Eltelt egy hét és a főnök nem hívott. Cannal minden második nap összefutottunk és gyakoroltunk. Talán sikerült megnyugodnom, és nem idegeskedek, hogy mi lesz a kapcsolatunkból. Tegnap azt mondta, hogy készül nekem valami meglepetéssel a szülinapomra, ami szombaton lesz, és ma hétfő van. Szóval nagyon izgulok. Fél órája keltem fel és most indulok a teázó helyünkre. Együtt reggelizünk majd Cannal, aztán jönnek a többiek is és kiderül, hogy mi lesz a filmmel.
-Heló, jó reggelt! -mosolygok Canra, aki a bejáratnál az ajtónak dőlve vár. Napszemüvege mögül figyeli az utcát, és mosolyogva köszönt ő is.
-Jó reggelt. Ideje volt már ideérned, nem akarom, hogy kihűljön a kajánk.
Előreenged és az asztalnál kihúzza nekem a széket. Nagyon lovagias fiatalember. Megvárja míg én helyet foglalok, aztán ő is leül velem szemben. A reggelink már az asztalon van, szóval neki is állunk. Csendben eszegetünk, szinte nem is szólunk egymáshoz. Aztán elsőként a főnök jelen meg az asztalunk mellett.
-Jó reggelt. Egyenek, amíg tudnak, lassan 10 óra s jönnek a többiek is.
Kérdőn nézek rá, de nem válaszol. Elvonul egy másik asztalhoz és ő is rendel valamit magának. Ahogy ő megjött, elment az étvágyam. Olyan fura, baljós hangja volt. És mi az, hogy együnk, amíg tudunk? Olyan hírrel érkezett, hogy utána elmegy az étvágyunk? Ez mit jelenthet? 
-Csan én érezek valami negatív dolgot a levegőben?
-Fogalmam sincs, én csak a husi isteni ízét érzem -mondja Can, fel sem nézve a kajából. Még mindig nagy élvezettel eszik, míg én már csak turkálok a villámmal a tányéron.
-Sziasztok. -jelenik meg Demet is. -Nem tudtok semmi infót?
-Nem, de Zeynepnek rossz előérzete van. Lehet megint megérzi előre a problémát, de bárcsak ne így lenne.
Hitetlenkedve néz ránk Demet, majd megkérdezi, hogy leülhet -e hozzánk. Persze megengedjük, ezért idehúzz mellém egy széket, majd leül. Halkan beszélgetünk, amíg mindenki meg nem érkezik.
-Jó napot mindenkinek! Vagy mondhatnám azt is, hogy jobbat -kezdi a főnök, és megvárja míg mindenki csöndben figyel rá -Senki nem hívtam a múlt héten, mert nem volt miért. Mindennél jobban szerettem volna, ha tudjuk folytatni a munkánkat, de erre még mindig nincs lehetőségünk. Egyenlőre semmi lehetőségünk a film szinkronizálását folytatnunk. Sajnos újabb hétre kell hosszabítanunk a leállást. De nem adom fel, bármikor felszabadulhat egy hely és akkor tudunk majd tovább dolgozni. Köszönöm a figyelmet, ha megtudok valamit, azonnal tudatom.
-Szeretnék egy kis figyelmet kérni én is. -Áll fel az asztalunktól Can és mindenki rá néz. -Tudom lesújtó hír kaptunk, de ennek ellenére is ünnepeljük meg hétvégén egyik munkatársunk születésnapját. Minden információt elküldök majd nektek a buliról, várunk titeket sok szeretettel.
Meglep, hogy bulit tart, csak az én kedvemért. Nagyon aranyos tőle, ahogy az is, hogy meghív mindenkit. Mosolyogva várom, míg kettesbe maradunk, s végül átölelem.
-Juj de jó, hogy bulit szervezel nekem, ez olyan izgalmas. Utoljára kisiskolás koromban tartottam szülinapi bulit. Egyre jobban várom már a hétvégét. Köszönöm.
Még ölelgettem egy ideig, és ő is átkarolt. Nagyon jó érzés volt, s míg haza felé sétáltam azt számolgattam magamban, hogy hány óra múlva lesz szombat...