Gyógyír [10]
Ivan Lightwood még sokkal azután, hogy a halálra rémült Elara feltápászkodott a padlóról és kiviharzott az ajtón. A fiú maga elé nézett, a semmibe és érezte, hogy a sebei újra feltépődnek és vérezni kezdenek. Azok a harci sebek, amiket akkor kapott amikor elvesztette a szüleit, amikor a szeme láttára kivégezték a parabatai-ját, amikor ebbe a márványos épületbe küldték szolgálnak, nyilvánvaló miért. Gyűlölte Elarát határtalanul, abban a pillanatban amikor fölötte állt és neki volt hatalma a fogva tartója fölött, nem ismert magára. Hatalmat, bosszút ordított minden porcikája és piszkosnak érezte azokat a pontokat, ahol a keze a lányhoz ért. Nem akart a lányhoz érni, nem akart tőle az égvilágon semmit, csak hogy hagyja elmenni ebből a pokolból. Pedig tudta, hogy nem fogja elengedni. Nem azért mert nem fogja, de akarja, már az első napokban tisztázták, hogy nem akarnak semmit a másiktól.
Nem tudja elengedni, mert fél a következményektől. Ő fél a rendszertől, ami a házban uralkodik, gondolta Ivan. A szemét a tenyerébe temette és az álla meg mindig remegett. Dühös volt Elarára, mert látott egy darabot belőle. Ivan nem akarta, hogy tudjon róla valamit is, felhúzta maga köré a falakat védekezés képpen remélve, hogy a lány nem lesz képes közéjük hatolni. Felemelte a fejét és körbe nézett a szobán. A lapjai szanaszét voltak a földön, Ivan pedig mintha maga előtt látta volna a lányt kezében az ő lapjaival. Hideg futkosott a hátán és leengedte a kezét, a láncok kacéran csillantak meg a felkelő nap fényében és őrjítő hangon zörögtek. Ivan nehéznek érezte a szívet és már rá sem tudott nézni a verseire. Mit képzeltél? Elélsz majd a pokolban?
X
Elara olyan sokáig nem volt lent a fiúnál, hogy Adair már kezdett gyanakodni. Folyton kérdezgette: hogy van a Lightwood fiú? Elara megszeppenve mindig mást-mást hazudott neki, hogy befogja a száját. A legutolsó hazugsága, hogy a Ivan megcsókolta a legnagyobb hazugság volt, amit valaha be akart adni Adairnak és ezt Elara is nagyon jól tudta. A fiú közel nem volt ahhoz, hogy megcsókolja. A Lightwood fiú meg akarta inkább fojtani, mintsem az ajkához érni. Amikor csak látta, hogy Adair figyel, az alaksor felé indult, de amint tehette visszafordult. Sohasem nyitott be a fiú szobájába, ahogyan azt bizonygatta, csak megállt az ajtó előtt és elütötte rajzolással az időt. Sokszor arra gondolt, ha a fiú megtudná, hogy egy fal választja el őket, bizonyára újra düh roham kerülgetné.
Eltelt két nap és az ikrek, apjukkal együtt elhagyták a birtokot egy esős napon. Álmosító idő volt, Elara a takaró alatt kuporgott. Ivanon merengett, napjában már megszámlálhatatlanul sokadjára. Akármire is gondolt, a gondolatai visszatértek a fiúhoz és ahhoz amit mondott neki. Hibásnak érezte magát teljes mértékben hibásnak érezte magát, a bűntudat hosszú napi óta emesztette fel és belülről tüzelte fel. Szégyellte magát, amiért nem volt képes uralkodni a kíváncsiságán.
Nem csak azért félt lemenni Ivanhoz, mert a bűntudata bántotta, hanem mert rettegett mit fog tenni a fiú ha meglátja. Gyűlöl, végtelenül gyűlöl. Elara magához húzta a jegyzet füzetét, mintha pajzsa lenne. Belehatolt a fiú lelki világába, Ivan ezért úgy érezte, hogy meglopta. Valóban, adósnak is érezte magát a fiúhoz képest. Ivan versén merengve, az álmositó esős idő és a takarók között elálmosodott. Ivan viszont továbbra is a gondolataiban maradt.
Amikor már majdnem elaludt, egy ötlete támadt. Felpattant az ágyról és a rajztömbjét magához szorította, az írónját a zsebébe dugta és máris kiviharzott az ajtón. A könyvtárba sietett és a létra negyedik fokán ágaskodva elért egy vékonyka, piros borítójú könyvecskét. Leporolta és magához ölelte, a szemében könnyek gyűltek. Évek óta nem járt a könyv a kezében, mióta az apja majdnem elégette egyszer. Artegal Torch nem akart a feleségére emlékezni, Evangeline régóta nem akart hallani sem a nőről akit feleségének tekintett egykor. Amikor évekkel ezelőtt egyszer megtalálta a lányát a piros kötésű könyvet olvasva. Dühében majdnem elégette, de Elara kétségbeesetten magához szorította a könyvét. A lány lelkére kötötte, hogy el kell égetnie a könyvet, közben hazugságokkal tömte a lány fejét az anyjával kapcsolatban.
Elara leszállt a létráról és leporolta a könyvet. A fakó piros kötés világosabb lett és élettel telibb, Elara pedig megsimitotta a kezét a kötésen és beleborzongott. Ő mindig is szürkének látta a borítót, nem is láthatta másként. A szíve hevesen lüktetett, ahogyan belelapozott. Porszemek táncoltak a könyvtárszoba levegőjében, a múlt levegője tért vissza egy pillanatig. Elara évek óta először pillantotta meg az ívelt betűket és könny gyűlt a szemében. Magához ölelte a könyvet és a másik kezével letörölte a könnyeit, nehogy a könyvre hulljon.
Megállt a szoba ajtaja előtt és nagy levegőt vett. Elég korán volt még, mégis félt, hogy ébren találja Ivant. Lassan benyitott és megnyugodott amikor megpillantotta az ágyon békésen szuszogó Lightwood fiút. A fiú elterült az ágyon és a karja lecsüngött. Nagy levegőt vett és közelebb lépett az ágyhoz. Megállíthatatlanul, a tekintete végigfutott a fiú testén. A könyökig erő fekete ingben ki tudta venni a fiú bicepszét, széles vállát, erős karját és arra gondolt, hogy Ivan valóban könnyű szerrel össze tudta volna roppantani őt amikor fölötte állt. Gombóc volt a torkában, a szíve hevesen dobogott. Amikor lehajolt hozzá, látta, hogy Ivan ívelt álla álmában nem remegett dühtől a közelében, mert nem tudja milyen közel van. Ivan csuklóján lánc csillogott és a lány szíven nehézség telepedett. Észrevette, hogy a fiú ujjai nem feketék. Már napok óta nem írt, gondolta elképedve Elara. A piros kötésű könyvet a földre, az ágy elé, majd habozva távozott.
X
A fiú szeme elkerekedett és először nem akarta tudomásul venni az könyvet. Már megént itt járt, gondolta bosszankodva. Csak nézte a piros kötésű könyvet és nem értette mi az. Az ajkába harapott és bizonytalanul megindult a könyv felé és a kezébe vette. A kötés rücskös volt, az idő megviselte már. Aztán nagy levegő után belelapozott.
Versek voltak benne oldalakon keresztül, gyönyörű, gyöngy betűkkel írva.
Author's note : nemsokára lesz előzetese a történetnek :) valamikor a hónapban lesz kész
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top