Hallottad,hogy a farzsebedbe rezzen egyet a telefonod. Így az átkarolt Todorokit elengedted,és megnézted az üzeneted. Anyukád írt. Az SMS-ben ez állt.
,,SOS!"
ez volt a titkos kódotok,ami azt jelentette,hogy azonnal haza kell menned.
-Todoroki-kun! Baj van!-mondtad ijedten,amire ő felült és megtörölte a szemeit.
-Mi történt?
-Anya azt írta,hogy sos,ami azt jelenti,hogy menjek haza. Ne haragudj!-mondtad,majd a gyorsan szaporodó könnyeidet törölgetted a pulcsid ujjával (gyorsan szaporodó mi a szarxd)
-Nyugodj meg.Menjünk!-mondta nyugodt hangon Todoroki,majd elkezdtetek rohanni hazafelé. Fellöktetek mindenkit,de nagyon siettetek. Öt perc múlva megérkeztetek,és ez a látvány tárult eléd:
Anyukád könnyes szemekkel állt a kapu előtt,a házatok ablakai betörve, a postaláda elhajlítva,és a kerítés kifeszítve.
-Anya mi történt?-szaladtál oda,majd megölelted.
-Betörtek.-mondta,majd a könnyeit törölgetve a kapunak dőlt.
-De honnan tudtad? Nem úgy volt,hogy nem vagy itthon? Alig pár órája,hogy elindultunk.
-A telefonom jelzett,ugyanis..tudod múltkor letöltöttem egy ilyesmi appot. Amit összelehet kötni a riasztóval.-majd bólintottál és csak mervedve álltatok mindhárman.

Majd megérkeztek a rendőrök,akik nyomozásba kezdtek. Addig te csak leültél a földre,és bámészkodtál. Teljesen le voltál sokkolva. Ekkor Todoroki oda ült melléd.
-A rendőrök előbb utóbb kiderítik,hogy ki volt.-mondta,majd rádnézett és letörölte a könnyeid.
-Nem akarok itt lakni. Nem biztonságos! Mi lesz ameddig nyomoznak? Mi lesz velünk?-kérdezgetted egyre idegesebben. Amit egy rendőr meghallott,és odaállt feléd.
-Ne aggódj. Pár napig fog tartani a nyomozás,addig meg biztosítunk nektek egy kis albérletet.
-Köszönöm.-mondtad duzzogva,amire csak megfordult a rendőr és odébb állt.
-Betörő. És ha rabló lett volna? Lehet,hogy rabló volt és nem rabolt mert nem talált meg minket. Így lehet valamit ellopott,de legalább nem tudta eladni a szerveinket aranyáron franc tudja hol!-hadartál.
-Hé! Ezt eltúlozod.
-Úgy nézek ki mint akit érdekel?-kiabáltál Todorokival,majd a mondat kimondása után lehajtottad a fejed.
-Ne-ne haragudj. Csak. Félek.-mondtad,majd zokogni kezdtél. Utána Todoroki szorosan átölelt.
-Bármi áron megvédelek. Az enyém vagy.-mondta,majd a végét a füledbe suttogta. Amire te elmosolyodtál és megölelted.
-Csak a tiéd.-mondtad,majd magadhoz szorítottad.
-Hé kics.....-jelent meg anyukád,majd mikor meglátta,hogy Todorokival egymást ölelitek,és köszörült egyet a torkán. Amire azonnal felé fordultatok,enyhe pírrel az arcotokon.
-Köszönöm. Megvan az albérlet címe,amiről a rendőr úr beszélt.
-Nem kéne itt maradnunk?
-Azt mondták,hogy nem tudunk segíteni.-majd megköszöntetek mindent,és a kocsi felé tartottatok. Amit ha nem visz magával anyukád,azt is ellophatták volna.
-Todoroki is jöhet velünk?
-Todoroki? Áhhh Todoroki szia [A.N] (anyud neve) vagyok!-mondta anyud,majd a kezét nyújtotta.
-Üdv. Todoroki Shōto. De szerintem én indulok! [T.N]-chan. Bármi gond van azonnal értesíts. Szia. Viszlát!-köszönt el Todoroki.
-Várj valamit itthagytál!-futottál utána. Majd megfordult,ekkor megpusziltad az arcát,és megöleltétek egymást. Majd vörös arccal beültetek anyukáddal a kocsiba,és az albérlet felé haladtatok...

Elég unalmas rész lett. Sajnálom de igérem,hogy a következő jó lesz:)))^^