Akkor éreztem meg a legpontosabban, hogy milyen lesz Márk házibulija előtt egy órával a tükör előtt állni, amikor meghívott rá, azóta pedig csak hagytam rávenni magam, hogy nem ilyen lesz.
Annyira izgultam, hogy attól szó szerint görcsben állt a gyomrom.
Találkozni fogunk.
Nem éreztem magam kellőképpen felkészülve rá.

Az októberi időjárás miatt nem is kísérleteztem azzal, hogy valami dresszt vegyek fel, mert annál azért hűvösebb volt, már odafelé is, nemhogy éjszaka haza, így egy bő farmert vettem fel, ahhoz pedig egy csinos, piros felsőt, ami picit dekoratívabb volt, de pont annyira, ami egy buliba megfelelő, és rá tudtam öltözni.
A kicsit megnőtt frufrumat besütöttem, hogy szépen keretezze az arcomat, nagy, enyhe hullámokban, a fokozatosra vágott, hosszú hajamat besütöttem, kiválasztottam magamnak pár, a ruhámhoz passzoló ékszert, kisminkeltem magam, egy piros rúzst használva hozzá, majd magamra fújtam a kedvenc parfümömet.
Azért ez a kedvencem, mert Neki is az volt a parfümjeim közül.
Csak akkor realizáltam, hogy ezt választottam, amikor már magamra fújtam.

- Na végre - vett észre Márk derűsen, amikor ajtót nyitott nekem, mire elmosolyodtam - Szia Redzs - lépett hozzám, hogy megöleljen.
- Szia Márk - öleltem vissza mosolyogva, ösztönösen lehunyva a szemem.
Amikor elléptünk egymástól, Márk beengedett a házba, én pedig levettem a kabátomat.
- Azta, Regi, de jól nézel ki! - hallottam meg Lili hangját, aki ekkor megjelent az előszobában, mire felé pördültem, majd egymáshoz futottunk és mosolyogva megöleltük egymást Lilivel.
- Te is nagyon - dicsértem meg őszintén a barátnőmet.
Bár Lili mindig nagyon jól néz ki.
- Köszi - vigyorgott Lili, majd megfogta a kezem, a konyha felé ráncigálva - Gyere, már csináltam neked welcome drink-et.

Ahogy végigmentünk a házon, folyamatosan körbepillantgattam, hátha meglátom Őt valahol, amit Lili egy idő után ki is szúrt.
- Még nincs itt - jelezte, majd bementünk a konyhába, ő pedig kinyitotta a hűtőt - Egy másik buliból jön majd ide.
- De be van táblázva - nevettem el magam a hajamat megigazítva, miközben a konyhapultnak támaszkodtam a hátammal.
- Én naponta ezt mondom neki. Márkot lassan már gyakrabban látom, mint Szaszát, pedig Szaszával együtt lakom.
- Ennyire nincs otthon? - csodálkoztam.
- Én csak azt nem tudom, hogy mikor pihen - mondta Lili őszintén, miközben kivett két koktélt a hűtőből - Nappal egyetem, meg edzés, éjszaka meg bulizik. Szasza élete mostanában - foglalta össze röviden.
Egyből eszembe jutott Apa mondata, ami szinte beleragadt a fejembe, amióta csak hallottam tőle.
Talán tényleg úgy szállt el Szasza is a régi dolgoktól, mint valamikor Apa.
Talán tényleg megunt.
Ez keserű érzéssel töltött el, de igyekeztem nem kimutatni Lili felé.
- Sokat bulizik? - kérdeztem Lilit, aki közben valami szívószálakat keresett a konyhai fiókokban.
- Eléggé - válaszolta Lili őszintén, ki-be húzogatva a fiókokat egymás alatt - Egyetemista. Eddig is sokat bulizott, de most meg már pláne. Tele van új haverokkal, mindenhova hívják. Igaz, hogy mi is alig látjuk... - jegyezte meg Lili - És néha le akarom ütni ezért, de érted, pár hét múlva tizenkilenc éves lesz. Tökre felnőtt már.
Tényleg Apának lett volna igaza?
Bárcsak ne így lenne.
- Szereti az egyetemet egyébként? - érdeklődtem a konyha padlóját nézve.
- Igen. Úgy érzem rajta, hogy sokkal jobban ki tud teljesedni ott, mint mondjuk tavaly, a gimiben - gondolt bele Lili - Túlnőtte azt már. Meg olyan emberek között is van, akik közül egy csomónak hasonló az érdeklődési köre, mint neki, akikkel jobban egy hullámhosszon van, a szaktársai is, vagy akár a válogatottjában is, ezekre a helyekre azért úgymond meg van szűrve, hogy kik kerülnek be, és ez nála nagyon jól jött ki most. Szóval szereti, igen. Majdnem minden szempontból az álmaiban él most - rakott bele egy-egy szívószálat a koktélokba, majd egyet odaadott nekem - Mint te.
Ezt értve egyből ránéztem, és legszívesebben visszakérdeztem volna, de mégsem tettem, csak koccintottam Lilivel.
- Egészség - mosolygott rám Lili, mire én is elmosolyodtam.
- Egészség.

Lili egyből berángatott a nappaliba, hogy táncoljak a többiekkel együtt, akik összegyűltek ott, valaki pedig elindított egy zene-mixet, szóval ekkor az emberek egy része összesodródott egy össznépi táncolásra. Örülök, hogy rávett, mert nagyon jó volt.
Amikor aztán elfáradtunk, kicsit kimentünk a levegőre, ahol másokkal beszélgettem, néhány embert megismertem, néhány embernek megörültem, akiket már eddig is ismertem (például Ambrus, Peti vagy Kata), megkínáltak italokkal, elfogadtam, zenét hallgattunk, egy csomót nevettem, szóval összességében mindent megtettem, hogy kikapcsoljam az agyam és ne ugyanakörül forogjon megállás nélkül.
- Alíz merre van amúgy? - kérdezte Márk a teraszon, akinek közben a mellette ülő Flóra simogatta a combját, minden lányra szikrákat szóró pillantásokat vetve, aki csak hozzá mert szólni Márkhoz.
Én elég sokat kaptam egyébként, de tekintve, hogy Márk hozzám többet beszélt, mint Flórához, egy idő után immunissá váltam vele szemben.
- Nem jön végül - válaszoltam.
- Ne mááár, hogyhogy? - kerekedtek ki Márk szemei.
Mindenki előtt nem akartam mondani, úgyhogy csak egy pár pillantással üzentem Márknak, hogy értse, és értette is.
Alíz bepánikolt attól, hogy ennyi ismeretlen emberrel lesz egy buliban, és nem mert eljönni.
- Na jó, hol a telóm? - nézett körbe Márk, majd lerakta a sörösüvegét és elvette a készüléket az asztalról.
- Ki az az Alíz? - szólalt meg Flóra Márkra nézve.
- Pillanat, csak felhívom - állt fel Márk Flóra mellől a válaszadást kihagyva, majd a sörösüvegét a kezébe véve odébbment a teraszon, és már hívta is.
Márk után nézve figyeltem, ahogy beszélnek.
Közben persze zajlott tovább az élet a teraszon, én is belesodródtam beszélgetésekbe, de azért oda-oda pillantgattam Márk felé, aki vagy tizenöt percet beszélt Alízzal, ami alatt Flóra egyre frusztráltabb volt.
- Jól van, anyukája elhozza - jött vissza hozzánk Márk, lerakva a telefonját a műanyag asztalra, majd visszaült a székére, mint ha mi sem történt volna.
- Anyukája? - értetlenkedtem, mert rá tippeltem volna utoljára, hogy belemegy ebbe.
- Ja, dumáltam vele is, meggyőztem - legyintett Márk természetesen, mire döbbenten elkerekedtek a szemeim - Ne nézz így, Redzs, most olyan vagy, mint ha kételkednél a szociális skill-jeimben - röhögte el magát Márk, majd beleivott a sörébe.
- Nem az, csak le a kalappal - csodálkoztam nevetve.
- Sima volt. Engem bír az anyukája.
- Ismer az anyukája? - pislogtam, mert nagyon lemaradva éreztem magam.
- Aha. Egyszer, amikor Alízzal game-eltünk, bejött Alíz szobájába, nem tudta, ki vagyok, én meg dumáltam vele, elmondtam, hogy mit kell tudni rólam, én vittem be Alízt az orvosiba, meg ilyenek - mesélte Márk lazán - Azóta bír. Most meg mondtam neki, hogy figyelek Alízra, nem lesz baja, hozza is majd. Viszont nem nálad alszik, jön érte este.
- De ki a franc az az Alíz? - kérdezte Flóra egy fokkal erőszakosabban, mint az előbb.
- Jófej, nyugi - nézett rá Márk - Jó barátunk. Ú, Botit nem hívtam el neki - csettintett Márk bosszúsan, rámnézve.
Ez mégjobban megdöbbentett.
- Te tudsz Botiról? - értelmeztem pislogva.
- Oké, Redzs, komolyan úgy csinálsz, mint ha nem tudnék kommunikálni az emberekkel - közölte Márk röhögve - Alíz mondta. A héten valamikor kérdeztem tőle, hogy van-e valaki, akivel jóban van az osztályában, aztán ő mondta ezt a gyereket.
- Jó, jó, csak meglep, hogy így képben vagy - védekeztem nevetve.
- Mindig képben vagyok - jelentette ki Márk derűsen, majd beleivott a sörébe.
- Boti Alíz barátja, ugye? - szólt közbe Flóra, a hanglejtéséből ítélve melegen ajánlva nekünk, hogy az legyen.
- Nem - válaszolta Márk a világ természetességével.
Flóra erre csak pislogott rá, mert érezhetően nem ez volt a válasz, amit hallani akart.
- Csak olyasmi - mentettem a helyzetet Flóránál, mire Márk rámnézett.
- Jaj, dehogyis - legyintett Márk.
- Most akkor igen vagy nem? - kezdte elveszteni a türelmét Flóra.
- Nem, de meg is kérdezheted majd tőle - válaszolta Márk végül egyszerűen.
- Nem fogom - fonta össze a karjait Flóra maga előtt, a széke támlájának dőlve, elhúzódva Márktól, de Márkhoz ez a mondat már nem jutott el, mert megszólalt a telefonja az asztalon.
Márk odanyúlt a telefonjához, majd felvette.
- Cső, na végre, tesó - köszönt bele a telefonba, mire megdobbant a szívem, mert egyből tudtam, hogy Szaszával beszél - Bemászol vagy beengedjelek a házba? - kérdezte tőle Márk vigyorogva, majd röhögött egyet Szasza válaszán, és már állt is fel, hogy bemenjen és beengedje.
Eközben én is felálltam, és inkább becsatlakoztam Liliék társaságához, akik a terasz másik oldalán csoportosultak, egy üveg bort körbeadogatva, miközben a nagy részük cigizett.
- Szia Regi - ölelt át Lili oldalról, ahogy becsatlakoztam, majd egy puszit nyomott az arcomra.
Azért már érződött rajta, hogy ivott, de gyakorlatilag mindenkin.
- Kérsz? - kínált meg Gréti (Lili egyik barátnője) a borral.
Szasza perceken belül itt lesz, és nagy eséllyel beszélni fogunk, amit jól kéne tudnom kezelni. Ez egyszerre volt pro és kontra érv, ami ma minden alkoholfogyasztás előtti pillanatomban megjelent bennem.
- Köszi - vettem el, majd beleittam az üvegbe.
Szóval épp Liliék társaságában voltam, szándékosan majdnem háttal a teraszra vezető ajtónak, amikor Lili alig észrevehetően megbökte az oldalam, mire egyből értettem, hogy Szasza ekkor jött ki a teraszra. Szó szerint izgultam.
Ösztönösen odapillantottam, így láttam, ahogy mindenki neki köszön, szinte minden fiúval lepacsizott, vagy öt lány megölelte kapásból (ebből az egyik Flóra volt), megkínálták felessel, és már is oszlopos tagja lett a társasági életnek, mert gyakorlatilag mindenki a haverja volt onnan, azok is, akiket én életemben először láttam ma, mindenki várta, és vele lett egész a buli.
- Észrevett téged - suttogta Lili, aki szemben állt az eseményekkel, mire akaratlanul visszapillantottam a terasz másik felébe, de addigra már ő nem engem nézett, mert odament hozzá a hatszázezdredik ember, aki köszönt neki.
Innentől kezdve képtelen voltam nem folyamatosan odapillantgatni, lesni, hogy éppen mit csinál, mi történik, főleg, hogy én is legalább annyiszor éreztem magamon a tekintetét, mint amennyiszer ő érezhette magán az enyémet.
A pulzusom az egekben volt, a gyomrom görcsben állt, és bár a lányok beszéltek hozzám, képtelen voltam bármire koncentrálni, ami nem Ő volt.
Mert ott volt. Ott, a zsúfolt terasz másik végében.
Két perce se, hogy ott volt, és már is ilyen hatással volt rám.

- Redzs! - szólt át nekem Márk a terasz másik végéből valamennyivel később, mire ösztönösen odafordultam.
A terasz másik oldalán lévő díványokon ültek, Márk mellett Flóra, pár srác, és egy-két lány, akik mind rámnéztek erre, de közülük csak egy tekintet kötött le igazán.
Szaszáé.
Egyből összetalálkozott a tekintetem az övével, ami miatt pillangók ébredtek a gyomromban, és már épp belevesztem volna a szemkontaktusunkba, amikor Márk felállt a kanapéról, és felém jött.
- Most jön Alíz, csak gondoltam, szólok - jelezte a teraszról nyíló bejárat felé sétálva.
- Megyek veled - kaptam a lehetőség után egyből, majd Márk után mentem a házba, miközben egész végig éreztem magamon a volt barátom tekintetét.
Senki nem néz rám úgy, ahogy Ő tud.

- Ti jól végignéztétek egymást, hallod - jegyezte meg Márk derűsen, ahogy a házon belül sétáltunk.
- Ennyire látványos volt?
- Nem tudom, mert én külön figyeltem. Elárulom, hogy ez az egész úgy nézett ki kívülről, hogy te odanéztél, Szasza rádnézett, te elnéztél, aztán Szasza rádnézett, te odanéztél, ő elnézett, aztán mindketten odanéztetek, mindketten elnéztetek, dumáltál a lányokkal, folyamatosan nézegettél Szasza felé, hogy aztán amikor visszanézett rád, megint elnézz... - vázolta fel a folyamatot, amibe csodálom, hogy nem bonyolódott bele, mert én egy idő után már inkább fel se fogtam, csak zavartan nevetve a hajamba túrtam - Könyörögöm, menjetek már oda egymáshoz, különben elég hosszú lesz ez az este - röhögte el magát Márk.
- Tíz perce van csak itt - védekeztem.
- Tudom, csak a jövőre nézve.
- Oké, oké.
Márk és én kimentünk a bejárati ajtón a kapuhoz, ami előtt Alíz anyukájának a kocsija állt.
- Jó napooot - köszönt Márk Alíz anyukájának a kocsi ablakához lehajolva, ahonnan Alíz anyukája nézett ki, miközben Alíz kiszállt.
- Szia - köszöntem Alíznak halkan, hogy ne zavarjam meg Márk és az anyukája beszélgetését, mire Alíz odaszökdécselt hozzám és megöleltük egymást.
- Mikor jön majd Alízért? - kérdezte Márk Alíz anyukáját.
- Éjfélkor gondoltam.
- Nem lehet fél egy? - mosolygott rá Márk - Félre ígérem, kijövök vele ide.
Alíz anyukája egy pár másodpercig fontolgatta a kérdést, ami alatt Márk a lehető legmeggyőzőbb mosolyával az arcán, várta a választ.
- Jó, de félre már legyetek kint akkor - adta bele a derekát Alíz anyukája.
- Úgy lesz. Fél szemem Alízon - bólogatott Márk derűsen.
Mosolyogva megszorítottam Alíz kezét, aki visszamosolygott rám, de éreztem rajta, hogy nagyon izgul.
- Akkor fél egykor itt - köszönt el Márk Alíz anyukájától a gödröcskéivel az arcán, ellépve a kocsitól.
- Jó szórakozást nektek - mondta Alíz anyukája mindannyiunknak.
- Köszönjük - válaszoltam rámosolyogva, igyekezve én is a legjobb benyomásomat kelteni, hogy a lehető legtöbb bizalmat elnyerjük.
Miután Alíz anyukája elhajtott, elindultunk hárman be a házba.
- Csak nagyon keveset ihatok, amit Anya nem vesz észre - mondta Alíz, miközben levette a cipőjét az előszobában.
- Van meggyes sör a hűtőben - dobta fel Márk Alíznak - Azt szép lassan eliszogatod, eszel közben, senkinek nem tűnik fel. Tele vagyunk kajával amúgy.
- Köszi - igazította meg a haját Alíz megilletődve.
Márk derűsen átkarolta Alíz vállát.
- Majdnem ellógta a bulimat - nézett rám Márk jókedvűen, Alízra mutatva - De csak majdnem - borzolta össze Alíz haját játékosan, mosolyogva, mire Alíz elnevette magát.
Mosolyogva néztem őket.
Márk hamarosan visszament a teraszra, én pedig ketten maradtam Alízzal.
- Nem értem, Márk hogy tudja ennyire meggyőzni Anyát - mondta Alíz őszintén.
- Márk - magyaráztam meg egyszerűen.
- Igen - látta be Alíz elmosolyodva - Hozott végül lányt?
A kérdésére egy pillanatra át kellett gondolnom, hogy hogyan válaszoljak.
- Van itt valami lány, de nem sokat foglalkozik vele.
- Jaj. Kicsoda?
- Flóra.
- Őt nem tudom, hogy ki.
- Semmi komoly, ne aggódj. Ráadásul Márk már nagyon várt téged, úgyhogy ne félj kezdeményezni bármilyen beszélgetést vele kapcsolatban - tettem hozzá.
Alíz bólogatott, majd megkérdezett.
- Nagyon bénán nézek ki? - kérdezte rámnézve.
- Nem, dehogy is. Pont meg akartalak dicsérni. Tök jól nézel ki - mosolyogtam rá.
- Köszi. Olyan durva volt, amikor Márk felhívott.
- Mit mondott neked?
- Hogy szeretné, ha itt lennék.
Ezen elmosolyodtam.
- Képzeld. Véletlenül elmondtam neki Botit - vallotta be Alíz a száját elhúzva.
- Tudom - nevettem el magam.
- Olyan hülyeségeket mondok el néha!
- Semmi baj nem történt, hogy elmondtad.
- Csak mi van, ha azt hiszi Márk, hogy nekem tetszik Boti?
- Nem hiszi azt, ne aggódj.
- Miért, mondott valamit?
- Nem, csak nem feltételezi, hogy van bármi közöttetek.
- Ez végülis jó.
- Ez jó - mosolyogtam rá.
- De itt van a másik lány.
- Ne zavarjon. Flóra Szaszát is pont úgy ölelgette, mint Márkot.
- Szasza is itt van már?
- Igen.
- És beszéltetek?
- Nem.
- De beszéljetek! - győzködött Alíz.
- Majd ha te is odamész Márkhoz - vágtam vissza mosolyogva.
Meglepetésemre Alíz felnevetett, és csak ennyit mondott:
- Ez nem ér.
- Tudom.
Ezen egyszerre elnevettük magunkat.

Örültem, hogy Alíz eljött.