- Merre mész ezután? - kérdezte Camila miközben elindultunk az iskola kijárata felé.

- Haza, aztán a temetőbe. Meg kell látogatnom ott valakit.

Erre egyik lány sem mondott semmit, tiszteletben tartottak és nem kérdezősködtek arról, hogy kinek a sírját akarom meglátogatni. Amíg együtt haladtunk egy darabig, addig Sydney közölte velem, hogy nem talál Instagramon, nekem pedig el kellett gondolkodnom azon, hogy eláruljam-e nekik a nevem. Megtettem, nem akartam titkolózni előttük.

- Nahát mennyi szép hely, hihetetlen életed lehetett - fürkészte a telefonját Sydney. - És semmit nem változtál.

- Hát az életemben egy ideje már semmi sem állandó, csak a kinézetem - mondtam nevetve. - Én itt befordulok, sziasztok!

Amikor hazaértem ledobtam a táskámat a földre, kivettem a hűtőből egy véres tasakot és beugrottam a kanapéba.

- Hát megjöttél. Feltegyem a kérdést, hogy milyen volt a suli, vagy inkább ne? - jött le anya a lépcsőn.

- Sok mesélni valóm van, kezdem azzal, hogy lelepleződtem valaki előtt.

- Hogy mit csináltál? - borult el anyám agya egy pillanat alatt és rögtön odasietett hozzám. - Megőrültél Esther? Ennyire óvatlan voltál?

- Egy boszorkány jár az iskolámba - adtam meg a magyarázatot védekezésképp. - Csupán az érintésemből tudta mi vagyok.

- Hát ez fantasztikus - nevetett fel idegesen. - Hogy hívják? Elmegyek hozzá és megölöm.

- Ne tedd - kértem meg két korty vér között. - Azt mondta elmondja az anyjának és hogyha mi nem bántjuk őket, akkor ők se fognak minket. Ráadásul, ami a legviccesebb az egészben az az, hogy a lányt Evie Reyes-nek hívják.

- Reyes? Mint Scar...

- Mint Scarlett, igen. Gyanítom, hogy a leszármazottjai.

- Így mindjárt másabb a helyzet - ült le anya mellém a kanapéra. - De akkor is legyél óvatosabb, nem tudhatják meg még többen, hogy vámpír vagy.

- Ne aggódj, nem lesz baj - ígértem meg. - Van jóhírem is. Találkoztam egy másik Scott-tal, osztálytársak vagyunk és fiú, úgyhogy könnyedén az ujjam köré tudom csavarni.

- Pompás. Egyelőre még csak barátkozz vele, aztán ha eljön az ideje, akkor bűvöld meg, hogy biztos legyen a sikerünk.

Miután elfogyasztottam a vért, ami után egész nap sóvárogtam felszaladtam a szobámba, hogy lerakjam a táskámat. Alig pár perc volt hátra, anyámmal hamarosan elindultam a városi temetőbe, ahol édesapám nyugszik. Bárcsak visszatérhetne hozzánk. Nincs semmi a világon, amit jobban szeretnék annál, hogy újra megölelhessem az apámat.

A régi temetőbe tartottunk, ami jóval a városon kívül volt, a buszmegálló után az erdőben. Anyám tudta az utat én pedig némán követtem. Vegyes gondolatok jártak a fejemben, rettegtem attól, hogy lássam az apám sírját, de ugyanakkor ez volt a legnagyobb vágyam. Bárcsak visszaforgathatnánk az idő kerekét, nem engedném, hogy megöljék az apámat. Az apámat, akit mindennél jobban szerettem.

- Ez rengeteg sír - fordultam körbe. Mindenhol több, mint százéves sírkövek voltak, belevésett feliratok és keresztek.

- A szüleim is itt nyugszanak - mondta anya és keserűen elmosolyodott. - Nem akarták elfogadni milyen szörnyeteg lett a lányuk, ők maguk okozták a saját vesztüket.

- És apám sírja hol van? - kérdeztem.

- Még egy kicsit tovább - mutatott előre anya, aki barna csizmájában lépkedve próbált nem elmerülni a sárban.

Elérkeztünk hát a sírhoz, apám sírjához. Az öreg kőbe pedig csak ez a felirat van vésve „- 1869. Wade Garcia"

- Nincs születési dátuma - simította meg a sírkövet anya mosolyogva. Láttam a szemében gyűlő könnyeket. - A gyilkosai gondoskodtak róla, hogy senki ne tudja meg, hogy vámpírok között éltek évekig. Eltűntettek mindent, megszerezték maguknak a várost és a hatalmat.

Apám igaz születési dátuma 1615. és 1640-ben változott át vámpírrá. Az ilyenfajta információkat mind anyától tudom, miután elmenekültünk Gartown-ból felvilágosított mindenről, elmondott mindent a vámpírokról és apámról, amit csak tudott. Akkor tizenöt éves voltam, nehéz volt felfognom a dolgokat, de megemésztettem. Apám egy hatalmas és erős vámpír volt, ha még mindig élne, akkor több, mint négyszáz éves lenne.

Leguggoltam a sírkő mellé és nem foglalkozva azzal, hogy minden tiszta sár, és hogy a felettünk lévő fák leveleiről apró vízcseppek hullanak a fejemre, megsimítottam a követ.

- Úgy hiányzik - néztem fel anyára könnyes szemmel. - Szeretném, ha itt lenne velünk, ha magához ölelne és megsimítaná a hajam.

- Shhh, semmi baj - ölelt magához anyám. - Most is velünk van, és büszke rád.

Ugyan mire lenne büszke? A halhatatlanságot és minden erőmet csupán arra használtam fel, hogy jókat bulizzak és teljes luxusban éljek, közben évtizedekig nem foglalkoztam a saját anyámmal és a múltammal. Erre senki sem lehet büszke, hiába voltak csodás éveim, már régebben is visszatérhettem volna anyához, magamtól, nem pedig egy olyan üzenet miatt, hogy sürgősen szüksége van rám, és hogy az apámról van szó.

A temetőbe tett kiruccanásom meglehetősen megviselt, otthon a szobámba zárkózva gondolkodtam el azon miképp élhetnék most másképp. Ha az alattomos Scott és a hűséges kutyái nem jöttek volna rá a vámpírok létezésére és nem ölték volna meg apámat most minden másabb lenne. Együtt lennénk mi hárman, valahol távol Gartown-tól, egy gyönyörű vidéken, ahol élvezhetjük az életet. Más jutott helyette, nekem pedig ezzel kell megbarátkoznom.

Anya jelent meg a szobám ajtajában, oldalra döntötte a fejét úgy fürkészett.

- Holnap, ha végeztél az iskolával elmegyünk annak az Evie-nek a házába. Ha az anyja is boszorkány, akkor szeretnék elbeszélgetni velük.

- Miről? Ne vesszünk össze egy boszorkával, és pláne nem egy Reyes-el, annak nem lesz jó vége.

- Nem akarok összeveszni vele, épp ellenkezőleg. Szövetségest keresek benne, segíthetnénk egymásnak.

- Azt megértem, hogy ő kimenthet minket néhány helyzetből a hókuszpókuszaival, de mi hogyan tudnánk segíteni neki?

- Információval - mondta anya az ajtófélfámnak dőlve. - Scarlett-nek sok titka volt, és sok olyan boszorkányos tárgya, vagy épp mágiája, amiért más boszorkányok ölni tudnának.

- Te ilyen jóban voltál Scarlettel? Én azt hittem, hogy csak a gyűrűk miatt szövetkeztetek egyszer, aztán ő elment.

- Igen, de azután is hallottunk felőle nemde? Tudom milyen csodákat tett, hány embert mentett meg és hogy ő hol szenvedett meg ezekért a tetteiért. Ahogy azt is tudom hol ásta el a ládáját és az arany-igéskönyvét.

- És ezeket az információkat csak úgy a boszorkány kezébe juttatnád?

- Ó, nem, azért én okosabb vagyok ennél. Manipulálom egy kicsit aztán...

- Vasfüvet szednek.

- Nem olyan manipulációra gondoltam, de... Miért szed vasfüvet?

- Nem tudom. Megkérdeztem Evie-től, hogy vannak-e itt más vámpírok, de nem válaszolt és felszívódott.

- Lehetséges lenne? Más vámpírok is lennének itt? - lepődött meg anya. - Akkor ezzel is óvatosnak kell lennünk.

Tehát holnap iskola után nem egy temető, hanem egy boszorkánytanya lesz az úticél. Eddig igen érdekesnek ígérkezik ez a Gartown-i életem.

Újabb nap vár rám, nem tudtam mire számítsak az iskolával kapcsolatban. Építenem kell a kapcsolatomat a Scott ivadékkal, jóban kell lennem vele, hogy később kihasználhassam őt. Ma bő farmernadrágot és karamell színű felsőt viseltem, a sapkám ma otthon maradt és a farmerkabátom helyett a zöld kabátomat vettem fel.

Miután elfogyasztottam a reggelimet - egy kis vért - elköszöntem anyától, vállamra csaptam a táskám és elindultam az iskola felé. Az emberek, akikkel utam során találkoztam immáron ismerősebbek voltak számomra, sokukkal összefutottam a folyosón.

Otthon volt szerencsém alaposan áttanulmányozni az órarendemet, elég érdekes ez az oda-vissza mászkálás és különválás, de majd csak hozzászokok. Ma az első órám Földrajz volt, és akárcsak tegnap, most is Sydney-vel voltam együtt.

- Szia - köszöntem neki, amikor leült a mellettem lévő padba.

- Szia - köszönt rám sem nézve.

- Camila és Matthew merre van? - érdeklődtem.

- Nekik fizika óra van - fordult felém végre. - Őszinte véleményt kérek, jó ez a felső?

Egy fehér, kivágott felső volt rajta, semmi különlegest nem vettem észre.

- Szerintem nincs vele semmi baj.

- Na ugye. Anyám reggel kiakadt, hogy hogy nézek ki és hogy ő nem egy kurvát nevelt. Hát pedig de, én csak tőle tanultam el a dolgokat - mondta és megigazította a szőke haját. - Connor randizni hívott, de lemondtam. Semmi kedvem ahhoz, hogy álszentül viselkedjen velem csak azért, hogy utána megfektessen.

- De ha ennyire nem szereted akkor minek vagy még együtt vele?

- Jó mutogatni - vonta meg a vállát Sydney. - De gondolkodtam már azon, hogy dobom, elvégre annyi hal van még a vízben. De a szombati bulira még mindenképp vele kell mennem, egyedül megjelenni gáz. Legalábbis nekem.

- Milyen buli? - kérdeztem.