Már nincs visszaút, gondolta Ivan és ezt maga is érezte. A tenyere izzadni kezdett és nem bírta a lány szemére emelni a tekintetét. De már eldöntötte magában, hogy ha a lány engedi, akkor meg fogja csókolni. Volt ez a most vagy soha érzés, mint amikor a kezébe veszi a pengét és harcba indul. Érezte, hogy mindkettőjükben megfagy a vér és a mellkasukba szorul a levegő. Gyengéden az ajkához érintette a sajátját és várta a lány reakcióját. Mikor nem lett vérontás a következmény, megismételte a mozdulatot és még mindig nem tudott normálisan levegőt venni. Csukott ajkakkal csókolta meg, éppen csak csóknak lehetett nevezni. Félig nyitott szemmel figyelte a lányt, akinek meglepettség ült ki az arcára és Ivan érezte az ajkainak remegését. Elara bele remegett magába az érintésbe.

Ivan félre húzta a száját és ő is rájött, hogy mennyire elveszett. Remeg és izzad a tenyere és nem tudja, hogy mit érez. Melegség áradt szét a testében, de volt egy merev félelem is. Nem akarta kinyitni a szemét, hogy lássa a valóságot, hiszen talán most döntött össze a bizalmat, egy instabil kártyavárat közöttük. Egész életemben nem voltam még ennyire gyáva, gondolta keserűen és mélyet lélegzett.

Elara arca vörös volt, félénken pislogott a fiúra és lesütötte a szemeit, amikor egymásra néztek. Ivan valamiért nem tudta levenni a szemét róla, egy cseppnyi büszkeség öntötte el, mert annyira zavarba hozta. A tekintete így viszont a köztük lévő térre fókuszált, hogy a térdeik egymásnak nyomva vannak.

- Ezt miért tetted? - suttogta Elara

A szeme sarkát könnyek szúrták és nem akarta elhinni, ami vele történt az imént. Tudta, hogy ezt nevezik csóknak. Még soha sem tapasztalt hasonlót sem, Jonathan soha sem próbálta megcsókolni még a kezét sem, nem adott egyikük sem az ilyen formaiságokra. Azt is könyvekből tudta, hogy a csókhoz kapcsolódik a szerelem. Elara túl zavarodott volt, hogy el tudja dönteni, mit érez Ivan iránt, de azon pillanatokig töprengett, hogy a fiú mit érezhet iránta. Vajon az érzelem kavalkád között ott van-e a nemes érzés? A lány lelke bele remegett a gondolata is, de egy sötét árny belengte a gondolatait.

Keserű torokkal nézett a szótlan Ivanra, akinek mintha elvágták volna a hangszálait. Elara némán hagyta és nem találta a szavakat. A lány szeme ijedten csillogott, nem látta még ennyire megrőkönyödve és megrémült.

- Itt volt Adair? - kérdezte óvatosan

Ivan szeme elkerekedett és látta a lány remegő ajkait. Látta a belső vívódást, már csak ha a név, Adair, megemlítődésre kerül, mintha egy árny suhanna el közöttünk.

- Nem. - válaszolta idegesen - Ennek köze sincs hozzá. Én...

Elara szeme az övét ejtette rabul és várta türelmetlenül a választ, mikor még ő maga sem tudta rendesen miért cselekedett így. Ivan arca égni kezdett és szégyenkezni kezdett. Egész életemben nem voltam még ennyire gyáva, gondolta újra magában és feszülten megmozgott a térdeik egymásnak ütődtek. Idegesen nyelt és leplezni akarta a zavarát, de nem tudta hogyan.

- Csak meg akartam tenni. - mondta csendesen, a szemeit egy pillanatra lesütötte

Elara szemei elkerekedtek és érezte, hogy újabb adag melegség önti el. Nem tudta megállni, hogy ne kezdje tovább faggatni a fiút.

- Miért? - suttogta alig hallhatóan

Ivan vakarta a nyakát és feszültséggel telt a mellkasa. Elara, a vörös arcú lány közvetlenül előtte viszont minél előbb válaszra várt.

- Nem tudom. - válaszolta kisvártatva, aztán hozzá tette - Nem akartalak bántani.

Elara rázta a fejét és még mindig nem akarta elhinni. Ivan Lightwood, a rab árnyvadász meg akarta csókolni. Akárhányszor csak rá gondolt, fontolgatta ezt az eshetőséget, hogy a fiú valaha is megtenné. Azt viszont nem tudta letagani, hogy mindig is meg akarta csókolni a fiút. Volt ez a kimondatlan vonzalom, ami általában a fiút körbelengte, tudta nélkül. Abban is biztos volt, hogy ha Ivan valaha is megpróbálta volna megcsókolni, engedte volna szó nélkül. Nem tartotta ezt megalázkodásnak, a kapcsolatuk elején bizonyára azt gondolta volna, de így nem. Ivan nem élne vissza semmivel, erre is megesküdött volna.

Elara fejébe nem fért bele a gondolat, hogy Ivan azt hiszi azért remeg, mert bántotta. Nem félt attól, hogy bántaná, csak maga a gondolat, hogy Ivan hozzá ért, megremegtette. A lány félénken Ivan szemébe nézett.

- Szerinted menne még egyszer? - kérdezte óvatosan Elara

Amint elhagyták a szavak a száját, mintha elvágták volna a nyelvét, megdermedt és máris vissza akarta szívni, amit mondott. Ivan meg akart csókolni egyszer, gondolta keserédesen Elara, Ez nem azt jelenti, hogy még egyszer megtenné. Lesütötte a szemeit és vissza akarta vonni.

Ivan mellkasából egy mély sóhaj szabadult fel, amit nem is tudta mióta tartott vissza. Igen, gondolta, képes lennék még egyszer megcsókolni.

Válasz helyett felemelte a kezét és a lány arcára helyezte. Elara felemelte a tekintetét és Ivant nézve újra elöntötte a hő és idegesség. A fiú keze bizsergető érzést váltott ki és az lány szíve táncolt az örömtől. Tágra nyílt szemekkel tanulmányozta fiú arcát. Nyugodt volt és az arcvonásai kisimultak, mégis, olyan férfiasan szépnek tartotta. A világos szemek csillogtak valamitől és a lány szégyellte magát, de a pillantása megrekedt a fiú ajkán.

Ivan nem tudott sokáig ellenállni a lány kérlelő szemeinek és az ajkaira fókuszált. Lecsapott rájuk és nem gondolkodott már. Ugyanannyira gyengéd próbált lenni, de a saját ajkai szétnyiltak és mozgásra bírták a lányét. Elara libabőrös lett és bizonytalanul utánozta le a fiú ajkainak mozgását. Ivan érezte, hogy Elara megfagy. Lassan vissza akart húzni, de a lány keze megszorította az övét és nem engedte. Ez több volt, mint beleegyezés, ezt a fiú is tudta. Ahogyan az is többet jelentett éjszakákkal ezelőtt, hogy az ölébe fektette a fejét. Többet jelentenek ezek az érintések, mint bármi más.