Elara megpróbálta fenntartani a nyugodt légzését. A szíve remegett és erősen marta valami belülről. Bűntudat kezdte emészteni és az Ivan által felajánlott lehetőségeket kezdte megkérdőjelezni. Tudta, hogy nem egy gördülékeny út fog vezetni a kiúthoz. A lelke mélyén vágyott ki és verhetetlenül bízott Ivanban.

A szobájában ücsörgött és az ágyon ült. Az arcát a kezébe temette és próbálta rendezni az érzéseit. Most nem szabad hibáznia,  gyengének lennie, hiszen nem csak a saját bőrével játszik. Eddig annyira rendületlenül hitt a kiútban, de a módban amit Ivan választott, nem tetszett annyira neki.

Megtette. Ez volt az első akaratos cselekedete, amivel valakit bántott. Marie, a házvezetőnő eszméletlenül feküdt a konyhában és mélyen aludt.
Ez a nő nevelte fel, úgy ahogyan az anyjának tekintette és a szívén viselte a sorsát. Elara pedig egy runával elvágta ezt a kötélet. Ivan betoppant a szobába és a tekintete a lányra ragadt.

  - A házvezetőnő kész? - kérdezte óvatosan 

Elara felpillantott Ivanra, aki lassan kifújta magát. A homlokán volt egy kis sár, amiről nem tudott.

  - Nehezen altattam el.  - válaszolta vérszegényen Elara

A fiú bólintott és megtörölte a homlokát, de ezzel csak elkente a sárcsíkot.

  - A kertész ellenkezett, de kiütöttem. 

A lány szeme elkerekedett és a kezét a szája elé tette. Ivan gyorsan reagált és megfogta a lány kezét. A keze hideg volt az övében és érezte az enyhe remegést is.  Tudta, hogy Elara egyből arra gondolhatott, hogy megölte. Már megegyeztek előzőleg, hogy senkit sem ölnek meg, végülis senkinek sem esik bántódása csak elkábul. A lány ötlete volt, Ivan pedig tiszteletben tartotta.

  - Nem halt meg. - nyugtatta meg - Te kész vagy? 

  - Majdnem. 

Ivan leült a lány mellé és az ujja Elara kezét cirógatta, felfigyelt a lány belső harcára, arra, hogy sápadt és remeg. Meg akarta  nyugtatni, a karjaiba zárni, de nem merte, nehogy elterelje a figyelmét. Elara szeme nyugtalan volt, amint Ivanra nézett és a mellkasát szúrta valami belülről. A fiú élénk kék szemei arra készítették, hogy megnyiljon a fiúnak. Az ajkába harapott, bizonytalanul elfordult a fiútól és az asztalra nézett, ahol a piros kötésű könyv volt.

  -   Amikor azon gondolkodtam,  hogy mi igazán a kincsem, amit magammal hoznék. - kezdett bele - Az írónom és anya könyve. Csak azt hozhatom magammal, ami igazán kell nekem a külvilágban. Az írónom.   

Ivan nem szólt közbe, csak a lányt nézte és rájött,  hogy mennyire elveszetten beleszeretett. A törékeny természete, a puha fehér bőre, a lágy barna haja, ami folyton a vállára hullik, a lány zöld szemei, amik mindig nyugtató hatással vannak rá. Beleszeretett ebbe a lányba, akinek kiszolgáltatták törötten, sebesen és ő meggyógyította, sőt, egésszé tette. Felemelte Elara kezét és megcsókolta azt. Nem gondolta volna, hogy valaha is ezt a lányt teljes mértékben a másik felének tekintse. Márpedig Elara Torch a része lett és nem érezte ezt szégyennek.

Elara nem nézett Ivanra, nem látta a tüzes tekintetét, a saját lelki zavara elhatalmasodott rajta.

  - Nem vihetem magammal. - jelentette ki Elara szigorúan -  Kísértés. 

Felállt és az asztalhoz lépett.Ivan csak akkor vette észre, hogy a kezében egy gyújtó van. A szeme elkerekedett és felpattant az ágyról. Elara határozottan nézett maga elé, már eldöntötte, nem fog most megrendülni. Ha elmegy, menjen el teljes egészében, egy darabot sem fog itthagyni magából.

  - Nem kell ezt tenned.  - nyugtatta Ivan, de tudta, hogy nem tehet semmit a lány sziklaszilárd elhatározása ellen

  - Évek óta még kellett volna tennem, ha apa megtalálta volna akkor meg is tettem volna. De ha elmegyek senki sem fog rá vigyázni. - magyarázta remegő hangon Elara - Másoknak pedig nincs joguk ehhez, amúgy sem értékelnék. 

A kezében remegett a gyújtó és nem tudta meggyújtani. Frusztrált könnyek gyűltek a szeme sarkában és a torkában keserű gombóc volt, képtelennek érezte magát, hogy megtegye, legalábbis egyedül.  Ivan ezt észrevette és óvatosan átölelte a derekát. A lány mellkasában a szive fájdalmasan dobogott és a keze erőtlen volt. Sok mindenre gondolt, nem csak a piros kötésű könyvre, hanem az apjára és a bátyjaira is, arra, hogy mindent ki kell tépjen magából, mikor itt hagyja őket végleg. Ivan halk léptekkel közelitette meg a magával vivódó lányt. 

  - Segítsek? - kérdezte halkan

A vörös könyv lángjai felcsaptak és a lány sebeit nyalogatták, mig aztán szürke hamu lett az egészből.

X

Hangtalanul lépkedtek a birtok határa felé, kéz a kézben. Elara szeme még vöröses volt a könnyektől, úgy kapaszkodott a fiú kezébe, mintha eddig még nem érintett volna meg embert. Belekapaszkodott az egyetlen valakibe, akivel még meg akarja osztani a szivét. Ivan próbált minden apróságra figyelni és készen lenni, ha rájuk támadnak. Bizsergett a tenyere és a szive hevesen kalapált, nemsokára elérték az őröket az egyetlen akadályt, amire nem tudtak felkészülni. Ám mindketten megtorpantak. Nem láttak egyetlen őrt sem és ez volt a vérfagyasztó. Elara elkerekedett szemmel pillantott a fiúra, akinek földbe gyökerezett a lába.

- Ilyen hátbaszúrást, húgi. - szólalt meg egy hang a hátuk mögött - Igazán nem ezt érdemeltük.

A két iker, Adair és Aidan állt néhány méterre tőlük, felfegyverkezve, készen az összecsapásra. Számitottak ránk, de hogyan?, gondolta a Torch lány és kétségbeesés vett erőt rajta. Két felfegyverkezett árnyvadász egy és egy lány ellen, esélytelen.

- Hogyan lehet ez? - kérdezte remegve Elara, próbálta feldolgozni a sokkot, a kudarcot

Az egyik testvér csak nevetett, a másik viszont sóhajtott és egy lépest közelebb tette a lányhoz. Amig Adair arcán kárörvendő mosoly húzódott, Aidan csalódottnak nézett ki és a szemében parázslott valami.

- Nem tudtad soha elhagyni a birtokot anélkül, hogy tudtuk volna, Elara. - mondta kimérten, egy csillanásnyi szomorúsággal - Gondolom emlékszer, amikor gyermekkorodban rajzoltam rád egy rúnát. Emlékezhetsz, máskor nem tettem ilyet.

Elara szeme elkerekedett és a kezét a szája elé tette, nem mert Ivanra nézni. Én hozom a vesztét, gondolta ijedten és megszoritotta a kezét, aki visszaszoritotta. Ezt Adair észrevette, a lány nem csodálkozott, a fiúnak túl jó szeme van ehhez.

- Milyen aranyos. - kommentálta, mire Ivan felmordult

Ivan mellkasában egyre felhalmozódott a harag és gyűlölet a két fiú iránt, kezdve attól, hogy megölték a parabatai-ját, megkinozták, terrorizálták és most végleg útját állják. Nem, most nem fogja visszafogni magát. Hálát adott, hogy Elara nem lát a fejébe, mert megtudná, hogy készen áll megölni akármelyik bátyját.  

- Ne légy már ennyire gyerek. - folytatta Adair - Gyere vissza Elara, nincs helyed kint.

A feszültség egyre gyűlt közöttük, Elara már érezte a puskaporos levegőt, mégis, ez egy löketet adott, hogy védekezzen.

- Nem vagyok már gyerek. - szólt vissza Elara - Tudom mit akarok.

Egy gonosz mosolyt követően Adair végigpillantott rajta, még mindig egy zavarodott lánynak látta, selejtnek az árnyvadászok szemében. Mégis, az ő vére. Jobban dühitette, hogy úgy fogja annak az árulónak a kezét, mintha valóban hinne abban, hogy viszont szereti. Ivan a szemében csak egy nagyszerű játékos volt, ezért akarta eltaposni, mint egy férget.

- Még mindig egy kislány vagy. - erősködött Adair

A kés centikkel a feje mellett repült el. Adair arca eltorzult a dühtől. Ivan majdnem eltalálta a késsel. 

- Látom úgy akarsz járni, mint a parabaitaiod.

Adair és Ivan egymásnak ugrott és próbálták legyűrni egymást. Az utolsó ilyen összecsapásuk fél évvel ezelőtt volt, mikor a fiút fogva ejtették. Aidan is belevetette magát a harcba, növelve a Torch klán esélyét a győzelemre. Elara sosem látta őket eddig még harcolni, de nyilvánvaló volt, hogy mindkét bátyja kiváló harcos és Ivannak szemernyi esélye van. Legalábbis egyedül. Nem akarta egyedül hagyni, felkapott egy tőrt és a meglepetés erejével Adair Ivant fojtogató kezébe szúrta. A fiú felorditott és Ivannak sikerült elrugnia magától. A kezéből önlött a vér, de a fiú nem vette észre a fájdalmat. Fújtatott és Aidanhoz fordult:

- Menj és foglalkozz a lánnyal. - orditotta Adair

Aidan bólintott és Elara felé vette az irányt. A lány hátrált és félelem csillogott a szemében. Eddig azt hitte sosem bántaná, de a harc heve, az adrenalin mást sugallt neki. Próbálta sarokba szoritani, de Elara a szeme sarkából igy is csak Ivanra tudott figyelni, hogy él-e még. Aidanra viszont gyorsan visszafordult a figyelme, a kezében lógó szeráf penge igen figyelemfelkeltő volt. 

- Elara, te tényleg ezt akarod? - kérdezte gyengéd hangon - Azt hiszed lenne sorsod odakint ezzel a fiúval? Nyilvánvaló mit tesz, kihasznál, hogy kiszabaduljon.

A szavak leperegtek róla, Elara megkeményitette a szivét és nem hitt a látszatnak. Most először látta csak, hogy milyen sötét is ez a fiú, eddig mindig is az érzelmei vakitották el és elhitették vele, hogy szereti. Aidan kinyújtotta a kezét, de Elara kifakadt.

-Ne érj hozzám! - kiáltotta kétségbeesetten

A fiú rázta a fejét és felemelte a pengét. Elara az irónjához kapott és ösztönszerűen a bőrére rajzolt egy rúnát, még maga sem tudta miért tette, de volt ez az égető érzés, ami gyorsan, öntudatlanul cselekedtette.

Vörös fény töltötte el a tisztást, ami a vérontás harcmezeje lett. Elara behúnyta a szemét és mire kinyitotta, a földön térdepelt, mellett elterülve Aidan. Felállt és próbált elmenekülni Ivanhoz, amikor meglátta, hogy a testvére arca félig megégett és a testéből vér csordogál. Sokkot kapott és a futásnak eredt. Megöltem, gondolta megborzadva és a kezeit hidegnek érezte a rekkenő forróság ellenére. Elérte a fiút és a földön nyögő Adairt, aki még egy pofont kapott, majd Ivan feltápászkodott és megfogta a lány kezét, elhúzva őt onnan.

-Én... - makogta Elara, de egy hang sem jött ki tovább a torkából

Ivan egy pillanatra magához húzta és eldobta a véres pengét a kezéből. Vérizű volt a szája és elforditotta a lány fejét, hogy ne pillantsa meg a csurom vér Adairt.

- Ne nézz hátra...- suttogta a lánynak és megfogta a kezét

Aztán csak rohantak.

x

Ivan kimerülten támaszkodott az ajtófélfának, az egyik karja még mindig a lány köré fonva. Kopogtatni kezdett, mig lépeseket hallott és kinyilt az ajtó.

- Te vagy az?

Author's note: Szóóóóóval itt a vége fuss el véle, de még nem teljesen :D Ivan hazatalált és egy teljes új szakasz kezdődik mindkettejül életében. A Szintelen folytatása lesz a Hangtalan, aminek már ma kint lesz az első része. Ha tetszett ez a könyv, jelezz vissza és nézz be a folytatásba :)