-Hé...ti még mindig együtt vagytok, igaz?- forgatta szemeit a fiú

- Igen. Tán probléma?- kérdezted kicsit ijedten- Nem erre célzok.- sóhajtott- Akkor? Térj már a lényegre!- TE CSAK NE UTASÍTGASS NEKEM!- ordított- Mindegy. Azt akartam kérdezni, hogy-

-Oi!- szakította félbe valaki a fiút.- Mit akarsz [T.N]-től?- állt melléd védelmezően a fiú.- Jesszus nyugodj meg. És egyébként sem hozzád szóltam.- forgatta szemeit dühösen a fiú

- Shouto.- fordultál a fiú felé, aki csak sóhajtott majd ott hagyott benneteket. Már nagyon érdekelt mit akart tőled Bakugo.

- Na, mond.- Akkor egyből a lényegre térek. Szereted őt?- kérdezte. Egy kicsit meglepődtél, ugyanis egyáltalán nem erre a válaszra számítottál.

-I-igen hát hogyne szeretném.- néztél rá furán- De miért kérdezed?- Hallgass, és figyelj rá.- hagyott ott nemes egyszerűséggel a fiú.

Ezzel mit akart mondani? Mire utalt? Arra amit a szupererőddel csináltál a vizsgán?- V-várj! Ez hogy értsem?

- Értsd ahogy akarod. Elmondtam mindent amit akartam.- mondta úgy, hogy közben az ajtót figyelte, majd csak beloholt a terembe. Még egy kicsit álldogáltál, majd te is a terembe mentél.

- Mit akart tőled?- lépett mögéd Todoroki- Se-semmi érdekeset.- Nem szeretnéd elmondani?- Nem haragudj, de tiszteletben tartom, hogy 4 szem közt akart beszélni..- néztem Bakugora, aki szintén minket figyelt.

- Osztály!- jött be az ajtón Aizawa-sensei, amire mindannyian felpattantatok a helyeteken, majd üdvözöltétek.- A múltkori pótvizsgát Deku és csapata nyerték, de semmi baj Aoyamáék még mindig van lehetőségetek a javításra, szóval nyugodjanak meg.

Nektek meg gratulálok.- vezette rátok (a csapatra) a tekintetét mondandója végén sensei, amire csak meghajoltatok, majd leültetek.

A délutánt Todorokival töltötted. Összefűzött ujjakkal sétálgattatok a naplementében, amikor valaki a nevedet ordította.- [T.N]-chaaaaAAAAN!- üvöltötte egyre hangosabban (remélem átment a betű méreteknek köszönhetően)

Te csak hátrafordultál, majd kiszúrtad jó barátod Kirishimát.- Kirishima!- mosolyogtál rá.- Yoo!- intett- U basszus. Ne haragudjatok. Nem láttam, hogy csak ketten vagytok. Nem zavarok. Már itt sem vagyok!- mutatott a háta mögé, majd elfutott.

- Kiris- - Csak meg ne próbáld..- fogta be a szádat Todoroki- Miért?- Mert kettesben szeretnék veled lenni.- simította kezeit arcodra.

A naplementének narancssárgás fénye, tökéletesen megvilágította a fiú szemeit, aminek láttán egyből elpirultál.

- Olyan ritkán vagyunk együtt. Hiányzol.- hajolt egyre lassabban közelebb hozzád, amire csak becsuktad szemeidet, és vártad ahogy ajkaitok
találkozzanak.

Csak vártál, de nem történt semmi. Kinyitottad magad, majd egy előtted mosolygó Todorokit pillantottál meg.- Könnyen becsapható vagy.- biccentette oldalra fejét sejtelmes mosollyal az arcán.

Megsértődve megragadtad kezeiddel a fejét, majd gyengéden, lassan megcsókoltad. Amint lassan elválltatok,  észre vettél egy halvány pírt a fiú arcán, ami miatt már a te arcod is pirosban pompázott.

- Mondtam már, hogy mennyire szeretlek?- simogattad arcát.- Mondtam már, hogy mennyire gyönyörű vagy?- Igen, mondtad.- mosolyogtál

- Nem elég egyszer mondani.- mosolygott halványan ő is, majd magához ölelt. Te csak mellkasára hajtottad a fejed, ő pedig derekadra csúsztatta kezeit.

Mozdulatlanul álltatok, vagy 2 percig. Egyszerűen annyira élveztetek egymás karjaiba lenni, hogy bírtátok volna több ideig is.

Talán örökké...