▬▬▬▬▬▬▬▬

KIÉGETETT SELYEMINGBEN, FÉL KETTŐKOR, arra kérlek, hogy álmodjunk meg egy álmot, amelyben nem kell egész életünkben fenyőfaszilánkokat sepernünk le a sírunkról. amelyben nem kell a tűzzel játszanunk és aztán vízzel hűtenünk a sérüléseinket. amelyben nem kell olyan embereket látnom, akik ősszel alig várják a tavaszi virágokat, de, amint azok kibújnak a földből véletlenül letapossák őket. amelyben nem kell az éjszaka közepén bemennem a csillagos ég alól mert lassan odafagy egy pontra a szemem a világ ridegségétől. amelyben nem kell tudni a trapéz meg a romba dőlt álom képletét. kiégetett selyemingben fél kettőkor arra kérlek, keressük inkább végre az örömeinket, ugyanis eddig még nem futottunk velük össze

▬▬▬▬▬▬▬▬