Ismét csapat építő tréningre mentek. Egy hét Spanyolországban, abból három forgatási nap. Jimin nagyon izgatott volt. Alig várta, hogy ott legyenek. Jungkook messze volt tőle. Túl messze. Az utóbbi időben az új albummal foglalkoztak és nem nagyon követték őket a kamerák, ezért megszokták, hogy mindig együtt lehetnek és kimutathatják az érzéseiket kicsit jobban. A csapat lassan elfogadta, hogy ők nem csak szórakoznak. Rapmon sokat aggódott, hogy mi lesz, ha egyszer összevesznek. Irigyelte őket, és sajnálta is. Nehéz volt a helyzetük. Nem tehettek meg akármit, akárhol. Például, ha fansingen voltak kötelező volt flörtölni a rajongókkal. Sokszor látta, hogy ilyenkor a másiknak nehéz elviselni a helyzetet, ezért minél messzebb ültette őket, hogy ne tudják, ahogy a szerelmük épp másnak udvarol. Most is látta Jimin tekintetét, ahogy Jungkookot keresi a szemével. Rossz volt a kis tündérre ránézni. Ebbe a három napba nagyon kell, majd rájuk figyeljen. Mikor megérkeztek elkapta Jimin csuklóját és magával húzva elöl mentek, míg Jungkook szokás szerint hátra maradt és kereste a tekintetével Jimint. Mire észbe kapott, hogy már teljesen lemaradt a csapattól. Kicsit ráncolta a homlokát, mert mindig ők szoktak a végén együtt menni. A szállásra érve megtudták, hogy mindenki külön szobában lesz. Egy egész villát ki béreltek a stábnak és nekik. Volt saját medencéjük, koktélbárjuk, saját vendéglőjük. Örültek nagyon. Jungkook már magában látta, hogy ez az egy hét nem is lesz rossz. Alaposan körbenézett a közös térben és látta, hogy nincsenek kamerák felszerelve. Ez azt jelenti, hogy a stáb estére magukra hagyja őket. Elindultak megnézni a szobákat. Jiminnel már chaten megbeszélték, hogy ők egy szobába lesznek. Mikor benyitottak váratlan meglepetés érte őket. Egy kamera volt az ajtóval szemben. Jimin egy pillanatra lefagyott. Megakart fordulni és elmenni, de akkor még gyanúsabb lett volna. Így inkább úgy csinált, mint aki a kilátást jött megnézni, majd elindult kifelé.

- Ha unatkozol, gyere át. – ennyit mondott gyorsan. Jungkook úgy csinált mintha nem hallotta volna. Inkább a csokijával volt elfoglalva. Jimint bosszantotta. Nyilván megint itt a kamera és már le van tojva. Bosszúsan ment át saját szobájába és levetődött az ágyra. Várta ezt a pár napot, de nem így képzelte. A stáb jó kis programot talált ki nekik. Jimin nagyon jól szórakozott csak az zavarta kicsit, hogy mindig távol kell legyen Jungkooktól, pedig senkivel szívesebben nem osztotta volna meg ezt a kalandot. A legrosszabb pedig, hogy Jungkook akarta így. Meg beszélték, hogy nem adnak okot a pletykára, de akkor is bántotta. Egyedül a közös fotózáskor érinthették egymást, amit ki is használtak. Persze csak okosan, azért egy merevedést elég nehéz kimagyarázni és letagadni. Este a stáb kikapcsolta a kamerákat, de ott maradtak. RM figyelmeztette őket, hogy felejtsenek el mindent, mert nem bízhatnak senkiben. Jungkook néha szomorkásan nézett az ő Chim Chimjére, aki láthatóan nagyon jól szórakozott nélküle. Mosolyognia kellett rajta egyszerűen olyan tökéletes volt. Harmadik este végre szabad programot kaptak, így lementek a koktélbárba. Jungkook már a sokadik színes löttyöt itta meg. Jimin is jó hangulatban volt egyre kihívóbban viselkedett. Csak az volt a baj, hogy továbbra sem őt tüntette ki figyelmével. Igaz, hogy ő kérte, ezt tőle, de nem így képzelte. Rapmon egész végig Jimin mellett maradt és vigyázott, hogy semmi butaságot ne csináljanak. Jiminen látszott, hogy kezd megártani az ital neki, mert a múltkori figyelmeztetés ellenére egyre többször tette kezét a combjára és nagyon közelről felvette a szemkontaktust. RM kezdte odalent kényelmetlenül érezni magát. Veszélyes kezdett lenni a helyzet. Oldalra pillantott Jungkookra, aki látszólag az italába volt feledkezve. Habár kamerák nem voltak ember rengeteg. Nem mehettek egymáshoz közel. V átkarolta Jungkookot és a fülébe beszélt, mert a zene elég hangos volt. RM ráncolta a szemöldökét „csak nem összevesztek ezek ketten". Jimin most már tényleg kezdett túlzásba esni a belső combjára csúsztatta a kezét, szinte pár centire volt RM férfiasságától. Az idősebb próbálta felvenni vele a szemkontaktust, de ő csak nevetve magyarázott J-Hopenak. Hogy lehet valaki öntudatlanul ennyire kihívó és szexi? Finoman rátette a kezét a másikéra. Sokkal kisebb volt a keze és finomabb is volt bőre. Szeme sarkából látta, hogy V beleül Jungkook ölébe még mindig rácsimpaszkodva. „A fenébe Jungkook nézz már ide."gondolta magába. Jimint csak a másik állíthatta le, de ő nem foglalkozott vele. Hirtelen Jimin belebújt a nyakába érezte a lélegzetét, és valami forrót és nedveset. „Ugye nem a nyelve... de nem ez nem olyan." Ekkor esett le neki, hogy Jimin könnyeit érzi a nyakán. A szívébe hasogatott valami. Megfogta a kicsi kezet és óvatosan simogatni kezdte, majd mikor látta, hogy senki nem figyel felállt és magával húzta a szőkeséget. Jimin csendben követte, amíg a bár mögötti sötét, csendes folyosóra nem értek. Rapmon csendben megölelte. Jimin szorosan bújt az ölelésbe.

- Mi a baj? – kérdezte az idősebb.

- Nem láttad? – kérdezte Jimin könnyes szemekkel. – Hogy képes az orrom előtt...

- De te is azt csináltad. Ő csak vissza akarta adni. – simogatta a hátát.

- De nem így. Én csak a kezem rád tettem, de ő! Beleült az ölébe és olyan közel voltak... - Jimin féltékeny volt és tehetetlen. Rapmon gyönyörűnek találta. Óvatosan letörölte a könnycseppeket Jimin arcáról és mélyen a szemébe nézett.

- V semmilyen értelemben nem érhet fel hozzád Jimin. – mondta kis mosollyal. – De ezt nem tőlem hallottad. – emelte fel az ujját figyelmeztetően. Jimin kacagott. Rapmon csodálatos volt. Nagyon közel voltak és az alkohol ott dübörgött benne, a bosszúvágyról nem is beszélve. Megszüntette köztük a távolságot vagy is megakarta, de RM hátra lépett. – Mit csinálsz?

- Én... én – Jimin maga se tudta, miért akarta, de ki kellett mondja. – Én csak megkívántalak. – suttogta őszintén Jimin. A feje kába volt. Ő se értette magát. Persze mindig vonzódott Rmhez, de most ott volt Jungkook.

- Jimin, ha egyszer elkezdjük, én nem fogok tudni leállni. Eszméletlen kiéhezett vagyok, te pedig eszméletlen szexi. – Jimin szinte alig fogta fel a szavakat. Ő is eszméletlen kiéhezett volt és RM is szexi volt. Az idősebb hirtelen lépett előre, és mint aki levegőért kap úgy kapott Jimin ajkai után. Nem bírta tovább. Jimin nem lépett el csak vágyakozva nézett rá és ő megadta magát. Jimin ajkai nagyon puhák voltak és édesek még az utolsó korty koktéltól. Hevesen csókolta, annyi feszültség volt benne. Jimin élvezte a csókot, de nem érzett belül semmit. Nem volt az igazi. A teste tűzbe jött és merevedése is kezdett lenni, de a lelkében a kielégületlenség még jobban kínozta, mint eddig. Lassan megszakította a csókot. Mindketten úgy kapkodták a levegőt, mintha futottak volna. Jimin lassan hátra lépett egyet. Ki kellett tisztítania fejét. Túl sokat ivott. Rapmon is örült a távolságnak, mert gondolatai most még mocskosabbak voltak, mint valaha. Ránézett az előtte álló feszült férfira, aki térdére támaszkodva kapkodta a levegőt és a földet fixírozta. Arca és ajkai pirosak voltak, szemei pedig még csillogtak az utolsó könnycseppektől. Mint egy tündér olyan volt. Egy veszélyes tündér.

- Azt hiszem kicsit túl sokat ittunk. – egyenesedett fel mosolyogva.

- Gondolod? – kérdezte a falnak dőlve az idősebb. Próbálta lenyugtatni magát és a hideg érintés jót tett neki.

- Vissza kéne mennünk. – túrt idegesen a hajába Jimin.

- Igen kéne. – mondta másik, de nem mozdult.

- Namjoon... - kezdte Jimin bizonytalanul. – Én vonzódom hozzád...

- Ne kínozz tovább, csak menj! Majd én is megyek kicsit később. – masszírozta meg a homlokát. Még nem tettek semmi visszavonhatatlant, de ha Jimin nem lép le gyorsan nem tudja mit fog tenni. Jimin hozzápréselte magát és belecsókolt a finom vonalú hosszú nyakába, majd kezét lassan becsúsztatta nadrágjába. RM lélegzete elakadt. Ránézett hozzá szorosan bújó Jiminre. Nem tudta mi járhat a fejében, de nem is mert megszólalni, nehogy elijessze őt. Jimin profi volt. Minden mozdulatán érződött, hogy nem először csinálja. Rapmonból pillanatok alatt kirepült minden feszültség és már érezte is, hogy közel az orgazmus. Nagyon hamar a csúcson volt. Nem is tudta, hogy ilyen hamar is képes elélvezni. Jimin lassan elengedte őt és a szemébe nézett.

- Ez az első és utolsó alkalom volt. Vonzódom hozzád és szeretlek, de ő a mindenem. Sajnos nehezen tudom türtőztetni a testem vágyait, szóval a jövőben szeretném, ha ezzel tisztába lennél. – mondta Jimin komolyan. Rapmon megölelte őt. Érezte a másik enyhe merevedését, de próbálta figyelmen kívül hagyni.

- Indulj vissza! Ki tudja V meddig ment el és Jungkook most nagyon engedékeny kedvében van. – emlékezett vissza a fiatal ködös tekintetére. Jimin nem várt tovább, rögtön szinte futva megindult a bárba. Rapmon nem tévedett. V továbbra is Jungkook ölében ült fejét a nyakába hajtva. Jimin nem látta jól, de biztosra vette, hogy csókolgatta, mert látta Jungkook arcán az enyhe élvezet jeleit. Odament karba tett kézzel és szemtelenül nézte a párost. Jungkook megköszörülte a torkát.

- Mi a helyzet ilyen hamar végeztetek Rapmonnal? – mondta szemtelenül mosolyogva. V rögtön abbahagyta és megpróbált felállni, de Jungkook kezei visszatartották.

- Igen. Tudod, aki jó az jó. – mondta ugyanolyan szemtelen mosollyal. Pillantását V-re kapta, aki meglátva a tekintetét szinte erőnek erejével tépte ki magát Jungkook öléből és bűnbánó szemekkel odébb állt. A bandában Jimin volt a legijesztőbb, ha mérges volt. Mindenki tudta és kerülte, hogy felidegesítse. Jimin legszívesebben addig ütötte volna, amíg még lélegzik, de most mást kellett megbüntetnie.

- Értem. Remélem jó volt. – mondta kissé bánatosabb szemekkel a fiatalabb.

- Akár csak neked. – mosolygott gúnyosan Jimin. A haragja szétáradt benne.

- Én nem csináltam semmit.

- Igen vettem észre, hogy mostanában szeretsz passzív lenni. – szúrt oda még egyet, majd a választ meg se várva kért egy újabb kör italt.

- Tényleg? – emelte fel a hangját Jungkook, mire Jimin az ujját ajkára helyezte.

- Ne hívd fel ránk a figyelmet. – mondta szigorúan.

- Te vagy az, aki tapizod Namjoont, amikor csak tudod... és ma, hát ma minden határon túlmentél! Láttam!

- És még se tettél semmit? – kérdezte Jimin.

- Mit tehettem volna? – kérdezett vissza idegesen rázva az öklét a másik.

- Mondjuk, odajössz beszélgetni? Esetleg közénk ülsz? – fogta meg az ökölbe szorított kezet. Jungkook csak nézte Jimint.

- Hát ezért volt? – kérdezte. – Azért csináltad, hogy odamenjek?

- Azt szerettem volna, ha legalább egy este foglalkozol velem és nem nézel levegőnek. Mint mostanában mindig. – ivott bele az italába tartva a szemkontaktust.

- Hova mentetek? – kérdezte Jungkook miközben ő is kért egy italt.

- A hátsó folyosóra. Kicsit kiakadtam és ő megvigasztalt. – mondta Jimin.

- Ez mit jelent? – hajolt közelebb Jungkook.

- Megint Cry baby voltam. – felelte kis mosollyal az arcán.

- Miattam? – kérdezte bűntudattal a hangjában. Jimin elkerülte a tekintetet. – Jimin én... én szerelmes vagyok beléd. Menthetetlenül, de annyira félek. Félek a következményektől. Félek magamtól. Félek tőled. – hajtotta le a fejét. – Most nem lehetek az az ember, akit megérdemelsz. Nekem most a karrieremre kell fokuszálnom. Annyit adtam fel, hogy itt legyek. Én nem tehetem. – csapott öklével az asztalra. Annyiszor végig gondolta már ezt.

- Én nem akarom, hogy feladj bármit. Nekem is ugyanannyi veszteni valóm van. – simogatta meg ismét a kezét. – Én csak azt szeretném, ha attól még, hogy a kamerák követnek mellettem lennél, ha lehet és beszélnél velem. Ne változz át másik emberré. – fejezte be. Jungkook lassan bólintott. Jiminnek igaza volt. Nem játszhatta meg mindig magát mikor ott voltak a kamerák. Jimin fontos volt neki. Ezt már tudta mindenki. Ha fontos valaki mellette lehetsz, megölelheted. Rögtön meg is ölelte a másikat. Jimin gondolkodás nélkül bújt az ölelésbe, de Jungkooknak valami nem tetszett. Jimint átjárta Rapmon parfümjének illata.

- RM szagod van. – mondta mérges tekintettel.

- Neked meg V... - vágott vissza Jimin, de ez nem volt igaz.

- Pontosan, hogy vigasztalt meg? Csak mert mielőtt elmentetek nagyon egymásra voltatok hangolódva. Te nagyon vággyal teli voltál és bosszús is... - döntötte oldalra fejét Jungkook. Az idősebb ereiben megfagyott a vér.

- Szorosan ölelt, amíg megnyugodtam. Aztán mondott pár dolgot, amitől jobb kedvem lett, de megígértem, hogy nem mondom el másnak. – mosolygott, de ez a mosoly nem volt őszinte, ezt Jungkook is tudta. Ismerte a másikat, milyen, amikor színészkedik.

- Azért ennél tovább voltatok el. – ránézett Rapmonra, aki sokkal nyugodtabbnak és jókedvűbbnek tűnt, mint máskor, de mintha kerülte volna a tekintetét. – Ugye nem?

- Nem. Picit sokat ittunk, ezért több minden volt köztünk, de semmi komoly. – mondta Jimin. Nagyon koncentrált, hogy a másik minden rezdülését figyelje.

- Beszélj érthetően. – mondta Jungkook haragos szemekkel.

- Megcsókoltam. – mondta ki Jimin. A fiatalabb, mintha szoborrá dermedt volna. Az ő Jiminje. Nem az ő Jiminje. Lassan felállt és elindult a fürdő felé. Hányingere volt kiverte a hideg izzadság. Jimin követte és simogatta a hátát, amíg kiadott magából mindent. Jungkook kicsit jobban érezte magát utána, de annyira fáradt volt húzta a sötétség és engedett neki. Érezte, ahogy valaki felsegíti, majd érezte, hogy két ember megtámasztja, hogy sokan körbe állják, és ahogy valaki a karjában tartja. Meleg nedvességet érzett a testén és azt, hogy egy puha matracra kerül. Még azt is érezte, mikor valaki hozzábújt és átölelte.