[Három hónappal ezelőtt - júliusi visszaemlékezés]
Amikor megérkezett az értesítés Szasza telefonjára, hogy felvették a BME építészmérnöki szakára, épp ketten sétáltunk kézenfogva a dél-horvát, tengerparti városfalak között, turistákkal körülvéve.
Már sötét volt, a kikötőben nagy hajók álltak, amiken mindenféle külföldiek buliztak, a pálmafák alatt baráti társaságok fotózkodtak, a partközeli macskaköves utcákon mindenféle mágneseket, ékszereket, csillogó játékokat árultak, a városban beljebb pedig minden szűk, magas utcában zajlott az élet, szóltak a zenék az éttermekből, a koktélbárokból, a szórakozóhelyekről, és mindent betöltött az a mediterrán, nyári energia.
- Baszki, Regi - tágultak ki Szasza szemei, ahogy megnézte a bejövő értesítést a telefonján, majd rámnézett - Felvettek.
Felcsillanó szemekkel, tátott szájjal ránéztem.
- Mi, komolyan? - lelkesedtem be.
- Aha.
Erre boldogan, hangosan elsikítottam magam, és egyből a nyakába ugrottam, mire elkapott és a levegőben megpördítve ölelt vissza, én pedig nem tudtam nem vigyorogni, és egyáltalán nem érdekelt, hogy a körülöttünk lévők mit gondolnak.
Csak annyit gondolhattak, hogy eszméletlenül boldogak vagyunk, mert nagyon jó hírt kaptunk.
- Jézusom, de jó! - ugrándoztam előtte boldogan, amikor elengedtük egymást.
- Aztakurva - realizálta Szasza, még ő maga is meglepetten, de láttam a tekintetén, hogy eszméletlenül örült neki és megkönnyebbült - Márciusban találtam ki konkrétan, hogy erre a szakra akarok menni.
- Annyira örülök neked!
Még ő se hitte el, hogy tényleg megcsinálta és tényleg felvették.
Szasza a jó hírtől boldogan elnevette magát, és beletúrt a hajába, majd elrakta a telefonját és rámnézett.
- Na jó, gyere ide - lépett oda hozzám egyből, majd kérdés nélkül magához rántott a derekamnál fogva és a boldogság lendületétől hevesen megcsókolt, amibe belevigyorogtam.
A hajába túrva viszonoztam a csókjait, be se teltünk vele, se a csókjainkkal, se a pillanattal, annyira boldog és egekbe repítő érzés volt.
A nyár esti, tengerparti szellő belekapott a hajamba és a lenge, hosszú ruhámba, és annyira tökéletes pillanat volt, hogy szinte elszálltam tőle.
Annyira boldog voltam miatta, hogy elérte, amit el szeretett volna.
Miután az ajkaink elváltak egymástól, Szasza boldogan visszahúzott az ölelésébe, amit vigyorogva hagytam neki, és így maradtunk egy darabig, a lendülettől picit még bele is dülöngélve.
- Ezt nem dolgoztam még fel amúgy - jegyezte meg elröhögve magát, miközben a hátamat és a derekamat simogatta, majd belepuszilt a hajamba.
- Nagyon büszke vagyok rád! - mondtam mosolyogva, ahogy szorosan öleltem magamhoz - Hívd majd fel a szüleidet, nagyon fognak örülni. Eddig is imádták az építészetes ötletedet.
Persze, amikor Szasza az írásbeli érettségik után közölte otthon, hogy egyébként ez a terve, jó nagy volt a meglepődés, és elég nagy port is kavart, hogy Szasza miért döntött így, de összességében azt tudom mondani, hogy egy újabb bizonyítékot láthattam arról, hogy Szasza családja mennyire elfogadó, támogató, és mennyire van okom imádni őket.
- Ja, persze, de ezt az első tíz percet kiélvezem még veled. Kibaszottul örülök, Regi.
- Látom - mosolyogtam rá, miközben elengedtük egymást, én pedig eligazítottam egy hajtincsét a homlokáról - Én is.
- Megcsináltam, baszki - mondta ki a boldogságtól megcsillanó szemekkel, letörölhetetlen, hitetlen mosollyal az arcán.
Vigyorogva, lelkesen bólogattam neki, hogy így van.
Szasza újra beletúrt a hajába, feldolgozva a tudatot, majd az örömtől energikusan az ég felé nézve, egy lépést hátrafelé megtéve csak nevetett egyet.
Mosolyogva néztem őt, mert annyira jó volt így látni.
Annyira szeretem.
Szasza hamarosan visszalépett hozzám és egyszerűen csak a derekamat megfogva felkapott, amit nevetve hagytam neki, ő pedig gond nélkül megtartva nézett fel rám.
- Imádlak.

Mielőtt visszamentünk volna a hajónkhoz, ünneplésképpen úgy voltunk vele, hogy iszunk itt ketten valamit, és én döntöttem, hogy hol, így egy szimpatikus koktélbár teraszára ültünk le, ahol hamarosan kaptunk egy-egy itallapot, majd megrendeltünk egy-egy koktélt.
Szasza, amíg kihozták, felhívta az anyukáját.
- Hallod Anya, felvettek - mesélte Szasza a telefonba még mindig hitetlenül a hírtől, én pedig mosolyogva néztem - Ja, mindkettőre. Kösz - mosolyodott el, mert még én is kihallottam a telefonból, hogy hozzám hasonlóan ettől Leni úgy megörült, hogy egyből sikítozva gratulálni kezdett - Hangosítsd már ki Apának.
Közben én is elővettem a telefonom, és megírtam Anyának, hogy tudjon róla, hogy Szaszát felvették az egyetemre, amit Anya szinte egyből megnézett és nagybetűkkel, sok üzenetben válaszolt, hogy eszméletlenül gratulál és örül Szaszának.
- Felvettek, beszarsz - ismételte meg Szasza az apjának is azzal a folyamatos mosolyával az arcán.
Casso is nagyon megörült a hírnek, összességében mindkét szülője szanaszét gratulált Szaszának, és nagyon büszkék voltak rá.
- Amúgy a közgázra is - jegyezte meg Szasza mellékesen, majd az apjának hozzátette - De azt ha nem gáz, meghagyom neked - mondta derűsen, mire kihallottam, ahogy Casso felröhögött.
- Jobban jársz, hidd el - válaszolta neki jókedvűen, mire Szasza röhögve biccentett egyet.
Mosolyogva Szasza vállára döntöttem a fejem, aki erre megsimította a combomat, miközben a szüleivel beszélt tovább, amit így már teljesen hallottam.
Olyan jó volt hallgatni. Az egyik legboldogabb estém volt egész nyárról.
Pedig életem legboldogabb nyara volt.

Amikor letették a telefont, jobban hozzábújtam oldalról, mire ő is átölelt a karjával és megpuszilt.
- Na, jön a piád - mutatott oldalra halványan mosolyogva, amerről a pincér jött az ezer meggondolás után kiválasztott koktélommal a tálcáján.
A pincér lerakta az asztalunkra a két koktélt, amit angolul megköszöntünk, majd miután lefotóztam, beleittunk a sajátunkba, aztán egymásét is megkóstoltuk.
- Ettől be fogsz baszni - adta vissza az enyémet szórakozottan, ízre megítélve, miután megkóstolta.
- Nem baj - vettem el tőle felnevetve - A tied is nagyon finom. Lefotózol egyébként Anyának?
- Hanyadszorra fotózlak le anyukádnak csak ma, nyolcadszor? - vette el a telefonomat derűsen, hogy lefotózzon vele, miközben én átültem vele szemben, hogy tudjon képet csinálni rólam.
- A lelkemre kötötte, na - nevettem, majd mosolyogtam egyet a képre a koktélommal.
Szasza egy apró mosollyal az arcán lefotózott azzal a nagyon jó szokásával, hogy sok képet csinált egymás után, hogy tudjak válogatni. Őt nézni fotózás közben nem nehéz mosolyogni a képeken.
- Rohadt szép vagy amúgy - adta vissza a kezembe a telefonomat.
Ahogy visszaültem mellé, egymásra néztünk, majd megcsókoltuk egymást.
- Van egy olyan érzésem, hogy ma vicces este lesz a hajón - mosolyogtam.
- Kurva jó este lesz. És vágod, ez még csak a második este a nyolcból.
- Annyira jó, hogy meghívtatok ide.
- Te vagy a legalapabb ember, akit meghívtunk, ne viccelj.
Ezen a hajóúton végül nyolcan voltunk, Szasza, Márk, Lili, Emma, Ambrus, Peti, Kata (Lili barátnője) és én, plusz természetesen a kapitány, akit Szaszáék már ismertek egy korábbi hajóútról és nagyon jófej. Kilenc napos út volt az Adrián, minden nap mentünk és más-más városnál álltunk meg, ahol aztán órákat eltöltöttünk.
Reggelente a kikötővárosban reggeliztünk, délelőtt utaztunk, időközben többször is megálltunk a tenger közepén fürdeni, majd amikor megéreztünk a következő helyszínre, ott körbenéztünk, strandoltunk, vacsoráztunk valami étteremben, esténként meg buliztunk vagy a hajón, vagy valami parti szórakozóhelyen, aztán természetesen a hajón aludtunk. Kétszemélyes kabinjaink voltak, én Szaszával voltam, Márk Emmával, Lili Katával, Ambrus és Peti pedig általában a legrandomabb helyeken, függetlenül attól, hogy egyébként nekik is volt kabinjuk.
Minden egyes napot imádtam, mert olyan sokat láttam a világból ez alatt a kilenc nap alatt, amire egész életemben vágytam, rengeteg újdonságot láttam, új élményeket szereztem, és mindezt tök jó emberek között. Nem mondom azt, hogy nem akadtak konfliktusok, főleg Márk és Emma között, de összességében számomra nagyon emlékezetes élmény volt ez a több, mint egy hét.
És Szaszával is talán ekkor éreztem a legtökéletesebbnek a kapcsolatunkat, távol mindentől, annyira, hogy hozzánk csak a boldogságok jutottak el, az együtt töltött fél évünkben ekkor voltunk a legszabadabbak és ekkor éreztem azt leginkább, hogy semmilyen probléma nem állhat közénk a világon.

- Úgy felvettek, hallod! - mesélte Márk Szaszának egyből, kifutva elénk a hajóról, ahogy visszaértünk a hajónkhoz.
- Baszki, engem is!
Márk ezen láthatóan megörült, majd vigyorogva lepacsiztak.
- Hallod, tesó, erre iszunk - közölte Márk Szaszának.
- Milyen jók vagyunk amúgy? - röhögte el magát Szasza.
- De kajak, mi a szar - hitetlenkedett Márk teljesen feldobódva.
Mindhárman átléptünk a hajóra, majd a fedélzeten a többiekhez csatlakoztunk, akiknél már előkerültek a piák.
- Szasza! - sikított Emma a barátomnak boldogan, ahogy észrevett minket, majd odaszaladt hozzánk.
- Felvettek? - kerekedtek ki Szasza szemei mosolyogva.
- Igen! Mindannyiunkat! - ugrált Emma a barátom előtt vigyorogva - Ambrusékat is! Mindenkit felvettek!
- Mi a fasz - túrt a hajába Szasza megörülve.
- Kurva jók vagyunk!!!
A hangunkat meghallva Lili is lesietett hozzánk.
- Anya mondta telefonban, hogy felvettek! - szaladt a bátyjához sikítozva, majd a nyakába ugrott.
Ahogy mindenki leszivárgott oda, ahol mi voltunk, egyből el is kezdődött a közös ünneplés erre a sok jó hírre, és őszintén, annyira jó volt, akkor is, ha rám a jó hírek nem is vonatkoztak, de egyszerűen engem is boldoggá tett ennyi boldogság egy helyen.
- Nem leszünk csövesek, nem leszünk csövesek! - skandálta Emma, Peti és Amrus a hajón ugrálva, mire Lilivel egymásra nézve felnevettünk.
- Diplomás csövesek maximum - jegyezte meg Szasza röhögve Márknak, mire Márk egyetértve felröhögött az unokatesója poénján, majd elkezdték poharakba töltögetni a feleseket.
- Úristen, Regi, de szexi vagy ebben a ruhában amúgy! - szúrta ki rajtam Lili a fehér ruhámat - Hagyj csináljak rólad vakus képet a hajóorrban.
- Oké - adtam meg magam nevetve.

A hajóorrban nekitámaszkodtam a korlátnak, és a hajamat hagyva szállni pózolgattam össze-vissza, amíg Lili fotózott. A koktélom és az ötperccel ezelőtt elfogadott felesem hatására valahogy sokkal jobban adták magukat a szexi pózok, meg Lilinek is, amikor én fotóztam őt, mindenesetre nagyon vicces volt azért.
- Na jó, de bomba vagy ezen, Regi, azt a rohadt! - tátotta el a száját Lili, amikor a képeket nézegettük vissza, mire nevettem egyet, ő pedig átkiáltott a hajó másik végébe - Szasza!!!
Szaszáék ekkor éppen a kabinoknál koccintgattak együtt, miközben beraktak valami zenéket, úgyhogy nem jutott el odáig Lili hangja először, csak második kiáltásra.
- Mi az? - hallottuk meg Szasza hangját.
- Ezt muszáj látnod!
Szasza pár másodperc múlva kijött hozzánk a hajóorrba, mire Lili odasietett hozzá a telefonommal a kezében, én pedig nevetve sétáltam utána.
A képernyőre pillantva Szaszának egy apró mosoly jelent meg az arcán. Azt hiszem, ez volt az a kép, amin a mögöttem lévő korlátnak támaszkodok, két kézzel magam mellett fogva azt és az egyik lábamat kicsit felhúzva hátrahajolok.
A mosolyából ítélve.
- Várj, nézd meg ezt is - lapozott Lili a galériámban, amit az ajkamba harapva, mosolyogva hagytam.
- Na jó, add csak ide inkább - vette el a telefont Szasza elröhögve magát, hogy jobban meg tudja nézni a rólam készült képeket.
- Szívesen - veregette meg Lili a bátyja vállát vigyorogva, majd a többiekhez ment a kabinokhoz, ketten hagyva minket.
Szaszával nevetve néztünk utána, majd miután Szasza a gödröcskéivel az arcán végiglapozta a képeket rólam, egyszerűen csak fogta magát, kijelölte mindent és átküldte magának.
- Bocs, többet ittam ahhoz, hogy ezek nálad maradjanak - közölte Szasza szórakozottan.
Felnevettem.
- Én meg pont eleget ahhoz, hogy ilyenek készülhettek rólam.
Szasza a gödröcskéivel az arcán adta vissza a telefonomat.
- El tudod rakni te? - kértem meg - Az én ruhámon nincs zseb.
- Ja, persze.
Ahogy Szasza elrakta a zsebébe a telefonomat, megálltunk egymással szemben, én pedig magabiztosan mosolyogtam rá, majd minden női vonzerőmet bevetve léptem oda hozzá és csókoltam meg.
Szasza a derekamat fogva viszonozta a csókomat, mire jobban átkaroltam a nyakát és hagytam magunkat belemélyedni a nyári, holdfényes, a tengerparti est illatától, a hangulattól, a hozzánk elszűrődő zenétől, a kikötő városok távoli fényeitől és az alkoholtól mámoros pillanatba. Csak ketten voltunk a hajóorrban, senki nem látott ránk a többiek közül, a hajamba pedig belekapott a szellő, így nem fogtuk vissza magunkat és a feltörő szenvedélyünket.
Szasza kezei lejjebb tévedtek rajtam, a fenekemre, miközben a nyelveink érzéki táncba fonódtak egymással, én pedig a laza ingje alá vezettem az egyik kezemet, a másikkal a hajába túrva.
Szasza előrefelé lépve háttal nekitolt a hajó korlátjának, mire az arcát simogatva belevigyorogtam a csókunkba, egy aprót harapva az ajkába, miközben felhúztam az egyik lábam, amit ő aztán megtartott maga körül az egyik karjával.
A felhúzott lábamon felcsúszott a ruhám lenge, fehér anyaga, így ott a kezével a fedetlen, a tengertől és a barnulástól bársonyos combomat simogatta.
- Mit mondunk, ha kijön valaki? - kérdeztem Szasza fülébe suttogva, miközben a barátom a nyakamat kezdte csókolgatni, szinte nekiszögezve a mögöttem lévő korlátnak.
- Hogy faszért jött ki - közölte Szasza a suttogás és a rendes beszédhangja között valahol hangerősségben, enyhe érccel a hangjában, mindezt a nyakamra lehelve, mire egész testemben végigjárt a libabőr és vigyorogva lehunytam a szemem, ahogy csókolgatott.
Átöleltem a széles vállát, Szasza pedig a csókjaival meg se állt a nyakamnál, vagy a fülem alatt, egyszer meg is szívta, mire elhagyta egy kellemes sóhaj a számat, majd az egyik ujjával a felkaromat simogatva lehúzta a fehér ruhám pántját a vállamról, hogy hozzáférjen a kulcscsontomhoz.
Egy pillanatra kicsit erősebben kezdett fújni az esti szellő, mire az alattunk lévő tenger is nagyobbat hullámzott, így ezt lekövetve a hajó is megemelkedett. Az egyensúlyérzékünk megtartása érdekében ezért mindketten ösztönösen oldalra léptünk egy kicsit, ami szétrebbentett minket, de aztán nevettünk egyet ezen.
A lecsúszott ruhapántomat a helyére igazítva Szasza egy apró mosollyal az arcán a szemembe nézve megszólalt.
- A kabinban folytatjuk.
Mosolyogva bólintottam, hogy rendben, majd az ingjénél fogva közel húztam magamhoz és én is egy csókot nyomtam a nyakára.
Ahogy elhajoltam tőle, Szasza eltűrte az egyik hajtincsemet a fülem mögé, majd egy puszit nyomott a homlokomra és rámnézett.
Ott álltam előtte egy lenge, fehér ruhában, kiengedett, a nyári szellőtől lobogó hajjal, napbarnított bőrrel, talán még egy kicsi piros színt is kaptak az orcáim, egy hajón, távol minden otthoni gondtól, a hullámzó tengerrel és az esti kikötővárosok fényeivel mögöttem, egy felhőtlen és eszméletlenül boldog estén, miközben ketten voltunk, csak ő és én, ezen a teliholdtól ragyogó éjszakán, miközben éreztem, hogy csak úgy ragyogok, mert boldog voltam én is, igazán boldog és szerelmes.
- Csak hogy tudd... - pillantott végig rajtam halványan mosolyogva, majd újra a szemembe nézett - Most a fejemben feleségül vettelek.
- Miért csak a fejedben? - mosolyogtam vissza rá.
- Mert még nem vagy tizennyolc - válaszolta meg a gödröcskéivel az arcán - Január nyolcadikán olyan lendülettel kapom elő a gyűrűdet, hogy észre sem veszed.
Halkan nevettem egyet, mert a mosolyom már nem volt eléggé kifejező.
Egy pár pillanatig egyikünk se szólalt meg, csak elvesztünk egymás tekintetében.
Mosolyogva lesütöttem a szemem egy pillanatra, majd felhoztam egy témát.
- Most, hogy felvettek... - néztem rá akaratlanul mosolyogva - Hogy képzeled el az életedet szeptembertől?
- Gondolod, hogy ebben az élethelyzetben el tudok gondolkodni akármin? - röhögte el magát, arra utalva, hogy itt állok előtte és ilyen tökéletes pillanatban vagyunk, mire én is nevettem egyet.
- De most komolyan.
Szasza engem nézve átgondolta a kérdésemet, majd válaszolt.
- Nem akarom elképzelni. Csak hagyjuk magunkat meglepni - simított meg.
- Szóval ne lőjük le a poént?
- Ja, ráér az. Majd két hónap múlva visszatérünk erre a témára és megdumáljuk.
- Legyen így - mosolyogtam rá.
- Így lesz.

Így lett.
Az egyik legemlékezetesebb nyári éjszakám volt.