Az első munkanapom után, miután elköszöntem, elindultam hazafelé. Már vagy öt perce sétáltam, mikor lelassít mellettem egy kocsi és egy ismerős szempár néz rám.
-Gyere szállj be! Elviszlek.
-Köszönöm Can, de nem kell -válaszolok és egy pillanatra sem állok meg. Alighogy egy lépést teszek, az autó újra mellettem terem.
-Na már. Egy ilyen kedves gesztust nem illik visszautasítani -Amit mond elgondolkodtat. Tényleg nem illik vele ilyet tenni.
-Rendben elfogadon -sóhajtok egy nagyot, és megállok. Can azonnal megáll a kocsival, átfut mellém és kitártja előttem az ajtót.
-Tessék hölgyem. Mármint bocsom -humorizálni próbál, hogy oldja a köztünk kialakuló feszültséget. Bár tetszik, ahogy poénkodik, de nem akarom ezt a tudtára adni így szememet forgatva csak ezt felelem:
-Ha ha ha. Inkább induljunk -szállok be a kocsiba komoran, de amikor ő nem figyel, elmosolyodom. Ahogy beül mellém lediktálom neki a címem és vidáman mosolyogva elindul. Amíg vezet, addig is őt tanulmányozhatom. A borostás arcát, az erős izmos karját... és nem tudom mikor meg hogyan, de a szájára téved a tekintetem. Elgondolkodok, vajon hogyan csókolhat, lágyan vagy inkább szenvedélyesen?
-Ennyire érdekes vagyok? -szólal meg egyszer csak. Nem válaszolok, így folyatatja. -Egész úton csak ültél itt és néztél ki a fejedből. És amikor megérkezünk azt sem veszed észre.
Kjnézek az ablakon, s tényleg a házamnál voltunk, ráadásul legnagyobb csodálatomra még várnak is rám. Özge és a testvére Ömer. Can szó nélkül néz engem, meg a kintieket.
-Akkor én megyek is. Köszi, hogy elhoztál -mondom és kinyitom az ajtót. Ahogy kiszállok hátrapillantok és akaratlanul is intek neki.
-Szia kis bocs -nevet és int ő is. Mielőtt visszaszólhattam volna valami frappánsat, gyors kereket oldott.
-Szia csajszi. Látom befogtad már magadnak -ölel át barátnőm, míg az öccse fel sem pillant a mobilból.
-Jah persze... -rázom meg a fejem -Nagyon idegesítő egy fazon. Mióta tudja, hogy én szinkronizálom a leggagyibb szerepet folyamat azzal idegesít. Tele van már a tököm.
-Hogy micsoda? Mesélj már részletesen -könyörög, mire elmosolyodom és tanácsolom, hogy előbb menjünk be a házba. Mindhármunknak készítek egy kakaót, s míg Ömer játszik a nappaliba, mi a szobámba kitárgyaljuk az egész napomat.