Sosem mondta ki azt a szavat, amelyiket komolyan gondolt és, amelyet ezért számtalanszor kimondhatott volna. Inkább mondott ki olyan szavakat, azokat a komolytalanokat, ezredszerre is, hogy aztán saját szavaiban kellett fuldokolnia. Otthona üvegből volt, ahol nem nagyon törődtek vele. Fogta magát, nekiindult a nagyvilágnak, magányosan kullogott, kereste a végtelent. Volt egy nénike amarra, a semmi közepén, igaz szavak városában, az mondta neki, 'hogyha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel'. Úgyhogy a kullogó visszament, megdobta házát kővel. Betört az ablak, kenyér nem lett belőle. Összetört az otthona, megvágta az üveg. Aztán komoly hangnemben kijelentette: 'Bazdmeg'.