– Akkor tudtam meg biztosra – hazudtam ismét. – De nem kellett volna nekimenned.

– Be voltam rúgva – mentegetőzött a srác. – Viszont köszi, hogy megfékeztél. Nincs meg sok az estéből, de erre tisztán emlékszem.

– Nincs mit. Én is mondtam dolgokat és bocsánatot kérek miatta.

– Meg van bocsájtva – lökte meg a vállam Matthew mosolyogva aztán a vállam felett átnézve fürkészni kezdte a tömeget. – Uff, na én lépek. Miss picsa megérkezett.

– Mi? – kérdeztem értetlenül.

– Jaj, de örülök – sütötte le a szemét Sydney és látva, hogy nem értem miről, vagy épp kiről van szó, megfordított és a fejével biccentve megmutatta mit kell nézni.

– Egy hétig nem vagyok itthon és arra jövök haza, hogy megöltek egy srácot egy bulin. Hihetetlen.

– Nem biztos, hogy megölték, öngyilkos is lehetett. Nyakon szúrta magát mondjuk.

– Nyakon?

– Igen, én ott voltam, és a nyakából jött a vér. Borzongató látvány volt.

– Bizarr. De ettől még nem áll meg az élet, pénteken focimeccs, nekünk pomponlányoknak pedig maximálisan kell teljesíteni. Sydney megpróbált segíteni a csapaton, de mind tudjuk, hogy én vagyok a csapat összetartója. Bele sem merek gondolni mi lesz a csapattal jövőre nélkülem.

Addison, akit megelőzött a híre megérkezett a New Yorki kiruccanásából és illedelmesen bemutatkozott nekem. Kihallgattam a világosbarna hajú lány beszélgetését a barátnőivel (vagy inkább csatlósaival) és most már számomra is nyilvánvaló volt a tény, miszerint ez a csaj egy idegesítő fruska.

– Gyere Esther, meneküljünk! – Sydney egyik kezével az én vállam ragadta meg, a másikkal pedig a Camiláét. Camilának nem is velünk van órája, mégis odáig fajult a menekülés, hogy beült hozzánk kémia órára. Kicsit bizarr volt, szegény lány nem is bírta a nyomást, amikor a tanárúr nem figyelt kiszaladt a teremből és átlógott az informatika terembe, ahol Matthew már várta.

– Alig várom, hogy végig hallgassam ahogy kioszt az elmaradt pomponedzések miatt, de hát ez van, így jártam. Már nem kell sokáig elviselnem – panaszkodott Sydney miközben a szőke haját csavargatta.

– Régebben említetted, hogy összevesztetek valakin. Az pontosan hogy is volt? – érdeklődtem.

– Ja, hogy az – nevetett fel. – Én és Matthew elsőévesek voltunk, Addison és Aiden másodikosok. Aiden engem akart a barátnőjének, Addison pedig Matthew-t szemelte ki, a polgármester fiát, akit már kislány kora óta imád. Csakhogy mindkettőjük terveit keresztbe húztuk azzal, hogy összejöttünk.

– Mi? Mármint te és Matthew?

– Igen – bólintott Sydney.

– Te és Matthew? Együtt voltatok?

– Ja.

Fény derült arra miért vannak ilyen jóban. Sydney és Matthew valaha egy párt alkottak, már csak az a kérdés, hogy mi robbantotta szét őket, és hogy lehetséges az, hogy még mindig ilyen jóban vannak.

Kémia után következett a történelem, ahol a sors megint összesodort Matthew Scott-tal.

– Akkor ma suli után feljössz hozzám igaz? – nézett le rám a fiú a folyosón, ahol mi ketten egy kicsit arrébb álltunk, mint a többi diák.

– Igen, de előtte még hazaugrok valamiért – csak egy kis vért szeretnék inni, semmi különös. – Kitaláltad már mivel kapcsolatban csináljuk a beadandót?

– Nélküled nem akartam dönteni, de több minden is eszembe jutott. Megkérdeztem pár embert, hogy ők mit akarnak csinálni és már jó sok mindent lefoglaltak.

– Mint például? – kérdeztem.

– Híresneves épületeink múltja, testvérváros alapítás Calistogával, a 21. század hatása Gartownra, valamint Gartown alapítása az 1700-as években.

– Írjunk a 19. századról – ajánlottam fel. – Nem tudok sok mindent a városról, de abból a korból azért tájékozott vagyok valamennyire.

– Hogyhogy?

– A családom. Nekem is éltek itt őseim, de szörnyű tragédiák és árulások következtében elköltöztek és új életet kezdtek. Mielőtt még kérdeznéd, nem tudom mi történt, anyám viszont talán tud valamit.

– A 19. század nekem is kézenfekvő lenne – egyezett bele a dologba Matthew. – A családom akkoriban került a városvezetés élére.

– Arról tudsz valamit mesélni? – kérdeztem. Mintha nem tudnám mi történt, mintha nem lettem volna ott én magam is akkor, amikor Albert Scott megölte az apámat.

– Nem sokat, de a szüleim biztosan.

Még szívesen beszélgettem volna Matthew-val, hátha megtudok többet is arról, mit tudnak a szülei, vagy hogy ő mit tud a családja múltjáról, de becsengettek, és megérkezett a történelem tanár.

– Akkor ne felejtsétek el, hogy jövő hét ilyenkorra készen kell lennetek a beadandótokkal, a páros munkákat kezdjétek meg minél hamarabb, érdekes és egyedi témákat várok. Most viszont haladunk tovább az anyaggal.

Töri után angol óra következett, ahol Evie mellett ültem és bár én próbáltam beszélgetni vele óra közben, ő elhallgattatott, mondván figyelni szeretne. Az, hogy Samuel Lee újra meggyilkolt egy embert felbolygatta benne a régmúlt emlékeit, az apja halálát és még ki tudja mit. Szeretnék neki segíteni, de sajnos nem vagyok jó az ilyesmiben.

Egy nyögvenyelős angol, és egy könnyű spanyol óra után – ahol végig azt néztem, hogy a mellettem ülő Camila szemezget Liam-el és folyton el-elmosolyodik – elérkezett az ebédszünet, ahol bár én csak azért ettem, hogy leplezzem a kilétemet, attól még öröm volt nézni, ahogy a többiek jó ízzel tömik magukba a gyrost.

– Sydey, sziaaa – ha még élnék meghaltam volna az ijedtségtől, Addison a semmiből termett az asztalunknál, és mintha annyira jóban lennénk, leült hozzánk. – Egész nap nem láttuk egymást, reméltem, hogy itt elkaphatlak.

– Mit szeretnél? Milyen volt a fotózás New Yorkban? – erőltetett magára egy mosolyt a szőke lány.

– Nagyon jó volt, nézd csak vettem is neked valamit – adott át egy kis szatyrot Addison a döbbent Sydneynek. – De visszatérve arra, amit akartam... A hét minden napján pomponlány edzés, mert múlt héten semmit nem tudtatok gyakorolni nélkülem. Ami nem meglepő, de hát na. Oh, szia – pedig reméltem, hogy nem vesz észre. – Esther vagy igaz? Az új lány. Én Addison Clark vagyok, örülök, hogy végre találkoztunk.

– Én is örülök – mosolyodtam el. – Esther Garcia, de akkor ezt te már tudtad.

– Igen, a bátyám mondott rólad néhány dolgot, meg a barátnőim is említették, hogy van egy új lány. Még így az elején adok egy tanácsot... Ne barátkozz olyanokkal, akikkel nem éri meg.

– Veled nem is terveztem jóban lenni – mondtam, mire Camila és Sydney elképedve felnevetett, Addison arcáról pedig fokozatosan eltűnt az ijesztő és kiábrándító mosoly.

– Ha ezt tudom, neked is hozok ajándékot – csak ennyit mondott és a tálcáját megfogva elült az asztalunktól.

– Ez nagyon jó volt – nevetett még mindig Camila.

– Mi van a szatyorban? – kérdeztem Sydneytől, aki miután megfejtette hol nyílik a kis szatyor, unott fejjel megmutatta nekünk mit kapott. Egy halványrózsaszín pólót rajta egy fehér BITCH felirattal, valamint egy kis, személyes, papírra írt üzenettel.

– XXL-es méretben vettem, hogy beleférjen a melled. Puszi: Addison. Ó, milyen kedves – olvasta fel Sydney. – Kurva.

– Jézusom – képedtem el és inkább visszafordultam a gyrosomhoz.

– Én már megszoktam, hagyjuk is inkább – legyintett a szőke lány és gyanakvóan a mellettem ülő Camilára nézett. – Cami, te meg mit nézel?

– Én? Semmit – kapta el a fejét a lány. Mindhárman tudtuk, hogy hazudik, én forgolódtam egy darabig, aztán megláttam egy esetleges gyanúsítottat, hogy vajon kit nézhetett.

– Ki az a lány?

Nem is a lány volt az, akit nézett, hanem akivel volt. Liam a haverjaival állt a sorban, hogy leadja az üres tálcát, és volt egy lány, aki beleakaszkodott a karjába. Barna haja volt és olyan nevetése, amitől még a hideg is kirázott.

– Nem tudom, de úgy látom Liam kedveli – suttogta Camila szomorúan.

– Akkor ti nem együtt vagytok? – grimaszolt Sydney értetlenül.

– Nem tudom, én azt hittem, hogy igen. Elvégre a kocsiban...

– Mégsem csak csókolóztatok igaz? – mosolyodtam el szomorúan.

– Nem – sóhajtott fel Camila. – De én most nem értem mi történt. Elhívott a buliba, szemeztünk, mosolygott rám, megcsókolt és le is feküdtünk, de... Akkor ez mind csak átverés lett volna? Csak egy lány voltam a sok közül? Gondolhattam volna.

– A pofátlan szemétláda – állt fel az asztaltól Sydney. – Az összes focista ugyanolyan. Most viszont megbánja, hogy kikezdett a barátnőmmel.

– Sydney ne! Mit akarsz csinálni?

– Majd meglátod. Megvédem a becsületed – indult meg a szőke hajú lány.

– Sydney!

Nem hittem volna, hogy ennyire jól fog sikerülni az ebédszünet, Sydney rohant Liamhez, a haverjaihoz és a karján csimpaszkodó lányhoz, én mentem utána, hogy megállítsam, Camila pedig jött utánam, hogy mindkettőnket megfékezzen. És hol volt még ekkor a szünet vége...