Megpróbáltam mosolyogni és nem arra koncentrálni, hogy szeretem őt. Együtt sétáltunk a folyó mentén, egészen egy hídig. Ott lementünk teljesen a vízhez és az utolsó lépcsőfokon leültünk.
-És ööö meddig ülünk itt? -kérdezem meg néhány perc után.
-Még egy ideig biztosan. Végy mély levegőt és élvezd a természet nyugodságát.
Teszem, amit kért. Nagy, mély levegőt veszek és próbálok nyugton maradni, de nem megy. Egyszer csak gondolok egyet és kilépek a cipőmből.
-Mit művelsz? -ráncolja Can a homlokát. A zokniból is kilépek és mezítláb kezdek sétálni a fűbe.
-Amit te mondtál. Élvezem a természetet -A fű csiklandozza a talpamat, így folyamat vigyorgok. Végre tényleg kezd jó kedvem lenni. Teszek még néhány lépést a fűbe, majd lassan belelépek a folyóba. -Uh ez hideg! -kiáltok fel nevetve.
-Várj megyek én is -Kinézek a partra, és látom, hogy Can is vetkőzik. A cipőjét az enyém mellé teszi, majd a zokniait hanyagul rádobja. Azonnal belép a vízbe, de ő is megdöbben, hogy mennyire hideg. Pedig nagyon szép az idő, ragyogón süt a nap is.
-Vigyázz -szólok neki, majd lespriccelem vízzel. Meglepődik, de azonnal támadt ő is és lefröcsköl.
-Te vigyázz, mert ha elkaplak jaj lesz neked.
Nevetve futok előle a vízben, majd ki a partra. Hátra pillantok, alig két lépésnyire van tőlem. Nem figyelek és a nagy fűben hirtelen megbotlok, de szerencsémre Can pont akkor ér utol és elkap. Erős karjaival megtart és magához húz. Csak nézek rá hosszan. Olyan jó lenne, ha megcsókolna. Igaza van barátnőmnek, teljesen belezúgtam már az első percben. Állunk egymással szemben, és mélyen egymás szemébe nézünk, majd a pillanat véget ér. Segít megállni a lábamon és elenged.
-Köszönöm -sóhajtok egy nagyot. Csak barátja vagyok, semmi más -Átmegyünk a hídon?
-Persze -felel zavartan. Valami benne is lejátszódott, érdekelne, hogy mi. Szó nélkül felhúzza a zokniját meg a cipőjét. Én csak felkapom őket a földről és a kezembe viszem magammal. Lépkedünk a lépcsőn, majd balra fordulunk. A hídról csodálatos kilátás van, de nem tudok vele törődni. Úgy érzem menekülnöm kell innen.
-Haza vinnél, kérlek?
-Persze, ha ezt szeretnéd -pillant rám furcsán -De előbb öltözz fel, nem hiszem, hogy egészen a kocsiig mezítláb akarsz menni.
-Jojo, igazad van -Megnevettet, és ez egy jó tulajdonság. Barátaim tudják, hogy kevesen képesek megnevettetni egy nap többször is.
Néhány perc után már az autó felé tartunk. Jó volt ez a kiruccanás, talán még élveztem is volna, ha nem azzal a férfival jövök, aki nem viszonozza az érzéseimet. De mindegy, elfogadom, hogy barátok vagyunk, azért egy hírességgel összebarátkozni is elég nagy dolog. Hihetetlenül szerencsésnek mondhatom magam, hogy vele együtt szinkronizálhatok egy filmet. Remélem sikerül intéznie valamit a főnöknek, és mihamarabb folytathatjuk a munkánkat.