Gyorsan leültem a helyemre, és csak bámultam előre egy kis pánikkal az arcomon, Mikasa pedig aggódó tekintettel ült le mellém.
"Mi a baj <Név>-chan? Miért vágsz ilyen rémült arcot?"-Kérdezte rám pillantva
"Csak azon gondolkoztam, hogy ha egy olyan kolosszálisan magas srác, mint Bertold megijed valakitől, akkor annak magasabbnak és ijesztőbbnek kell lennie nála, nem? Tehát a jelenlegi pánikom oka Levi-sensei..."

"Pff..Hahahaha."-Kezdett el hangosan nevetni a mellettem ülő lány.
"Mikasaaa Nem igazságos hogy kinevetsz"-Néztem rá egy kicsit durcásan.

"Bocsi-bocsi <Név>-chan, de olyan aranyos volt ahogy elkezdtél parázni, de ne aggódj törpi-senseitől nem kell félned. Ameddig jól viselkedsz az óráján, és nem szólsz be neki a magassága miatt, addig nincs mitől tartanod. Bert egy eléggé kedves és lágy személyiség, meg már megtapasztalta Shorty haragját, ezért parázik annyira."

"Ahh már értem, azt hiszem most már képes leszek megnyugodni egy kicsit...Köszönöm."-Mosolyogtam Mikasa-ra.

Hirtelen ahogy a csengő megszólalt, láttam ahogy Bertold egy kicsit összerezzen és egy picit elkezd remegni. Igaz, hogy még csak ma ismertem meg, de nagyon rossz érzéssel töltött el így látni szegényt...

Elővettem egy papírt és egy tollat, írtam rá egy rövid üzenetet, majd egy laza galacsinná gyúrtam és odadobtam neki. Ő csak meglepődött, majd körbenézett, hogy ki is küldte. Miután megbizonyosodott róla, hogy ki is volt kibontotta a kis lapot.

Ne aggódj Bert, minden rendben lesz.(๑^ ^๑)/
<Név>

Láttam, ahogy elmosolyodik, majd rám nézett és azt mondta

Köszönöm <Név>-chan.

Hirtelen az ajtó kicsapódott és egy körülbelül 160-161 cm magas, iszonyatosan jóképű férfi lépett be rajta. A tekintete jeges volt, de ez tette mégis annyira vonzóvá. (Nem, ez nem egy Levi x reader könyv😂 Nekünk Armint kell meghódítani😂)

"Jó reggelt szaros kölykök. Hallottam van egy új tanuló drága köreinkben, nem kell bemutatkoznod, mert a drága osztályfőnökötök alapból túl sokat pofázik és már elmondott mindent amit tudnom kell, meg amúgy is leszarom ezeket a formális cuccokat, bla bla bla. Szóval folytassuk ott, ahol legutóbb abbahagytuk..."

~Timeskip~

Az óra nagyon gyorsan eltelt, és egész érdekes volt, már amennyire a fizika az lehet. Köszi Levi-sensei, valami varázslat folytán egy órára érdekessé tetted számomra a fizikát. Szép volt, ehhez hatalmas nagy tehetség kell. Pedig azt hittem lehetetlen lesz...Na mindegy.

Egész órán olyan furcsa érzésem volt...Mintha valaki egyfolytában rám gondolt volna...Tudom, hülyén hangzik és valószínűleg csak beképzeltem magamnak, de akkor is olyan érzés volt...

Ekkor egy ismerős alak lépett oda mellém.

"Igen Jean? Mit tehetek érted?"-Mosolyogtam rá.
"Cs-Csak arra gondoltam, lenne-e kedved eljönni velem sétálni iskola után? Körbevezetnélek, m-meg ilyenek"-Vakarta meg a tarkóját, miközben teljesen zavarban volt.

~Eren Szemszöge~

Fizika után kihívtam Mikasa-t a folyosóra beszélgetni. Ez alatt a két óra alatt a kettőnknek feltűnt, hogy Armin aranyosnak tartja <Név>-át/-ét, mert miután <Név> odadobta azt a papírt Bert-nek, Armin egész órán róla áradozott, hogy ez milyen kedves és aranyos volt tőle.

"Szóval Mikasa. Mind a ketten észrevettük ahogy Armin viselkedik."
"Igen. Mind a ketten egyet értünk abban, hogy nem hagyhatjuk, hogy bárki lecsapjon <Név>-ra/re. Emlékszel mi volt akkor, amikor Armin először és egyenlőre utoljára szerelmes lett..."-Nézett le a földre egy kicsit szomorúan Mikasa.

"Persze hogy emlékszem...Minket kért meg, hogy égessük el a kedvenc könyvét, mert azt olvasta amikor szerelmes volt, és csak a lányra emlékeztetné...Hetekig nem mozdult ki a szobájából, nem evett, nem ivott, vagy csak alig..."

"Én nem akarom megint úgy látni Armint. Nem tudnám elviselni, ha látnom kéne az egyik legjobb barátom szenvedni."-Nézett fel a szemeimbe és láttam, hogy alig bírja visszatartani könnyeit.

Felemeltem a bal kezem és megsimogattam az arcát.

"Ne aggódj Mikasa. Nem fogom hagyni, hogy Armin megint szenvedjen. Nagyon remélem, hogy egy szerelmi szál alakul ki kettőjük között majd."-Mosolyodtam el.

~<Név> szemszöge~

Észre vettem, ahogy Mikasa és Eren közösen jöttek be a terembe. Nem láttam velük Armint, szóval a helyére pillantottam, és akkor láttam, hogy fejét az asztalára döntve fekszik. Mikasa odajött hozzánk, kezét Jean vállára tette, majd mosollyal az arcán kezdett el beszélni.

"Nahát, mi folyik itt?"-Kérdezte.
"Csak Jean megkérdezte hogy van-e kedvem elmenni vele órák után sétálni."-Válaszoltam teljesen ártatlanul.

"Oh ebben az esetben Jean sajnálom...Már más programunk van. A egy amolyan ismerkedős estét szándékozok tartani, szóval nem tudtok kettesben elmenni sehova. Bocsi."

"Oh...É-Értem...Akkor majd máskor bepótoljuk <Név>-chan"-Intett neki, majd visszaült a helyére.

*~*~*

"Szegény Jean...pedig olyan vidámnak tűnt mikor igent akartam mondani... "
"Ne legyél szomorú miatta <Név>-chan. Legalább tartunk egy ismerkedős bulit. És Jean is ott lesz, szóval tényleg nem kell miatta aggódnod. Ő is jól fogja érezni magát."-Mosolygott rám Mikasa, hogy jobb kedvre derítsen.

'Vajon Jean jól van? Vajon tényleg nem mérges vagy szomorú? Remélem hogy nem..."

Hát sziasztok drágaszágaiiim😍😍😍
Nem tudok mit írni ide😢 Most esett le hogy ebben a fejezetben Armin meg se mukkant😡😶 Na majd a következőkben végre megszólal a kis baka😍

Remélem hogy tetszik nektek a sztori eddig, és velem tartotok majd a késöbbi bonyodalmakba és vidámságokba is❤❤❤

Imádlak titeket, de nagyoooon😍😍❤❤

Hamarosan hozom a következőt, addig is,

Sayonara drága FanGrelljeim❤❤