[Három hónappal ezelőtt - nyári visszaemlékezés]
Este tíz óra volt, már sötét, de a júliusi égbolt tiszta volt és bevilágította a már éppen nem telihold.
A kikötő az esti időpont ellenére élettel teli volt. A körülöttünk lévő hajókon is buliztak a fiatalok, tőlünk jobbra például az amerikaiak, akikkel ma napközben közösen strandoltunk és röpiztünk fürdőruhában.
A város parti részéről elhallatszódtak hozzánk a szórakozóhelyek zenéi, illetve a szemben lévő partokon is idilli fények világítottak. Szeretem ezt a hangulatot. Olyan felhőtlen.
A többiek ekkor éppen a fedélzeten buliztak, mi pedig Lilivel a hajó tetején feküdtünk egymás mellett, a csillagokat nézve. Mindkettőnkön bikinifelső volt és farmershort. Mezítláb voltunk, mert így fel tudtunk mászni a tetőre, a bokánkon barátnős egyen-bokalánc, amit még Trogirban vettünk magunknak, a hajunk pedig még félig nedves volt a sós tengervíztől. Az esti strandolásnak is megvan a maga hangulata. Viszonylag józanító.
- Szerintem Kata és Ambrus között lesz valami - jegyezte meg Lili az égboltot nézve.
- Tényleg eléggé összemelegedtek - értettem egyet.
- Ugye? Akkor nem csak nekem tűnt fel.
- Egyébként összeillenek, csak magamtól nem gondoltam volna arra, hogy közöttük fog kialakulni valami.
- Igen, ugyanez. Az megvan, hogy tegnap a jachton Kata beült Ambrus ölébe?
- Mert nem volt ülőhely, nem?
- Aha, persze - nevetett fel Lili, vele egyszerre pedig én is.
Egy kicsit átlátszó.
- Tudod, mi tűnt fel amúgy? - kérdezte Lili.
- Na?
- Na jó, nem, mielőtt ebbe a témába belekezdek, még van egy kérdésem inkább tőled.
- Oké - adtam meg magam nevetve.
- Őszintén - kötötte a lelkemre az égre nézve, majd elvigyorodva rákérdezett - Szexeltetek már itt a hajón?
- Hallottál valamit?
- Szóval igen - nézett rám Lili vigyorogva, mire felnevettem - Amúgy nem, nem hallottam semmit. És ha én nem hallottam, akkor senki.
- Akkor jó - mosolyogtam.
Lili derűsen fordította felém a fejét.
- Hányszor amúgy?
Nevetve a tenyerembe temettem az arcom, majd mutattam egy hármast az ujjaimmal.
- Na jó, Csaaaj - nevetett fel Lili tátott szájjal.
- Plusz egy majdnem - tettem hozzá, csak hogy őszinték legyünk.
- Tipp. A hajóorrban, miután fotózkodtunk és ketten hagytalak titeket.
Letörölhetetlen mosollyal az arcomon bólintottam egyet, majd rákérdeztem.
- Honnan tudtad?
- Megérzés. Nagyon izzott a levegő, amikor még kettőtökkel voltam, nagyon eltűntetek és még mindig nagyon izzott a levegő, amikor visszacsatlakoztatok hozzánk. Őszintén, én amúgy azt hittem, hogy tényleg csináltátok itt - látta be jókedvűen.
- Nem, nem - védtem magunkat nevetve.
A legjobb barátnős-mindenbe belemélyedős-tabu nélküli beszélgetésünket folytatva Lili benne maradt a témában.
Imádom a barátságomat Lilivel.
- Oké, csináljunk megint úgy, mint ha nem a bátyámról beszélgetnénk, hanem simán csak a barátodról. Ebben az átkapcsolásban amúgy már rohadt jó vagyok. Milyen vele a szex? - kérdezte a világ természetességével.
A kérdésére vigyorogva lehunytam a szemem és az általános beszédstílusomból kiszakadva a lehető legőszintébben csak ennyit suttogtam:
- Kurva jó.
Lili erre egy picit sikítva megrázta a karom, mire én is az övét, lányosan megélve együtt a fangörcsünket.
- Tudtam - vigyorgott Lili - Bencéhez hasonlítva?
- Nem lehet Bencéhez hasonlítani.
- Na jó! - fogta a fejét Lili teljesen oda-, meg vissza - De amúgy Bencével minden volt?
- Csak részben. Például Szasza... - kezdtem, majd mivel azért nem akartam minden intim dolgot csak úgy a vakvilágba kimondani, ki tudja, ki járkál a közelben, akármilyen halkan is beszélünk, úgyhogy pár szót kihagyva eltátogtam és elmutogattam - ...először. És Úristen.
- Úristen!
- Meg egyébként is sokkal jobban egymásra vagyunk hangolódva. Érted.
- Aha - vigyorgott Lili felém fordítva a fejét.
Egy egymásra vigyorgással megbeszéltük a többit, majd nevetve megszorítottuk egymás kézfejét és visszatértem a témákban.
- Szóval, mit akartál mondani eredetileg?
Lili eligazította a háta mögül a szőke hajzuhatagát, majd halkan válaszolt.
- Te is úgy látod, hogy Emma és Márk kihűltek?
Ránéztem.
- A kapcsolatuk?
Lili elhúzva a száját, bólintott egyet, majd megmagyarázta, hogy mire gondolt.
- Mármint, jó, az elején még elég lassan indult be közöttük, de amióta rendesen együtt vannak, egyébként tök cukik voltak - mondta Lili őszintén - Oké, lehetett érezni, hogy barátságból fejlődtek kapcsolattá, meg nem az a brutál szenvedélyes kapcsolat volt, ami vibrált a kémiától, de cukik, meg szépek voltak együtt. És most is azok, nem azt mondom, csak valahogy... mostanában konkrétan mint ha csak barátok lennének. Alig csinálnak előttünk bármit, ami azt sugallná, hogy egyébként ők egy pár, nem csak barátok.
- Soha nem teregették ki a kapcsolatukat nagyon. Általában maximum egy-egy puszi, vagy ölelés volt a határ, ameddig mások előtt elmentek, már az elejétől fogva.
- Tudom, persze, csak most valahogy még ezek is sokkal ritkábbak. Meg nem is tűnnek annyira őszintének, mint az elején.
A csillagokat nézve belegondoltam.
- Egyébként igazad lehet.
- Persze, hogy az van.
Ezen Lilivel együtt nevettem egyet. Szeretem Lili humorát.
- Meg nem is tudom... - folytatta Lili - Jó, azt már az elejétől tudtuk, hogy Szasza sokkal nagyobb szerelem volt Emmának, mint Márk. Emma Márkot is szereti, csak nem ugyanúgy. De ez azért a kapcsolatuk alatt nagyjából elsimult, szerintem nem volt annyira érezhető, más kérdés, hogy tudtuk, de nem volt jelen a kapcsolatukban ennyire - magyarázta - Most viszont valamiért igen, és érződik. Lehet, hogy azért, mert napokra össze van zárva Emma úgymond Szaszával is, és kicsit feljöttek benne a dolgok, vagy nem tudom, de néha esküszöm, van egy olyan érzésem, hogy még mindig nem múltak el az érzései, Márkkal viszont hűl ki a kapcsolatuk.
- Ez olyan méltatlan lenne Márkkal. Ha így van.
- Az - értett egyet sóhajtva.
Pár másodpercig csendben néztük az eget.
- Pedig amúgy Márk cuki - jegyezte meg Lili - Megérdemelne már egy normális kapcsolatot. Tökre szeretem.
- Márk jólelkű - mondtam az őszintén - Olyan barátságos. És egyébként abszolút önzetlen.
- Nagyon az - értett egyet Lili - Meg amúgy nem tudom, hogy feltűnt-e, de nagyon megértő, meg soha nem is tud haragudni sokáig senkire. Nem szereti a konfliktusokat, tudod, ilyen békés. És olyan jó közérzete lesz mellette az embernek, attól, amilyen energikus.
- Az biztos - mosolyodtam el.
- Az is olyan cuki volt tőle, amikor Emma rákérdezett a hegekre a derekadon és elterelte a témát, hogy ne kelljen válaszolnod.
- Igen. Nagyon jól esett.
Épp ezekről beszélgettünk, amikor megszakadt a társalgásunk.
- Itt vagytok? - hallottuk meg Márk hangját, aki ekkor jött ki a fedélzetre, mire mindketten hirtelen felültünk, csak mert pár másodperce még róla volt szó.
- Aha - válaszolta Lili mindkettőnk nevében.
Márk röhögve nézett fel ránk a tetőre.
- Minden oké, hogy felmásztatok oda? - kérdezte szórakozottan.
- Tök jól lehet nézni innen a csillagokat - győzködtem Márkot.
- Oké - hagyta ránk Márk derűsen - Lilu, amúgy téged hívott Nátán az előbb, csak jöttem, hogy szóljak. Ott búg a telód már vagy két perce.
- Mi? - kerekedtek le Lili szemei, majd egyből már mászott is le a tetőről.
- Ja. Kétszer is hívott.
Lili leugrott.
- Hol a telóm?
Erre Márk hangosan felröhögött, mire Lili realizálva, hogy csak poén volt az egész és szivatták, odament Márkhoz és nevetve belebokszolt a hasába.
- Rohadj meg - nevetett Lili.
- Ez de vicces volt - röhögött Márk a korlátnak támaszkodva.
Ha nem lett volna elég, az ezek szerint nem messze lévő Szasza is elkezdett röhögni, mert ő is hallhatta ezt.
- Szasza, téged is kinyírlak! - kiáltotta oda Lili.
- Az ő ötlete volt a poén - mutatott felé Márk jókedvűen.
- Na jó! - indult meg Lili a bátyja felé, hogy rajta is bosszút álljon, Márk pedig röhögve nézett utána.
Mosolyogva megforgatva a szemeimet, lejöttem én is a tetőről.
Márk a korlátnak dőlve nézett.
- Azért szerintem van jobb spot is ezen a hajón, mint a tető - jegyezte meg derűsen.
- Nekem az a korlát a kedvencem - mutattam a hajóorr irányába.
- Amúgy az tényleg menő - értett egyet Márk.
Odaléptem a hajóorrba, hogy picit nézhessem az egyik kedvenc látványomat, ami a tengerpart este. Annyira gyönyörű.
Márk utánam jött és mellém könyökölt a korlátra.
Egyszerre hátrafordultunk, amikor csak annyit hallottunk, ahogy Szasza és Lili testvériesen szétszedik egymást, mire felnevettünk.
- Te ma hánynál tartasz? Én négy - jegyezte meg Márk szórakozottan, a napi "Lili hányszor hozza fel Nátánt"-számolóversenyünkre utalva, majd beleivott abba a sörösüvegbe, ami a kezében volt.
- Hat - mosolyogtam.
- Jó, de ti most néztetek csillagokat, vagy mi, azalatt nagyobb esélyed volt.
- Ti meg együtt mentetek boltba reggel.
- Oké, egy-egy - látta be Márk.
Nevetve én is a korlátra könyököltem.
Márk egy jókedvű mosollyal az arcán rámnézett, majd meglökte a karom.
- Na, mizu veled, Redzs? Mesélj.
- Mint veletek. Egy ideje veletek vagyok - mosolyodtam el.
- Ja, jogos. És Szaszával minden oké? - érdeklődött Márk a kapcsolatunkról.
- Persze - mosolyogtam - Köszi, hogy kérdezed.
- Alap. Tudod, hogy én bírom a ship-eteket a legjobban.
- Azért egy holtversenyt megkockáztathatunk Lilivel és anyukámmal, nem?
- Hé. Én szúrtam ki először, hogy van valami.
- Mikor?
- Az első keringőpróbán. Úgy néztétek egymást - röhögte el magát Márk, majd egy újat belekortyolt a sörébe és folytatta - Azt hittem, ismeritek egymást hónapok óta, aztán kiderült, hogy nincs egy hete, hogy találkoztatok egyáltalán.
Mosolyogva hallgattam, mert valahogy olyan kedves volt, ahogy ezeket mondta.
- Amúgy azok a próbák jók voltak - tette hozzá Márk.
- Az tuti - értettem egyet mosolyogva - Vicces, hogy még azt is elértük, hogy a főpróbán párcserét akartak véghez vinni ellenünk.
- Csak blöffölt a nő, nem vettem komolyan.
- Én se.
Márk odatartotta a kezét, mire nevetve belecsaptam.
- Képzeld, egyik nap nosztalgiából meghallgattam a keringőzenéteket - meséltem Márknak - És realizáltam, hogy tudom még a koreográfiát.
- Amúgy nagyjából lehet, én is. Annyiszor eltáncoltuk, hogy már beépült a tudatalattimba.
- Neked sok alkalmad volt eltáncolni, igen - bólogattam nevetve - Nekem kevésbé.
- Jó, de te profi vagy.
Márk elővette a telefonját, én pedig mosolyogva néztem, ahogy megnyitja a Spotify-t.
- Vagyis mindjárt letesztellek - nyitotta meg a keresőt, majd hamarosan elindította a keringőzenéjüket.
Ahogy elindult a zene a telefonján, Márk felhangosította, majd elrakta a telefonját a zsebébe, hogy ott szóljon, és poénból kirakta elém újra a kezét, ezúttal felkérve egy keringőre, hogy tényleg emlékszem-e.
- Már rég nem a koreográfia elején vagyunk - jeleztem neki nevetve, ahogy elléptünk a korláttól a fedélzet parkettáján megállva egymással szemben.
- Várj, akkor visszatekerem.
Márk visszatekerte a zenét az elejére, majd felvettük az alapállást és a legmélyebb emlékeink után nyúlva elkezdtük a sok hónappal ezelőtti koreográfiát.
- Ez itt tuti így volt - közölte Márk, miközben megforgatott.
- Szerintem is. Most jön a lányos rész - jeleztem, mire Márk megállt a kezét hátratéve, én pedig tettem körülötte egy kört.
- És ezután mi volt?
- Szerintem ez - nyújtottam ki a kezem.
- Kajaaak - röhögte el magát elkerekedett szemekkel, ahogy neki is kezdtek visszatérni az emlékek, majd a következő pár lépés így sikerült is pont zenére, mire mindketten nevettünk egyet, amiért menőn összejött.
Nem azt mondom, nyilván nem tudtuk tökéletesen megcsinálni, ingott is alattunk a hajó, érződött a korábban elfogyasztott italaink hatása, meg elpoénkodtuk az egészet, de aztán valahogy a végére értünk, mire nevetve lepacsiztunk és megöleltük egymást.
- Ez mekkora volt - lépett el tőlem Márk röhögve.
- Igen - bólogattam nevetve.
- Kérsz sört amúgy? - kérdezte Márk, felvéve az üveget a földről, ahova letámasztotta azt a táncolásunk alatt.
- Csak egy kortyot, köszi - fogadtam el tőle, mire odaadta az üveget, én pedig beleittam.
A sörösüveget elemelve a számtól, ösztönösen egyből letöröltem a kezemmel a nyílását.
- Hagyjad már, leszarom - röhögött ki Márk, visszavéve az üveget, majd ő is beleivott.
- Ösztönös higiénia - nevettem.
- Tudod, mire táncoljunk még amúgy? - vette elő a telefonját Márk, majd görgetett egy kicsit a zenéi között, majd elindította a Mr. Saxobeat-et, mire felnevettem és belementem.
Márk a lelke mélyén egy lány a kétezertízes évek elejéről egy diszkóból.
Szóval épp ott buliztunk Márkkal ketten erre, aztán a Danza Kuduro-ra, One Direction-re, Katy Perry-re, meg ehhez hasonlókra, poénkodva a táncmozdulatokkal, énekelve a szöveget, és egyébként nagyon vicces volt az egész, amikor Lili kijött hozzánk.
- Halljátok - mesélte nekünk, mire ránéztünk - Emma nagyon el van ázva.
Márk leállította a zenét és Lili felé fordult, vele egyszerre pedig én is.
- Szarul van? - kérdezte Márk.
- Nem, legalábbis nem hányt, meg semmi, csak eléggé szédeleg, meg minden - mondta Lili - Meg most eléggé... rá van kattanva Szaszára. Csak gondoltam, szólok.
Márk arcáról eltűnt az a felhőtlen jókedv, ami eddig volt rajta, amíg buliztunk.
- Kösz - túrt bele Márk a hajába, majd otthagyott kettőnket, a hajó másik felébe menve, ahol a többiek voltak.

Emma tényleg eléggé el volt ázva, annyira, hogy egész este súrolta a flörtölés-határát Szaszával - minden egyes poénján nevetett a karját, a vállát, a hátát megsimítva, kereste az alkalmakat, amikor ketten lehetnek, amikor beszélhet vele, a fizikai kontaktusokat, nekidőlt a vállának, mindig vele akart koccintani, folyamatosan Szaszával akart ugyanabból a pohárból/üvegből inni, rátáncolt, a közös bulizásaink és énekléseink alatt mindig ránézett, neki énekelt, neki szánta a vicceit, hozzá közeledett, közös cigit akart vele szívni, amit tőle kért, meggyújtatta Szasza cigije végével az övét úgy, hogy egymáshoz tartják a kettőt, satöbbi, mindezeket mindenki szeme láttára -, amíg aztán már erősen az éjszakában, amikorra már mindenki rendesen ivott, az eddigiekre ráfejelve végül tényleg konkrétan rányomult Szaszára.
Mondjuk az én szememben egész este azt csinálta, ami elég sokszor zavart, meg kellemetlen volt, csak nem akartam balhézni, amíg nem voltam biztos benne, hogy nem csak túlreagálom, de a végére átlépte azt a pontot, amikorra már nem volt mit magyarázni.
- Hoztam neked is - lépett oda a kanapén ülő Szaszához két pohárral a kezében, amiből egyet odaadott neki.
- Kösz - vette el tőle Szasza, aki közben Ambrussal beszélgetett.
Ambrus még mondott valamit Szaszának, mire Szasza ránézve röhögött egyet, így egyből nem is tudott reagálni arra, hogy Emma, letéve a poharát az asztalra, beült a barátom ölébe, megsimítva Szasza mellkasát.
Nem tudom, hogy eredetileg csak beleszédült az ölébe, vagy szándékosan huppant oda, mindenesetre ahogy ott kötött ki, feltűnően jól érezte magát ott, mire elkerekedtek a szemeim. Konkrétan a barátom ölében ült.
Megjegyzem, Márk és én végig ott voltunk, velük egy légtérben.
És ezen a ponton tört ki a balhé, mert ezen mindenki kiakadt.
- Helló! - döbbent le Lili, aki elsőként meglátta ezt, mire mindannyian odanéztünk.
Szasza a volt barátnője mozdulatsorára a döbbenettől kishíján félrenyelve elemelte a szájától a poharát, amibe épp akkor ivott volna bele.
- Baszki, Emma, feküdj már le inkább, full részeg vagy - közölte Szasza, kirakva a lányt az öléből.
- Nem, nem is - tiltakozott Emma mosolyogva, összefolyt szavakkal.
- Konkrétan egész este nyomul rád - jelezte Kata Szaszának a cigijébe szívva.
- Tesó, mi van veletek? - nézett Szasza Márkra, miközben felállt a kanapéról, ahová Emma rogyott le szédülve, és a volt barátnője irányába mutatott.
Feszülten nevetve egyet, inkább csak elfordítottam a fejem, mert nyilván Márknak volt a legmegalázóbb ez az egész, de én se éreztem magam valami fényesen.
- Flörtölt veled egész este? - kérdezett rá Márk.
- Aha - válaszoltam mindenki helyett kellemetlenül, mire Szasza rámpillantott, majd vissza Márkra.
- Fasz tudta még az elején, hogy csak be van baszva, vagy tényleg nyomul - védekezett Szasza Emma irányába nézve - Most ez engem is kurvára meglepett, elhiheted.
- Baszdmeg - röhögte el magát Márk kínosan, a fejét elfordítva.
- De most komolyan, ez mi volt? - kérdezte Szasza Márktól, hogy mit nem tud, történt-e valami.
- Én tudjam? - tárta szét a karjait Márk kiborulva.
- A te barátnőd - mutatott Szasza Emma felé hitetlenül.
- Na jó, Emma nyilatkoznál amúgy? - szánta a kérdést Lili egyenesen Emmának.
Emma tényleg nagyon rosszul volt, így nem is tartott sokáig a veszekedés, mert hamarosan Emma csak beszédelgett a kabinjába és ott ki is dőlt, a hangulatra viszont rányomta a bélyegét.
Márk érthető okokból nagyon kiborult ettől, nem is ment Emma után, én egyszerűen csak feszélyezve éreztem magam, a többiek meg nem értették, hogy mi történt, szóval aznap este szép lassan mindenki elvonult mindenkitől. Ez volt a legrosszabb hangulatú este a hajóút alatt.
A másnap délelőtt se volt valami fényes, tovább se indultunk a hajóval, mert Márk, miután Emma felébredt és kijött hozzánk, egyszerűen csak leszállt a hajóról és elment valahova. Emmának így kijózanodva bűntudata volt, eszméletlenül kínosan érezte magát, nagyjából mindenki letámadta, hogy mi volt ez tegnap, mindenki összeveszett mindenkivel a hajón, aztán Emma ugyanúgy leszállt a hajóról és megkereste Márkot, akikkel elvoltak egy darabig, valószínűleg összevesztek a tegnap miatt, mi pedig addig ott maradtunk a feszengős hangulatban a hajón, senkinek nem volt kedve semmihez, alig beszélgettünk. Szasza és én csak a kabinunkban feküdtünk, meg Lilivel egyszer napoztam a fedélzeten, telefonoztunk, sorozatot néztünk, ettünk, csak hogy teljen az idő, szóval emiatt aznap nem is mentünk sehova a hajóval, így a tervezett hajókörútból kiesett egy állomás, amit nem tudtunk megnézni, de ez volt a legkisebb probléma.
Márk és Emma aztán végül valamikor visszajöttek hozzánk, mert nagyjából megbeszélték ezt a dolgot, így hellyel-közzel visszaállt minden a normális kerékvágásba, annyi kivétellel, hogy a következő este nem tartottunk közös hajós-bulit, én például Szaszával külön töltöttem a városban, és szinte csak aludni mentünk vissza a hajóra, illetve beszélgetni a többiekkel. Emmának és Márknak még ennyihez se volt kedve az előző napiak után, úgyhogy ők nem is voltak velünk. Rajtuk a következő másfél napban érződtek még az események, főleg Márkon. Sőt, talán Márkon végig a hajóúton, mert megbántották a történtek, tényleg, és onnantól kezdve egyszer se volt olyan jó hangulata, mint azelőtt, hiába próbált úgy csinálni. Szasza többször is beszélt vele külön, meg egyszer Emmával is.
Ez az egész a hajóút kellős közepén történt, így a történet azért fokozatosan el tudott simulni, továbbléptünk rajta, visszajött a jó hangulat, a mélypont után már csak felfelé tartottunk, és nem is rontotta el a hátralevő részét, már csak a hajóút után történtekre volt kihatása, ugyanis Márk és Emma a Magyarországra való hazaérésünk utáni első napon szakítottak. Valószínűleg már gyűltek az indokok egy ideje, a kapcsolatuk elejétől kezdve, fókuszban azzal a kérdéssel, hogy vajon Emma mennyire lépett túl Szaszán és milyen érzéseket táplál iránta Márkhoz képest, ami egy ideje ekkor már elhalványuló problémának tűnt, mégis kirobbant azon az estén a hajón, és utolsó csepp volt a pohárban.
Márkot nagyon rosszul érintette a szakításuk, a nyár hátralévő részében végig érződött rajta, hogy talajra vágta, a hangulatát is, az önértékelését is, és nagyon sajnáltam, mert elképzelhető volt, és teljesen meg tudtam érteni őt, de nem csak én, mindannyian. Így Emma viszont teljes mértékben kiesett a társaságból, azóta nem is nagyon tartja vele a kapcsolatot se Szasza, se Márk. A történtek után talán jobb is.
Márknak azóta nem volt barátnője, viszont amióta bekerült az egyetemre, folyamatosan csak ismerkedik, jár randizni, és őszintén? Szurkolok neki.

Ő is megérdemli, hogy valaki olyan mellett kössön ki, aki tényleg őt szereti.
Szeretném, hogy így legyen.

[Három hónappal később - október]
- Köszönöm szépen - tűrte egy hajtincsét Alíz a füle mögé megilletődötten, miután Anya megkínálta nutellás palacsintával.
Alíz ma átjött hozzánk (Anya telefonon egyeztetett Alíz szüleivel), és ekkor éppen a szobámban néztünk videókat, az ágyamon feküdve egymás mellett, ezután viszont ülésbe helyezkedtünk, hogy tudjunk palacsintát enni rendesen.
- Jó szórakozást, lányok - mosolygott ránk Anya, majd kiment a szobámból és becsukta maga mögött az ajtót.
Az evés idejére félreraktuk a telefonomat, amin nézegettük az értelmetlen, de szórakoztató videókat, és beszélgettünk a továbbiakban.
Közben Alíz telefonja pittyent egyet, mire megnézte az értesítést.
- Ki az a Boti? - lepődtem meg a nevet kiszúrva, mire Alíz elpirult.
Csodálkozva néztem a mellettem ülő lányra, és nagyon lemaradva éreztem magam.
- Csak egy osztálytársam - mesélte Alíz - A padtársam. Nagyon kedves.
Te jó ég!
Hitetlenül és örömmel néztem Alízra, mert nem tudtam nem félreérteni, hogy ez ennél biztosan több.
- Szerintem tetszem neki - tette hozzá Alíz, de annyira zavarban volt, ahogy ezt kimondta, hogy elpirulva belemosolygott és elkapta a tekintetét.
- De ez nagyon jó! - lelkesedtem be - Úristen, Alíz! Hogyhogy nem mondtad?
- Még nem tudom, hogy nekem tetszik-e - vallotta be - Mármint, tök kedves, tényleg, meg figyelmes, csak... - kereste a szavakat, majd inkább elengedte a mondat végét - Mindegy.
Fürkészve figyeltem őt, és érezhette, hogy nagyon próbálok rájönni, hogy mit akart mondani a végén, úgyhogy végül halkan befejezte.
- Nem olyan, mint Márk.
Alíz mondatára egyből megesett rajta a szívem, és próbáltam nagyon gyengéden válaszolni.
- Nem baj az, ha nem Márk. Nem kell olyannak lennie.
- De nekem Márk tetszik.
Beleharaptam a fahéjas palacsintámba, hogy ezzel egy kis időt adjak magamnak a válaszadásra.
Amíg a palacsintát rágtam, próbáltam testbeszéddel átadni, hogy várja meg, amíg megrágom, mert mondani akarok valamit, viszont Alíz végül nem várta ki és beelőzött.
- Az a baj, hogy Márknak én tuti nem tudnék tetszeni, meg most ő egyetemen van és biztos egy csomó lánnyal tud randizni - mondta Alíz a pulcsija ujját szorongatva - Az én szüleim meg tutibiztosan kiborulnának, ha randiznék valakivel, meg nem járok bulikba se, meg semmi ilyesmi.
- De tök jóban vagytok Márkkal - emlékeztettem - Úgy kedvel téged, ahogy vagy. Pont azért, amilyen vagy.
- Jó, de az más.
- Miért?
- Mert csak barátkozik velem. És úgy kedvel. De az a hülyeség, hogy ha most elhívna randizni, akkor tuti beparáznék és visszamondanám, mert megijednék tőle és nem tudom, hogyan kezeljem. És Boti is ezért para, mert mindig attól félek, hogy elhív, vagy valami ilyesmi - magyarázta Alíz - Meg Boti nem is tetszik annyira, mint Márk. Az egész annyira para! - foglalta össze sóhajtva.
- De mitől tartasz?
- Mármint Márkkal vagy Botival kapcsolatban?
- Akármelyikükkel.
- Hát... - kezdte, de egy pillanatra megakadt, majd jobban felém fordult törökülésben és ehhez még a tányérját is lerakta, mert akkora erőbedobással kellett átadnia a dolgot - Csak képzeld el. Márk megcsókolna. Tuti elszúrnám! Eddig csak úgy csókolóztam, hogy nem emlékszem rá, mert egy hülye bulin volt. És az egész randin azon gondolkodnék, hogy mit kellene csinálnom, ha megcsókol, amitől beparáznék és végig stresszelném. Meg a romantikus pillanatokat is biztos elszúrnám, zavarba jönnék és ilyen ciki mondatokat mondanék véletlenül.
- De hát már sokat beszéltél Márkkal.
- Jó, de az más, mert csak barátkozunk. Ha elhívna randizni, akkor bestresszelnék attól, hogy randizunk, rágörcsölnék arra, hogy ne szúrjam el, és aztán ezért szúrnám el. És ha rájönne, hogy nem is én vagyok az, akivel randizni akar, akkor meg a barátságunk is el van szúrva.
- És Botival miért paráznál egy randitól?
- Mert mi van, ha közben rájövök, hogy nem is akarok vele randzni? És ha ő csókol meg? Tuti el akarnék rohanni, és nem akarom, hogy ilyen legyen az első rendes csókom. Aztán meg nagyon ciki lenne egymás mellett a suliban, és ebben az osztályban most tök komfortosan érzem magam, nem akarom elrontani.
Oké, lássuk be, ez tényleg komplikált így, ebben a formában.
- Egyáltalán nem biztos, hogy úgy alakulna, ahogy te ezt most elmondtad - próbáltam vigasztalni - Egyik esetben sem.
- Szóval, ha Boti elhív, akkor elmenjek vele randizni?
- Ha érzel magadban egy minimális esélyt arra, hogy lehet belőle valami jó, akkor persze, egy próbát megér.
Alíz tanácstalanul nekidőlt a falamnak.
- De Márk... ő Márk - fogalmazta meg Alíz nyöszörögve - És ha még jó is lenne Botival, meg összejönnénk, vagy ilyesmik, ha találkoznék Márkkal, akkor ugyanúgy ő tetszene nagyon.
- Akkor beszélgess többet Márkkal. Írj rá, vagy dobd fel neki, hogy játsszatok még azzal a... játékkal - tanácsoltam.
- De biztos van jobb dolga is nálam most az egyetemen.
- Ne mondj ilyet.
Alíz gondterhelten a felhúzott térdeire támasztotta az állát.
- Egyébként elhívott egy bulijára jövő hét szombatra - mesélte.
- Tudom, mesélte. Én is ott leszek.
- Szasza is ott lesz? - kérdezte Alíz.
- Igen, ott lesz - túrtam a hajamba sóhajtva.
- De ez nem lesz kellemetlen neked?
- Nem ez a legjobb szó rá, de nem lesz könnyű, igen - vallottam be.
- És szerinted Márk hív valami lányt is majd? Mármint, olyan lányt.
Ezen a ponton juttatta eszembe Alíz, hogy igen, és Flórának hívják.
Bár Márk szerelmi életét mostanában nem az állandóság jellemzi, szóval addig még sok víz lefolyhat a Dunán.
- Nem tudom. De nem is számít, csak gyere el, ha meghívott - biztattam - Utána aludhatsz nálam, szóval mondhatod ezt a szüleidnek.
- Még eldöntöm - forgatta a karkötőjét a csuklóján, majd eszébe jutott, hogy van nutellás palacsintája és beleharapott.
Átsuhant a fejemen, hogy mennyire örülök, hogy Alíz rengeteget fejlődött az utóbbi fél évben. Nyáron sokat voltunk együtt, pszichológushoz jár tavasz óta, meg az új sulijában is jól érzi magát, és döbbenetes a különbség, ég és föld azóta, hogy eljött a mi sulinkból. Egyébként nem túlzok, ha azt mondom, hogy mindez kívülről is látszik rajta, a kisugárzásán. Sokkal egészségesebb hatást kelt és sokkal jobb ránézni. Megszépítette az, hogy sokkal egészségesebb lelkileg, és ránézésre is jobban érzi magát a bőrében. Persze, még azért akadnak bizonytalanságai, de én hiszem és érzem, hogy minden nap egy lépcsőfok felfelé, és nagyon büszke vagyok rá.

Boldoggá tesz, ha a szeretteim boldogságának az esélyét látom.

Akármennyire is távol érzem a saját boldogságomat magamtól.