Majd kiballagtál,és megpillantottál egy idegent.
-Anya ő ki?-súgtad anyukád fülébe
-Akié eredetileg ez a ház.
-Igen én lennék.-mondta,majd megigazította az orra hegyére csúszott szemüvegét. Megköszörülte a torkát és egy átlátszó mappát tartogatott a kezében,amit kinyitott és bele pillantott.
-Hmm..önök a [V.N] család igaz?-kérdezte,majd ledöbbentve bólintottatok anyukáddal.
-Igen,igen. Lenne egy kis probléma. Sajnálom,de ezt a házat jelenleg nem lakhatják,ugyanis életveszélyes. Az előző tulajdoson,egy hős volt aki a ház mellett gyakorolgatott délutánonként. Párszor eltalálta a házat.Miután látta,hogy instabil a mennyezet,azonnal kiköltözött.
-Értem. De akkor hova mehetnénk?-kérdezte anyukád,amire megnyalta a mutatóujját és lapozgatni kezdett.
-Nem tudom.-mosolygott,majd becsapta a mappáját.
-Szóval.-indultál idegesen előre,közben anyukád rángatott,hogy ne legyél Bakugo
-Egy olyan albérletet kaptunk,ahhol egy napja sem vagyunk,és életveszélyes? És itt van ön,aki ide tud jönni elmondani hogy mi a fasz van,de nem tud adni e...

-Ouh ne haragudjon! Hirtelen haragú...-fogta be a szádat anyukád,majd az a négyszemű majom megsértődve megfordult,és kiment az ajtón.
-Francba!-üvöltöttél.
-Menjetek haza,ha nem akartok meghalni.-ordibáltál be a többiekhez
-[T.N]-chan mi a baj?-jöttek ki az ajtódon
-Életveszélyes ez a ház. Most közölték velünk.-mondtad,egy kis édes halál mosollyal a végén
-Oké..[T.N]-chan! Hova fogtok menni?
-Honnan tudjam?-mondtad,majd a földre ültél
-Köszönjük,hogy eljöttetek. Ne haragudjatok,de most nagyon nehéz dolgok történnek velünk.-mondta anyud,majd ajtót nyitott a többieknek.

-Haza akarok menni.-mondtad durcásan.
-Gyere. Nézzük meg hogy állnak.-tette a válladra anyukád a kezét. Majd szipogva felálltál,és a kocsi felé indultatok. Amint kijöttél az ajtón,egy nagy ideges nyögéssel teljes erődből a putriházba rúgtál,ami meg imbolygott. Amikor a házatokhoz értetek láttátok,hogy már majdnem készen vannak a munkálatok.
-Anya ma hol alszunk? Mindjárt éjfél.
-Felhívom a munkatársam. Ők biztos szívesen látnak.
-Jaj ne! Nem akarok ott aludni azzal a gyökér gyerekével.-mondtad,majd ekkor anyukád rácsapott a válladra.
-Ide figyelj! Nem tök mindegy? Örülj neki,hogy nem egy buszmegállóban kell aludnunk!
-Aludhatok másnál?-néztél csillogó szemekkel. Amire anyukád mérgesen bólintott. És azonnali telefonálásba kezdtél.
-Todoroki-kun!
-[T.N]-chan minden oké?-suttogta a telefonba
-Felkeltettelek?
-Nem. Mi a baj?
-Lehet egy udvariatlan kérdésem?
-Attól függ.
-Ott aludhatnék nálad?
-[T.N]-chaan.-sóhajtott
-Jó akkor mindegy. Megkérdezek más...
-Hé! 10perc múlva a házunk elött.-majd megpusziltad anyukádat,és kipattantál a kocsiból.
-Anya Momonál alszom.
-Hmm...akkor miért köszöntél neki úgy,hogy"Todoroki-kun?" -kérdezte,majd becsaptad a kocsi ajtót és Todorokiék háza elé rohantál. Az eső még mindig szakadt.
-Todoroki-kuun!-vetődtél rá ordítva
-Hé csendben már mindenki alszik!
-Bocsi.-mondtad,majd eltávolodtál tőle. Amire ő a derekadnál fogva magához húzva megölelt. Az ujjaid pedig az ázott hajába túrtak. Ott ölelkeztetek pár percig,majd beosontatok a házukba.

Esküszöm ez volt az utolsó unalmas rész!^^