Jó sok idő eltelt, olyan kalandokban volt részem, mint például egy Katy Perry szám éneklése néhány elsős lánnyal, vagy az, hogy rányitottam Hannahra, akit a barátja épp... Nos. Épp kinyalta. Ezek után épp egy kanapén ültem és tequilát iszogattam, amikor megakadt a szemem Sydney-n és Camilán.

– Hé, heló – suhantam oda hozzájuk. Kicsit gyorsabban, mint egy ember, de azért nem olyan gyorsan, mint egy vámpír. – Merre voltatok?

– Én Connorral voltam – felelte Sydney. – De hamar meguntam és a kisasszony után kutakodtam. Hogy hol találtam meg? Liam kocsijában, ahol hadd ne mondjam mit csináltak.

– Csak csókolóztunk! – erősködött Camila kipirulva – Nem mintha rátok tartozna.

– És akkor most mi van? Együtt vagytok? – kérdeztem.

– Nem tudom, nem beszéltük meg. Amíg én Sydneynek magyarázkodtam, addig Liam kidobta a taccsot, azóta nem láttam.

– Jézusom – meredtem magam elé.

– És te? Te mit csináltál? Kikkel voltál?

– Eleinte egyedül, aztán egy darabig Evie-vel, majd most megint egyedül. De elvoltam, csendesen rúgtam be – meséltem nevetve.

– Matthew mondta, hogy megbolondultál, meg akartad köszönni Robinsonnak, hogy ilyen bulit csapott.

– Matthew egy barom! – mondtam a kelleténél talán egy kicsit hangosabban.

– Esther sem különb! – Matthew Scott leugrott egy asztalról és odajött hozzánk. – Hölgyeim – hajolt meg mosolyogva. – Örülök, hogy bírsz engem – nézett rám.

– Ne akadj fenn ezen ennyire.

– Miért ne?

– Mert jobb dolgod is lehetne annál, mint hogy engem próbálsz elcsábítani, kihasználni és lefeküdni velem. Mondjuk vigyázhatnál a húgodra, akire Aidan és Addison öccse, Tyler hajtott rá. Szívesen az infót.

Sydney, Camila és Matthew tátott szájjal meredtek rám, de engem nem érdekeltek, kikaptam egy srác kezéből egy sörös dobozt, ittam belőle egy jó nagy kortyot és kimentem a házból. Ideje szívni egy kis friss, hideg levegőt.

Sokat ittam ma este, bár közel sem túl sokat. Az alkohol annyiban ugyanolyan hatású egy vámpírnál és egy embernél, hogy segít a gondok legyőzésében, azonban engem egy kissé lelassít. Nem éppen az a legjobb formám, ha részeg vagyok, de még így is könnyedén el tudnék kapni valakit az erdőben és kiszívni a vért a nyakából.

Egy könnyed erdei séta után visszatértem a faház erkélyére, én csak békésen szerettem volna tovább inni a különféle alkoholos italokat és élvezni, hogy végre kiűzhetem az agyamból azt a rengeteg gondolatot, erre kezdetét vette egy verekedést. Meg sem lepődtem azon, hogy az egyik fél Matthew Scott volt. Már nem voltam magamnál teljesen, de attól még jól hallottam mindent. Matthew, és a fiú, akivel veszekedett és verekedett már részegek voltak, eluralkodtak rajtuk az indulatok, teljes volt a káosz. Aiden volt a másik fél, inkább bele sem akartam gondolni abba hogy kezdődhetett ez az egész.

– Na jól van fiúk elég lesz! – próbálta meg szétválasztani őket Sydney, de nem járt sikerrel, őt is ellökték, ráadásul valakinek a söre ráborult a ruhájára. – Bazdmeg! Rohadjatok meg mindketten! Nézzétek meg mi lett a ruhámmal!

Nem úgy tűnt, mintha bárki is meg tudta volna akadályozni a két fiú verekedését, bár a legtöbben nem is akartak beleavatkozni a dologba, videóztak és röhögve nézték az eseményeket, örültek, hogy valami érdekes is történik ezen a bulin. Hah, lesz ez ennél még jobb is.

– Elég! Matthew!

A pia már beütött nálam, teljesen le voltam lassulva, de attól ahhoz még bőven volt erőm, hogy megragadjam Scott karját és elhúzzam Aidentől, aki ökölbe szorított kezekkel ütlegelte a levegőt.

– Kihasználják a kishúgom.

– Nyugodj meg, semmi baja nem lesz Lilliannek – megbántam, amiket odabent mondtam, nem hittem volna, hogy ez lesz a következménye. – Nagylány már, tud magára vigyázni.

– De én akarok rá vigyázni – mondta Matthew halkan.

Aiden már épp elindult volna felénk, feltett szándéka volt befejezni a verekedést, de erre nem került sor, ugyanis valami sokkal borzasztóbb történt.

– Úristeeen! – egy magas és félelemmel teli női sikítás volt ez, mindenki elkapta a fejét az összetűzésbe keveredett fiúkról és arra nézett, amerre a kétségbeesett lány mutatott.

– Aztakurva. John!

Egy sötétbőrű fiú ott lógott az egyik fán, a ruhája vértől ázott volt, a nyakából csörgedezett. Kétség sem fér hozzá, hogy ezt egy vámpír művelte.

A bulin eluralkodott a káosz, a verekedés után egy halott ember következett, mindenki kétségbeesetten mászkált és kiabált, mintha a hulla látványától mindenki kijózanodott volna. De én is rögtön magamhoz tértem, már nem éreztem úgy, hogy lelassít az alkohol, újra erőm teljében voltam.

Evie egy padon ült, kezében egy piros műanyag pohár volt és összehúzott szemekkel meredt hol rám, hol a fáról lelógó véres testre. Tudtam mire gondol, úgyhogy rögtön odamentem hozzá és félrehúztam a tömegtől.

– Nem én voltam – vágtam rá azonnal.

– Biztos? Miért higgyek neked?

– Nem én voltam, esküszöm! Anyámmal tasakból isszuk a vért, amióta itt vagyok még nem bántottam senkit.

– És nem is az anyád volt.

– Anyám kifejezetten megkért, hogy ne öldököljek, ha nem muszáj. Ráadásul mint mindig, most is otthon ül.

– Akkor ez...

– A másik vámpír – találtam ki rögtön. – Ki az?

– Nem értem mit keresne egy diákbulin – csóválta a fejét Evie hitetlenkedve. – Én hazamegyek.

– Ne csináld már, tudnom kell ki az.

De Evie nem árult el nekem semmit, hiába próbáltam meggyőzni. Ha nem szedne vasfüvet megszuggeráltam volna, de így esélyem sem volt arra, hogy kiderítsem mégis mi folyik itt. A diákok azonnal hívták a mentőket és a rendőröket, sokan kijöttek a faházból, de olyanok is voltak, akik épp bemenekültek. Engem annyira nem akasztott ki a látvány, láttam már pár halott embert, és igazából többek közt én is halott vagyok. Viszont mindenki más rémülten nézte a fáról lelógó, véres holttestet, muszáj volt maradnom, hogy segítséget nyújtsak másoknak.

– Mi a fasz ez, Esther látod? – Sydney nagyon be volt rúgva, de attól még hozta a szokásos formáját.

– Látom igen. Ne pánikoljatok, nyugodjatok meg.

– Ott lóg egy hulla a fán! Egy iskolatársunk meghalt és ott lóg a fán! Mégis hogy a picsába nyugodjak meg?

– Így – megroppantottam egy pontot Sydney nyakán, ő pedig ájultan összeesett a földön. Nem lesz semmi baja, majd kialussza. Szerencsére mindenki a holttestre figyelt nem pedig ránk, így senki sem látta mi történt. Bevonszoltam Sydney-t a házba, felvittem a lépcsőn és bevittem az első szobába, ami szembe jött velem. Megint szembe találtam magam Hannah-val és a barátjával.

– Nem igaz, hogy nem tudsz kopogni! – nézett rám a csávó idegesen. Hannah meg sem szólalt, vörös fejjel feküdt az ágyban.

– Sajnálom, de nem akarom, hogy kimaradjatok a buliból.

– Nekünk ez a buli.

– Oh, én egészen másról beszélek – mosolyodtam el gúnyosan és elkezdtem behúzni Sydney-t a szobába.

– Úristen! Mi történt vele? – kérdezte Hannah kétségbeesetten, aki szorosan magához szorította a takarót.

– Vele semmi. Viszont valami John nevű csávó meghalt és ott lóg a fán. Mindenki azt nézi, az az igazi buli.

– MI?!

A szerelmespár talán túlontúl meglepődött a kijelentésemen, nem akarták elhinni, de amikor meghallották a szirénázó mentőt és rendőrt, akkor felöltöztek, összeszedelődzködtek és elhagyták a szobát.

– Na végre. Így most már tudsz aludni egy nagyot – nem számított, hogy Sydney nem válaszol vissza, én attól még beszéltem hozzá miközben befektettem őt az ágyba és betakartam. – Én most itt hagylak, remélem senki nem fog álmodban megerőszakolni.

Lementem a lépcsőn és felmértem, hogy pontosan mennyire vészes a helyzet. Hát eléggé. Evie eltűnt, pedig ő tudta, hogy ki tette ezt a fiúval. A mentősök leszedték a testét a fáról, a rendőrök azonnal elkezdték a helyszínelést és a diákok számolását. Engem is elkaptak, de csak azt válaszoltam, amit sokan mások. A teraszon voltam, ittam és két fiú verekedését néztem.

Szegény mentősök és rendőrök, ha tudnák, hogy valójában mi történt a fiúval. A város titokzatos vámpírja megölte őt. De miért? Miért pont őt? És vajon ki lehet az a vámpír, akitől Evie és az anyja annyira fél, aki megölte Evie apját, és ezt az ártatlan fiút? Azonnal haza kellett jutnom és beszélnem anyával, valahogy biztosan meg tudja győzni Eloise-t, hogy mondja el a vámpír kilétét. Akkor pedig azt hiszem lesz egy újabb személy, akit meglátogatunk.