"<Név>-chan! Ne csak állj ott, hanem gyere te is ide!"-Kiáltotta Christa, majd Armin mosolyogva odafutott hozzám, megfogta a kezem, és odahúzott magukhoz a nappali közepére...'

"V-Várj Armin! E-El fogok-"-Mondtam, de nem tudtam befejezni mondatom, mivel mire elkezdtem már túl késő volt és mind a ketten a földön landoltunk. Mint legutóbb Mikasával, ismét én estem alulra, Armin pedig fölém. A bal térdem egy elég kínos ponton ért hozzá a fiú testéhez, míg az ő bal térde is eléggé kellemetlen ponton érintett meg. Hosszasan és teljesen elpirulva néztünk egymás szemeibe, míg nem valaki megszólalt.

"Fanservice!!"-Ordította el magát Connie, miközben már az egész baráti társaságunk minket bámult.
"E-Ez nem az aminek hiszitek!"-Dadogta teljesen vöröslő fejjel a még mindig felettem helyet foglaló Armin. Mikor már végre észbe kapott gyorsan lemászott rólam és felsegített a földről. Éppen mondani készült valamit, amikor hirtelen meghallottuk csengőm fülsüketítő hangját.

"Vársz valakit?"-Nézett rám Mikasa meglépődve.
"Én ugyan nem...Vajon akkor ki lehet az?"-Kérdeztem egy kicsit félve hisz nem tudta senki, hogy ott lakom szóval fogalmam sem volt ki lehetett az. Talán csak a szomszéd akart bemutatkozni.
"Nyugi <Név>, majd én kinyitom."-Tette kezét vállamra Eren, majd odament az ajtóhoz és kinézett az azon lévő kis kukucskálón. (Ne tessék elítélni, nem tudom a nevét😂)

"Mi a f*sz?!"-Kiáltott fel hirtelen a barna hajú fiú.
"Eren! Szépen beszélj! Ne taníts ilyen szavakat Arminnak és Christának!"-Szidta le Eren-t Mikasa.
"Nem vagyok sem az öcséd sem a kölyköd, hogy megmond mit tegyek, de ha ezt meglátod te is így fogysz reagálni..."-Mondta, majd kinyitotta az ajtót.

"Bocs a zavarásért. Elfelejtettem lemosni egy ablakot."-Lépett be a házba teljes takarító-felszerelésben Levi-sensei.
"Mi folyik itt?"-Nézett körbe a társaságon egy kicsit meglepődve.

"Arminnak szülinapja van, de nem mintha a te dolgod lenne Shorty-sensei."-Mondta Mikasa kicsit sem félve a következményektől.
"Úgy látom Hanji teletömi a hülyeségeivel és idióta beceneveivel azt a nagy mocskos szád, Ackerman. Csak ki ne mossam."-Válaszolta a férfi. A feszültség megnőtt a levegőben, a többiekkel pedig már azt hittük egymásnak fognak esni.

"Oh nahát, mintha az emeleten lenne egy ablak, ami még koszos!"-Szólaltam meg hirtelen, Levi pedig csak rám nézett, sóhajtott egyet, majd felment az emeletre.

"Huhh, azt hiszem egyenlőre megúsztuk a harmadik világháborút."-Sóhajtottam fel, viszont ekkor megint meghallottuk csengőm hangját.
"Ki az már megint?"-Indult el az ajtó felé Mikasa, majd kinyitotta azt.
"Hanji-sensei?"-Nézett meglepődve a barna hajú nőre.
"Sziasztok! Hallottam, hogy buli van ezért gondtam benézek."-Mosolygott rá Hanji.
"De Sensei, honnan tudta?"-Kérdezte Christa.
"Tudjátok, van egy alacsony kis barátom, aki tudja, hogy imádok bulizni."-Válaszolta vigyorogva a nő.
"Levi-sensei? De hát ő még csak most ért ide, akkor Hanji-san nagyon siethetett, ha máris itt van."-Nézett rá meglepődve Marco.
"Jah, én hívtam. Ez a buli laposabb, mint Mikasa. Ja és persze még pia sincs."-Mondta, majd Mikasa egy gyilkos pillantást vetett rá.
"Úgyhogy én hoztam egy keveset, hisz ti még kiskorúak vagytok és nem vehettek!"-Emelte fel az alkoholos italokkal tömött zacskókat.
"J-Jöjjön beljebb Sensei! A nevem <Teljes Név>, nagyon örvendek!"-Mosolyodtam el miközben Hanji beljebb jött a házamba.

"Örülök hogy megismerhetlek <Név>-chan. A nevem Hanji Zoe, én vagyok az osztályfőnököd."-Mosolygott rám, majd bevitte a konyhába a zacskókat. Ezután segítettem neki poharakat keresni és mindenkinek öntöttünk egy kis... ha jól emlékszem pálinkával kezdtük.
(JoReki pálinkás tea és pálinkás limonádé😋😋❤)

Hanji megfogott két kis kupicát a kezébe, majd odasétált a kanapén ücsörgő Levi-hez.
"Igyál te is Shorty!"-Nyújtotta oda neki az egyik kis poharat.
"Én ugyan nem iszok!"-Fordult el a férfi.
"Ohhh csak neeem~"
"Mi bajod van?"-Nézett a nőre.
"Shorty nem bírja a piát!!"-Kiáltotta el magát Hanji-sensei.
"Miket beszélsz idióta, persze hogy bírom!"-Húzta le azonnal a két kis kupica pálinkát Levi.
"Hééé! Az egyik az enyém voooolt!"
"Pofa be négyszemű."

~10 perc múlva~

"Hangosítsátok fel a zenét szarosok!"-Mondta a kanapén álló, ingjét lassan kigomboló, valoszínűleg teljesen részeg Levi-sensei. Mikasa elővette a telefonját és elkezdte felvenni videóra, hiszen ez nem mindennapi látvány.

Hanji-san a kanapé másik oldalán feküdt teljesen kiütve, Sasha-nál és Connie-nál már lecsúszott egy pár feles és egy zacskó chipsen veszekedtek (nem mintha csak az az egy lett volna).

Jean és Marco leültek videójátékozni, szinte már b*zisan közel egymáshoz. (Bár hogy őszinte legyek nagyon cukik voltak.)

Reiner és Bert megpróbáltak egy mosolyt csalni Annie arcára, nem sok sikerrel.
Eren mosolyogva állt a videózó Mikasa mellet, Ymir és Christa...egy időre elvesztek a konyhában.

Armin pedig...Armin csak ült egy széken és mosolygott. Végig nézett a barátain és tényleg boldognak tűnt. Megfogtam egy pohár narancslevet hisz tudtam, hogy Armin nem iszik alkoholt. Ahogy odaléptem elé odanyújtottam neki az üdítőt, amit ő mosolyogva elvett. Ahogy megfogta a poharat keze megérintette az enyémet, amitől szívem kihagyott egy ütemet. Armin mosolyogva a szemembe nézett és mondani akart valamit, mikor...

Ymir és Christa előkerültek a konyhából.

Széles mosollyal az arcukon hozták be a tortát és tették le azt a nappaliban lévő asztalra. Mindenki odagyűlt, aki tudott, Armin kívánt valamit és elfújta a gyertyákat, majd mindenki kapott egy szeletet. Miután mindenki elfogyasztotta Ymir legugolt és Christa a nyakába ült, hogy jobban hallhassuk amit mondani akart.

"Ymir-nek támadt egy nagyon szuper ötlete. Mi lenne, ha játszanánk nagyon sablonos felelsz vagy merszet kicsit feltúrbózva?"-Mondta mosolyogva a szőke lány.
"A játék neve felelsz, mersz, vagy iszol. Annyi a lényeg, hogy ha nem tetszik a feladat amit kaptál akkor iszol. Ennyi."-Mondta vigyorogva Ymir.

Nagy meglepetésünkre majdnem mindenki szinte azonnal belement.
"Biztos hogy ez jó ötlet?"-Kérdezte tőlem Armin.
"Ne félj, csak jól szórakozunk egy kicsit, ha innod kell és teljesen részeg leszel majd megvédelek."-Fogtam meg a kezét mosolyogva, mire ő csak bólintott, majd odahúzott a többiekhez.

A körünk úgy nézett ki, hogy mellettem balra ült Armin, aztán Eren, Mikasa, Levi-sensei, Hanji-sensei, Jean, Marco, Ymir, Christa, Sasha, Connie, Reiner, Berthold, és végül mellettem jobb oldalon Annie.

"Umm... Ki akarja kezdeni?"-Kérdezte Christa.
"Majd én kezdem."-Mondta a vállalkozó szellemű Reiner, majd megpörgette az üveget.
"Connie!"
"É-Én?"-Kérdezte meglepődve.
"Nem hiszem hogy van itt másik Connie is. Szóval igen, te."

"O-Oké...Merek."-Mondta egy kicsit félve a feladatától. Reiner arcára egy gonosz mosoly ült ki, amitől Connie azonnal megbánta a választását.
"Vallj szerelmet Sasha-nak."-Erre a kijelentésere a két érintett fél teljesen elpirulva pillantottak egymásra.
"Oké...Ez egy könnyű feladat, nem akarok inni..."-Mondta Connie, majd megköszörülte a torkát és finoman megfogta Sasha kezeit.

"Sasha...Rengeteget gondolkodtam azon, hogy hogyan is kellene elmondanom... Hogyan kellene elmondanom, hogy neked csillog a legszebben a szemed, hogy neked van a legaranyosabb hangod a világon, hogy imádom az akcentusod, hogy te vagy a legkedvesebb és legszebb lány, akit valaha megismertem és aki valaha a legjobb barátom volt. De már egy ideje...Nem vagyok képes úgy gondolni rád, mint egy barátra. Rájöttem, hogy sokkal több vagy annál. Egy boszorkány, aki megbabonázott, hogy ne tudjak másra nézni vagy gondolni. És egy tolvaj...egy tolvaj, aki ellopta a szívemet, és bárhogy is akarnám visszakapni, sosem tudnám visszaszerezni. De nem is akarom. Boldog vagyok, hogy megismerhettelek. És boldog vagyok, hogy szerethetlek, hisz ennél nincs is csodálatosabb érzés. Tudom, hogy hülye vagyok és hogy nem én vagyok a legjóképűbb srác, de a kedvedért még főzni is megtanulnék...Szeretlek, Sasha..."-Mondta Connie, majd elengedte a teljesen ledöbbent Sasha kezeit.

"Sz-szóval én jövök..."-Monda a fiú, majd ő is megpörgette az üveget.
"L-Levi-sensei."-Mondta ledöbbenve.
"Na lökd a kérdést szaros."-Nézett rá Levi, mire Reiner közelebb hajolt Connie füléhez.
"Sensei még szűz?"-Tette fel a Reiner álltal fülébe súgott kérdést Connie.
"Ez meg honnan jött kölyök? Ennyire ártatlannak nézek ki, hogy nem gondolnád? Vagy ennyire vérbeli perverznek nézel, hogy én már biztos csináltam? Tudod, attól függetlenül, hogy szeretem a tisztaságot a fantáziám eléggé mocskos."-Mondta a férfi.

"Ez nem volt válasz Shorty!"-Mondta Hanji.
"Tsk...Igen szűz vagyok, na és? Van ebben valami különleges?"-Kérdezte elfordítva a fejét.
"Aww szűz Shortyyy!"-Bökte meg a mellette ülő arcát Hanji-san.
"Fogd be négyszemű. Én jövök."-Mondta, majd ő is megpörgette az üveget.

"Eren. Felelsz, mersz, vagy iszol?"-Tette fel a kérdést.
"F-Felelek..."-Mondta kicsit idegesen.
"Mit érzel Mikasa iránt? Mert ha semmit, akkor én elfogyasztanám reggelire."-Kacsintott Mikasa-ra a részeg férfi. Erre a kijelentésre Eren megfogta a mellette ülő lány kezét, közösen felálltak és helyet cseréltek, így Eren került Levi mellé.

"S-Sajnálom Sensei, de nem adom oda Mikasa-t perverz vénembereknek."-Mondta még mindig a lány kezét fogva, Levi pedig nem válaszolt, csak motyogott valamit.
"É-És nem tudok választ adni, iszok."-Mondta, megitta az előtte lévő italt, majd ő is pörgetett.
"Szóval, Sasha. Az előbbi nagyon cuki szerelmi vallomás után csak egy dologra számíthatsz."-Mondta.
"Krumpit kell ennem?"-Mondta a lány csillogó szemekkel.

"Hahaha, nem. Csókold meg Connie-t."-Mondta Eren.
"Nem lehetne inkább a krumpli?"-Kérdezte, mire mindenki nemmel válaszolt.
"Csak hogy lássátok, nem vagyok teljesen nyápic..."-Mondta a barna hajú lány, kezeit Connie arcára helyezte és lassan közeledett felé. A pillanatok lassan teltek, de végül ajkaik összeértek. Ahogy megtörtént mindenki hangos tapsolásba kezdett, amik elnyomták a felhangosított telefonok fotózásának hangját. A pillanatok percekbe húzódtak át és nagyon úgy néztek ki, mint akik nem akarják elengedni egymást.

"Umm...Biztosítsak nekik egy szobát?"-Néztem a többiekre, mire Sasha és Connie feleszmélt és teljesen elpirulva váltak el egymástól.

Még pár körön keresztül így ment, és szinte mindenki ivott. Természetesen voltak nagyszerű feladatok, mint például Bert-nek póló nélkül meg kellett ölelnie Annie-t, Hanji-sannak meg kellett érintenie Levi-san kockás hasát és Jean-nak bele kellett ülnie Marco ölébe, majd Marco-nak át kellett ölelnie a derekát, mint egy szerelmespár.

*~*~*

"Akkor én jövök!"-Kiáltotta Ymir, majd megpörgette a kör közepén lévő üveget.
"Christa!"-Mondta vidáman a lány.
"Merek!"-Válaszolta.
"Adj egy puszit."-Mondta Ymir elfordítva a fejét, mire Christa az ivásra sem gondolva elkezdett közeledni felé, viszont mielött elérte volna Ymir arcát, a lány visszafordította fejét, így Christa véletlenül Ymir ajkaira adott puszit.

"Ymiiiir!"-Kiáltotta teljesen elpirulva az alacsony lány, mire Ymir csak hangosan felnevetett.
"Az én első csókom az én egyetlen Christámtól! Ennél szebb már nem is lehetne ez a nap! Bár még koránt sincs vége."-Kacsintott rá a mellette ülő lányra, aki teljesen elpirulva fogta meg az előtte lévő üveget, így rám került a sor.
"<Név>, felesz vagy mersz?"-Kérdezte tőlem.

"Hmm...Felelek."-Válaszoltam.
"Voltál már valakibe úgy igazán szerelmes? Ha igen, kibe?"-Tette fel a kérdést Christa.
Erre a kérdésre egy nagyot sóhajtottam, majd válaszoltam.
"Igen voltam...A gyerekkori barátom nagybátyjába."
"Mi történt vele?"-Kérdezte Sasha.
"Elütötte egy autó..."-Válaszoltam a földet bámulva.

Christa felpattant Ymir mellől, mellém lépett és megfogta a kezem.
"Hogy hívták?"-Kérdezte komolyan meredve rám.
"U-Uri. Miért?"-Kérdeztem vissza.
"<Név>-chan..."-Mondta szemeimbe nézve.

Ahogy kimondta a nevem én is hosszasan szemeibe néztem és az emlékek csak úgy egymás után villantak fel.
"H-Historia?..."-Mondtam ki gyerekkori barátom igazi nevét, mire már mindketten biztosak voltunk benne, hogy ki is a másik, ő pedig szorosan megölelt engem.

Visszaölelve őt, a könnyeim potyogni kezdtek.
"Miért nem szóltál hamarabb, hogy te vagy az?...Miért hagytál magamra és mentél el Kenny-vel? Ő hol van most?"-Kérdeztem.
"Ennyi év után már el akartam felejteni, hogy mi történt akkor...Én sem tudtam eddig, hogy te vagy az...Kenny azt mondta ez így jobb lesz mindkettőnknek... Ő most otthon van, őt ismerve valószínűleg alszik. Majd látogassuk meg együtt, oké? Most már nem hagylak még egyszer magadra. Sajnálom, <Név>-chan..."-Ölelt magához még szorosabban.
"R-Rendben..."-Ennyi volt, amennyit ki tudtam nyögni zokogásom közepedte.

A többiek kérdőn néztek ránk, semmit se értve. Historia észbe kapott és elmagyarázott nekik mindent, az eredeti nevével kapcsolatban és arról is, hogy honnan ismerjük egymást. Lassan abba hagytuk a felelsz vagy merszezést és visszatértünk a zenehallgatashoz és táncoláshoz.

Levi-sensei már nem viselt inget és úgy táncolt, ami amúgy nem is nézett ki annyira rosszul. Na jó. Rohadt jól nézett ki.
Mindenki nagyon jól érezte magát, és ez látszott az arckifejezésükön is. Én nem tudtam tovább bent lenni a házban a meleg és levegőtlenség miatt, ezért úgy döntöttem elmegyek egy sétára, amúgy is fel kellett dolgoznom mi történt.

Csendben elhagytam a házat, s elindultam egy sétára. Már sötét volt az utcán, és a levegő is lehült egy kicsit.

"Hozhattam volna magammal egy pulcsit.. "-Sóhajtottam, mikor zajt hallottam a hátam mögül. Reflexből hátrafordultam, de nem volt ott semmi, így folytattam az utam. A hátam mögül percről percre egyre több zörrenés halladszódott, én pedig ezzel együtt szinte már kapkodtam a levegőt és a szívem is egyre gyorsabban vert. Egyre gyorsabban és gyorsabban sétáltam, mikor a hátam mögül hirtelen...

~Armin szemszöge~

Nagyon boldog voltam a meglepetés miatt és persze amiatt is, hogy a napot <Név>-val/vel tölthettem. Igazán kedves tőle, amit értem tett.

Körbe néztem a barátaimon és kissé elmosolyodtam, mikor egyszer csak Annie felállt és körbenézett.
"Hol van <Név>?"-Kérdezte, mire mindannyian körülnéztünk, és <Név> tényleg nem volt sehol.

Elkezdük a nevét kiabálni és felkutattuk az egész házat, de mintha a föld nyelte volna el.
Kifutottam a házból és egy messziről halladszódó hangot hallottam.
"<NÉV>!"-Futottam a hang irányába.

~<Név> szemszöge~

Hirtelen egy rongyot éreztem az arcom előtt, amin valami furcsa, szúrós szagú anyag volt. Próbáltam kapálózni és sikítani, de az ember erősebb volt. A szemeimet nem tudtam kinyitni, mert a szúrós szagú anyag nagyon csípte, emellett már az erőmet is kezdtem lassan elveszíteni. Az érzékszerveim tompultak, nem láttam és nem hallottam, egy szó nem jött ki a torkomon. Viszont éreztem, ahogy betuszkol egy autóba, majd sietősen beül.

~Armin szemszöge~

Ahogy közelebb és közelebb értem a helyhez ahol a sikolyt hallottam láttam, hogy <Név>-át/ét valaki belöki egy autóba. Odakiabáltam neki, majd még gyorsabbra vettem a tempót, viszont ő mikor meghallott gyorsan beült az autóba és elhajtott. Én pedig természetesen nem adtam fel. Lehet, hogy nem én voltam a legsportosabb srác az iskolában, de nem nézhettem tétlenül, ahogy egy számomra fontos embert elrabolnak.

'Fontos...? Igen. <Név> fontos számomra. Nem is ismer még, de annyi mindent tett értem. Nem hagyhatom, hogy baja essen.'

Ezekkel a gondolatokkal futottam az autó után úgy, hogy ne vegye észre, hogy követem őket. Nem akartam feladni. Nem, ameddig vissza nem kaptuk <Név>-át/ét.

~<Név> szemszöge~

Ahogy az autóban megkötözve minden érzékem tompult, emlékek villantak fel kábult szemeim előtt.

Amikor megismertem Uri-t...
Amikor megmentett...
Amikor elhagyott...
Amikor megtudtam, hogy Historia és Kenny is elhagyott...
Amikor végre eljöhettem abba az iskolába, ahova mindig is járni akartam...
Ahogy megismertem Mikasa-t és barátok lettünk...
Ahogy végül mindenkivel barátok lettünk...
Ahogy segítettem Bertnek megnyugodni...
Ahogy elmentem a vidámparkba Arminnal, és az arca, amikor meglátta, hogy mind együtt ünnepeljük a szülinapját...
Ahogy Levi-sensei berúgott...
Ahogy mindenki jól szórakozva felelsz vagy merszezett...
Ahogy visszakaptam Historiát...

Az életem lepergett a szemem előtt.

"Armin..."-Nyögtem ki nevét még az utolsó lehelletemmel.

Visszagondoltam még egyszer Armin imádnivaló arcára, amit még egyszer látni akartam.

'Azt hiszem...ez mégis csak egy boldog vég...Igaz, Armin?...'-Mosolyodtam el egy kicsit, majd összes erőmet elveszítve szemeim maguktól becsukódtak, és sötétség borított be mindent...

Sziasztok drágaszágaim! 💜

Emlékeztek még arra a pillanatra, amikor kitettem az előző fejezetet?
Nem?
Hát én sem! Olyan régen volt.😂
Pontosan november 3.án.
Sajnálom, tényleg nem tudom mi a baj velem, de egyszerűen hiába volt meg pontosan, hogy mit akarok írni nem volt kedvem hozzá. De most végre itt van és teljes szívemmel remélem, hogy tetszett nektek. ^^

Halvány lila gőzöm sincs, mikor jön a következő... addig is:

Sayonara, drága Fangrelljeim💜