A TÁVOLBAN AZ ÉGEN 'Valahol' felett egy szivárvány halványodott, mint egy elmosódott hullám vagy oda nem illő ecsethúzás a tökéletesen kék égen. Négy színe volt, ha netán öt, akkor abban az ötödikben hat szín folyt össze. Pont, mint az érzelmeim, a nyilvánosságnak négy látható, azt is homályosan, de ott az ötödik szín, ami pokoli bonyolult és magamnak kell megbirkóznom velem.

 Olyan erős szél fújt, hogy engem majd fellökött, a smaragdzöld szemeteskukát meg csak úgy lazából kupánvágta. Lenyitott fedele nekiütődött oldalának, aztán szünetet tartott ebben a műveletben arra a két másodpercre, ami eltelt két kupánvágás között. Néha kerekei is beleremegtek az ütésekbe, azt a hatást keltve, mintha bármikor felülkerekedne és elmenekülne egy olyan helyre, ahol nem vágja úgy kupán a szél. Csakhogy ő nem gurult el, mert nem volt hozzá elég mersze. Pont, ahogyan anyámnak se volt apámtól. 

 Engem is kupánvágott valami, felkaptam fejem, körülnéztem, dühösen kerestem a fájdalommentes fájdalmam okozóját. A barackfa egyik elázott virága röppent az arcomba. Játszott vele egy ideig a szél - aztán elérte a célját, megint valakit kupánvágott - azaz engem és lassan leengedte a földre az addigra már számára teljesen haszontalan virágot és fogott tíz másikat, amikkel szintén megpróbált kupánvágni valamit vagy valakit, ha mástnem egy már elhasznált eszközét, ami már lehullott a földre. Lehetett volna nyárra számtalan barackja a fának, ha nem lett volna az a szél, ami mindezt csak úgy elvette tőle a saját érdekei miatt. Pont, ahogyan nekem is lehetett volna mosoly az arcomon, ahelyett, hogy mások véleményével foglalkoztam volna helyette.

 Szemét szagát éreztem, rohadt banánét, amit a párszor kupánvágott szemetes mellé dobtak, a többi tengernyi szeméttel együtt. Mi sem könnyebb, ledobni magad elé, de másnap szagolni és megcsúszni, majd hasra esni rajta már nem olyan kellemes, igaz? Pont annyira nem, mint félredobni a problémáimat, aztán végig idegeskedni rajtuk és ráadásul még vissza is térnek utána.

 Távolban madár csicsergett, hangját közelebb hozta a szél, annyit mondott, ne hasonlítsam többet szélnek a dühöt és panaszkodás helyett élhetnék is egy kicsit.