Amikor először megszólaltam, éreztem, hogy remeg a hangom. Aztán később sikerült magam összeszedni, és jobb lett. Felvettünk egy részt, majd két lánnyal helyet cseréltem.
-Luxas! Úgy szeretünk! -visítja a két lány, mire leáll a felvétel.
-Mégis mi volt ez? -beszél komoran a főnök. -Mik vagytok ti? Egy sztárnak az őrült fanjai vagy Luxasnak a rokonjai?
-Luxas rokonai -szólal meg a szemüveges lány.
-Akkor ne sikongassatok, hanem szeressétek ezt a srácot. Na próbáljuk meg újra.
A székemen ülve vigyorgok magamba, mivel engem egyszer sem állítottak meg. Ahogy befejezték a néhány sort a csajok leültek a helyükre, majd Can helyet cserélt egy fiúval, aki mellettem ült. Rápillantok Canra, aki pont akkor néz rám. Szeme mosolyog és mintha mondani akarna nekem valamit. De mivel forgatás van, nem szólal meg. Magamban elmélkedek, hogy mit akarhat mondani. Vajon a szerepemről akar beszélni? Vagy tanácsokkal ellátni? Türelmetlenül várom, hogy legyen egy kis szünetünk, de végül csak elérkezik az idő.
-Most leállunk, 15 perc múlva ugyanitt folytatjuk.
Szuper, legalább iszok addig egy kis üditőt, és hátha szóba elegyedik velem ő is... Kimegyek az automatához, majd elgondolkozva nézem meg a tárcám. Nincs annyi apróm, amennyi kéne.
-Helo. Meghívhatlak valamire? -áll meg mögöttem egy férfi. Mosolyogva fordulok hátra Canhoz és úgy válaszolok.
-Ha már így felajánlottad, elfogadom. De csak akkor, ha legközelebb én fizethetek.
-Na ne már. Inkább mond mit innál? -kérdezi, miközben helyet cserélünk és én elteszem a tárcám.
-Narancsot -mondom, majd bedob némi aprópénzt. Két narancsot vesz, és az egyiket a kezembe adja.
-Köszönöm. De komolyan gondoltam. Következő alkalommal én veszem neked is.
-Egészségedre -nyitja ki az üvegét és iszik néhány kortyot. Egyáltalán nem foglalkozik azzal, amit mondtam. Én is követem és megkóstolom az italt. Már azon gondolkozok, hogy arrébb megyek, de Can megszólal.
-Szóval az a meglepetésed, hogy te vagy a kis bocsom? -kérdezi a szemembe nézve és szája széles mosolyra húzódik.
-Igen. Mindössze egy medvét szikronizálhatok, aki alig beszél -hajtom le a fejem, mert még mindig szomorúvá és bosszúsá tesz ez az egész. Néhány pillanatig csendben állunk, ő is elgondolkodott.
-Biztos lesz jobb is, ne csüggedj -veregeti meg a vállam és szól, hogy lassan vissza kéne menni a terembe. Fel sem tűnt, hogy negyed órán keresztül Can csak velem volt. S mikor beértünk, a mellettem lévő széken foglalt helyet...