Elmeséltem Özgének szinte mindent. Hogy miért nem mindent? Magam sem tudom. Talán nem akarom megosztani vele az ábrándjaimat, mert félek, hogy kinevet. Tudom, hogy pont ő nyafog, hogy szerezzen meg Cant, de azt is tudom, hogy ezt nem komolyan mondja. Csak ezzel próbál rávenni arra, hogy újra közelebb engedjek magamhoz férfiakat. Senki nem tudja, hogy az előzö hogyan bánt velem. Röviden és szépen fogalmazva csúnyán. Hosszabban most nem érek rá kifejteni, ugyanis így is el vagyok maradva. Megvan itthon a szikron szövege és azt kéne gyakorolnom. Csak ahogy olvasom a szerepem, és elképzelem ahogy Can is ott van velem, teljesen összezavarodok.
-Muszáj öszpontosítanom -jelentem ki határozottan és újra olvasni kezdek az elejétől -Nem! Én nem csak egy haszontalan játékmedve vagyok! Igen is sokat érek és a társaim is! Mi vagyunk a gyermekek legjobb barátjai, és a szomorú, összetört női szívek egyik legnagyobb vigaszai.
Azt hiszem nekem is szükségem lenne egy plüssmacira. Emlékszem régebben volt több is, de mikor gimibe jártam az összeset feltettem a padlásra, mert az akkori barátaim szerint ciki a plüssállat. Rémlik, hogy kiröhögtek, mikor egyszer átjöttek hozzánk, és az ágyamba sorakoztak a nyulak, medvék, tigrisek...
Instagramon hívnak. Azonnal tudtam, hogy ez sem a szüleim, sem a barátaim. Senki nem szokott instagramon hívni. Elkezdem keresni a telefonom, de meddigre megtalálom, már letette az illető. Épphogy csak ránézek, hogy ki volt az, és az ujjam a visszahívásra kattintanak. Can keresett. Mégis mit akarhat tőlem?
-Szia Zeyneb. Ugye nem zavarlak? -köszön a túloldalról. Hát persze, hogy zavarsz. Így is miattad nem tudok a munkámra öszpontosítani, erre még fel is hívsz...
-Szia. Dehogy zavarsz, mi újság?
-Pont a szövegemet olvastam, és eszembe jutottál. Lesz egy közös részünk, amit gondoltam átvehetnénk együtt.
Can Yaman a szaba iidejét velem akarja tölteni! Hűha. Le kell nyugodnom. Mégis mit válaszoljak neki? Nem vághatom rá azonnal, hogy igen, még a végén azt hinné semmi dolgom nincs.
-Haló, itt vagy még?
-Persze, igen. Bocsi, csak elgondolkodtam.
-Akkor? Mit szólsz hozzá? Mondjuk ma délután négykor? Beülhetnénk teázni valahova.
-Négykor? -kérdezek vissza és töprengek egy picit -Mit szólnál az öt órához?
-Nekem jó. Akkor ötre érted megyek.
-Szuper.
Egész beszélgetés alatt idiótán vigyorogtam, és még most is, hogy letettünk. Még csak délelőtt tizenegy van, de már most teljesen be vagyok zsongva. Először is a szekrényhez megyek, és kitárom azt. Mit húzzak fel? Talán egy fekete farmert, és egy pólót...