A legénység tagjai mind csendben élvezték a békés hullámú vizeket. Nami a kormánynál foglalt helyett időnként áttanulmányozta a térképet. Orcáján felszabadultság és boldogság játszott. Többé már nem báb, már követheti rég dédelgetett álmát és megrajzolhatja a világ térképét. Nem messze tőle Zoro tisztogatta megbecsült katanáját. Nem sietve, hogy tette mintha a világ legértékesebb tárgyát ápolná. Magában pedig újra és újra elismételte fogadalmát. Ő lesz a világ legjobb kardforgatója. Sosem hagyja cserben a kapitányát, sem a barátait. Ussop a korlátnak dőlve ábrándozott. Nem kellett zseninek lenni, hogy társai tudják miről is álmodozik. A szíve visszarepítette képzeletbeli hajóját Szirup falvára. Kapitányként lépett a kikötő dokkjára hol kedvese várta. Kaya kisasszony ajkaival ezúttal üdvözlő csókban részesítette. Csodálattal várta, hogy a szeretet férfiú elmesélje milyen veszedelmes, izgalmas kalandokban volt része. Sanji pedig ingét félredobva ápolgatta a mandarin fákat. Míg elméjében a "Nagy kékről" ábrándozott, Zeff milyen büszke lesz rá. Büszkévé kell tennie az öreget, hogy lássa nem hiába adta a lábát érte. Luffy a kecske fejről figyelte legénységét. Szívében boldogság tombolt. Nincs egyedül, vannak barátai. Társak, akik megvédik egymást bármiféle bajtól és ellenségtől.

Végül tekintette megállapodott a nővérén, aki a hajó közepén meditált. Arcán szokásos gyermeki mosolya játszott. Dragon Allysa éjsötét haja olykor meg megemelkedett az egyenletes lélekenergiától. A mágia színei is körül táncolták. Minél régebb óta szelik a tenger habjait nővére még inkább erősödik. Már nem halványkékeken keringőzik körülötte e erő, hanem ég kéken. Ilyenkor vörös rúzzsal kifestett ajkain apró mosoly látszik majd elnyílnak, hogy a tenger sós illatával tudjon töltekezni. A "kalaposok" ifjú kapitánya jól tudta mi jár a csinos kis fejecskében. Emlékezett arra napra arra a bizonyos ígéretre, de most egy jóval korábbi emlék örvény rántotta mélyen magával. Lehunyta hát szemeit és engedett az emléknek.

~~~

- Visszatért! Shansk visszatért! Kikötött a Vörös erő!

Kiáltozott a göndör hajú kisfiú, a leány pedig ráemelte karmazsin vörös tekintetét és enyhe mosolyt fojtott vissza.

- Nyugalom ezért még nem kell kiabálni, én is tudom. Luffy, mond talán felakarod verni a sziget vizeinek mélyen szunnyadó urát?

Pattant fel a könyv mellől, így mára befejezve a gyógynövények tanulmányozását. Majd összekócolta fogadott öccse amúgy is kócos haját.

- Indulás leendő kis kalóz király!

Luffy viszonozta a széles mosolyt. Tudta, hogy nővére csipkelődése csak azért van mert titkon pont olyan izgatott mint Ő. Kézen fogta és elindultak a kis bungalóból egyenesen a kikötő felé. Allysa egyszerűen ragyogott. Ajkai képtelenek voltak lefelé görbülni. A születésnapja is lassan közeleg. Tizenhat éves lesz, a legtöbb korabeli lánynak már rég megvan a kiszemelt vőlegény. Sőt legtöbbjük a faluban már el is lett jegyezve. Ha betölti ezt a kort már nem lesz többé kislány és talán végre Ő is észreveszi, hogy felnőtt.

A hajón csak úgy nyüzsgött az élet. Sokféle csecsebecsét pakolgatva. Luffy előrerohant és már segített is a rakodásban. Nem volt rest újra elmondani legbecsesebb álmát. Kalóz lesz! Hadd álljon be, jó kalóz lenne. Allysa ezen szokásos édes mosolyt villantott, miközben fürkésző íriszei a kapitányt keresték. Bár hamar megtalálta, ez nem okoz nehézséget. Hiszen, hogy ne venné észre a legszebb naplementéhez hasonlatos vörös tincseket, még ha azt el is takarja a jellegzetes szalma kalap. Visszapillantva pedig nyugtázta, hogy Luffyt elszórakoztatják a fiúk hihetetlen történeteik. Így ki is használta az alkalmat. Most van egy kis ideje, hogy kettesben beszélgethessen a kalózzal. Shanks éppen egy drágaköves medált nézegetett. Ahogy kezeibe forgatta a kapitány a medál kövei ezerféle színben pompáztak. Apró kis nyakék volt, de meglehetősen szép. Nesztelenül hajolt le és halkan suttogta.

- Ha rám hallgatsz az arany jobban illik hozzád.

Allysa hangja játékosan csengett. A férfi nem mutatta, hogy meglepődött volna. Hisz abban a percben lebukott, hogy a fedélzetre szállt. Luffy túl hangos és tudta, hogy sosem hagyná Őt egymaga idejönni. Lehunyta barna íriszeit és még inkább magába szívta a friss, édes illatot. Szíve s esze pedig újabb párharcba kezdett. Hiszen az otthona, barátai, társai, mind a ott voltak a hajón. Mindig szólítja a végtelen tenger, a szabadság, a kalandvágy. Egész életében így volt, de itt van ez az érzés. Az iszonyatos honvágy ami visszahúzza újra és újra hozzá. Szíve untalan súgja, hogy ragadja el magának. Míg minden észérv azért kiáltott, hogy fojtsa el az iránta érzett gyengéd érzelmeit és késztesse Őt ugyanerre.

- Luffy nélkül talán lenne esélyed meglepni.

Allysa ajkait összepréselte, míg levette magáról az enyhe fájdalmat. Nem értette mi történt az utóbbi két évben. Azelőtt a kalóz gyakran fordított rá időt. Nem sok kellene, hogy jobban bánjon nála is a karddal. Érthetetlen miért is vált ilyen hideggé vált. Mintha félne, hogy ha túl közel ér még a végén megég. Fogta magát és felült a hajó korlátjára és onnan kereste Shanks barna íriszeit.

- Meglehetősen sokáig távol voltatok. Ezúttal meddig terveztek maradni?

Kérdezte s mint mindig, most sem tudta elrejteni hangjában a vágyódást. Hogy is tudta volna? Hisz szíve, lelke s teste egyaránt lángolt érte. A férfiért kiért már alig tíz éves korában mély vonzalmat érzett. S kinek majdan asszonyává akart válni. Shanks pedig észérvei ellenére sem tudta visszatartani az apró meleg mosolyt, sem a felragyogó pillantás. Boldogság öntötte el mi ellen nem tehetett. Tekintette körbejárta a tüneményt. Csillogó haja rengeteget nőtt, már egészen elfedné kerek halmait. Ajkai is teltebbnek tűnek. A gyermeki vonások lassacskán odalesznek az idő tengerében. Szép szemei pedig elnyelik a férfit.

- Azt kérdezed meddig maradunk, de ez nem érdekel. Amit igazából tudni akarsz, hogy a következő alkalom mikor lesz. Amikor újra kiköt nálatok a Vörös erő velünk a fedélzetén, hogy újra találkozhassunk.

Allysa tekintette aprón megcsillant, orcáján pedig lehelet könnyed pír játszott. A kapitány lopva a nyakékre pillantott majd felállt, és egészen közel lépett a kis tüneményhez. Szétkapcsolta a láncot és kérdőn pillantott le a karmazsin vörös íriszekbe. Allysa aprón bólintott, majd kicsit hezitálva leszállt és megfordult. Éj fekete, rakoncátlan hajkoronáját marokra fogva, hogy kalóz végre először megajándékozhassa. Shanks keze a csupasz vállán pihent, mitől melegség öntötte el. Saját puha kezét pedig rácsúsztatta és megfordult, hogy a szemeibe nézhessen. A kapitány, jól tudta, hogy a legénység elfoglalt. Bár ha nem lenne az, akkor sem tennék szóvá. Nem miatta, hisz gyakorta ugratják egymást, de falu legszebb ékkövét soha nem hoznák zavarba. Mindegyik embere kedvelte és tudtak a kimondatlanról. Az utóbbi két évben alig háromszor kötött ki a Vörös erő. Luffy miatt pedig  Allysa is a közelében volt, de szándékosan nem maradt kettesben vele. Az egyik alkalommal mikor visszatértek a falu ünnepséget tartott neki. A tizennegyedik szülinapját ünnepelték. Allysa akkor még nem tudta szétválasztani a gyermeki énjét a lassan megérő hölgyétől. Élénk az emlék, mi azóta is zavarba hozza. A szépség haja göndör loknikban omlott a vállaira. Fodros királykék ruhában volt, ami engedte látni a serdülő alakot. Abban a percben, hogy meg látta Őt csillogó íriszekkel szaladt is hozzá. Shanks emlékezett, hogy ekkor már egy éve nem jártak erre. Allysa egyenesen a karjaiba ugrott, szorosan ölelte magához. Miközben a férfi nevét kiáltotta. A kalóz finoman átkarolta, majd nem túl feltűnően azonnal el is tolta magától. Mentségére szolgáljon még is csak ember volt. Ereiben kavargó éjsötét vére megmozdult. Ingének vékony anyagán keresztül is érezte a lány puha kebleit és az édes illat sem segített. Kínzón járta át lényét. Talán emberei ezért nem is próbálkoztak sohasem a közelébe férkőzni.

Allysa kezének finom bársonyos érzete perzseli. Vissza is tér a férfi az emlékből. Semmi mást nem lát a bájos kis teremtésen csak az Ő lelkének tükörképét. Ajkai némán követelik a rég várt csókot, karjai az ölelést kívánják. Noha gyönyörű tekintette oly tiszta is, mint vihar után a tenger végtelenje.

- Olyan furcsa, hogy látni akarlak? Hogy még el sem mentél, de már visszavárlak?

Shanks lehunyta íriszeit, a kérdések újra és újra visszhangoztak benne. Hátra pillantva megnyugodott, hogy Luffy már a mólón szalad első tisztje oldalán. Senki sem fog zavarni. Visszafordulva szabad keze drága hajójának korlátján pihent meg. Ám mielőtt szólhatott volna Allysa folytatta.

- Shanks, még mindig gyermeknek tartasz?

A kalóz keze azonnal a lány arcán pihent. Lehajolt apró csókkal hintve a szeplőtlen homlokot. Érezte, hogy megrebbent teljes lénye ettől az apró gesztustól. Istenek, a tenger húzná le a mélybe csak ne kellene kényszerítenie magát, hogy ne vegye birtokba. Hogy álljon ellen a vágynak, hogy elragadja és mindig maga mellett tartsa. Hogy megmutassa gátlástalan oldala összes árnyalatát, ami legszívesebben magukra zárná a kabinja ajtaját. Kínzó lassúsággal válna meg ruháiktól, minden percet elnyújtana. A végletekig hajszolná magukat az öröm és a gyönyör mámorában. Hogy addig szeresse, míg a törékeny kincse mindent elfelejtene ezen a világon, ami nem az Ő kapitánya. A keserű, korholó gondolat, mint nem várt érzés nyelte el e édes képzeletet. Hiszen szándékosan sosem okozna neki fájdalmat, és jól ismerte magát. Tudta, hogy képtelen lenne azt a boldogságot biztosítani, amit megérdemelne vagy annál is többet. Kár lett volna becsapnia magát, de még is őszinte érzései neki szóltak egyedül. Shanks hangját némi fájdalom árnyalta.

- Persze, hogy nem vagy már gyermek. Tudom jól, szembesülök vele ahányszor csak láthatlak. Nőiséged bimbózó tavasza előttem bontakozik ki, de te is lásd be. Nem vagyok sem becsületes, sem szavatartó ember. Senki sem lenne boldog mellettem. 

A leány felemelte fejét, hogy láthassa az arcát. Azokat a mély érzéseket tükröző szemeket. A jóvágású arcot, melyet három sebhely is metsz. A sebhelyek, amik számára nem jelentettek semmit sem, mert így is tökéletesnek találta az imádott férfit. Amit pedig neki állít az csupán féligazság. Ismerte Őt, hogy milyen gyönyörű szív dobog mellkasában. Szándékosan sosem bántott senkit sem. Az erőszakot nem részesítette előnyben. Az igazság velejárója pedig, hogy "Rőt hajú" Shanks az egyik legerősebb kalóz volt, egyike a tenger négy császárának. Egyike, aki a hadurak méltó ellenfele lehetne, aki egyenlőként küzdhetne. A férfi meglepettségére Allysa tenyerét a mellkasára húzta. Ott pihentette meg közvetlen szíve felet, hogy érezze szívének szonettját. Halovány mosolyt adott a férfinek, majd bársonyos hangja felcsendült.

- Akkor ne beszélj úgy mintha még mindig a gyermek lennék, akivel oly sokszor osztoztál szabad perceidben. Érzed te is, nem igaza? Érzed, hogy mennyire reszketek? Nem állhatom a gondolatot, hogy ne legyünk együtt. Már bennem is vágy lakozik, mi magáénak akar téged.

Shanks torka kiszáradt a hirtelen érő vallomás hallatán. Allysa behunyta szemeit és eltemette arcát a nagy tenyérbe, mélyen belélegezve annak fűszeres illatát. A keze egy kalózéhoz képest nem volt durva, de férfias. Míg a kapitány gyönyörködött a páratlan szépségen. Tudnia kellett volna abban a percben mikor meglátta évekkel ezelőtt, hogy nem apai gondoskodás vezeti a szívét. Tiltott vágyódás volt. Csupán egy kis lopott időt, csak még egy percet. Had legyen ez egyszer egy kicsit önző. Még ha az egész nem több egy tünékeny, gyönyörű vágyálomnál. Mindennék jobban vágyott rá, hogy a leány mellett lehessen. Ajkaihoz emelte hát a szépséges teremtés kezét és végig szórta ujjbegyeit apró puszikkal. Hosszasan nézett a gyönyörű íriszek mélyébe, mibe saját purgatóriumának látta jövőképét. A lángok felcsapják, felkorbácsolják egész lényét.

- Ha most megtenném és elvenném, amivel megajándékoznál. Örökké átkoznám és gyűlölném magam. Nem tehetem meg. Úgy érezném, hogy visszaéltem veled.

Allysa tekintetét ellepték a könnyek. Nem tudta játszani a magabiztos nőt. Egy összetört leány állt a kalóz előtt. Orcáját elöntötte a végtelen kétségbeesés. Shanks elutasította a szerelmét. Teljesen kitárulkozott előtte. Lelkének meztelenségét nyújtotta át Ő még is visszautasította. Annak ellenére, hogy azok a nőcskék hozzá képest egyáltalán nem ismernek erkölcsöt. Őket akkor miért engedi közel magához? A kapitány szabad keze a leány derekán pihent meg, finoman belemarkolva. Allysa hirtelen kicsit sóhajtott is, bár tudtában nem volt ezen cselekedetének. Shanks hangjából ezután nem rejtette el a karcot, sem nehéz érzést mi nyomta szívét. A vágyat mi azóta gyötri, hogy a sziget szeplős szépsége hátrahagyta gyermekkorát.

- Ha a következő találkozásunk alkalmával még mindig szerelmet ébresztek benned, nem keresek többé mentséget. Térdre fogok borulni előtted, akárcsak az érzéseink előtt. Elragadlak magnak asszonyomként és az oldalamon járod majd a végtelen vizeket.

Ezután Shanks gyöngéd szeretettel ölelte magához. Önző lépés volt és ostorozta is magát, de a szíve tudta az igazat. Nem tudja mikor találkoznak újra, hogy meddig lesz kénytelen az emlékeiben érzeni Allysa édes illatát, szívének szilaj ritmusát. Azonban nem tudta, hogy a sziget szépséges árvája hasonlóan érez és készségesen bújt a kapitány karjai közé. Akinek inge már nem a bánat könnyeit nyelte el. Sokkal inkább a remény könnyei voltak, mik boldog álmokat ígértek az éjszakára.

- Akármennyi idő teljen el a szerelmem mindig a tied lesz.

Suttogta halkan a kalóz mellkasába, aki még egyszer szorosan megölelte Őt. Ebbe az ölelésbe beleöntve a korlátok közé szorított gyöngéd szeretetét. Elhúzódott meleg, barna íriszeit Allysan pihentetve, míg keze végig simított a medálon, majd kacsintott. Nyoma sem volt a keserű fájdalomnak. Helyette valami megfoghatatlan született, de nem csoda. Hisz az életben a várakozás talán a legédesebb.

- Ideje lenne indulnunk, hogy megkeressük Luffyt. A végén még tényleg elhiszik, hogy képtelen vagyok a türelemre.

~~~

Luffy, ahogy pilláit megemelte tekintette egyből találkozott nővére lángoló karmazsin íriszeivel és kacér vigyorával. Igen, e-pillantásban minden benne volt. Az álmaik, vágyaik és reményeik a leendő sikereikben. Luffy megfogja találja a One Piece-t és Ő lesz a kalózok királya. Allysa felül múlja elődeit és leghatalmasabb Vica lesz, aki csak megjárta a Grand Linet. Végül pedig magához fogja láncolni a tenger vörös hullámát és sosem engedi, hogy nélküle élje szeszélyes életét.