| ETHAN |

Az anyám él. Amiben eddig hittem hazugság volt. Minden egy kibaszott sablonos hazugság volt. A fürdőkádban feküdtem este nyolc órakor. A habok eltakarták a testem miközben a fejemet hátra hajtva pillantottam előre. Pezsgős poharat fogtam az ujjaim közt és nem foglalkoztam azzal hogy már nem voltam józan. Ma tudtam meg hogy él az anyám. Valahol létezik a nő aki megszült engem. Már gyerekkoromban megtanultam azt hogy az élet nehéz és váratlan kihívások elé állít minket. Azt hittem, hogy megszabadultam a múlt fogságából. Azt hittem, hogy új életet kezdhetek és magam mögött hagyhatom a múltamat. De ma szembesültem a valósággal. A valóság pedig néha kegyetlenül fáj, de őszinte. Őszinteség. Ez hiányzott az életemből. Mert az őszinteségen sok minden múlik. Az őszinteség megpecsélheti a jövőt és talán megmutathatja a múltban történt dolgokat. Mert ma az édesapám elmondta azt, hogy él az anyám. Abban a pillanatban úgy éreztem hogy kést döfnek a szívembe. Fájt a mellkasom és úgy éreztem, hogy az univerzum összeesküdött ellenem. Már nem gyerek voltam hanem egy felnőtt férfi aki mellett van egy nő akit nagyon szeret. Idejét sem tudom már annak, hogy mikor sírtam utoljára. De ma este a kádban feküdve rájöttem arra, hogy ami a múltban rejtve maradt az a jövőben bármikor napfényre kerülhet. Rachel felém pillantott. Nem feküdt be hozzám és nem mutatta ki az együttérzését. Azt hiszem hogy félt tőlem. Csalódtam az apámban, a világban, magamban és az emberekben.

- Eddig abban a tudatban éltem, hogy a szüleim meghaltak. Amikor az egyetemen hallgató voltam ajánlottak egy étterembe egy munkát. Kiderült, hogy a főnököm az apám testvére. Rá öt évvel később kellett megtudnom azt, hogy az édesanyád akit eddig halottnak hittem mégiscsak él. Valahol éli a saját kis életét. Vajon szokott rám gondolni? Eszébe szoktam valaha is jutni?

A kérdések záporoztak belőlem. Nem tudtam uralni a gondolataimat és az érzelmeimet. Úgy éreztem, hogy nem kell már sok ahhoz, hogy végleg összetörjek. Sokan azt hiszik, hogy egy kemény magabiztos férfi vagyok. De csak kevesen tudják azt, hogy legbelül haldoklok. Rachel szemébe néztem aki könnyes szemmel ült a kád mellett található széken. Kezével a rövid barna haját piszkálta a tekintetét lesütötte mert nem akart rám nézni. - Sokan azt mondják hogy nem mi választjuk ki a sorsunkat. A sors kegyetlen játék...

- Sajnálom, hogy ezen kell keresztül menned! Úgy szeretnék segíteni neked! De attól tartok, hogy ezt csak te tudod rendbe hozni! Ez a te harcod! Viszont ha úgy döntesz, hogy meg szeretnéd keresni az édesanyádat én támogatlak benne!

Elmosolyodtam és felé nyújtottam a kezem. Rachel megkönnyebbülve felsóhajtott majd megfogta a pólója szélét és levette a ruháit. Meztelen feküdt be hozzám a kádba és támasztotta az állát a térdére. Kezével a hasamat simogatta ez pedig elég volt ahhoz, hogy a fantáziámat életre keltse. Lehunytam a szemem és hátra döntöttem a fejem. Mosoly bujkált a szám szélén miközben a keze a férfiasságom felé haladt. A fogammal a szám szélét piszkáltam amikor a kezébe vett. Felemelő érzés volt amikor lassú mozdulatokkal játszott rajtam. Legszívesebben az ölembe húznám és megbasznám. De ez többről szólt. Nem csak a vágyról, hanem a szerelemről ami sok éve tombol kettőnk közt. Amikor egyetemen tanultam azt gondoltam, hogy nem vagyok elég jó neki. Most egy cég tulajdonosa vagyok és végre elmondhatom azt, hogy mindent meg tudok neki adni amire vágyik. Nem pénzt, nem is táskákat és drága órákat, hanem a szívemet és a hatalmat. - Ez tetszik neked? - a kezével enyhén megszorította, hogy jobban érezzem őt. Komolyan mondom ha nem koncentrálok akkor elvesztem a fejem és túl hamar véget ér a játék. Én pedig azt akartam hogy, soha ne érjen véget. Egy határozott mozdulattal vettem a karjaim közé és cipeltem hálószoba felé. Másra se vágytam csak arra hogy ezt az éjszakát végig szeretkezzük.

- Hiba volt elkezdened - végig feküdtem az ágyon miközben a takaró vizes lett. Minket nem érdekelt mert egymással voltunk elfoglalva. Megtámaszkodtam felette miközben a vékony lábával átkarolta a derekamat. Ez volt a kedvenc részem. Rachel kiszolgáltatottá vált előttem. Azért mert odatehetem a kezem ahova akarom és úgy, ahogy én akarom. Halk sóhaj szakadt fel torkából miközben a kezemmel a lába közé nyúltam a számat pedig a mellbimbójára tapasztottam. Enyém volt ez a nő. A szíve, a lelke, a szája, a teste, a hangja, a szeme mindene ami őt Rachelé teszi. - Nyúlj magadhoz - engedtem, hogy a fantáziám elrepítsen. Rachel kuncogva nézett rám még is teljesítette a kérésemet. A szemem előtt vezette a kezét a lába közé és lassú mozdulatokkal simogatta magát miközben a fejét a párnába nyomta. Ezt a látványt nem tudtam elviselni. Egyszerre volt törékeny és megállíthatatlan. A könnyű testét az oldalára fektettem és hosszú csókot nyomtam a fenekére. A feje mellett megtámasztottam a kezem és beharaptam a számat.  Muszáj volt uralnom önmagam.

- Ethan - hangja rekedt volt miközben a nevemen szólított. Medencecsontja megremegett a lába megfeszült miközben simogatta magát. A látvány és a hangja a földre kényszerített. A fogammal kibontottam a gumi a zacskóját amit a földre dobtam. Az ágyon térdelve magamra húztam majd megfogtam Rachel fenekét, a lábát oldalra tettem és magamhoz húztam. A kezét megfogtam és a feje mellé feszítettem. A teste ívbe hajolt amikor belecsúsztam. Egy tökéletes mozdulattal löktem egyet, a lökésemmel együtt a teste is mozgott. Kezével átkarolta a torkomat a másikkal a fenekembe markolt. Kezemet a combjára tettem amit maga mellé húztam, hogy mélyebben bennem lehettem.

- Órákon át akarom veled csinálni - nyelvével megnyalta a fülemet, miközben az erotikus gondolatok kiszakadt a torkából.  Lehunytam a szemem és gyorsabban mozogtam. Ha ilyen szavakat suttog a fülembe akkor idő előtt elmegyek.

- Bébi... - lehorgasztott a fejem és megszorítottam a kezét. Rachel a mellkasomra tette a kezét és egy határozott mozdulattal az ágyra nyomott. Kihúzódtam belőle miközben a két kezemmel segítettem, hogy a derekamra üljön. Tökéletes és egyben páratlan rálátást kaptam a kerek mellére. Segítettem neki miközben megfogta a farkamat és magába illesztette. Lassan ült rám ezért minden erőmre szükségem volt hogy ne hagyjam őt magára. - Durván lovagolj meg - kezemet a hátára csúsztattam, miközben előre és hátra mozgott rajtam. Felemelő és felszabadító érzés volt nézni a nőt aki rajtam lovagolt. Ebben a percben nem számított semmi, csak ő. Elfelejtettem mindent ami engem szomorúvá tett. Nem éreztem a jelent csak a nőt akit szeretek. Rachel hangosan sóhajtott miközben a kezével a hasamon támaszkodott. Azon gondolkoztam, hogy miért érdemlem meg ezt a nőt. De utána rájöttem arra,  hogy mi egymásnak lettünk teremtve. Rachel volt mindenem. Ő volt a reményem, a reggelem, és az estém. Rachel teste megfeszült a körmét a hasamba süllyesztette. Fejemet a párnába nyomtam miközben a testével mellkasomra hajolt.

Másnap jókedvvel léptem be a cég ajtaján. Talán azért mert tegnap este egetrengetőt szeretkeztünk. Kifejezetten büszke voltam magamra mert a szexet a fal mellett folytattuk. Még mindig emlékszek arra, hogy Rachel leguggol elém és a szájával elégít ki. Borzongás futott végig a gerincemen és mosoly bujkált az arcomon. A recepciós pultban ácsorgó hölgyek illedelmesen üdvözölte majd azt mondták, hogy egy vendéget kell fogadnom az irodámba. Ekkor jutott eszembe, hogy egy héttel ezelőtt egy frissen lediplomázott mérnök az önéletrajzát küldte el a cégnek. David Stewart talán velem egykorú lehetett. De talán egy két évvel idősebb volt nálam.

Elsősorban magáról majd az álmairól beszélt. Üvöltött a tekintetéből az, hogy meglepődött hogy fiatalabb főnöke van mint amilyenre számított. Nem tagadom néha engem is megijeszt az, hogy ilyen fiatalon egy hatalmas céget vezetek. De ilyenkor mindig eszembe jut az, hogy valamit mégiscsak örököltem az apámtól. Tehetséget.

- Értem. Szeretném ha tudomást szerezne arról, hogy viszonylag tág munkakörben dolgozunk. Napi 10 vagy akár 11 órát is tervrajzok felett és kivetített dokumentumok előtt töltjük. Az építészeimtől és a mérnökeinmtől elvárom a maximum együttműködést és a zavartalan kommunikációt. Ha a csapatom tagja akar lenni elsősorban mutatnia kell egy tervrajzot.

David szemrebbenés nélkül hallgatta a mondandómat a lábát összefonta maga előtt. Talán kicsit hasonlított rám. Nem mintha zavart volna. De a jövőben könnyen riválissommás is válhat.

- Természetesen. Mindent megteszek annak érdekében,.hogy önt lenyűgözzem. De cserébe annyit kérek hogy, bízzon bennem. Lehet, hogy azt gondolja, hogy friss diplomával a kezemben nem tudok annyit mint maga vagy az alkalmazottjai.

Ekkor előre hajoltam, a kezemet összefonta magam előtt és lassan bólintottam.

- Holnapra készítsen el egy tervrajzot. Mivel egész éjszaka számolásokkal, mérésekkel és szögmérésekkel fogja tölteni a szabadidejét, feltételezem azt, hogy holnap viszonylag fáradtan fog belépni a cég ajtaján.

Ekkor David felállt a kezét nyújtotta felém az önéletrajzát pedig maga mellé helyezte. Illedelmesen, és emelt fejjel pillantott a szemembe.

- Nem fog csalódni bennem! Megteszek minden tőlem telhetőt, hogy a lehető legjobban teljesítsek!

- Ebben nem kételkedek. De mit gondol, miért van ilyen kevés mérnököm?

Miután a láttam a szemében azt, hogy nem tudja a választ elengedtem a kezét és megigazítottam a nyakkendőmet. - Azért mert nem bírják sokáig.

Egy bólintással jelezte azt hogy megértette. Tehát olvasott a sorok közt. Ügyes volt.  - Izgatottan várom a holnapi napot. Elmehet!

- Ne becsüljön alá!

A kijelentése hallatán felszaladt a szemöldököm, a számát pedig összeszorítottam. A cégemben eddig nem tapasztaltam ilyen hangnemet. Felháborított és szokatlanul udvariatlan nap találtam.

- Netalán találkoztunk már valahol?

- Ne uram!

- Akkor ne is beszéljen velem úgy! Várom a munkáját! És ha szeretné ezt az állást akkor javaslom, hogy jól nyűgözzön le!