Reggel egyedül ébredt a szobába vagy is már délután volt, de ez őt nem érdekelte. Lassan kiment, hogy egyen valamit a vendéglőbe. Homályosan emlékezett a tegnap estére. Veszekedtek Jiminnel, de érezte a férfi illatát magán, szóval biztos ki is békültek. Kint a vendéglő teraszán J-Hopeot találta meg egyedül.

- Jaaaj Jungkook! – kacagott mikor meglátta őt. – Hogy vagyunk?

- Borzasztóan. – dörzsölte meg az arcát a fiatalabb.

- Azt elhiszem. Hallod mikor elrohantál jó, hogy Rapmon meg Jimin észrevették. Jimin utánad ment, és amikor nem jöttetek Rapmon megnézte, hogy jól vagytok-e. Aztán kicsit vártunk és mi is mentünk. Kiderült, hogy kiütötted magad. Jimin és RM kitámogattak. Mi meg körbeálltunk, hogy ne tudjanak lefotózni. Úgy csempésztünk ki. Aztán Jimin már egyedül hozott fel és lefürdetett, meg felöltöztetett és lefektetett.– mesélte a másik egy nagyobb mennyiségű ételt pakolva az asztalra. Jungkook nem szólt semmit csak hozzálátott az evéshez. Tudta, hogy Jimin vele aludt. Valami rémlett neki tegnapról, de ennyi minden nem.

- Hol vannak a többiek? - kérdezte, mikor már nem volt üres a gyomra.

- Tudod nekik kimaradt a programból a barlangi merülés. A menedzser megengedte, hogy pluszba elmenjenek, mert nagyon akartak. A stáb is velük ment. – Jungkook ettől kicsit jobban érezte magát. Jimin jól van. Élményekkel gazdagodik és forgat. Büszke volt a másikra, de nagyon várta, hogy láthassa. – Figyelj! Tegnap te és V... - Jungkook szíve hevesebben kezdett verni. Semmi jó nem születhet abból, ha ő és V egy mondatba vannak. Senki nem tudta, de még a debütálásuk első három évében nagyon közel kerültek egymáshoz. Néha együtt aludtak és az éjszaka leple alatt el-el csattant egy két csók köztük. Tulajdonképpen Tae tanította meg csókolózni, de amióta Jiminnel közelebb kerültek már csak barátként kezelte V-t és ő sem erőltette. Sőt, mintha ő is inkább Jimin iránt kezdett volna el érdeklődni. – Elég félre érthető helyzetbe kerültetek. Jimin nagyon kiakadt. Aztán te kidőltél. Szóval szerintem beszélned kéne vele.

- Mit jelent az, hogy félreérthető helyzet? – kérdezte a fiatalabb nyújtózkodva egyet.

- V-ssi az öledbe ült és a nyakad csókolgatta. – fordította el a tekintetét Hope.

- Most hol van? – kérdezte könnyednek szánt hangon Jungkook.

- A szobájába. – felelte az idősebb. Jungkook lassan elindult. Ideje, hogy beszéljen a másikkal. Kopogás nélkül nyitott be V-hez, aki épp a teraszán állva nézte a tájat. A fiatalabb csatlakozott hozzá és próbált türelmet és megértést erőltetni magára.

- Hyung... - az említett ijedten fordult felé.

- Nem tudtam, hogy itt vagy.

- Beszélnünk kell a tegnapról. Nézd, tudom, hogy nagyon nehéz neked, de kérlek, találj mást, akivel elfoglalhatod magad. Mi foglaltak vagyunk. – mondta nagyon kedves hangon, miközben ő is megcsodálta a kilátást.

- De hiszen te hívtál oda...

- Tessék? – kérdezte felháborodva Jungkook.

- Ki voltál, gondolom Namjoon miatt és odahívtál, majd az öledbe rántottál. Én utána csak kicsit elvesztettem a fejem, de te kezdeményeztél. – nézett hatalmasra nyílt ártatlan szemekkel a másikra.

- Namjoon miatt? – Nem értette miért lenne féltékeny Rapmonra. Jó, nagyon jóba vannak Jiminnel, de ezt már megbeszélték mikor visszajöttek Amerikából.

- Hát Jimin nagyon be volt indulva és RM se ellenkezett, aztán leléptek elég sokára jött vissza Jimin, aztán picivel utána Rapmon. Ti elkezdtetek veszekedni, persze visszafogottan. Aztán kidőltél... - mesélte kerülve a másik tekintetét. Jungkooknak halványan rémlettek az emlékek. Jimin sírt és volt valami... De nem, egyszerűen nem tudta felidézni. Nagyon várta, hogy a másik visszaérjen. – Itt vannak! – integetett mellette az idősebb. Jungkook odakapta a tekintetét és egyből találkozott Jimin csodálatos mosolyával, ahogy visszainteget nekik, majd kissé elkomolyodva mond valamit Rapmonnak. Jungkook szinte futva indult lefelé, hogy üdvözölhesse szerelmét. Mikor megérkeztek egyenként megölelt mindenkit csak azért, hogy a végén Jimint is megölelhesse, persze őt szorosabban és hosszabban, mint a többieket. Jimin viszonozta az ölelést és még a nyakába is hajtotta a fejét, hogy egy mély levegőt szippanthasson a másik illatából.

- Beszélnünk kéne. – mondta a másik nyakába.

- Én is pont ezt akartam mondani. – Jimin a saját szobája felé vette az irányt. Jungkook követte őt. Mikor elkezdte levenni magáról a vizes ruhákat Jungkooknak komoly erőfeszítésébe telt, hogy ne csorgassa a nyálát. Rég voltak együtt és ebbe a pár napba nem csak a testének, de a lelkének is hiányzott a másik. Jimin érezte, hogy a másik gyorsabban veszi a levegőt, ezért magára kapott gyorsan egy pólót és egy nadrágot, most tiszta fejjel és higgadtan kell beszélniük. Kivett a hűtőből két üveg vizet és az egyiket odadobta a fiatalabbnak. Jól esett a hideg folyadék a szervezetének. Remélte, hogy a másik is kicsit lenyugszik tőle. Leült vele szemben az ágyra és felvette a szemkontaktust. – Mire emlékszel a tegnapból?

- Nagyjából semmire. – mosolygott zavartan a fiatalabb. Jimin lelke, mintha megkönnyebbült volna. – De a többiek meséltek ezt, azt. – folytatta elkomolyodva. Jimin sóhajtott.

- Nos, fogalmazzunk úgy, hogy tegnap te is és én is semmibe vettük a másikat. – mondta az idősebb. Ivott egy kortyot, mert kiszáradt a szája és időt is akart nyerni. Nem akarta elmondani, hogy mi történt pontosan, mert félt, hogy a másik, akkor elhagyja, de tudnia kellett, hogy a tegnap hiba volt. Neki kellett döntenie. – Elmesélem, ha akarod, hogy mit követtünk el vagy... - Jimin szünetet tartott. – Vagy nem és a tudatlanság boldogságában folytatjuk, ami köztünk van. – fejezte be.

- Ez akkor működne, ha te se emlékeznél. – döntötte oldalra a fejét Jungkook. Tudni akarta mi történt, de a másik szavai elbizonytalanították.

- Én tudom kezelni. – mosolygott Jimin. Jungkook mellkasában felébredt a féltékeny szörnyeteg. Mit csináltak ezek ketten, ha Jimin ennyire nem akarja elmondani.

- Én is. – mondta. Csak ennyit tudott kipréselni magából a nélkül, hogy kimutatná, azt az érzelem hullámot, ami végig futott rajta.

- Biztos vagy benne? Inkább hagylak még gondolkodni. – állt fel az idősebb. Jungkook elkapta a csuklóját. Nem rántotta le. Csak tartotta.

- Hallgatlak. – mondta határozott parancsoló hangon, miközben az ágytakarót fixírozta. Jimin megadóan visszarogyott az ágyra. Megakarta csókolni a másikat. Még utoljára, ezért közelebb mászott az arcuk már csak pár centire volt, de Jungkook nem nézett fel. Jimin vállára tette a kezét és nem engedte, hogy közelebb jöjjön. Így Jimin kénytelen volt vissza dőlni. Belül szorított a mellkasa. Tegnap könnyebb volt, mert benne volt az alkohol, bátrabb volt, de ma. Ma minden érzés tiszta volt.

- Tegnap. Nagyon sokat és sokfélét ittunk. – kezdett bele Jimin. – Én azt szerettem volna, ha végre mutatsz felém valami érdeklődést.

- Annak ellenére, hogy megbeszéltük nyilvánosan nem...

- Tudom. Ezért én elkezdtem flörtölni a többiekkel. Namjoon volt a legkaphatóbb. Erre te elkezdtél flörtölni Taehyunggal. Beleült az öledbe. – itt nyelt egyet. – Én féltékeny voltam és mérges. Próbáltam elbújni Rapmon nyakában, hogy ne lássák a fájdalmam, de ő kiszúrta. – Jimin nem akarta azt mondani, hogy sírt. Rossz volt kimondani.

- Sírtál? – kérdezte Jungkook továbbra is a takarót nézve.

- Igen. Namjoon kikísért, hogy kicsit összeszedjem magam. Próbált megnyugtatni, de annyira mérges voltam rád, V-re. – Jimin sóhajtott lehunyta a szemét. – Rengeteg alkohol volt bennem és RM pedig olyan kedves és én... én megcsókoltam. – fejezte be kutató tekintettel, de Jungkook arcán nem látszott semmi.

- Aztán? – kérdezte Jungkook. Ahogy Jimin mesélte a tegnapi eseményeket fokozatosan jöttek elő az emlékképek. Jimin elfordította a fejét. Arcán két kis piros folt jelent meg. Jungkook szíve fájdalmasan szorult össze. Volt aztán. Olyan aztán volt, amitől Jimin szép arcán két szégyenfolt jelent meg. – AZTÁN?? – kérdezte sokkal idegesebben Jungkook.

- Aztán mikor láttam milyen hatással voltam rá, valahogy segíteni akartam és annyira sokat ittam... - sóhajtott kezébe temetve az arcát. – Kivertem neki. – Jungkook képtelen volt elviselni a benne lévő feszültséget. Felpattant az ágyról és az ablakhoz sétált.  - tehát ez történt. - RM, Rapmon, Namjoon, az ő vezetője, az ő barátja. Ő az, aki elárulta. Soha nem gondolta volna, hogy tőle kell félnie. Persze voltak árulkodó jelek, de azt hitte, ez csak fanservice. Nem az volt... - Után visszamentem hozzád, és V még mindig az öledbe ült, és csókolta a nyakad, miközben te élvezettel az arcodon hagytad. – Jungkook nekitámaszkodott az ablakpárkánynak. Ő is hibázott. Csalódott magába, de Jimin... hogy tehette! – Elkezdtünk inni, veszekedni. Aztán kidőltél.

- A többit tudom kösz... - szólalt meg Jungkook. Hangjában annyi fájdalom volt. Hiszen Jimin olyan rég vágyott rá. Emlékezett, hogy mikor betöltötte a nagykorúságát éjszaka miután elaludt Jimin finom csókot lehelt a szájára és ő finoman viszonozta. Úgy tett mintha álmodna, de valójában ébren volt. Utána megcsinálták az Adult Ceremony koreográfiát és ő végig arra vágyott, hogy a másik minden este megismételje, sőt tovább is menjen. Emlékezett mennyire mocskosnak érezte magát. V-vel ilyet soha nem érzett. Az csak kísérletezgetés volt. Jimin már akkor csak őt akarta és most itt van tessék. Megkapta és most már nem kell neki. - Taehyung tanított meg csókolózni. – bántani akarta a másikat. - Volt olyan este, amit végig smároltunk mikor ott aludtam. – persze ez nem volt igaz, de annyira jól esett a másiknak ezt mondani. A levegő érezhetően megfagyott. Jimin bűntudata átcsapott haragba. Jungkook mire észbe kapott már kint is volt a szobából. Egyenesen V-hez ment és kicsapta az ajtót. Az ott állt a szobaközepén. Neki rontott és torkánál fogva neki nyomta a falnak.

- Te kis féreg, hogy voltál képes megrontani őt! Még csak gyerek volt! Hogy jutott eszedbe! Én direkt nem nyúltam hozzá és ezt tudtad és akkor te...! Te féreg! – hangja tele volt feszültséggel szinte sziszegett. Izmai szépen látszottak, megfeszültek. Jungkook ebben a pillanatban érkezett a szobába és próbálta leszedni Jimint a másikról, de túl keményen tartotta a másikat. – Húzz el innen Jungkook. – mondta rá se nézve a másikra. Ez a régi Jimin volt.

- Amit teszel, azt én is megtehetem Namjoonnal. Igaz? – kérdezte Jungkook mérges tekintettel. Jimin fokozatosan enyhítette a szorítást, majd elengedte V-t. Jungkook bólintott egyet, majd elindult a saját szobájába egy pillanatig se akart Jimin közelébe maradni.

- Sajnálom! – mondta kissé rekedtesen V. – Én is gyerek voltam még és maximum három kis csók volt. – masszírozta a nyakát. Jimin lerogyott a földre és kezébe temette az arcát. Sírt. V nem tudta hová tenni a hirtelen érzelem változást. Óvatosan megsimogatta a másik vállát, majd amikor látta, hogy nem löki el átölelte és hagyta, hogy a másik könnyei eláztassák ingjét. Sokáig maradtak így. Jimin elmesélte, hogy tegnap hibáztak. Játéknak indult, de az alkohol elvette a kontrollt. Kilátástalannak látta a helyzetet. V próbált valami bíztatót mondani, de látta Jungkook tekintetét. A fiatalabb szemében nem volt semmi bíztató. Egyszer csak érezte, hogy Jimin jobban ránehezedik, légzése pedig egyenletessé válik. Elaludt. Finoman lefektette és betakarta. Ott maradt egy kicsit mellette nézte a sírástól kicsit felpuffadt szép arcot, a vastag ajkakat. Halk kopogást hallott, gyorsan felállt és nyitotta is az ajtót. Jin volt leakartak menni a városba Sugával és hívták őt. Kicsit jobban kinyitotta az ajtót, hogy megmutassa Jimint. Röviden elmesélte mi történt kihagyva a szaftos részleteket. Jin nagyon szerette a Jikook párost, ezért inkább elhalasztotta a túrát és bekopogott Jungkookhoz.

- KI az? – kérdezte bentről a kis maknae.

- Jin! – kiáltotta az idősebb. Az ajtó kitárult, de senki nem fogadta. Jin lassan bement, majd mikor becsukódott az ajtó akkor látta meg Jungkook sírástól felpuffadt arcát.

- Mit akarsz?

- Hallottam, hogy összekaptatok Jiminnel.

- Ja, nem csak túl lépett rajtam. – rántotta meg a vállát a fiatalabb, de a hangja elcsuklott egy pillanatra.

- Hát az előbb voltam V-nél nem úgy tűnt. Annyira kimerült a sírástól, hogy elaludt.

- Jó neki. – Jungkook próbálta feldolgozni, hogy Jimin még mindig V-nél van.

- Jungkook... szeret téged. Nem akarom tudni, hogy mi történt nem azért jöttem, de szerintem nincs, amit ne tudnátok megoldani. – emelte fel védekezően a kezét az idősebb.

- Hyung. Jimin akart, megkapott, most már más kell. Ennyi. – szögezte le Jungkook. – Biztos az borította ki, hogy nem tudta elsimítani a dolgokat. Nehéz lesz így együtt dolgozni, de profik vagyunk. – dőlt le az ágyra Jungkook. Jin kizártnak tartotta, hogy igaza legyen a másiknak.

- Jimin nem ilyen.

- Ő olyan, mint egy macska. Ahhoz dörgölőzik, akihez kedve van. Most máshoz van kedve. – ült fel komolyan a másik szemébe nézve. – Lassan sötétedik. Inni akarok. Csatlakozol?

- Jungkook. Előbb le kéne nyugodni. Haragra inni nem jó. – paskolta meg mosolyogva a másik fejét. A maknae halvány mosollyal felnézett.

- Ha nem beszélünk róla többet nem lesz gond. – felelte. Jin bólintott.

- Akkor menjünk. – semmiképp sem akarta a másikat magára hagyni.