-Tényleg? Ez komoly? Can Yaman medvéje leszel? -kiabál örömében folyamatosan Özge. A partiról készült képeken, amit még az éjjel feltettek, kiderült minden titok. És a barátnőmnek nincs jobb dolga reggel hatkor, mint felhív engem és végig faggat mindenről.
-Jól van, nyugodj már meg -próbálom csitítani, de sajnos nem hallgat rám. Vajon ha lehalkítom a telefonom, és visszafekszem aludni az feltűnne neki? Szívesen letesztelném, de tudom, hogy könnyen megsértődik, így inkább tovább hallgatom ujjongását.
-Láttam ám a képeken, hogy beszélgettetek. Hogy tudtál a közelébe menni? Vagy ő keresett meg téged? Történt valami köztetek?
-Igen -vallom be röhögve. Barátnőm nem válaszol, tuti megdöbbent -Igen, történt valami. Egyszerre nyúltunk egy sütiért.
Ezen ő is el kezd nevetni, majd nyaggat, hogy mindent meséljek el. Nincs más választásom, kénytelen vagyok elmondani neki mindent szóról szóra. Amint befejezem a végét könyörgőre fogom:
-Légyszíves ne tegyél fel több kérdést. Legalábbis most ne. Hajnali három körül estem be az ágyba, nagyon fáradt vagyok.
-Hupsz, bocsi. Aludj nyugodtan, de délután, munka után átugrom. Szia -köszön el, és kinyomja a hívást. Nyugodtan fekszem vissza az ágyba. Átfordulok hasra, majd a kispárnámat átölelve hamar el is alszok.

*Futok. Muszáj sietnem, ott kell lennem a stúdióba. Ha nem érek oda időbe, kirúgnak.
-Öt percem van még. Jól van, beérek, már itt vagyok az ajtónál.
Mikor belépem, körülnézek. Sehol senki. Felfutok az emeletre, majd vissza. Senki nincs itt. Kimegyek az utcára. Az is üres. Sötét lesz, de meglátok valakit a sarkon. Odafutok hozzá, hogy megkérdezzem, mi folyik itt. Közelebb érve feltűnik, hogy az egy hírdető tábla. Egy új filmet hírdetnek, melynek az a címe, hogy ,,A kihalás" *