Péntek van, már csak egy nap. Nagyon izgulok! Semmit nem tudok még, csak annyit, hogy Can egy nagy termet foglalt le. Demet és Özge is jelen lesznek, de hiába faggatom őket, semmit nem árulnak el. Már napok óta a hátam mögött súgdolózik mindenki, ami nagyon idegesítő. Özgénél aludtam az éjjel, és amikor felébredtem, telefonált...
-Igen, jó lesz úgy, imádja a kék színt -mondta valakinek nekem háttal, majd hirtelen megfordult -Figyelj, most mennem kell, majd beszélünk később. Heló.
Nem kérdeztem tőle semmit, úgyis tudom, hogy lerázott volna. Fejet rázva felkeltem és nem is foglalkoztam vele. Az egész délelőttöt vele töltöttem. Most nézünk egy filmet, de ő persze telón üzeneteket ír közbe, valószínűleg segít még néhány dologba.
-Figyelj, nem lenne kedved elmenni a plázába? Ehetnénk valami finom ebédet, aztán vehetnénk egy új ruhát neked holnapra -szólal meg hirtelen és megijeszt, mert én a filmre koncentráltam.
-Jó lenne, de nincs annyi pénzem. Örülök, hogy az ehavi lakbérre meg a kajára telik.
-Megvesszük majd mi, szülinapod alkalmából.
-Kik azok a ,,mi" ? -kérdezek vissza reflexből, de persze ezt sem közli velem.
Mindössze annyit mond, hogy siessek, mert percek kérdése és indulunk. Belebújok a cipőmbe, meg egy kötött kardigánba és szólok, hogy kész vagyok. Megragadja a karom és sietősen kivonszol a házból. Olyan érzésem támad, hogy valami kell a buli szervezéshez, de mi pont ott voltunk, és ezért sűrgősen el kellett engem rángatni onnan. De hogy nem vettem észre semmit? Bár, ha jobban belegondolok, volt a szobába egy barna karton doboz, de az is lehet, hogy az csak a barátnőm kreatív hobbijához tarzozik. Nem tudom. Annyira a gondolataimba merülök, hogy majdnem neki megyek egy oszlopnak, és fel sem tűnik, hogy Demet jön velünk szembe, csak akkor mikor köszön nekünk.
-Sziasztok, lányok!
Visszaköszönünk neki, és már hárman megyünk vásárolni. Egy drága butikba küldenek be, hogy nézzek körül, de onnan nem tetszik nekem semmi. Megyünk tovább és nézzük a ruhákat, majd rátalálunk egy vérvörös színűre.
-Ezt muszáj felpróbálnod, nincs ellenvetés!
-Őszintén, nem is lett volna -nevetek Özgére és szinte rohanok a próbafülkébe. Izgatottan húzom át az ujjatlan ruhát, majd kilépek és megmutatom a többieknek. Tátott szájjal bámulnak, és Özge egy fotót is csinál. Persze az egyik biztonsági őr azonnal észreveszi és szigorúan kéri, hogy legyen kitörölve.
-Hölgyeim! A képet legyen szíves azonnal kitörölni! Az üzletünkben tilos fotózni! Ha tetszik a ruha vegyék meg, utána is ráér a fotózás!
-Elnézést kérünk -mondja Demet halkan, de nyugodtan, míg Özge törli a fotót.
-Kész van -mutatja meg az úrnak a telefonját, aki bólintva veszi tudomásul -Mondja meg maga szerint is jól áll a barátnőnknek ez a ruha?
A biztonsági először rám néz, majd Özgére és végül újra rám.
-Igen, jól áll. Biztos sikere lesz, bárhova is vegye fel. Szép délutánt -köszön el és ott hagy minket.
Ezek után nem szöszmötöltünk tovább, visszaöltöztem, kifizettük a ruhát és végre elmentünk ebédelni. Én pizzát rendeltem magamnak. Nagyon finom volt, a kolbász enyhén csípős volt, a pizza tésztája meg vékony és ízletes.