Miután kinyomtam a telefonomon Minjae hívását, elöntött egy általam régen tapasztalt, különösen rossz érzés. A magány. Azok után, hogy végig kellett hallgatnom a lány lelkes áradozását a barátjáról már vagy ötvenedjére azon a héten, már én is besokalltam. Egyedül voltam, én senkihez se tudtam volna odabújni, amikor szomorú voltam, nem találtam olyan embert az életemben, akihez teljesen őszinte tudtam volna lenni és még annak ellenére is, hogy Minjaenek meg tudtam nyílni, voltak olyan dolgok, amiket ő sem tudott rólam viszont szerettem volna megosztani valakivel. Üresnek éreztem magam és elhagyatottnak, mintha nem kellettem volna senkinek. Mintha rám nem várt volna valaki, akihez úgy fordulhattam volna, mint én magam, Cheon Byul. Senki se látta ki is ő igazán.

Mikor már az önbizalomhiány is kezdte összeszorítani a torkomat, nyeltem egy nagyot és úgy döntöttem, ezt nem hagyom így. Ledobtam a táskámat a fal mellé, majd lerúgva magamról a cipőmet, beviharzottam a lakásba. Nem engedhettem meg magamnak, hogy elhatalmasodjanak rajtam az érzelmek. Csak lehúztak volna mélyre, ahonnan nem tudtam volna felkelni egyedül. Az íróasztalomhoz érve gyorsan ledobtam rá a dzsekimet és felkaptam a laptopom mellől az aranyszínű fülbevalóimat, majd besietve a szobámba, leültem az ágyam szélére, hogy levegyem a ruháimat. Tudtam mit kell tennem azért, hogy kihozzam magam ebből a helyzetből. Nem akartam Minjaevel találkozni, se semelyik másik barátommal. Ezt egyedül kellett megoldanom. Elég erős voltam hozzá.

Kinyitva a türkös, világosbarna ajtót feltártam a szekrényem belsejét, majd elhúzva a fogasokat jobb oldalra, megpillantottam azokat a holmijaimat, amiket kifejezetten erre az alkalomra tartogattam. Néha, amikor randevúra akartam menni, vagy csak egy nagyon extrém bulin ki akartam kapcsolódni, mindig ehhez a kis sötét sarokhoz fordultam. Bárki, aki csak benézett a nyíláson nem láthatta meg azonnal az élénk színű göncöket, mert ahhoz jobban be kellett volna hajolnia a fogasok felett, hogy rájuk pillanthasson. És ez így tökéletes volt számomra. Nem akartam minden idetévedő orra alá dörgölni, hogy van egy ilyen oldalam is. Kiemeltem egy spagettipántos, V nyakú, mély dekoltázsú lila felsőt, majd egy kis keresgélés után előkaptam hozzá egy fekete bársony ceruzaszoknyát, ami épp, hogy csak a combom közepéig ért és egy nagy lyukú neccharisnyát is. Kissé feszengve húztam fel magamra a ruhadarabokat, mert nem volt gyakori, hogy ilyen kihívó ruhákat viseljek a mindennapokban. Miután mindegyiket sikerült gond nélkül magamra vennem, a tükörbe pillantottam és elkezdtem beletenni a fülembe a lógós arany fülbevalóimat. Mikor már a pici aranyszínű tárgyak is a nyakam mellett himbálóztak, végignéztem magamon és elképzeltem az egész összeállításhoz a magassarkú, rövidszárú csizmámat és egy kissé visszatért az önbizalmam. Nem akartam aznap este mást, csakis kikapcsolódást és egy olyan társaságot, amiben majd nem érzem magam olyan elhagyatottan. Hogy ezt részegen, vagy józanul képzeltem-e el, már nem számított. Volt egy megoldásom és azt minden erőmmel meg akartam ragadni.

Kiengedtem a hajamat a copfomból és megrázva kicsit a fejem tetején a szálegyenes fekete tincseket, engedtem, hogy azok könnyedén ráhulljanak a vállamra. Még egyszer végignéztem magamon, lesimítva egy kissé a szoknya rövid anyagát a derekamtól a combjaim felé, mert egy kényelmetlen érzésem támadt. Átfutott az agyamon, hogy lehet, hogy kicsit túlzásba estem, de gyorsan elhessegettem ezt a gondolatot. Elvégre figyelmet akartam és tudtam, hogy ezzel meg is kaphatom majd. Kisiettem a fürdőszobába, hogy egy erősebb sminket tegyek fel magamra, mint amit napközben viseltem. A mosdónk szerencsére nem volt túl kicsi, így Minjae és az én cuccaim is kényelmesen elfértek a felszerelt polcokon, nem kellett azon vitatkoznunk, kinek mennyi hely jusson. Habár a lánynak sokkal több kencéje és különböző márjákú sminkfelszerelései voltak, meglepően helytakarékosan tudta elrendezni őket. Nem keveredtek össze, nem is vesztette el őket, ez pedig nekem különösen előnyös volt. Néha még az én dolgaimat is összerendezte, mert én nem voltam annyira rendezett, mint ő.

Ahogy odaálltam a csap elé, eszembe jutott egy ismerős dallam és mialatt kinyitottam a szekrényt, ami a tükör mellett kapott helyet a kék-fehér csempés falon, halkan dúdolgatni kezdtem azt. Sikerült elterelnem a gondolataimat annyira, hogy egy pár percig nyugodtan énekelhessek magamban, amíg sikerült kettő szimmetrikus vonalt varázsolnom a szemhélyaimra és egy kicsivel több sminket kennem az arcomra. Azonban, miután abbamaradt a dal, nyomasztó csend telepedett a kis lakásra. A kezeim enyhén remegni kezdtek és gyorsan becsuktam a szempillaspirál kupakját, hogy vissza tudjam tenni a helyére. Lehunytam a szemem és megtámaszkodtam a csap két szélén. Lehajtva a fejem lassan kifújtam a levegőt, de az üresség érzése nem szűnt meg a mellkasomban. Felcsendültek bennem Minjae szavai és az aranyos élmények, amiket elmesélt magáról és a barátjáról. Ez pedig olyan dolgokat indított el bennem, amik hatására később az egész életem felborult.

Jobbra kaptam a fejem és a kis polcon megpillantottam az egyik általam készített apró, arany színű, szív alakú nyakláncot. Odanyúltam és mikor a nyakamhoz emeltem a tárgyat, hogy felakasszam magamra, az alsó csücske majdnem a melleim közötti vonal tetejét érintette. Összeszorítottam az ajkaimat, majd egy gyors mozdulattal összekapcsoltam hátul a fényben megcsillanó lánc két végét és a lábaimmal dobogva visszasiettem a szobámba. Lekaptam magamról a spagettipántos pólót és a melltartómat, majd egy olyat fehérneműre váltottam, ami nem csak hogy fekete volt, de még egy kis push-up is került bele az összhatás kedvéért. Mikor újra visszaöltöztem, elégedetten konstatáltam, hogy a pántja kivillan a felsőm alól. Így már biztos voltam benne, hogy az aznap kiválasztott bárban, a legtöbb tekintetet vonzani fogom.

Összeszorított állkapoccsal léptem ki a szobámból, mindenhol lekapcsolva a villanyokat, mielőtt a vállamra kaptam volna egy kicsi, mogyoróbarna bőrtáskát, amibe egy kis pénzt, a kulcsaimat és a telefonomat csúsztattam, habár kételkedtem benne, hogy szükségem lesz rá. Minjae aznapra már kibeszélte magát, kételkedtem benne, hogy kellenék neki, mivel említette, hogy azon az estén nem alszik itthon. Mások pedig ilyen időben már nem hívtak, ezért nyugodt szívvel némítottam le a készüléket. Miután majdnem elvesztve az egyensúlyomat, állva felkaptam magamra a csizmámat, gondosan bezártam az ajtót, majd a csilingelő tárgyakat a vállamon lógó női táska egyik zsebébe süllyesztve, elindultam lefelé a lépcsőházban.

A hűvös utcára kiérve az első dolgom volt megbánni, hogy nem vettem fel semmiféle kabátot, de akkor már nem akartam visszafordulni. Sikerült végre kilépnem a lakásomból, nem akartam elbizonytalanodni azzal, hogy esetleg visszamenjek oda, ahol elkapott az a mély önbizalomhiány. Azonban egy közeli bárba se mehettem, hogy esetleg kevesebb ideig kelljen sétálnom a dermesztő időjárásban, mert ott egyrészt felismertek volna, másrészt pedig el akartam kerülni minden ismerős arcot és régi beszélgetéseket, amiket már vagy százszor végigcsináltam. Valami újra és vérpezsdítőre vágytam. Ki akartam szakadni a megszokott rutinomból és valami olyat tenni, ami végleg elfeledtette volna velem a magányomat aznap estére.

Így hát nem tudva merre indulok, jobbra fordultam, majd határozott léptekkel kezdtem végigsietni a sötét, sárga fénnyel kivilágított utcákon. A karomon libabőr futott végig egy hűvös, éjszakai széllökés hatására, ezért még gyorsabb tempóra váltottam. Nem foglalkoztam a mellettem elhaladó emberekkel, akik megbámultak engem. Tudtam, hogy túl sokat mutattam meg magamból, tudtam, hogy nem mindennapi látvány egy ilyen kihívó viselet Szöul utcáin, mégsem akartam velük foglalkozni. Mindent ki akartam zárni a fejemből és egy olyan embert keresni, akivel végre le tudom inni magam, hogy elmúljon a magányom. Tíz perccel később, elérkeztem egy narancssárga fénnyel kivilágított, halványan derengő, kerek cégtáblához, amit egy számomra addig ismeretlen bár ajtaja fölé függesztettek ki. Nem ismertem a helyet, azt se tudtam hol vagyok és ez így pont tökéletes volt. A karomat dörzsölgetve löktem be a vállammal a bejáratot, amin egy tábla hirdette, hogy tilos kutyákat bevinni és mikor átléptem a küszöböt, szinte megcsapott a bentről kiáramló, füstös meleg. Megkönnyebbülten felsóhajtottam és egy sürgető szóra, ami az egyik közeli asztal felől érkezett, rögtön elléptem a kijárattól, hogy az be tudjon csukódni és kizárja a dermesztő hideget. Leengedtem a kezemet magam mellé, majd lassan körbenézve ráérősen elindultam a meleg barna színű, lakkozott bárpult felé.

A helység barátságosan tágas volt, úgy tűnt, egy olyan fogadót sikerült kifognom, amiben a többség már elég összeszokott volt, mert néhány ember kivételével mindenki élénk eszmecserébe merült egymással, mintha csak régi barátok lettek volna. Többen átszóltak mások feje felett, volt, aki átsétált egy másik asztalhoz, hogy ott folytassa a diskurzust, ebből kifolyólag, nagyon kitűntek azok az emberek a tömegből, akik nem jártak oda rendszeresen. Nem volt túl nagy zaj, mindenki éppen olyan halkan beszélgetett a másikkal, hogy ne kelljen túlkiabálnia a többieket. És ez hatalmas megkönnyebbülés volt számomra a Maloneys után. Ott néha még a saját hangomat se hallottam.

A falak mentén és a sötét, kopott fapadlón a helység közepén is állóasztalok tornyosultak, azonban az egyik sarokban kettő, valaha sötétkék színű, rongyosra ült kanapé is helyet kapott. Az is bizonyította a bár családias hangulatát, hogy minden régi volt. Valószínűleg a tulaj azért nem újított fel semmit, mert az évek óta visszatérő vendégek már megszokták az egyforma berendezést. Ez halvány mosolyt csempészett az ajkaimra és mialatt a bárpult mögött tornyosuló színes üvegekkel megrakott szekrénysorokra pillantottam, elismerően végigpörgettem magamban a lehetőségeket. Jó sok italt kínált a csapos, aki nagy valószínűséggel a tulajdonosa is lehetett egyben a bárnak, mivel barátságos beszélgetésbe merült a közeli bárszéken ülő, két, középkorú, sörhasú férfival.

Mikor odaértem a hosszú asztalhoz, nem ültem fel a mögötte álló, kerek forgószékekre, csak rátámaszkodtam a falapra és ráérősen tanulmányozni kezdtem a széles választékot. Még nem döntöttem el pontosan milyen italt is szeretnék venni, elvégre még én magam se tudtam, milyen társaságom lesz aznap estére. A két pasasra pillantva majdnem elmosolyodtam, mert mindketten valószínűleg a legutóbbi focimeccsről vitatkoztak, mint két nagyapó. Nem éreztem felőlük gyanús, pedofil kisugárzást, ezek a férfiak tényleg csak kikapcsolódni és beszélgetni mentek oda.

- Adhatok valamit a kisasszonynak? – fordult felém a csapos, kizökkentve engem a némaságomból.

- Köszönöm, még gondolkozom – emeltem fel üdvözlően a kezem, mire ő mosolyogva intett nekem, hogy csak nyugodtan, ő ráér.

Mélyen beszívtam a füstös szagú, édeskék levegőt és már ott voltam, hogy bekapcsolódom a két férfi eszmecseréjébe, de ekkor megakadt a szemem valakin.

Ebből a szemszögből tudtam csak ránézni először, mert az asztal, aminél állt, közvetlenül a fal mellé volt tolva és amikor beléptem a kis bárba, mindenki más eltakarta előlem az alakját. Gyorsan előkaptam a mobilomat a táskámból és megnyitva az egyik alkalmazást, kikerestem Minjae üzenetét, amiben pár napja elküldte nekem az egyik Yoongiről készült képét. Kellett egy pár másodperc amíg sikerült beazonosítanom őt és egyszer kétszer még rá kellett néznem a telefonom kijelzőjére, hogy még inkább biztosabb legyek benne, mert félig eltakarta az arcát, de úgy tűnt, tényleg vele sikerült egy bárban kikötnöm. Az első dolog, ami eszembe jutott, természetesen Minjae kérése volt és átsuhant a fejemen, mi lenne, ha most odamennék hozzá. Ez a gondolat egy kissé feldühített. Idegesített már a lány folyamatos áradozása a férfiról és irigy lettem rá. Önző bosszúból legszívesebben kisétáltam volna az italozóból és kerestem volna egy másikat, de nem hagyott nyugodni az ígéretem felé. Máskor is megtehettem volna, elvégre biztos voltam benne, hogy még lesz alkalmam rá, de a lehetőség úgy kínálta magát az orrom előtt, hogy belegondolva, már nem is érdekelt mikor történik meg. Jobban láttam gyorsan túlesni rajta, hogy lepattintson a srác és utána még könnyebben találjak valaki olyat, akivel elfelejthetem ezt a siralmas estét.

Magamban bosszankodva, hogy ilyen kedves vagyok még akkor is, amikor durcásnak kéne lennem, ismét a csapos felé fordultam.

- Egy Sex on the Beach-et kérnék – mondtam el neki a rendelésemet.

- Látom nincs ellene a vágykeltő italoknak – jegyezte meg, miközben letette kezéből a konyharuhát és a pult mögött fénylő üvegekhez nyúlt, otthagyva a két középkorú pasast egy kis időre, akik zavartalanul folytatták a diskurzusukat.

- Csak kell egy jó álca. Tettem egy ígéretet – kezdtem bele, de aztán nemtörődöm módon legyintettem. – Hosszú sztori és szerepet játszik benne egy meglehetősen bizalmatlan barátnő, úgyhogy gondolja, nem lehet egy szép történet – húztam el a számat.

- Ez bizony komoly lehet – bólintott mélyen a kopaszodó férfi, majd egy kis tevékenykedés után, elém csúsztatta a pirosas italt.

Végignéztem ahogy egy szelet narancsot és koktélcseresznyét szúr a kecses vonalú pohár szélére, majd megköszönve a kiszolgálását, odacsúsztattam neki a kért fizetséget.

A kezembe vettem a koktélomat, majd megfordulva, a bal könyökömmel rátámaszkodtam a bárpultra, hogy rálássak az áldozatomra. Yoonginak fekete haja volt, ami most annyira a szemébe hullott, hogy csak nagy nehezen tudtam kivenni kerek arcát. Sárga-szürke, kockás ing volt rajta, ami teljesen ki volt gombolva így látszódott, hogy egy bő fehér pólót vett fel alá. Az otthoni farmer, amit alatta viselt és a kapkodva bekötött, félig lógó cipőfűzője arra engedett következtetni, hogy valószínűleg nem bulizni indult aznap este. Lehajtott fejjel ácsorgott az asztala mellett, rákönyökölve a lapjára, az egyik kezével az előtte lévő whisky poharának a díszesen kikarcolt szélét simogatva. Úgy tűnt, mintha bánatos lenne, de közben valahogy furcsán feszült volt a testtartása. Fogalmam sem volt miért van egyedül, ezért felmerült bennem a gyanú, hogy esetleg Minjae is erre lehet. Körülnéztem, de az érkezésem óta nem láttam a lányt, ezért nagy esélye volt rá, hogy nem is fog feltűnni, de a biztonság kedvéért úgy döntöttem várok még egy kicsit. A számba vettem a sötétkék szívószálat és belekortyoltam az édeskés italba. Éreztem, hogy az alkohol forrón szétterjed a mellkasomban és két korty után, már sokkal magabiztosabban álltam hozzá az egészhez. Olyan típus voltam, aki nem fektetett sok időt a tervezésbe, csak spontán beleállt a helyzetbe és ez most sem történt másként.

Ellöktem magam a bárpulttól és megigazítva magamon a pólóm szélét, megindultam az asztala felé. Az italozó és beszélgető embereket kerülgetve, végig le se vettem róla a tekintetem, úgy néztem rá, mint egy ragadozó az óvatlan prédájára. Ugyan a világért se vallottam volna be még magamnak sem, de mélyen belül egy kicsit szorongtam. Nem tudtam mire vállalkozok, még sohase kellett ilyet tennem és egy kis hang mélyen azt súgta, rosszra vállalkoztam. Nem kéne kikezdeni a legjobb barátnőm barátjával. Elhessegetve ezt a kis aggódó énemet, botlás nélkül folytattam felé az utamat. Két méterre tőle azonban észbe kaptam és megpróbáltam egy lazább, pasifalósabb stílust felvenni magamra, nehogy elijesszem őt magamtól. Elvégre, csak egy kis flörtölésről volt szó, semmi egyebet nem kellett tennem, csak hagynom, hogy lepattintson.

Az asztala mellé léptem és rátámaszkodva, letettem rá a poharamat. A férfi azonnal felkapta a fejét és egy tanácstalanul gyanakvó pillantást vetett felém. Sötét szemei, amik szinte feketének hatottak a sárgásan derengő lámpák fényében, majdnem olyan színűek voltak, mint a haja, ami, így közelebbről megnézve ziláltan meredezett az ég felé. Mintha annyit piszkálta volna tehetetlenségében, hogy az már teljesen összekócolódott volna. Egy pillanatra elbizonytalanodtam, mert felrémlett bennem, hogy mi van, ha rossz időben érkeztem, de mikor már hosszú másodpercek múltán is csak az egyre kínosabbá váló csönd telepedett meg közöttünk, tudtam, hogy elkéstem. Volt annyi ideje, hogy memorizálja az arcomat, ez volt az egyetlen és egyedüli lehetőségem, hogy teljesítsem Minjae kérését. Rávillantottam egy csalafinta mosolyt és előre nyújtva az alkarjaimat, úgy támaszkodtam, hogy a férfinak jobb belátása nyíljon a dekoltázsomra

Nagyon utáltam, amit csinálnom kellett, de az ígéretemet már nem szeghettem meg. Azt az érzést nem bírtam volna és a legjobb barátnőm csalódott arca se tett volna jót egy ilyen kudarcos este után. Ezért leráztam magmaról a kétségeket és minden erőmet beleadva megpróbáltam bevállalósnak tűnni, hogy legalább legyen egy dolog, amit jól csinálok. Még ha egy általam ennyire elítélendő dologról is volt szó. Lepillantottam a whiskyjére és megszólaltam, de szinte biztos voltam benne, hogy az alatt az idő alatt, amíg nem néztem a szemébe, az ő tekintete is lejjebb siklott egy pár másodperc erejéig.

- Hogy lehet, hogy egy ilyen fiatal férfi egymagában iszogasson whiskyt egy ilyen lepukkant helyen? – kérdeztem kissé feljebb engedve a hangomat, mert általában elmélyítettem, de most jól jött a természetesebb csengése.

- Mi benne a furcsa? – kérdezte egy kissé összehúzva a szemeit és észrevettem, hogy a jobb lábáról a másikra helyezi a súlyát.

A testbeszéde idegességet sugallt, amitől egy kissé megkönnyebbültem. Így már tudtam, hogy nem lesz vele nehéz dolgom és most, hogy egy kissé felengedtem, sikerült megnyugodnom.

- Látom nem vagy túl tapasztalt az éjszakai életben – vigyorodtam el játékosan és a kezembe véve a szívószálamat, kavargatni kezdtem a hideg koktélomat.

- Nem – mormolta hidegen és látszólag teljesen bezárkózott.

A poharára pillantottam és csalódottan konstatáltam, hogy talán még csak nem ivott eleget ahhoz, hogy ellazuljon. Az ajkamat rágcsálva próbáltam kitalálni mivel is puhítsam tovább, de közben muszáj volt folytatnom a beszélgetést, ha nem akartam azt a kis fonalat is elveszteni, amit addig sikerült megszereznem.

- Naa, mi történt, mondd el nekem. Erre valók ezek a klubok. Ilyenkor csak lazulj el. És ne gondolj másra – döntöttem el a fejem és a fülem mögé tűrtem a hajam, majd az államat megtámasztottam a tenyeremben. – Én megtaníthatlak téged, hogyan csináld – búgtam csábosan.

Felpillantott rám és fürkésző pillantását egy másodpercre se véve le rólam, beleivott a whiskyjébe. Ezt egy zöld jelzésnek vettem, így magabiztosan mocorogni kezdtem.

- Látom, te tapasztalt vagy ilyen téren.

- Elhiheted nekem – mosolyogtam rá és kissé leszegve az államat, úgy pillantottam rá, ahogy tudtam, hogy még bevállalósabbnak tűnök majd.

- Csak nem...? – kezdett bele tartózkodva.

- Jaj, dehogyis – nevettem fel zavartan, kizökkenve a ribis stílusomból egy pár másodpercre. – Nem vagyok prostituált – legyintettem, majd megszeppenve, visszatértem az eredeti hangnemembe. – Csak érdekelt, mit csinál egy ilyen jóképű férfi ilyenkor, egy ilyen eldugott kis bárban, teljesen egyedül. Talán vársz valakire? – kérdeztem és gyorsan belecsempésztem egy bókot is a szavaim közé, hátha elfelejti a botlásomat.

A reakciója hatására kicsit megszeppentem, mert a kelleténél többet mutattam meg magamból, mint kellett volna. A férfi egy másodpercnél hosszabban nézett a szemembe, mint kellett volna és nem tudtam hova tenni ezt a pillantást. Mintha a lelkem mélyére akart volna látni kíváncsian, ki is vagyok én.

- Nem – válaszolta kissé habozva, majd lehunyta a szemét egy kis időre és felsóhajtott. – Senkire.

- Magányos farkasok vagyunk? – kérdeztem, mintha csak aranyosnak találnám őt. – Milyen jól jártál, hogy összefutottál velem – fektettem vissza az alkaromat az asztalra és a mutatóujjam hegyével végigsimítottam whiskys pohara érdes szélén. – Én is pont társaságot keresek ma estére.

Mikor a kezemről, a mellemen át felsiklott a tekintete az arcomra, szinte már éreztem, hogy túl messzire mehettem. Nyeltem egy nagyot és zavaromban beharaptam az alsó ajkamat. Megpróbáltam azzal nyugtatni magam, hogy elvégre Minjae erre kért, hogy flörtöljek vele és nem mentem messzire, de az intenzív pillantás, amit visszakaptam tőle, elbizonytalanított. Igaz, a szavaimban volt egy enyhe utalás, de nem számítottam rá, hogy ilyen viszonzásra talál majd.

- Nehéz elhinni, hogy te is egyedül lennél, ha már itt tartunk – mondta felvonva kissé a szemöldökét és megnedvesítette az ajkait.

Automatikusan válaszoltam neki, de alig fogtam fel mi történik. Minden lámpa zöldre váltott, a hangulat érezhetően megváltozott körülöttünk.

- Én önszántamból vagyok egyedül, ne aggódj. Én választom a magányos farkas életet – vigyorodtam el, miközben az egyik énem sikoltva követelte bennem, hogy álljak le és hagyjam ott a férfit.

Azonban, egy másik, magára hagyott és kíváncsi részem, aki annyira meglepődött a hirtelen megnyílásán, hogy teljesen elvarázsolta az érdeklődése, most előjött és megpróbálta elnyomni a rettegve zajongó személyiségemet. Azt gondoltam, ha még egy kicsit beszélgetek vele, nem lesz baj. Utána úgy is otthagyom.

- Ki választana önszántából ilyen életet? – vonta össze a szemöldökét hitetlenkedve. – Borzalmas, ha egyedül vagy.

- Tudom – vontam vállat és beleittam a koktélomba. – De nem akkor, ha olyan emberekkel vagy körülvéve, akik csak elcsesznék az életedet, ha összejönnél velük.

- Hát válassz valaki olyat, akiről tudod, hogy nem fogja – siklott végig hosszú mutatóujja a pohara felső peremén, végigrajzolva rajta a karikát. – Biztos vannak ilyen emberek is az életedben.

- Oh Édesem, azt hiszed, hogy ilyen könnyű az élet? – mosolyodtam el szánakozva.

Kezdtem érteni Minjae miért választotta ezt a fiút és ezek után, hogy megtudtam hogyan gondolkozik, kezdtem elveszíteni az érdeklődésemet iránta.

- Nem, én azt mondom, hogy nem kell túlreagálni – pillantott fel rám és felszegte az állát. – Lehet, hogy csak te bonyolítod túl – kúszott egy halvány, kissé gunyoros mosoly az ajkaira. Láttam, hogy ő is beleállt a játékba és gúnyolódni kezdett rajtam. Megnedvesítettem a számat és felemelve a jobb kezemet, levettem a poharam széléről a kis koktélcseresznyét.

- Mégis csak tudsz te valamit, nem igaz? – kezdett róla megváltozni a véleményem, úgy tűnt, mégsem annyira tapasztalatlan, mint amilyennek mutatja magát. – Most már kevésbé tűnsz naivnak.

- Téged viszont nem tudlak kiismerni. Egyszer úgy tűnik, mintha semmit se tudnál az életről és úgy viselkedsz, mint egy kiéhezett tinédzser, aki csak szexelni akar, aztán hirtelen valami megváltozik és mintha egy pár másodpercre felnőnél, izgalmasabb veled beszélgetni – húzta kissé össze a szemeit.

Elvigyorodtam és a szám elé emelve a pici, élénkpiros gyümölcsöt, szándékosan nem viszonoztam a pillantását.

- Mit gondolsz, melyik az igazi énem? – kaptam be a cseresznyét és incselkedve a fogaim közé véve azt, még nem haraptam bele.

Visszatámaszkodtam a kezeimre és elégedetten vigyorogva szemléltem őt, ahogy erősen törte a fejét, mert szórakoztató volt így látni őt. Azonban, mikor váratlanul a szemembe nézett, mintha megváltozott volna valami a tekintetében. Úgy tűnt, nem akarja magát sokáig kétségek között hagyni és elhatározta, hogy a sarkára áll. A mozdulata olyan meghökkentő és váratlan volt, hogy eszembe sem jutott tiltakozni. A férfi előrehajolt és lehunyva a szemeit, megpróbált megcsókolni. Abban a pillanatban, hogy a szája az enyémet érintette annyira meglepődtem, hogy véletlenül elharaptam a fogaim között tartott koktélcseresznyét és így annak az egyik fele Yoongihoz került. Közrefogva alsó ajkaimat, egy pillanatnál tovább maradt ott, mint ahogy kellett volna, így nekem is volt időm megízlelni rajta az alkohol és a koktélcseresznye bódító egyvelegét.

Mikor félig lehunyt szemekkel lassan elvált tőlem, láttam, hogy a fogai között ott piroslik a gyümölcsöm másik része. Hevesen dobogó szívvel néztem rá, a szemeim kerekre nyíltak. Összeszorítottam az állkapcsomat és gyorsan lenyeltem a nálam maradt felet, de ezt később meg is bántam, mert a cukros íz Yoongi ajkainak az emlékét hozta vissza. Újra meg akartam őt csókolni, habár az egyik felem minden erejével megpróbált engem megállítani. Zavartan lesütöttem a szemem és gyorsan beleittam a koktélomba, hogy a lehető leggyorsabban el tudjam felejteni az imént történteket. Nem szabadott engednem a csábításnak, mert úgy tűnt, az lassan kezdi átvenni felettem az irányítást. Lopva rápillantottam a férfira és szembe találtam magam intenzíven lángoló pillantásával.

Egyértelműen zavarba jöttem, pedig ez nálam nem fordult elő gyakran. Minden bizonnyal megszeppentem, hogy a legjobb barátnőm pasija ennyire letámadott és még mindig nem múlt el a kettőnk között vibráló szikra, ami úgy tűnt, nem is fog eltűnni, hacsak nem lépek valamit. Azonban már nem akartam. Ismét belekortyoltam az italomba, de addigra már teljesen kiürült a pohár, ezért Yoongi whiskyje felé villant a tekintetem. Váratlanul felkapta a poharat és összeszorított szemekkel, egy hajtásra kiitta a benne maradt bronzszínű folyadékot. Kissé csalódottan és durcásan néztem végig, ahogy egy fintor kíséretében lecsapta az üres tárgyat nagy koppanással az asztalra.

Ahogy teljesen lenyelte az innivalót és az alkohol se marta már annyira a torkát, ismét rám nézett. Minden bizonnyal láthatta rajtam a mohóságot, mert szórakozottan megrándult a szája sarka.

- Mi az? Kérsz te is egy whiskyt? Azt hittem, hogy te a könnyedebb italokhoz vagy hozzászokva – gúnyolódott rajtam játékosan.

- Pedig lehet, hogy neked sem tenne rosszat egy „könnyedebb" – emeltem ki szarkasztikusan a szót. -, vágykeltő ital. Úgy tűnik, még mindig visszafogod magad – vigyorodtam el, mert bíztam abban, hogy ennél messzebbre már nem menne el.

Éreztem rajta a szexuális vágyat, ez egyértelmű volt a gesztusaiból és abból, ahogy az előbb megcsókolt engem, de még mindig azzal tereltem el a figyelmemet, hogy mégiscsak van barátnője. Addigra már sikerült túltennem magam a zavaromon és már nem viselkedtem úgy, mint egy kamasz kislány. Túlléptem a botláson és magabiztosabb voltam mint előtte. Úgy gondoltam, egy csók még belefér, elvégre az nem megcsalás és mindketten egy kicsit részegek vagyunk.

Az italom azonban valamiért erősebb volt mint az eddigi bárokban, ahova jártam és észrevétlenül a fejembe szállt, jobban, mint általában. Ez rossz jel volt. Nem voltam vele tisztában, mennyire engedtem el már magam és ezt az utóbbi kijelentésem is igazolta. Nem fogtam fel mennyire kihívó volt amit kiejtettem a számon.

- És akarod, hogy ne fogjam vissza magam? – kérdezte és közelebb hajolt, mialatt megcsapott alkoholos szagú lehelete.

De akkor, még ez is olyan izgató volt számomra, hogy alig tudtam neki ellenállni. A tekintetem az ajkain csüngött és folyamatosan az előző csókunk emléke játszódott le a fejemben újra és újra. Mikor szétnyitottam az ajkaimat és egy picit előrébb akartam hajolni, csak hogy még egyszer, utoljára megérintsem őket, ő elhúzódott. Ez kissé visszarántott a valóságba és minden erőmmel megpróbáltam elnyomni magamban a csalódottságomat, de úgy tűnt, már nem tudom annyira szabályozni a mimikámat, mint előtte, mert a férfi teljesen átlátott rajtam. Előrenyúlt és behajlított ujjaival megtámasztotta az államat, hogy kicsit feljebb tudja emelni. Az ő józansága is kezdett elpárologni az alkohol hatására és kezdett bennem megfoganni a gyanú, hogy ez nem az első whiskyje volt aznap este. Ez meg kellett volna, hogy riasszon, de meglepő módon csak még több erőt adott. El akartam ütni a kezét, mert egy idő után kényelmetlenné vált, hogy így akar irányítani, de úgy tűnt, a férfi csak meg akarta nézni az arcomat, - talán hogy még jobban az eszébe vésse és nehogy elfelejtse bármelyik kis részletét - mert egy másodperccel azelőtt, hogy én mozdultam volna, meleg ujjai a nyakamra csúsztak, hátulról átkarolva a tarkómat is. Nem is kellett maga felé rántania, mert én már magamtól is mozdultam, felé hajolva, immár szenvedélyesebben csókolva meg őt, mint előző alkalommal. Ajkainak whisky íze volt, így nekem is volt alkalmam rá, hogy megkóstoljam az italt, még ha nem is a szokványos módon. A nyelve forró volt és édes, azon kaptam magam, hogy olyan mohón merülök bele én is a testi kontaktusba, mintha ez lenne az utolsó alkalom, hogy részem lehet egy ilyen élményben. A testem felhevült, úgy tűnt, már nem csak az agyam reagál rá és emiatt aggódnom kellett volna, de ahogy előző alkalommal, ez is ugyancsak erőt adott. A dolgok kezdtek nagyon rossz irányt venni. Még jobban elmélyítette a csókunkat és az ujjaival telhetetlenül megszorította a nyakamat, mintha még többet akarna tőlem, de az asztal még közénk állt.

Váratlanul, erővel elszakadt tőlem és miközben zihálását próbálta rendezni, ujjai lesiklottak a vállamra. Hosszú másodpercekig csak bámultunk egymás szemébe, próbálva kiolvasni belőle, vajon mire gondolhat a másik, de mindketten tökéletesen el tudtuk rejteni a vágyaink mögé a kétségeinket, így már nem volt visszaút. Megmarkolta a felsőm és a melltartóm pántját egyszerre, majd magához rántott, így a vállamnál fogva akaratlanul is felé mozdultam. - Gyere velem – lehelte és mintha a hangjából egy cseppnyi kétségbeesett vágyakozás csendült volna ki. – Most. Gyere velem.

Nyeltem egy nagyot és megpróbáltam rendezni a légzésemet mialatt lassan bólintottam. Nem tudtam teljesen megmondani, miért is egyeztem bele. De akkor már nem számított más. Dühös voltam Minjaere, hogy egy ilyen férfit csak úgy kizárt az életéből, mert nagyon rendesnek tűnt és nem utolsósorban el kellett ismernem, hogy nagyon jól csókolt. Dühös voltam Minjaere, hogy azt kérte, hogy flörtöljek vele, amikor tudta, hogy meg fogok törni, ha a férfi így viselkedik. Dühös voltam Minjaere, mert belekényszerített egy ilyen helyzetbe, amikor tudta, hogy ezt én mennyire megalázónak érzem. Dühös voltam Minjaere, mert abban a pillanatban minden egyes kis zavaró tulajdonsága tízszer olyan idegesítőnek tűnt, mint általában. Magányos voltam Minjae miatt, mert mindig Yoongiról beszélt, siralmassá téve az életemet a saját szememben. És dühös voltam, mert az alkohol miatt ezek az érzések mind felerősödtek, sőt, néhány még csak nem is volt reális, csak én találtam ki, mert már nem tudtam kontrollálni a vágyaimat a férfi felé és valahogy meg kellett könnyítenem a mardosó bűntudatomat.

Ajkaira diadalittas vigyor kúszott, majd még egyszer magához rántott egy hálás, szenvedélyes csókra, mielőtt ellépett volna az állóasztaltól, hogy aztán elinduljon a kijárat felé, a nyomában velem. Megszorítottam a táskám szíját, majd kissé imbolyogva a magassarkúmban, követtem Yoongit az ajtóig, ahol egy pillanatra meg kellett állnom, mert a hideg, ami mellkason csapott annyira intenzív volt, hogy egy pillanatra elakadt a lélegzetem. Láttam, ahogy a férfi összehúzza magán az ingét mialatt elindul jobbra. Mikor látta, hogy nem vagyok a közelében gyorsan megfordult és mintha riadtság villant volna át a tekintetében, habár nem tudtam rendesen kivenni, olyan sötét volt már. Az ajtófélfába markolva felnevettem a saját szerencsétlenségemen, mert a végtagjaim remegni kezdtek a jeges időtől, majd majdnem elbotolva a saját lábamban, kiléptem a kemény betonra. Fehér párát lehelve fordultam felé, mire ő alig láthatóan, rosszallóan vigyorogva lépett oda hozzám, hogy átkarolja a derekamat. - Mi volt abban a koktélban, amit ittam? – kérdeztem a fejemet fogva, mialatt elkezdünk lépdelni az utcán.

- Úgy tűnik mégis te vagy az, aki kevésbé ismeri az éjszakai életet – zihálta a szexuális izgalom és a hideg hatására, mialatt felgyorsította a lépteit. – Ez a bár híres a meglepően erős italairól. Csodálkozom, hogy nem bírod. Pedig elég bevállalósnak tűntél.

- Jaj, csak fogd be – dőltem rá játékosan, de szerencsére volt benne annyi erő, hogy megakadályozza, hogy mindketten az úttesten kössünk ki. – Nagyon is jól bírom az alkoholt, úgyhogy nincs jogod beszólni ezért – fordultam felé és megragadva az állát, a hüvelykujjamat végighúztam a hidegtől meggypiros színű alsó ajkán.

Akaratlanul is megszorította az oldalamat a visszafojtott vágyak hatására.

- Ne kínozz! Még nem vagyunk ott – vicsorodott el halványan és láttam, hogy megemelkedik a mellkasa. – Legalább addig bírd ki.

Az utóbbi mondatot olyan halkan lehelte, hogy nem voltam benne biztos, hogy nekem, vagy saját magának mondta-e.

- De hova is megyünk? – kérdeztem bizonytalanul és elemeltem róla a kezem, ami így végigsiklott a mellkasán, hogy aztán az oldalam mellé lendüljön vissza.

Nem igazán voltam tudatában mit is kérdeztem tőle, csak hallani akartam a hangját még ilyen normális hangnemben, mert tudtam, hogy nemsokára már csak egy eltorzított, szexisebb tónust fog csak kiadni magából.

- Van egy apartman a közelben, ami a haveromé-

- Ugye nem akarsz elrabolni? – kérdeztem félbeszakítva őt, csábosan beharapva az alsó ajkamat, mert tudtam, hogy nem tenné meg és annyira nem is érdekelt a válasza.

Csak őt akartam végre, ruha nélkül, izzadtan és erőszakosan, az már nem érdekelt, hogy hol.

- Honnan veszed, hogy nem azt tervezem? – nevetett fel halkan.

- Tetszel nekem – markoltam bele a vállánál az ingébe, majd odahajoltam a füléhez, hogy suttogjak bele valamit, de aztán meggondoltam, így végül csak a forró leheletem csapódott pirosló bőréhez, amitől végigfutott a hideg a gerincén és az egész teste kissé beleremegett. – Szóval hova megyünk? – kérdeztem vigyorogva és végre hozzá igazítottam a lépteimet, hogy gyorsabban haladjunk mert egyre türelmetlenebb lettem.

- Az egyik haveromnak van egy lakása a közelben és pont elutazott néhány napra. Tudom hol a kulcs, az ott tökéletes lesz – nyögte nehézkesen, mert nem könnyítettem meg a dolgát a séta közben.

Az ujjaim olyan helyeken kalandoztak, ahol egyébként nem szabadott volna, de ilyen részeg és kiéhezett állapotban, nem tudtam megállítani magamat. A pólója alá nyúlva, a hasánál simogatni kezdtem a bőrét, ami a hideg, vagy az érintésem hatására libabőrös lett. Nem voltak kockás izmai, ezt éreztem a puhaságán, de nem ért váratlanul. Valahogy eddig is mindig olyan férfiakat sikerült kifognom, akik nem voltak azok a nagyon maszkulin alkatok. Általában én voltam a domináns fél, úgyhogy már megszoktam, hogy nem találok egy alfahím típusú párt magamnak. Ez az eddigi megszokásaim hatására nem ért meglepetésként, mert úgy tűnt, a behódoló személyiségtípus felé hajlott, aminek én pont az ellentéte voltam.

- Te tényleg nagyon tetszel nekem – leheltem a fülébe, miközben befordultunk egy néptelenebb utcára, ahol végre céltudatosan megindultunk az úttest másik oldala felé. Úgy tűnt, már csak pár másodperc választott el engem életem egyik legnagyobb hibájától.

- Ugye tudod, hogy nem leszek veled gyengéd? – kérdezte és ajkai hitetlen, baljóslatú mosolyra húzódtak. – Vissza fogod kapni.

- Mármint mit? – tettettem a tudatlant és az ujjaim megtalálták a nadrágja szélét, majd az öve ellenére megpróbáltak becsúszni az alsója alá, kisebb nagyobb sikerrel.

A férfi megpróbált elnyomni egy nyögést és megragadta a kezemet, hogy elemelje azt onnan. - Nem játszunk ilyet kislány – figyelmeztetett mialatt odaértünk a fehér társasház kapujához és ő gyorsan beütötte a kódot, felém vetve egy tüzes pillantást.

- Tudod kit hívj kislánynak! – vágtam vissza, hevessebben mint akartam. – Nem tudod kivel kezdtél ki.

- Na azt majd meglátjuk – vigyorodott el, de a mostani gesztusa szélesebb volt az összes eddiginél.

Mindaddig csak halvány, esetleg alig észrevehető mosolyt láttam nála, viszont ez volt az, aminek az időzítés és a hatékonyság olyan nagy összhangot alkotott, hogy éreztem ahogy megrándul bennem valami. Félreismertem. Ez a férfi kicsit sem volt behódoló személyiség. Ez volt az első alkalom, hogy ilyes valakivel kerültem ilyen intim kapcsolatba.

Ahogy beléptünk a lépcsőházba, elcsendesedtem így már csak a zihálásunk visszhangzott a csupasz falak között, mialatt elindultunk felfelé az első emeletre. A lift nem működött, de később hálás voltam érte. Megérte nem elsietni és megúszni az egészet egy kis botlással az ötödik fokon ahelyett, hogy a szűk kabinban estünk volna egymásnak. A lelakkozott, sötétbarna ajtó elé érve, amin a tizenegyes szám díszelgett, a férfi lehajolt, egy kicsit magamra hagyva engem, bízva abban, hogy nem fogok eldőlni, és lenyúlt a lábtörlő alá rejtett kis kulcsért. Elismerően elvigyorodtam a merész trükk láttán, miközben ő már a zárral bajlódott, majd résnyire tárva az ajtót, benyúlt a kicsi nyíláson és egy gyakorlott mozdulattal ellökte az arra ráhajtott másik nyílászárót. Úgy tűnt, két szoba volt közvetlenül egymás mellett egy szűk folyosón és ha az egyik nem volt becsukva, a betörők sem tudnak bejutni, ha nem ismerték a módját, hogyan játsszák ki a tulaj logikáját.

Yoongi behúzott engem a kicsi lakásba, majd egy erőteljes mozdulattal elhatárolva minket a lépcsőháztól nekem esett és nekidöntött a falnak, miközben kezei belemarkoltak a derekamba. Rögtön átkaroltam a nyakát és nem foglalkozva a lapockáimba hasító fájdalommal, mohón csókolni kezdtem őt. Egy intenzív rántással, fel akarta rólam húzni a ruhámat, de beleütközött a melleimbe, így kellett neki egy kis idő, hogy átemelje rajtuk a szűk anyagot. Csak egy pillanatra szakadtunk el egymástól, ahogy átbújtatva a fejem fölött a pólót levette azt rólam, maga mögé hajítva a szürke padlószőnyegre.

Ahogy visszanyomott a falhoz felszisszentem, mert az túl hideg volt a meztelen bőrömnek, mire megpróbáltam eltolni magamat onnan a könyökömnél fogva. Így viszont kénytelen voltam teljesen a férfihoz simulni, aki egy tapodtat sem mozdult, nem zavartatta magát, sőt, inkább még jobban feltüzelte őt, hogy közelebb vagyok hozzá. Erősen átkarolta a derekamat és amíg én a mellkasához préselődtem, ő újra a számra tapadt. Beletúrtam vastag szálú hajába és benyúlva az inge alá, megpróbáltam azt lerángatni a válláról, hogy minél hamarabb érezhessem őt ruha nélkül.

- Várj – nyögte két csók között és minden erejét összeszedve megpróbált elszakadni tőlem. – Szoba – mondta ki a bűvös szót mialatt én nem könnyítettem meg a dolgát az álla vonalát és a nyakát puszilgatva, hangos sóhajokat csalva elő az ajkai közül. – Arra – mutatott a lakás belseje felé, mire még egyszer erőteljesen magamhoz szorítottam őt, majd ellépve tőle, lassú léptekkel elindultam a hálószoba felé.

A pillantása vágytól nehézkes és olyan tüzes volt, hogy csak szikrázott körülöttünk a levegő. Vissza kellett tartanom a sóhajaimat, mert nem akartam, hogy idő előtt újra beinduljon és a falhoz szorítson. Túlságosan kiéhezett volt, de úgy tűnt, nem akarja elsietni a talán egyedüli esélyét arra, hogy végre lefekhessen valakivel. Követett a halványrózsaszín huzattal bevont ágyhoz és mikor beért a helységbe, egy laza kézmozdulattal felkapcsolta a sarokban álló, hangulatos fényű állólámpát. Igaz, hogy a lakásnak fiúszaga volt és érződött rajta, hogy ritkán tartják karban, de ez az egy kicsi tárgy, ami rejtélyes derengésbe vonta a falakat és a bútorokat, kárpótolt engem mindenért.

Lerúgva magamról a cipőmet felmásztam az ágyra, mialatt Yoongi, még mindig lassú, kiéhezett állapotban követett engem oda. Mintha ő is csak egy préda felé közelített volna, beindultak az állatias ösztönei. A válláról már félig lecsúszott az inge és akkor már kifejezetten zavart az alatta lévő fehér pólója. Azt kívántam, bárcsak ne lenne semmi ami takarná a felsőtestét a kigombolt ruhadarab alatt. Ahogy a paplan széléhez ért, megragadtam a mellkasánál a vékony anyagot és odarántottam őt magam mellé. Meglepetten lehuppant, de nem engedte, hogy ledöntsem őt és fölé másszak. Ő más volt. Ő nem adta meg nekem a teljes irányítást. És ez még jobban feltüzelt. Így más taktikához folyamodtam és az ölébe mászva, mohón megcsókoltam. Az ujjai szinte reflexszerű gyorsasággal siklottak fel a combomon, megszabadítva azokat a feszülő szoknyámtól. A neccharisnyámba nem egyszer akadtak bele az ujjai és ettől egy idő után annyira türelmetlen lett, hogy egy helyen véletlenül ki is szakította. Dühösen felmordult és egyik kezével átkarolva a derekamat, eldöntött engem úgy, hogy fekvő helyzetben alá kerüljek. Fújtatva próbáltam elrejteni vöröslő arcomat az alárendelt szerepben, mialatt a férfi ujjai megragadták a szoknyám széleit, hogy le tudja azt rántani rólam. A testem felhevült miközben segítettem neki letolni magamról a harisnyát, de mialatt visszatérve odahajolt hozzám, egy ravasz mozdulattal felnyúltam és megmarkoltam a pólója szélét.

- Ugye tudod, hogy ha én vetkőzöm, neked is kell? – villantottam rá egy csalafinta vigyort és a segítségével megszabadítottam őt a felső ruháitól.

Mikor a kezem végre rásimult fedetlen felsőtestére, a légzésem felgyorsult, ahogy éreztem, hogy elönt a már olyan régen nem érzett izgalom. Az, ami perzselni kezdte belülről a csontjaimat, elvette a józan eszemet és olyan dolgokra késztetett, amik túlvilági gyönyöröket okoztak nekem. Fölém mászott és ismét csókolni kezdett, de most végre alkalmam nyílt rá, hogy simogatni tudjam őt közben. Az ujjaim végigsiklottak a karjain, sima mellén és ahogy a köldökéhez értem, a másik kezemmel megszorítottam a nyakát. A tenyerem alatt a lüktetett egy ér, amiből éreztem, hogy olyan gyorsan ver a szíve, mint nekem. Ő is már évek óta vágyott erre, ugyanabban a cipőben jártunk. Nem sokkal később az ajkainak a mozgása kissé enyhült amíg még végül elszakadt tőlem és egy pár másodpercig még zihálva, csukott szemmel várta hogy rendeződjön szapora légzése, mintha ki akarta volna kissé tisztítani a fejét.

Telhetetlenül belemarkoltam az övébe, megrántva kissé a nadrágját, mert a türelmetlenségem őrjítő volt. Nem tudtam miért állt meg, nem tudtam mire vár, az én elmémet már teljesen elborította egy nyúlós átláthatatlan köd, ahol csak ő kapott helyet.

- Gyere már – sürgettem halkan felnyögve, ahogy lejjebb nyúlva kitapintottam kemény testrészét. – Mire vársz még? Tudom mire vágysz – suttogtam bele a fülébe, ahogy elgyengülve, megfeszült a háta és a vállam mellé támasztotta a homlokát. – Azért vagyok, hogy ezt megadjam neked.

Ez a mondatom valami olyan gátat szakított át benne, aminek a hatására, mintha egy forró hullám öntötte volna el a testét. Végre megmozdította a lábait és erőteljesen megcsókolva engem, mindkét keze a hátam mögé csúszott, hogy kikapcsolja a melltartómat. Igaz, a pushup, akkor már nem sokat számított, de úgy tűnt, bármilyen méretű is a mellem igazából, neki az nem számít. Ugyanolyan élvezettel kezdte masszírozni azokat, mintha csak életében először érhetett volna hozzá egy nőhöz. Hosszú ujjaival közrefogta a mellkasomat és ahogy forró, nedves nyelve hozzáért ahhoz a ponthoz, ahol a legizgatottabb voltam, halkan felnyögtem. Ez annyira tetszett neki, hogy folytatta a kényeztetésemet, még több hangot csalva ki belőlem. Összeszorítottam az állkapcsomat, de nem tudtam megakadályozni, hogy ne adjam a tudtára, mennyire jól esik amit csinál. Mikor egy erőteljesebb mozdulattal megrántotta a jobb mellemet és az apró fájdalomtól az addigiaknál hangosabban töltötte be a szobát a hangom, mire a férfi ujjai lesiklottak a derekamra, becsúszva a fehérneműm alá.

- Ha itt is ezt csinálom, vajon még többet hallom majd a hangod? – kérdezte kínzóan érzéki hangon, mire erősen beharaptam az alsó ajkamat és a vállánál fogva visszább löktem őt, hogy fel tudjak ülni.

Mikor meglepetten kiegyenesedett, megragadtam a nadrágja szélét és húzni kezdtem azt lefelé.

- És én is végre hallani fogom ezt a hangodat? – kérdeztem miközben az egyik kezemmel a ruhán keresztül ráfogtam kemény testrészére, mire egy mély, vággyal teli, az addigiaknál sokkal szexibb nyögés hagyta el az ajkait. – Tetszik, igaz?

Gyorsan, mielőtt ismét rám vetette volna magát, kikapcsoltam az övcsatját és lerántottam róla a farmerjét. Úgy terveztem, hogy az alsóját is leveszem, de a mozdulatom félrecsúszott, így csak kényelmetlenül feszülő boxere tárult fel csak elém, egy sötét folttal ott, ahol a leginkább kívánt engem a férfi.

- Tudod milyen kínzó, amit csinálsz? – kérdezte, miközben gyorsan felállt, hogy le tudja magáról venni teljesen a ruhadarabokat és gyorsan kikeressen egy még lejáratlan óvszert az egyik éjjeliszekrény fiókjából.

Miközben ő a kötelező teendőivel szenvedett, én lopva megszabadultam a fehérneműm utolsó darabjától is és kissé szétterpesztve behajlított lábaimat, megérintettem magamat ott, ahol az ujjam szinte félrecsúszott a nedvességtől. Miközben Yoongi már megtéve minden szükséges védekezési feltételt a bokájáról is lerúgta a nadrágját, halk hangomra azonnal felkapta a fejét, mint az éhes farkas, mire én is ránéztem és mindkettőnknek egyszerre akadt el a lélegzete. Úgy tűnt, kissé felbosszantottam azzal, hogy nem hagytam meg neki a lehetőséget arra, hogy ő vetkőztessen le engem, de ez a látvány mindenért kárpótolta. Kidugva a nyelvemet megnedvesítettem kiszáradt ajkaimat, ami arra is jó volt, hogy még jobban feltüzelje őt, de ezt kivételesen nem azért csináltam. Merev testrésze, ami immár teljes egészében a szemem elé tárult, a váratnál nagyobb hatást gyakorolt rám. Sejtelmem sem volt róla, hogy ilyen méreteket látok majd rajta, mivel maga a férfi alacsonyabb termetű volt, de úgy tűnt, néhány hasznos kivételt azért tettek neki az égiek.

Szinte egyszerre mozdultunk meg, ahogy ő visszamászott az ágyra és mohón rám vetette magát én pedig a nyaka köré fontam a karjaimat és végigsimítottam a hátán. Meztelen, forró testünk összesimult, miközben a vágy olyan szenvedéllyel lángolt fel kettőnk között, mint még addig soha. Tudtuk, hogy most már nincs visszaút és olyan élvezettel vetettük bele magunkat a kéjek hullámvasútjába, mintha soha többet nem akarnánk kiszállni belőle. A levegő felhevült körülöttünk, hangos nyögések és sóhajok töltötték be a szoba légterét, pedig még nem is váltunk eggyé. A bőrünk egymáshoz dörzsölődő, enyhén sistergő hangja teljesen megőrjített, már alig bírtam kivárni, hogy végre lépjen a férfi.

- Mire vársz még? – kérdeztem sürgetően, elszakadva tőle, mire ajkai ahelyett, hogy visszatértek volna a számra, a nyakamra siklottak.

- Kínzó igaz? – kérdezte visszafojtott vágyaktól mély hangon.

- Igen – leheltem, ahogy fogai a bőrömbe mélyedtek.

Azonban ez a fájdalom egy olyanfajta érzés volt, ami inkább hajlott az élvezetek, mint a szenvedés felé, így sikerült még jobban feltüzelnie engem.

- Többet szeretnél?

- Igen – nyögtem fel és felhúztam a jobb lábamat, hogy átkaroljam a derekát, de az egyik kezével megállította a combomat.

- Akkor tudod mit éltem át idefele jövet, te aljas kis Bestia – éreztem, hogy belevigyorog a bőrömbe, a kulcscsontom közelében, majd kidugva a nyelvét megnyalta a bőrömet. - Ne szívd ki – figyelmeztettem zihálva. – Nehogy ki- Hé! – kiáltottam rá, de szinte rögtön nyögésbe is fulladt a hangom, mert a gyönyörök elvették az eszemet.

- Legközelebb jól fontold meg kivel húzz ujjat – mormolta, de éreztem a teste mozgásán, hogy ő sincs a helyzet magaslatán.

- De ezzel nem csak engem kínzol Édes – susogtam miközben a kezem lesiklott a bőrén. – Érzem rajtad, hogy te is szenvedsz.

Ekkor olyan erővel hatolt belém, hogy akármennyire akartam volna visszafojtani magamban a hangokat, fel kellett kiáltanom. Úgy tűnt, azért szánta el magát végre erre a lépésre, mert sikerült feldühítenem őt annyira, hogy visszavágjon ezzel. Mikor egy pár másodperccel később még mélyebbre hatolt éreztem, hogy elakad a lélegzetem. Nem számítottam rá, hogy ennél is tovább tud majd menni. Tényleg olyan teste volt, amivel nem szabadott csak úgy játszadozni. Ennyi év után, hogy nem voltam senkivel sem, nagyon elszoktam a szextől, így ez alkalommal ez okozott nekem egy kis fájdalmat. Minden bizonnyal ő is tudta ezt, de nem foglalkozott vele. Érezhette rajtam, hogy egy rég tapasztalt élményt élek újra, de ez neki duplán annyi örömöt okozott, mintha rendszeresen tettem ezt volna.

- Jézusom... Erre nem számítottam – nyögte hangosan, megmozdítva a csípőjét.

Levegőért kellett kapnom és gyorsan a nyaka köré fontam a kezeimet, hogy magamhoz rántva átöleljem őt, ezzel elrejtve előle az arcomat, amin biztos voltam benne, hogy tükröződik mennyire szenvedek.

- Nem csak én okoztam meglepetéseket ma este – remegett meg a hangom, ahogy megpróbáltam erőltetetten felnevetni.

- Ugye nem vagy szűz? – kérdezte leheletnyi riadalommal a hangjában, mire belemarkoltam a hajába, nehogy felkeljen a vállam mellől.

- Dehogyis – csuklott el a hangom. – Csak régen volt már...

- Nekem is – kezdett el lassan mozogni, de csak olyan tempóban, ahogy még nekem is pont jó volt. – De csak élvezd – susogta mély, puha hangján, mire elengedtem az addig görcsösen szorított nyakát, hogy fel tudjon támaszkodni, ha esetleg szeretne, mert kezdtem hozzászokni a méretéhez. – Na látod, megy ez – puszilta meg a fülemet és fokozatosan gyorsítani kezdett. Ahogy lassanként kezdtem ellazulni, a férfi vágyai is egyre mohóbbak lettek. A hangok, szagok és érzések amik körbevettek minket, mind-mind egyre intenzívebbek és erősebbé váltak, ahogy haladtunk a csúcspont felé. Miután a férfi figyelmességének a segítésével sikerült visszaszoknom a régi érzésbe, már nekem is sikerült annyi gyönyört szereznem tőle, ahogy ő tőlem. Képtelen volt elrejteni, mennyire nem tud betelni a helyzettel, de úgy tűnt, nem is próbálja. Így hát lassanként, én is elengedtem magam és hagytam, hadd hallja nyögéseimet, ezzel egyidőben pedig jobban kezdtem élvezni az egészet. Az, hogy nem kellett visszafognom magam, hatalmas stresszes súlyt vett le a vállamról. A vágyak elhatalmasodtak rajtam, elvéve a józan eszemet, minden más gondolatot kiűzve a fejemből. Nem foglalkoztam mással, csak Yoongival, összeolvadt testünkkel, mély hangjával és egyre gyorsuló mozdulataival. Úgy tűnt, tényleg komolyan gondolta, hogy meg fogom bánni, hogy vele kezdtem ki, mert egy idő után, már nem kímélve engem repített mindkettőnket a gyönyörök vad mezeje felé.

Egyidőben robbant fel mindkettőnkben az addig visszatartott szenvedély, egyidőben váltunk eggyé, azon az éjszakán. Egymás testébe markolva, magunkhoz szorítva a másik verítéktől nyirkos bőrét, az élvezetek lassanként elhagytak minket. A zihálásunk még sokáig nem csillapodott és miután a férfi elhúzódott tőlem, még hosszú ideig hiányoltam teste melegét a közelemből. Hiába volt fájdalmas vele az egyesülés, többet akartam, az sem érdekelt, ha esetleg megsérülök. Annyira elbódított a kisugárzása, hogy egyértelmű volt számomra. Nem hétköznapi emberrel találkoztam azon az őszi estén. Volt vele valami dolgom. A kettőnk között lévő vibrálást képtelenség volt nem észrevenni, mintha már-már egy természetfeletti kapocsra találtunk volna rá.

És a sors úgy akarta, hogy itt kezdődjenek az események.