a szemem és mikor érezem, hogy minden lehetőségen végig siklik, a férfiassága hegyével érintve engem csak, talán csak azért, hogy kínozzon még egy kicsit, muszáj volt megszólalnom.

- Yoong – csuklott el a hangom, mikor az ijedtségtől megdermedtem, mert pont ott állapodott meg, ahol a leginkább tartottam tőle.

Azonban a következő pillanatban, hangja a fejem fölött szólalt meg, így egy kicsit összezavarodtam amikor realizáltam, hogy fölém támaszkodott.

- Mi a baj Édesem? – suttogta gunyoros hangon. – Tényleg azt hiszed, hogy megtenném? Ne aggódj, azt majd egy másik alkalommal. Ahhoz még nem vagyok elég dühös rád. De nem kell félned, ez sem lesz kellemes – mormolta félig vészjósló, félig megnyugtató hangon, majd éreztem, hogy megragadja a derekamat és lejjebb siklik oda, ahol már biztonságban éreztem magam én is.

Hosszan felnyögtem, a megkönnyebbülés és a visszafojtott vágyak hatására is, majd megmozdítottam a csípőmet, hogy végre mozgásra késztessem őt. Még a zihálása ellenére is hallottam, hogy elvigyorodik, minden bizonnyal azért, mert elégedettséggel töltötte el, hogy végre hallatni merem a hangomat. A következő pillanatban azonban olyan durván hatolt belém, hogy védekezően összerándultam a gerincem mentén és előrébb lendültem az egész testemmel, csak hogy könnyítsek a hirtelen jött fájdalmon. A férfi felnyögött és minden erejét arra fordította, hogy ne engedjen engem ki a kezei közül, mert mikor a következő pillanatban mozogni kezdett, még egy jó pár döfés erejéig, a szenvedésem kerekedett felül az élvezeteken. De tudtam, hogy megérdemlem. Túl messzire mentem és túl sokáig húztam az egészet a nagy arcomnak köszönhetően. Azonban miután a gyönyör apró lángjai is kezdek belekapni az izmaimba, felforrósítva a bőrömet, kezdtem elfelejteni a szégyenérzetemet és végre képes lettem rá, hogy ellazuljak. Ahogy gyorsultak vagy éppen lassultak a mozdulatai, leginkább az ő kedvéhez és testéhez igazodva, belemarkoltam a mellettem lévő párnába és résnyire kellett nyitnom a számat, mert nem kaptam levegőt mivel az orrom fele be volt fogva, miközben azon támaszkodtam. Lehunytam a szemem és ahogy a testrészeink újra és újra egyre mélyebben egyesültek, éreztem, hogy én is kezdek elveszni a gyönyörök útvesztőjében. A homlokomra támaszkodtam inkább és igaz, hogy kényelmesebb lett volna, ha a kezeimmel is fel tudom nyomni magam, de már annyira remegtek a végtagjaim, hogy képtelen lettem volna bármi ilyesmit is megtenni. Ahogy a hangok felerősödtek és a férfiból is felhangzott egy hangos nyögés, tudtam, hogy már nem sokáig kell visszatartanom magam.

Szinte egyszerre, egy időben sikerült mindkettőnknek eljutnia a csúcsra, így mikor összerándultak az izmaim, Yoongi még mindig bennem volt. Habár az lett volna a legjobb számomra, ha elszakad akkor tőlem, most kivételesen megengedtem neki, hogy egy kicsivel tovább maradjon. Azonban mikor már neki is kényelmetlen kezdett lenni éreztem, hogy lassan eltávolodott tőlem, mire fellélegezhettem és egy mély sóhaj kíséretében elengedtem a derekamon feszülő izmokat és eldőltem a kanapén az oldalamra. Hosszú ideig ziháltam, megviselten, az orgazmusom bódító hatása alatt állva, majd mikor kinyitottam a szemem, belemarkoltam a félig a fejem alatt fekvő párnába, ahogy megpillantottam Yoongit, a székében terpeszkedve, teljesen kifulladva. A testén verejték gyöngyözött néhány helyen, ajkait résnyire nyitva vette a levegőt szaporábban, miközben a mellkasa hevesen emelkedett és süllyedt. Mintha érezte volna, hogy ránéztem, felpillantott rám, de rebbenő tekintetéből semmit se tudtam kiolvasni.

- Szeretem ezt a stúdiót – szólaltam meg halkan és a fejem alá húzva a sötét bézs színű puha tárgyat, halványan elmosolyodtam.

Annak ellenére, hogy nem kizárólag jó emlékeket szereztem ez alkalommal, mégis úgy éreztem, hogy a világért se mondtam volna nemet, akkor se, ha tudtam volna, mi fog történni. Valamiért, egy olyasfajta vibrálást éreztem kettőnk között, ami arra késztetett, hogy túllépjek a határain, addig piszkálva őt, amíg fájdalmat nem okoz nekem újra és újra, de talán azért, hogy minden egyes alkalommal megtapasztaljam milyen is az, amikor végre ledominál valaki. Az érzéseim kuszák és zavarosak voltak, alig tudtam gondolkozni abban a pár percben, amíg ott a kanapéján feküdtem, teljesen erőtlen állapotban.

A férfi alig hallhatóan felnevetett, majd megdörzsölve a szemeit, lehajtotta a fejét.

- Ha tudnád, hogy ezek után én mennyire meg fogom szeretni.