Elara  napokig nem ment le a fiúhoz. Nem azért mert különösebben megsértve érezte volna magát, inkább belül csalódott, mert omladozni kezdett a gyönyörűnek alkotott képe Aidan Torchról. Elara tudott Adair sötét szenvedélyeiről, hogy szeretett démonokat kínozni, uralkodni, Aidan pedig a harc izgalmait szereti. Valahogy a két kép a bátyjairól soha sem olvadt egybe, mindig volt egy megkülönböztetés, hogy Aidan jó és Adair rossz fivér. Arra sohasem gondolt, hogy a jó fivér is benne van a rossz fivér ügyeiben. Nem tartotta annyira naivnak sem magát,  tudta, hogy Adair és Aidan együtt mennek 'küldetésekre' és hogy különbözőségük ellenére elválaszthatatlanok. De az a kép, hogy Aidan egy kést nyom Ivan egyik szerettébe túl morbid és irreális volt számára. Akármennyire is különc a kép, Elara minden további nélkül elhitte Ivan Lightwood szavait a bátyjairól. Nem kellettek bizonyítékok, a gyűlölet a fiú arcán elég volt. Mégis, a gondolat, hogy a fiú kihasználhatná a naivitását, fél éjszakán át ébren tartotta. Reggel lerohant az alaksorba és sietősen benyitott. Ivan éppen befejezte az evést a földön, Elara pedig elégedetten látta, hogy mindent elpusztított a tálcán. Keresztbe fonta a karját és a fiú elé állt,  ugyan le akart ülni, de most az egyszer akart követelő lenni.

  - Nem hazudtál múltkor, ugye?

Ivánt meglepte, de ugyanakkor kissé felingerelte a kérdés. Összevonta a szemöldökét és frissen gyűlt ellenségességgel emelte fel az állát. A lány megént olyan dolgot firtat, ami számára evidens és értelmetlen.

  - Nem. Mi értelme lett volna?
 
Elara örült, hogy legyőzte a kezdeti sokkját a hallottak miatt, hiszen most nem tudott volna faarcot vágni a fiú előtt. Összeszedte az egyetlen ütős érvet, ami az éjszaka folyamán megfogalmazódott benne:

  - Mert az Enclave tagja vagy. 
 
Az Enclave mindig olyan tiltott és rideg szó volt számára. A bátyjai szidták az Enclavét, az apja azt állította ennek a szervezetnek a korrupciója ellen harcol, Jonathan pedig egyszer azt suttogta a fülébe: egy nagy romba dönti azt. Mind egyszer hűséget fogadtak neki, most viszont mindent megtesznek a megdöntésért.  Az Elarát körülvevő emberek mind ellene voltak, ez a fiú pedig éppen a hű tagja, egy furcsa, kiálló láncszem.

  - Na és? Minden árnyvadász az.
 
Ivan megvonta a vállát és tovább kételkedett a lány vallatásának szükségességében. Elara megrázta a fejét és egy dacos arckifejezés ült az arcán.

  - Én nem. Én sohasem fogadtam hűséget.- rázta szomorúan a fejét- Nem is lehetek igazi árnyvadász.
 
  - Mi baj van veled? - kérdezte óvatosan, a kérdés mégis megállíthatatlanul csúszott ki a száján

A száját válaszra nyitotta, de aztán szégyenkezve becsukta. Szégyellte egy harcos árnyvadász előtt, hogy ő milyen hibás, sérült. Elara meghallotta, nem is, inkább megérezte a Torch fivérek érkezését a kúriába. Ignorálva a fiú kérdését, ami mellesleg túl nyomasztó volt számára,  felállt a földről és szó nélkül elhagyta a szobát.

X

Elara következő megállója Aidan szobája volt. Türelmetlenül kopogtatott, míg a fiú meglepve nézett  végig rajta, de szó nélkül beengedte. Elara torkában gombóc volt, égett, hogy megtudja az igazat, ami vagy elűzi a kétségeit, vagy teljesen romba dönti az eddigi gyermeteg álmait.  Aidan furcsálta a húga ideges toporgását, remegő kezét. A legrosszabbat várta: a Lightwood ivadék bántotta.

  - Mi a baj? Bántott a Lightwood?  - kérdezte óvatosan - Magam intézem el ha igen.
 
A "magam intézem el" - re Elara ajka remegni kezdett. Tényleg olyan lett mint Adair és nem is vette volna észre? A kérdés gyorsan kibukott belőle:

  - Igaz, hogy megöltétek a fiú szerettét? 

Aidan habozott válaszolni.

  - Adair volt. - mondta csendesen - Nem tud minket megkülönböztetni. 

Talán már én sem tudlak, gondolta Elara,  de tovább akart tapogatózni. Aidan sóhajtott és folytatta :

  - Én harcoltam a Lightwood-al, míg Adair kinyirta a másikat. Nem tudom kie lehetett, testvére, barátja, parabatai-ja, csak azt láttam, hogy összeomlott.

X.

Másnap vacsorakor Artegal Torch az Enclave-t szidta. Elarának bogarat ültetett a fülébe. Az Enclave-t vitatni már visszatérő téma lett, a lány pedig elhatározta, hogy holnap lemegy a Ivanhoz és újra kikérdezi.

Az álom nem találta meg éjszaka, Elara pedig összefutott a folyosón egy edzésből jövő Adairral. A lány ki akarta kerülni, de a fiú észrevette. Megragadta a vállánál és gyengédnek tűnő dolgokat suttogott a fülébe. Ritka pillanatok egyike volt ez, emlékeztette Elarát, hogy Adair  a bátyja és nem egy démon. Tartania kell tőle, de rettegni nem érdemes. Mégsem lesz soha az, akihez Elara elsőként menekül ha megbántják.

  - Mi nyomaszt, hugi?   

Elara felnézett a sötét barna szemekbe, amik annyira különböznek az ő zöld szempárjától. Úgy ítélte most érdemes őszintének lennie Adairral. Nagy levegőt vett és feltette az őt nyomasztó kérdést.

  - Miért gyűlölitek annyira az Enclave-t?
 
A válasz több, mint  sokkoló volt,  Elara pedig megkövült.
 
  - Elvették anyát.

X

Saját magának tett ígéretének eleget téve, másnap valóban elment Ivanhoz. Az ajtót szó nélkül kinyitotta és nem is izgatta, hogy becsapódik. Ivan a lánccal játszott, amikor meglátta Elarát furcsa csillanás lett a szemében. A lány nem habozott kimondani miért jött.

- Azt mondták az Enclave gonosz.

Ivan arcáról lerítt a kérdés: és te ezt el is hiszed?  Elara sokáig birkózott saját magával, hogy higyjen vagy ne. Ránézett a fiúra, az Enclave egyik tagjára és nem vitte a lélek, hogy azt mondja a fiú tiszta gonoszság. Mert nem gondolta gonosznak Ivant, zavarodottnak és lobbanékonynak igen,  de a sötétség szolgájának semmiképpen sem. Ivan undorodott még a gondolattól is, hogy ő lenne a rossz fiú ebben a világban. Dacosan megrázta a fejét.

  - A bátyjaid tévednek velünk kapcsolatban. - Ivan meglepődött a győzködésen a hangjában - Az Enclave nem tökéletes, de mi a jót akarjuk.
 
Elara végignézett a fiún, aki makacsul védi az igazát. Ivan mellkasa szaporábban süllyedt és emelkedett, dühös volt, a szemei szikráztak. A lány a szája elé kapta a kezét, a hangja elfulóban volt.

  - Elvettétek az édesanyám.