| ETHAN |

Édesanyám felkeresése gondokkal járt. Esténként nem aludtam és próbáltam logikus magyarázatot keresni arra, hogy a sötétben tapogatózok. Azt hittem, hogy könnyű lesz. De az élet soha nem egyszerű. Az élet értelme az akadályok, amit a sors elénk rak. Megannyi akadályba ütköztem a nap folyamán. Édesapám nem támogatta a döntésemet és nem értett meg. Kerestem az okát, de azt nem találtam. Kérdeztem tőle, hogy titkol – e elölem valamit. Emlékszek, hogy az arca piros lett és a padlót kémlelte a tekintetével. Talán tud valamiről, amiről én nem? Talán titkolni akar valamit? Egyedül Rachel és a nagybátyám álltak mellettem. Ők minden gondolatomat türelmesen végig hallgatták. Még akkor is, ha az agyukra mentem. Azt hittem, hogy végre normális életet élhetek. De rájöttem arra, hogy aki a múltban él az könnyen megégetheti magát. Épp a korházban, a recepciós pulttal szemben ültem. A fa széken összefontam a lábam és magam elé tettem a hererákról szóló újságot. A recepciós hölgy furcsa tekintettel méregetett, hiszen az újság borítóján egy pénisz volt. Igen. Biztos ez zavarta őt. Magam mellé helyeztem az újságot, majd balra, Rick felé fordultam. Ő szintén újságot olvasott. A különbség az volt, hogy az újság elején nem egy pénisz, hanem egy vagina volt a „hüvelygomba" címmel. Azt hiszem, hogy sikerült lejáratnunk magunkat, ezért kivettem a bácsikám kezéből az újságot és felmutattam.

- Komolyan?! – löktem meg a vállát. – Szerinted miért méreget minket a hölgy?! – böktem a pult felé.

- Hát nem is az újságok miatt – Rick a hölgy felé kacsintott, aki elpirulva harapott a tol szélébe. – Mit gondolsz, tőle kiszedhetünk információkat? – az ingjét meglazította és végig simított a mellkasán. Elvigyorodtam.

- Kibaszott nagy mázli, hogy jó pasi vagy – sziszegtem. – Ha ezt folytatod még a bugyiját is letolja neked, tehát ajánlom, hogy folytasd... bármit is csinálsz – vettem a kezembe a „hüvelygombákról" szóló újságot és kinyitottam egy helyen. A tervünk az, hogy megpróbálunk minél több információt kiszedni édesanyámról. Rick és én logikusan gondolkoztunk. A recepciós hölgy sok információt tud az itt dolgozó orvosokról. Igazából van egy egész aktája a rendszerben. Megszeretnénk tudni, hogy abban az évben, amikor születtem, melyik orvos volt a szülés osztályon. A tervünkről egy apró jegyzet lapult a kabátom zsebében. A születésem éve, napja és órája. Az árvaházban ennyi információval tudtak szolgálni. Ezért tettem fel magamban a kérdést, hogy a születési időmet tudták, az édesanyám nevét miért nem? De az túl egyszerű lenne igaz? Az élet pedig nem egyszerű. Valószínűleg úgy jelentettek be az árvaházba, hogy minden fontos információt elmondtak rólam, kivéve az édesanyám nevét. És, hogy ez miért így történt? Talán anyám titokban akarta tudni a nevét. Mintha kiakarta volna magát törölni abban az évben amikor megszülettem. Mi van, ha anyám tett le az árvaház ajtaja előtt? Mi van ha elmenekült? Hiszen apám megerőszakolta. Engem is gyűlölhetett. Hiszen ezért kerültem árvaházba. Mert anyámat megerőszakolta az apám. De itt igazából ki volt az áldozat? A nő, aki kidobott, majd felszívódott mintha nem is létezett volna, vagy az apám, akit bedrogoztak, majd ellopták az összes pénzét? Jó kérdés igaz? Ez csak egy kibaszott ördögi kőr. Hírtelen Rick hangjára lettem figyelmes. Kifejezetten hangosan kezdett el beszélni, a telefont pedig a füléhez nyomta. Előre hajolt és alig láthatóan kacsintott egyet.

- Mit bánom én! Azt csinálsz, amit akarsz! – egy kis hatásszünet után folytatta. – Igen! Elviheted a kutyát is! Új faszt találtál, mi? – pillantott előre. Rick egy barom, de látszóleg jó úton halad mert a recepciós bige szomorú tekintettel sütötte le a szemét. – És nagyobb, mint az enyém? Azt erősen kétlem! – Rick elnevette magát, a bige pedig a bácsikám lába közé pillantott. Istenem! Adj erőt ezt kibírni! – Na ide figyelj, Ludmilla! Mire haza érek egy cuccodat sem akarom meglátni a medencés házamban! – pillantott rám. – A Lamborghini kulcsát pedig nem viheted el!

- Lamborghini... micsoda? – pislogtam értetlenül. Tudtam, hogy ez csak egy játék Rick részéről, de azt hiszem, hogy kezd túlzásba esni. Bár melyik nő nem vadászna... gazdag szingli pasikra?

- És tudod mit Ludmilla?! Szopd le! Hozzám biztos, hogy nem fogsz visszajönni! Megértetted kiscsillag? Dobd a milliókat érő gyémántgyűrűdet a kukába és takarodj az életemből! – Ekkor Rick felhúzta az ingjét és megvillantotta a Michael Kors karóráját.

- Ez egy nagyon csúnya szakítás lesz – suttogtam a bigének, aki bevette Rick szövegét mert szomorú mosollyal az arcán bólintott.

- Mond meg a haverodnak, hogy nekem kiöntheti a lelkét – kacsintott. Erre Rick maga elé tette a kezét.

- Te kurva! – kiabálta, mire a váróban az emberek kikerekedett szemekkel pillantottak felén. – Te olcsó szajha! Hát nem szégyelled magad te fúj... ki vagy te? Te utcasarki lotyó!

- Rick! Elég lesz... - csúsztam lejjebb a széken. Azt hiszem, hogy a fél folyosó fültanúja lehet Rick „szakításának!

- Remélem, hogy úgy megbasz az a senkiházi, hogy többé a lábadra nem tudsz állni! Bottal nem nyúlnék már hozzád! Isten átka!

- Tedd már le Ludmillát! – egy hírtelen mozdulattal vettem ki a kezéből a telefont és rejtettem el a kezemben, hogy a bige ne legyen szemtanúja annak, hogy a telefon igazából le van zárva. Amikor azt hittem, hogy Rick pontot tett a színjáték végére, sajnos rákellett jönnöm arra, hogy tévedtem.

- Most nézd meg! Összetörték a szívem! – sétált a pulthoz sírást tettetve. – Elnézést kérek! Kérhetek a hölgytől egy zsebkendőt? – takarta el az arcát. A recepciós beharapta az ajkát és széttárta a kezét.

- Itt sajnos nincs, de az irodámban van! Jöjjön velem! Hátra megnyugszik a szíve... - „ebédszünet" táblát csúsztatott a pultra és a csípőjét riszálva kerülte ki a pultot. – Erre van az irodám – invitálta Ricket a folyosón. Rick okos fiú módjára követte, majd a hüvelykujját felmutatva felém fordult.

- Most komolyan megfogod dugni?! – sziszegtem, de válaszul csak a recepció felé bökött. Hát persze! Én hülye! Gyorsan magam elé tettem az egyik újságot, majd, mint egy szellem a pult mögé osontam. A szívem hevesebben dobogott, a tenyerem izzadt az adrenalin miatt. Fürgének kell lennem. Az „osztályok" nevű mappára kattintottam. – Te jó ég! – igyekeztem gyorsan végig nézni és keresni a szülészeti osztályt, de rengeteg lehetőség volt, ezért abc sorrend szerint haladtam. Az oszlop végén megnyitottam az ablakot és egy bonyolult adatbázissal találtam szembe magam. Megerősítő kód? – Mi a faszom az a megerősítő kód? – túrtam a hajamba. – Jelszót kér? Komolyan?!

Ekkor egy idős hölgy a kezéből egy sárga folyadékot csúsztatott a pultra. Nyeltem egyet és pislogás nélkül néztem az átlátszó tartályra, amiben biztos, hogy nem étolaj volt. Istenem... most segíts meg!

- A kedves hölgy azt mondta, hogy miután végeztem ide hozzam a vizelet mintát – ráncos ajkát vigyorra húzta és oldalra biccentette a fejét. Undorodva tettem a szám elé a kezem. – Mondja, maga ápoló?

- Az lennék! Khm köszönöm! – vettem el a tartályt, ami meleg volt. Istenem! Heteken keresztül rémálmaim lesznek ettől.

- Azt mondták, hogy a székletmintához is kapok egy tartályt.

- Széklet... mihez? – akadt meg a tekintetem egy pici papíron, amin rengeteg szám és betű volt. A hülye kurva! Itt van a megerősítő kód. Miután begépeltem a kódot gyorsan letekertem a születésem dátumáig és rákattintottam, ám ekkor lefagyott a rendszer. - Nemár! Gyerünk, gyerünk! Kell nekem az osztályt vezető orvosnak a neve! A kurva anyád! – pillantottam a folyosó vége felé, ahol meghallottam Rick hangját. Komolyan?! Hat perc alatt megvolt a tüzijáték?

- Maga nem úgy néz ki mint egy ápoló! – rikácsolta a nő amivel felkeltette rám a figyelmet.

- Nem szeretek munkaruhában lenni! Baszki... tessék! Végezze ebbe! Csak tegye a segge alá és tudja... - egy henger alakú fém ceruzatartót nyomtam a kezébe és egy gyors mozdulattal fényképeztem le az orvos nevét. Ekkor kikapacsoltam a gépet. – Panaszt nem fogadunk el! A viszont látásra! - Rick felé futottam, aki kipirult arccal cövekelt le a folyosó közepén.

- Baj van tesó!

- Maguk testvérek?

- Igen! – hazudtam. – Ludmilla nem hajlandó elköltözni! Na gyere csak! – Rick kérdőn nézett végig rajtam, majd az idős hölgyre pillantott, aki még mindig a kezében tartotta a fém henger alakú ceruzatartót arra a célra, hogy beletegye a székletét.

- Hé! Fiatalember! Tényleg ebbe kakiljak?!

- MOST! GYERE! NYOMÁS!

- Hé! – kiabálta a bige.

- Csodálatos a kezed ügyessége! – puszilta meg Rick a kézfejét. – Hálás vagyok neked, Szimonetta!

A nő elvigyorodott és a barna haját piszkálta.

- Én köszönöm – csücsörítette.

Ezután kifutottunk a fotocellás ajtón és meg sem álltunk a kocsiig. Ott kifújtuk magunkat és felmutattam a telefonomat.

- Meg van az orvos neve akinél születtem!

- Nekem pedig megvolt a bige!

- Te perverz állat! Komolyan dugtál vele?!

- A bácsikád vagyok, hogy beszélsz te velem?! Inkább mesél te Ethan! Mit csináltál a vén szatyorral és azzal a ceruzatartóval?!

- Improvizáltam!

Ekkor elröhögte magát és vállon veregetett.

- Hogy hívják az orvost?

- Doctor Stefan Richard!