Alig akarok hinni a szememnek. Az ott Can Yaman! Közösen fogunk egy filmet szinkronizálni?! Ez hihetetlen, de mégis igaz. Veszek néhány mélyebb levegőt, hogy mugnyugodjak. Egy sorozatát láttam Cannak, de az nagyon tetszett. Azóta követem őt interneten, és hiába kedveltem meg, személyesen még sosem volt alkalmam találkozni vele. És most néhány lépésnyire áll tőlem. Azt hiszem hátrálok néhány lépést. Igen. Ezt teszem. Visszamegyek a hosszú asztalhoz, és fogok egy sütit. Megeszem, majd a következőért nyúlok, de a süti helyett egy férfi kezét sikerül elérnem.
-Bocsi -húzom vissza a kezem.
Nem merek ránézni, hogy ki lehet. Legszívesebben elteleportálnék, de nem vagyok boszorkány.
-Tessék. Nyugodtan a tied lehet.
Gondolkodás nélkül felnézek, mert tudom kié ez a hang. Cané. Hirtelen szembe találom magam mosolygó tekintetével. Engem néz két szemével, és a kezében lévő süteményt felém nyújtja.
-Ööö, köszönöm -kissé remeg a hangom miközben válaszolok. Lassan nyúlok felé. Miközben elveszem a sütit az egyik ujjával megérinti a kezem. Mintha simogatna...
-Nincs mit. Jó étvágyat -mondja, majd ő is nyúl egy édességért.
Egymással szemben állunk, és sütizünk, majd Can tölt magának valami italt. Nem tudon, hogy mit, a mozdulatait figyelem. Észrevette, hogy nézem.
-Te is kérsz? -emeli meg az üveget.
-Persze. Miért is ne...
Amint tölt, a kezembe nyomja a poharat, majd a sajátját is felemeli. Elgondolkodva néz rám, aztán megszólal.
-Hogy hívnak?
-Zeyneb.
-Akkor egészségedre Zeyneb! -mondja és koccintunk.
-Egészségedre Can -válaszolok közbe, majd megiszom a pohár tartalmát. Valami túl édes, gyümölcsös ital volt.
-Te is ebbe az új filmbe leszel szinkronhang? -érdeklődik, mire csak bólintok -És kit fogsz alakítani?
-Az inkább legyen meglepetés -nevetek zavartan.
Mégsem vállalnám büszkén, hogy én leszek a kis medvebocs hangja. Beszélgetünk még néhány szót, aztán jön az egyik haverja. Bemutat neki, majd sajnálkozva ellép tőlem, és a bejárati ajtó felé mennek. Még egyszer visszapillant rám, majd eltűnnek a szemem elől.