A 2017-es MAMA nagy esemény volt. A BTS tagjai elég központi szereplői voltak. Interjúk és kamerák mindenhol. Jungkook izgult, hogy jól szerepeljen, ezért próbált a megnyugtató Jimin közelében maradni, de sajnos ez csak akkor volt lehetséges, ha az öltözőben, vagy a színfalak mögött voltak. RM még azt se hagyta, hogy egy kocsival menjenek és amint kiléptek a kamerák elé, már ott is volt kettejük között. Ha megpróbált Jungkook Jimin mellé lopódzni fegyelmező tekintettel vagy sokszor szavakkal is hátrább küldte. Látszólag Jimint ez nem zavarta, sőt mintha megnyugodott volna. Sokszor felvették a szemkontaktust, ezzel üzenve a másiknak, de nem érintkezhettek. Jungkooknak, ezzel nem is volt baja, addig, amíg meg nem pillantotta Taemint. Elegáns volt és csak úgy sugárzott. Egyből 1000wattos vigyort villantott, amikor meglátta a BTS-t és elindult feléjük. Jungkook keze ökölbeszorult. Jiminre nézett, aki szintén mosolygott és felállt, hogy üdvözölje régi szeretőjét. Jungkook eszét vette a düh, de ekkor egy kezet érzett a vállán. Rapmon volt. Fegyelmezően és megnyugtatásként tette kezét Jungkookra, aki úgy nézett ki, mint aki bármelyik pillanatban robbanhat. Jimin, úgy csinált mintha ott se lenne. Kellemes beszélgetésbe kezdett Taeminnel, aki rendszeresen itt ott megérintette őt, ezzel is kifejezve vonzalmát. Ezeket az érintéseket Jimin szenvtelenül fogadta. Hiába próbált vele beszélgetni RM, nem figyelt rá csak a két férfit nézte. Jimin örült, hogy látja jó barátját, aki elismerően nyilatkozott a BTSről és ez megmelengette a szívét. Még mindig felforrt a vére a férfi érintésére. Szerette Jungkookot, de mindig ő volt felül és Jiminnek hiányzott, hogy egy kicsit ő irányítson. Tudta a fiú soha nem lenne képes, hogy alávesse magát. Míg a vele szemben álló férfi nem egyszer meg is lovagolta. Erre a gondolatra két halvány piros folt jelent meg az arcán, ami nem kerülte el az előtte álló férfi figyelmét. A homlokáról egy tincset óvatosan oldalra simított, hogy még jobban lássa a gyönyörű arcot. Ekkor egy sötét alak ment el mellettük. Szinte fagyos lett a levegő, ahogy találkozott tekintete Jungkook sokat ígérő szemeivel. Leplezni se próbálta a fiatalabb a dühét. Sokat változott mióta Taemin látta. Még izmosabb lett és arcának éle most még jobban látszott. Dacos tekintete, már nem egy kis gyereket tükrözött, hanem egy férfit, aki tehetetlen és dühös. Taemin gyomra ugrott egyet és kezét elemelte Jimintől. Aki kis mosollyal nézett Jungkook után.

- Mióta? – ennyit kérdezett Taemin. Furcsa érzés volt. Tudta, hogy Jiminnek nem ő a végleges állomás. De nem rég volt még, hogy ők együtt voltak és ő még mindig sokat gondolt rá, de Jimin tovább lépett.

- Nem sokkal a születésnapom után. – mosolygott boldogan Jimin.

- Akkor gratulálok... Azt hittem csak a rajongóknak produkáljátok magatok. – próbált mosolyogni a másikra.

- Nekik is. – mondta kissé szomorkásabban, mert sokszor a fanservice miatt vannak együtt és amiatt nem lehetnek együtt.

- Szomorú az Idol élet. – nevetett az idősebb. Jimin is próbált, de látszott, hogy indulni szeretett volna Jungkook után. – Menj csak. – nem is kellett többször mondani és Taemin már csak az illatát érezte a levegőben.

Jimin elegáns léptekkel közelített az öltöző felé. Sajnos Jungkook nem volt egyedül, épp a nyakán dolgozott egy masszőr. Miközben a menedzserük lelkesítő beszédet tartott.

- ...szóval fejezd be a nyafogást és nyomás ki! – zárta végül.

- Majd én beszélek vele. Csak hagyjatok négyszemközt. – nézett a menedzser hyungra. Az bólogatott, majd a masszőrrel együtt távoztak. Jimin bezárta az ajtót és megfordult, de mielőtt bármit is mondhatott volna Jungkook olyan erővel kezdte csókolni a száját, hogy félt nyoma marad. A fiatalabb szemtelenül kihasználta, hogy sokkal erősebb a másiknál. Feldobta az asztalra és erővel elkezdte letépni róla a nadrágot. A vékony anyag elég hamar megadta magát. Jimin nem mert és nem is akart ellenkezni. Most tényleg messzire ment. Jungkook dühe és birtoklási vágya jogos volt. A fiú nem kímélte, terpeszbe nyomta lábait és már bejáratához is helyezkedett. „Ugye nem!" Jimin szemében őszinte félelem csillogott, de ezt a másik nem látta, mert módszeresen kerülte a tekintetét.

- Azt akarom, hogy azt érezd, amit én érzek! – csak ennyit mondott és már tövig bele is nyomta magát Jiminbe, kezét annak szájára tapasztva. Jimin felüvöltött a fájdalomtól, de Jungkook keze tompította a hangját. Szemei haragosak voltak. Látszott rajta, ha tudna beszélni, sok mondani valója lenne. Jungkook nem foglalkozott vele. Óvszer nélkül még jobban érezte Jimin szorítását. Csak pár lökés kellett volna neki, de nem tehette ezt a másikkal, inkább abbahagyta. Elengedte Jimint, aki feszülten ült az asztal tetején. – Remélem, felfogtad mit érzek, amikor így kacérkodsz valakivel. Legyen az Rapmon, J-Hope vagy V. – miközben beszélt, lassan rendbe szedte magát. Jimin felállt az asztalról, mozgásából látszott, hogy fájdalmai vannak. Jungkook küzdött magában a bűntudattal, ezért elindult nadrágot keresni. Jimin fellépő nadrágjával tért vissza és kezébe adta. Úgy érezte, nem bír többet egy helyiségben lenni a másikkal, ezért inkább szó nélkül elindult vissza a többiekhez. Jimin a fellépésig az öltözőben maradt. Jungkook egy új oldaláról mutatkozott meg. Bármennyire is fájdalmai voltak, egy kis részének nagyon is tetszett ez a birtoklási vágy. Egy jele volt annak, hogy nagyon is komolyan gondolja. Ez pedig boldoggá tette Jimint. Most a színpad mögött vártak, hogy kezdjenek. J-Hope vagy századszorra kérdezte, hogy minden rendben van-e. Jungkook rá se nézett. Mozgása még mindig szakaszos volt. „Nehéz lesz a színpadon a tánc, de ki kell bírnom."gondolta. A fények elsötétültek és kezdődött a műsor.

A MAMA óta Jimin viselkedése megváltozott. Egyáltalán nem kacérkodott a színpadon. Csak ami előre meg volt beszélve. Jungkookkal azóta nem voltak együtt szexuálisan. Aludtak együtt, de amint arra terelődött a téma Jimin átakarta venni az irányítást, ezt Jungkook nem hagyhatta. Végül azelőtt elélveztek mielőtt komolyabbra fordult volna a helyzet. Viszont ott volt V, aki a kapcsolatukban felmerülő bizonytalanságot kihasználva többször ott aludt Jiminnél. Ilyenkor Jungkook a saját ágyába forgolódott és próbált megbízni Jiminbe. Tudta, hogy V fontos neki és nem akarja megbántani, de valamiért ő nem látta, hogy V néha, hogy néz rá. Jimin se aludt, mert V merevedése folyton neki dörgölőzött. Annyira ki volt éhezve, hogy már lassan ő is keményedett. Tudta jól, hogy V mit akar, korábban már előfordult, hogy kisegítették egymást, és ha nem lett volna Jungkook most is benne lett volna. Ekkor megérzett egy kezet a csuklóján, ami lassan odavezette kezét a zavaró testrészhez. Ahogy megfordult találkozott tekintete Tae könyörgő tekintetével. Jimin tudta a fiú mit érez. Nem is tudta a srácok, hogy bírják. Jimin engedett. Hagyta, hogy V felhasználja a kezét. A fiú minden idegszálát érezte. Érezte, ahogy megfeszül, majd elernyed újra és újra a teste. Ahogy csapzott haja szemébe lóg, ahogy elnyílt ajkaiból hangnélküli sóhajok jönnek ki. Aztán elengedte a kezét és befejezte magának. Jimin érezte a másik kutató kezeit, de megállította.

- Nekem nem kell. – csak ennyit mondott, majd átfordult a túloldalra. Érezte, hogy V hozzábújik, és a nyakába csókol, amitől megremegett.

- Ugyan Jiminie... nem tudja meg...- Jimin lehunyta a szemét. Belül hatalmas harcot vívott.

- Nem erről van szó. – mondta. – Én nem akarom Tae.

- Értem. – de a fiú benyúlt a pólója alá és hasán lecsúsztatva kezét rámarkolt férfiasságára. – Tudtam, hogy hazudsz. – kezdte el mozgatni kezét.

- Most húz kifelé! – mondta Jimin határozottan, miközben szorosan markolta a lepedőjét. Nehezére esett suttogni, de ebből a helyzetből csak Hopi hiányzott még... Mikor Tae nem mozdult Jimin felállt és kinyitotta az ajtót. – Gyerünk! – mondta már nagyobb hangerővel. J-Hope felült az ágyába. A hangos beszéd felébresztette. V értetlen tekintettel indult kifelé. Jimin becsapta utána az ajtót.

- Ez meg mi volt? – kérdezte értetlenül J-Hope.

- Nem hagyott aludni... - mondta Jimin. Ekkor azonban nyílt az ajtó és a „kis" maknae állt ott.

- Akkor, ha szabad én itt maradnék... - vakargatta szégyenlősen a tarkóját. J-Hope sóhajtott.

- Jimin csinálnod kéne valamit a fan boyaiddal... - dőlt vissza az ágyba. Jungkook figyelmét nem kerülte el, hogy Jimin farka kőkemény. Rossz előérzete volt. Mikor J-Hope légzése elcsendesedett közel hajolt Jiminhez és adott egy édes csókot neki. A másik rögtön viszonozta.

- Mi történt? – kérdezte végül.

- V rám nyomult és elküldtem a francba. – mondta fáradt hangon.

- Helyes – mosolygott kissé. Aztán eszébe jutott Jimin merevedése. – Mit csinált pontosan? – kérdezte.

- Kiverte a kezemmel, aztán kiakarta verni nekem. – mondta félálomba. Ettől Jungkook ismét szorítást érzett a mellkasába.

- Értem. – mondta fagyos hangon. Majd ráült Jimin csípőjére, amitől az nyögött egyet. Lecsúsztatta a nadrágot róla és finoman megnyalta a figyelemre éhező merevedését. Ezt folytatta, amíg a másik már az őrület határán volt. Egyszerre kapta be és nyomta be sikosítós ujjait Jiminbe. Határozottan könnyebben ment, mint a múltkor. Becsatlakoztatta a másodikat, majd a harmadikat. Mikor gond nélkül tudta becsúsztatni a negyedik ujjat nem várt tovább gyorsan felhúzta az óvszert és fokozatosan belé hatolt. Jimin már hangos volt, de nem érdekelte. Azt akarta, hogy csak ő járjon a fejébe. Csak ő izgassa, csak miatta élvezzen. Gyorsan kezdett mozogni. Ő is kiéhezett volt. Tudta, hol van a gyönyörközpontja Jiminnek, így a fiú pillanatok múlva vergődött alatta, ő pedig felette élvezett. Nem bírt csendbe maradni, annyira tökéletes volt Jimin feneke. Ekkor halk sóhajok csapták meg a fülét, amik nem Jiminből és nem is tőle jöttek. „Bassza meg" ugrott be neki. Ekkor kitisztult a feje. Hiszen ők nincsenek egyedül. J-Hope a szomszéd ágyon felébredt és az elétáruló látványtól majdnem sokkot kapott. Jungkook, ahogy teljesen leigázza Jimint, aki ezt nagyon is élvezi. Annyira az élvezetbe feledkeztek, hogy J-Hope nem bírt magával. Neki is kellett az élvezet, ő is érezni akarta. Így rámarkolt éledező férfiasságára és elkezdte kényeztetni magát miközben a két gyönyörű férfit bámulta. Jungkook még gyorsított a tempón és ráfogott Jimin merevedésére és kegyetlenül gyorsan mozgatta rajta kezét. Meg is lett az eredmény Jimin pillanatok alatt elélvezett. A szorítás hatására pedig Jungkook is követte. Levetődött mellé az ágyba és hallotta, ahogy J-Hope is nyög egyet, majd lassan elcsendesedik a légzése. Jimin szinte egyből elaludt és Jungkook úgy sejtette semmit nem érzékelt a zavaró tényezőből.

- Hopi... - kezdett bele.

- Igen? – kérdezte a másik még kissé lihegve.

- Erről senkinek egy szót se! – mondta ellentmondást nem tűrő hangon Jungkook.

- Még csak az kéne. – felelte a másik. Jungkook érezte, hogy ez neki is pont olyan kellemetlen. Átkarolta kedvesét és ő is álomba zuhant.