- Te szemtelen kis fruska! - az ember szinte odaszaladt a padunkhoz és rá is támaszkodott. - Te nem beszélhetsz így velem.

- Ugyan már tanár úr, mindenki tudja, hogy kedveli a lányokat. És nem ön az egyedüli ebben az iskolában.

- Például én is szeretem őket! - kurjantotta valaki.

- Ó, fogd be Ryan!

- Beckett kisasszony, nem tudom mi lelte magát, de talán az lesz a legjobb, ha lemegy az igazgatói irodába.

- Nem megy le - néztem erősen a férfi szemébe. - Sydney itt marad a helyén.

- Sydney itt maradsz a helyeden - mondta, mire mindenki döbbenten összenézett. - De többet ne forduljon elő ilyesfajta feleselés.

- Megígérem tanár úr - pislogott ártatlanul a lány, aztán rögtön lehúzott engem a pad alá. - Ezt mégis hogy csináltad?

- Mit?

- Meghipnotizáltad vagy mi?

- Dehogy. Csak meggyőzőnek kell lenni.

- Hát ez azért elég durva volt - mondta és felegyenesedett.

Még mindig hátra volt vagy húsz perc az órából, de kihasználtuk, mert Sydney elmesélte miért is ütötte le azt a férfit a benzinkúton egy poroltóval. Megfogdosta őt és mást is akart vele csinálni. És hiába magyarázott a főnökének meg a rendőrségnek, mindenki magasról szart a fejére, végül Roger polgármester volt az, aki kiállt mellette. Nyilván Matthew kérésére tette. Meredek egy sztori, az már egyszer biztos.

Bioszon Evie-vel inkább a holnapi süteménysütésről beszélgettünk, mint a mérgező gyümölcsök és növények hatásairól és előfordulásairól, de halkan kellett megtennünk, mert Eloise, az anyaboszorkány árgus szemekkel figyelt minket.

- Mit terveztek? - kapott el minket óra után a folyosón.

- Semmit - vágtuk rá egyszerre. Talán túl egyszerre.

- Aha. Tartsátok magatokat féken, ne keverjétek a bajt.

- Ugyan anya, sosem tennénk ilyet - mosolygott rá az anyjára Evie és már odébb is állt.

Tesi órán mi lányok röplabdáztunk, közben pedig fél szemmel a fiúk felé pislogtunk, akik európai focit játszottak és a hihetetlen meleg hatására néhányan le is vették a pólójukat. Nem meglepő, hogy Matthew is ezek közé az emberek közé tartozott.

Sok félmeztelen férfit láttam már, nem hittem volna, hogy valaha ennyire elmélázok majd valaki láttán. Pedig ez történt, mindent kizártam magam körül, csak Matthew-t figyeltem. És ez lett a vesztem, valaki eltalált a röplabdával.

- Úristen ne haragudj - Hannah átrohant a háló alatt és odaszaladva hozzám megfogta a kezem. - Nem szándékos volt, esküszöm.

- Semmi baj - vakartam le magamról a kezét. - Jól vagyok.

- Biztos? - kérdezte Stacy.

- Teljesen - bólintottam és lopva ismét a fiúk felé néztem. Néhányan észrevették, hogy baleset történt, de nem foglalkoztak velem különösebben. Kivéve persze Matthew-t, aki mosolyogva nézett rám a távolból. Unottan megforgattam a szemem és inkább visszatértem a röplabdához.

A matek előtti szünetben Matthew elkapott a folyosón, és miután a derekamnál magához húzva megcsókolt mosolyogva végigmért engem.

- Nagyon fáj a fejed?

- Haha - forgattam meg a szemem.

- De most komolyan. Nem semmi ütés lehetett Hannah részéről.

- Baleset volt, semmiség.

- Nem történt volna meg a baleset, ha magadra figyelsz nem pedig rám.

- Tehetek én arról, hogy ellenállhatatlan látvány vagy? - ezt tényleg kimondtam hangosan? Oh, te jó ég. Na semmi baj, maradjunk karakterben.

- Mmmm - megsimította a hajam és közel hajolva hozzám a fülembe súgott. - Holnap a szüleim üzleti okokból Calistogába utaznak, a húgom pedig elhatározta, hogy ott alszik az egyik kis barátnőjénél szóval...

- Szóval?

- Szóval. Miénk a ház - mondta vigyorogva.

- Vagy úgy - félmosolyra húztam az szám és átkaroltam Matthew nyakát. - Nem akarlak elszomorítani, de...

- Azt ne mond, hogy megvan.

- Nem - nevettem fel. És tényleg, milyen jó is, hogy amióta vámpír vagyok nem kell együtt élnem a menstruációval. Csak két évig kellett szenvednem vele. Bár azóta szenvedek sok más miatt. Na mindegy. - Csak Evie-nél leszek. Sütit sütünk.

- Evie-nél? Sütit sütsz? Ahelyett, hogy alattam nyög-

- Befele a terembe gyerekek, gyerünk, gyerünk, csak szaporán!

Megjelent a matek tanár, mi pedig libasorban bevonultunk a terembe. Matthew és én csupán szemkontaktussal beszéltük meg, hogy ennek a beszélgetésnek itt még nincs vége. És nem is volt, amint kicsengettek megragadta a csuklóm és levitt a könyvtárhoz.

- Mit csiná... - nem tudtam befejezni a kérdést, mert Matthew az ajkamra tapasztotta az övét, és miközben óvatosan nekidöntött a mögöttünk álló könyvespolcnak beletúrt a hajamba. Egész jól elvoltunk, csak aztán levertünk egy könyvet. Én voltam az, aki gyorsan felvette, rögtön megbántam, hogy elolvastam a címét. - Most komolyan? - mutattam fel visszatartott röhögéssel.

- Szexuális felvilágosítás és szexuális tényezők. Igazán témához illő - hajolt oda hozzám ismét, de én kitértem mellőle.

- Mi lenne akkor, ha... A süti sütés után mennék fel hozzád?

- Nem lehet azt a süti sütést átteni egy másik napra?

- Nem lehet.

- Miért nem? - ó, Matthew, ha te azt tudnád...

- Mert nem. De megoldom úgy, hogy a süti sütés után felmegyek hozzád. Higgy nekem, jó lesz.

- Oké - egyezett bele végül és mosolyogva nyomott egy puszit a számra. - Nagyon jól fogunk szórakozni.

- Hé! - a könyvtáros nő jelent meg mellettünk, a szemöldöke pedig arról árulkodott, hogy nincs valami jó kedvében. - Ez egy könyvtár, mégis mit képzeltek mit csináltok itt?!

- Azt, aminek látszik - felelte Matthew és megmutatta a nőnek az imént felfedezett könyvet. - Olvasunk és kulturálódunk. Apropó, szeretném kikölcsönözni ezt a könyvet.

- Menjetek ki innen!

- Az eszem megáll - ment bele a színjátékba miközben összekulcsolta a kezeinket. - Nemhogy örülne neki, hogy két fiatal ilyen nagyon rajong a könyvek iránt.

- Kifele!

Nevetve hagytuk el a könyvtárat, és miközben felmentünk a lépcsőn a ma estéről kezdtünk el beszélgetni.

- Mit vegyek fel? - tettem fel a legnagyobb kérdést. - Valami elegánsat nem? Jó lesz a zöld ruhám szerinted? Az, ami azon a bulin is volt rajtam.

- Az, ami miatt majdnem neked estem a saját kocsimban? Jó lesz.

Visszatartott lélegzettel néztem Matthew-ra és több dolgot is realizálnom kellett magamban. Nem érdekel, hogyha ezzel elárulom a családom, de én szeretem őt és szeretek vele lenni. És bárhogy is alakulna ez az egész családi-művelet, képtelen lennék megölni őt. Vagy akár csak egy kicsit is ártani neki. És emiatt most hihetetlenül dühös vagyok magamra, mert nagyon kevés ilyen ember van - vagy éppen volt - ezen a világon.

Elérkezett hát. Az idő, amikor végre anyám is bebocsátást kap a Scott-lakásba. Ő egy fekete ruhát viselt, én pedig a világoszöldemet. Hosszadalmas készülődés volt, de elértük, amit akartunk. Két gyönyörű - és idős - nő állt a konyhában, üvegpohárból ittunk egy kis vért, hogy legyen elég erőnk, ha esetlegesen harcra lenne szükség. Titkon reméltem, hogy megölhetek valakit végre, de mélyen legbelül éreztem, hogy erre nem ma kapom meg a lehetőséget.

- Apád lánya vagy - nézett le rám anya mosolyogva.

- Miért mondod ezt?

- Nagyon hasonlítasz rá. Jobban, mint rám.

- A személyiségemre gondolsz?

- Arra is. De a vonásaid... Miattad úgy érzem most is itt van velünk.

- Hisz itt van. Te mondtad - mondtam, mire mindketten elmosolyodtunk. - Na gyerünk, vár ránk egy vacsora!

- Eleanor. Esther - Matilde nyitott nekünk ajtót. - Örülök, hogy eljöttetek.

- Hogy tudtam volna nemet mondani egy ilyen meghívásra? - anya feszült volt, tartott attól, hogy nem fogják behívni őt a házba. Akkor aztán minden felborulna.

- Gyertek csak be.

Nagy megkönnyebbülés volt ez számunkra, átléptük a küszöböt és követtük a polgármester feleségét az étkezőig. Ott volt már mindenki, Roger, Lillian... És Matthew. Megint nagyon helyesen és elegánsan festett öltönyben.

Felesleges lenne minden csetlőbotló mozdulatot leírni, megtörtént egy általános köszöntés, utána pedig megkezdtük a vacsorát. De nem néma csöndben ültünk ám, Matthew szülei erőszeretettel beszéltek nekünk a város történéseiről.

- A múzeum hatalmas siker volt, még most is sokan jönnek, pedig tartottunk attól, hogy a nyíltnap után nem lesz több látogató - magyarázta a polgármester.

- Jó üzlet volt, de ami talán még ennél is jobb lesz, az a bisztró - vágott a szavába a felesége.

- Miféle bisztró? - kérdeztem.

- Gartown-bisztró. Kocsmaként és étteremként fog üzemelni, amint a belső munkálatok is befejeződnek, és amint minden papírmunkát elvégzünk a tulajjal.

- Hm, érdekesnek hangzik.

- Érdekesnek és jónak - biccentett anyám.

Miután felálltunk az asztaltól a nappaliba mentünk, de akkor már csak öten, mert Lillian közölte velünk, hogy neki nincs kedve ehhez, úgyhogy felmegy a szobájába sorozatot nézni.

- Tinédzserek - nevetett fel zavartan Matilde. - Mit lehet velük tenni?

Kicsit feszült volt számomra ez a családi vacsora, láttam, hogy anyámon is eluralkodnak az emlékek. Neki talán még több emlék is jutott, mint nekem. Mindenesetre próbált természetesen viselkedni és normálisan reagálni a polgármester - meglehetősen furcsa és szokatlan - kérdéseire a családunkkal kapcsolatban.

- Az őseik egészen pontosan mikor hagyták el Gartown-t?

- Roger - próbálkozott a felesége.

- Egészen pontosan nem tudom - mondta anya kimért hangon. - De valamikor a nagy árulás idején. Az ok pedig nyilván az volt, hogy nem akartak belekeveredni a rokonuk mocskos ügyeibe.

- De mi van, ha belekeveredtek a mocskos ügybe? Mi van, ha ők maguk voltak a mocskos ügy?