Sydney tizennyolcadik születésnapja. Délelőtt semmi sem történt, üzeneteket váltottam Camilával és Matthew-val, még Zaydennek is írtam két röpke sort. Az ajándék egyébként, amit én szánok neki, az egy nyaklánc, amit tegnap találtam a régiségvásáron még az utolsó pillanatban. Lila nadrágban és fehér felsőben indultam el otthonról késő délután, kezemben egy üveg borral. Azért na, valamit nekem is vinni kell.

A templom, ahova én kislányként jártam mára tényleg egy kész romhalmaz lett. A lépcső melletti virágoskert legalább elterelte a figyelmem a roskadozó falaktól és a korhadó ajtótól. E mögött a templom mögött van egy nagy virágoskert, oda kellett mennem.

– Esther, szia! – integetett nekem Camila mosolyogva, miközben épp lufikat fújt fel pumpával.

– Sziasztok – nem sokan voltak ott a helyszínen, csak Camila, Matthew és egy számomra ismeretlen szőke lány.

– Szia – köszönt nekem. – Cassie vagyok, Sydney nővére.

– Á, már hallottam rólad – ráztam vele kezet mosolyogva. – Én Esther vagyok.

– Én is hallottam már terólad.

Nem tartott sokáig a beszélgetésem Cassie-vel, ugyanis ő ment segíteni Camilának a lufikkal, Matthew pedig odajött hozzám és egy gyors csókkal üdvözölt.

– Mielőtt még nagyon belevetnénk magunkat a buliba két dolgot is szeretnék mondani.

– Igeeen?

– Töltsük együtt a holnapot. Együnk valahol és menjünk el a kilátóba.

– Nekem jó – mosolyodtam el. – És mi lenne a másik?

– Ja, az anya ötlete volt. Eljöhetnél egy családi vacsorára kedden. Te és az anyukád.

– Nahát. Én szívesen megyek, majd megkérdezem anyát is – kizárt, hogy anya nemet mond, ezzel neki is nyílt bejárása lesz a volt lakásunkba.

– Szuper.

– Camila! Miben tudok segíteni?

– Szerintem most már semmiben, minden kész, csak az ünnepelt hiányzik.

– És a pia? – kérdezte Matthew.

– Tényleg, azt nem csináltam meg – ijedt meg a lány. – Matthew meg tudnád...

– Már csinálom is – vette ki a kezemből a boros üveget Matthew.

– Itt akarsz megdugni? A templom mögött?

– Nem akarlak megdugni – Zayden zavart nevetése és Sydney gyanakvó hanglejtése a közelből jött, de biztos voltam benne, hogy csak én hallom őket.

– Itt vannak – mondtam.

– Mi? Dehogy vannak. Én nem hallottam semmit – meredt rám Camila.

– Én hallottam, már itt vannak a templomnál.

– Matthew siess!

Mind egy kupacba gyűltünk, az ételekkel, italokkal és szülinapi tortával megpakolt asztal elé álltunk és vártuk, hogy Zayden a virágoskertbe hozza Sydney-t. Hozta is, a kezével eltakarta a szemét úgy hozta elénk.

– Ha egy titkos szülinapi bulira viszel, akkor megcsókolhatlak.

– Akkor csókolj meg – a focista fiú felemelte a kezét, Sydney pedig végre meglátott minket.

– BOLDOG SZÜLINAPOOOT!!!

– Hát én beszarok rajtatok – nevetett fel és ahelyett, hogy odaszaladt volna hozzánk, hogy megöleljen minket vagy ilyesmi, szembefordult Zayden-nel. – Szövetkeztél velük?

– Én? Dehogy. Én csak le akartam feküdni veled a templom mögött, nem tudtam, hogy tömegszex lesz.

– Hülye – Sydney őszintén nevetett fel, öröm volt hallgatni. – Nos akkor... Megcsókolhatlak?

– Én csókollak meg téged.

– Awww – ez volt Camila reakciója, az összegabalyodott párosra. Na, jól kezdődött a szülinapi buli.

– Cami – ölelte meg őt a szőke lány. – Fogadok, hogy te szervezted az egészet.

– Én bizony, de azért volt segítségem – mutatott körbe.

– Cassie! – a drága ünnepelt eddig fel se fogta, hogy itt van a nővére, csak most vette észre igazán a jelenlétét. Szorosan magához ölelte a lányt, aki egyébként nagyon hasonlít rá, nem is értem miért nem jutott egyből eszembe az, hogy ő a testvére lehet. – Hogyhogy itt vagy?

– Hazajöttem a kishúgom szülinapjára. Ezt nem tudnám kihagyni.

– Matthew, Esther – minket is megölelt. – Köszi, hogy itt vagytok.

– Jobb, mint ma is a múzeumban járkálni – Matthew mosolyogva megpuszilta Sydney homlokát, aki annak ellenére, hogy nem igazán akart giccses bulit, teljesen fel volt pörögve.

– Oké, akkor mivel kezdünk? Pia vagy torta?

– Legyen mindkettő – mondta a nővére, mire mindenki egyetértően bólintott egyet.

Az orosz krémtorta és a pezsgő párosítása mindenkinek okozott egy kis hasfájást, de megérte, mert miután a borom is elfogyott kezdett egyre jobb lenni a hangulat. Mindenki átadta az ajándékát az ünnepeltnek, utána pedig a virágok között ücsörögve, az utcai lámpák gyér világításában beszélgettünk. A nap már rég lement, mi pedig témáról témára ugrálva hajtottuk fel a söröket, amiket Matthew hozott.

– Howard elkezdett velem vitatkozni, utána pedig fogta, és kidobta a sapkámat a kukába – fejezett be egy történetet Zayden, akit ezalatt az este alatt eléggé megismertem és meg is kedveltem. Vicces srác.

– Egyszer nekem is ki akarta dobni, de hát a polgármester fiának megkegyelmez. – vigyorgott Matthew és meghúzta a sörét.

– Kis csókos – böktem meg az oldalát, mire az egész teste megrándult és magára öntötte a sörét.

– Baszd meg.

– Hoppá – nevettem fel.

– Hé, ti is hallottátok ezt? – riadt meg Camila.

– Mi az Cami, túl sokat ittál és hallucinálsz? – nevette ki őt Sydney.

– Nem, én nem. Olyan hangot hallottam, mint egy...

És ekkor én is meghallottam valamit.

– Mint egy ajtónyitódás – fejeztem be a mondatot. – Én is hallottam. Mi lehet ez?

– Bármelyik közeli ház lehet nem? – tette fel a kérdést ártatlanul Cassie, aztán a templom – ahova elvileg már csak illetékes személyek léphetnek be – fényei meggyulladtak odabent. – Ezek szerint nem.

– Valaki bement a templomba – állapította meg a teljesen nyilvánvaló dolgot Zayden, akinek ezután eszébe jutott egy rendkívül okos – és józan emberekre nem jellemző – ötlet. – Menjünk be!

– Megzakkantál? – képedt el a mellette ülő Sydney.

– Nem én.

– Menjünk! Én is azt mondom – állt fel Matthew, és miután barangolt egy kicsit felemelt egy botot. – Lehet egy szellem az, majd én megvédelek titeket lányok.

– Engem is? – kérdezte Zayden eltorzított, magas hangon.

– Igen, téged is bébi – hát ezek totál részegek.

– Szerintem jobb lenne, ha itt maradnánk. Lehet, hogy csak egy karbantartó vagy ilyesmi – próbálkozott Camila és belekapaszkodott a kajás asztal lábába. – Itt biztonságos.

– Egy karbantartó nem ilyenkor dolgozik – monda Cassie. – Egyet kell értenem a fiúkkal. Menjünk be!

– Itt mindenki hülye – csóválta a fejét Sydney és rám nézett. – Esther? Te döntesz. Menjünk vagy maradjunk?

– Miért én döntök?

– Mert ha maradsz, akkor döntetlen az állás, de ha menni akarsz, akkor négyen vagytok ellenünk – mutatott magára meg Camilára.

– Hát akkor... Menjünk be.

– Szuper, köszi. Remélem nem a szülinapomon fogok meghalni.

És így történt, hogy hat fiatal a telefonjuk zseblámpájával világítva settenkedett előre, a régi és elhagyatott templom bejáratához, aminek a korhadt faajtaja résnyire nyitva volt. A fények pedig még mindig égtek, úgyhogy kétség sem fért hozzá, hogy valaki van odabent. De vajon ki?

Zayden és Matthew mentek elől – a bátor csajok – mi pedig mögöttük. Amint egy kicsit megmozdították a faajtót az nyikorogni kezdett, a fények pedig lekapcsolódtak. Sydney és Camila rémülten felsikoltottak, Cassie is megrémült egy kicsit, de ha jól láttam még a fiúk is. Egyedül csak én nem. Én inkább csak izgultam. De nem amiatt, hogy esetleg az életemre tör valaki, hanem amiatt, hogy a barátaimra támadnak rá, nekem pedig fel kell fednem a képességeimet, hogy megmentsem őket. De szerencsére nem történt ilyesmi. Akkor még.

Ahogy beléptünk a templomba a padló is nyikorogni kezdett alattunk, mi pedig a zseblámpánkkal világítva felmértük a terepet. Hátborzongató volt. Az oltár, a megnyűtt festmények, a hamisarany eszközök, egy csorba kereszt, a boltozaton lévő félig lekopott freskó...

– Ott! Láttam valamit! – mutatott fel Cassie.

– Mit?

– Nem tudom, egy árnyat.

– Lehet tényleg csak sokat ittunk – nevetett fel Sydney idegesen.

– Az ott... Vér?! – Matthew és Zayden nem tudták tovább tartani a hős védelmező szerepét, a padlón lévő vércseppek miatt ők is teljes pánikba estek.

– Hé, nyugi – próbáltam megnyugtatni a többieket, de nem sok sikerrel. Nem tudtam mi folyik itt, de abban biztos voltam, hogy egyedül is megbirkóznék a problémával. Még úgy is, hogy a szervezetem tele van alkohollal, ami eléggé lelassít. – Menjetek ki!

– Nem kell kétszer mondani – indult meg Camila, Sydney pedig rögtön utána loholt.

– Gyere te is Esther – ragadta meg a kezem Matthew.

– Várj – levakartam magamról a kezét és megvilágítva magam előtt az utat elindultam az oltár felé. – Én jobban körülnézek.

– Részvétem Scott, a csajod megőrült – Zaydan és Cassie is kirohantak a templomból, csak mi ketten maradtunk.

– Esther ne csináld már – Matthew hangja nyúzott volt és kétségbeesett. – Gyere ki te is. Van idebent valami és nem akarom, hogy megöljön.

– Nem fog – erősködtem és tovább mentem.

– De mi van, ha... Mi van, ha ez egy vámpír?

– Maradj már – nevettem fel halkan.

– Még a vért is megmagyarázná.

– Menj ki, Matthew – fordultam meg, de hiába. A barátom nem volt sehol.