Reggel Jungkook halk beszélgetésre ébredt. Rapmon és Jin tüsténkedtek a konyhába. Vagyis inkább Jin.

- Ma egésznap a stúdióba leszünk, szóval többet ne készíts szerintem. – kortyolt egy nagyot a kávéjába a vezető. – Jó reggelt Jungkook! – nézett a lassan felülő maknaera.

- Hány óra? – kérdezte az kábán.

- Nem sokára 9 szóval lassan indulnunk kell. 10-kor kezdeni akarok. – nyújtózkodott és elkezdett bekopogni mindenkihez. – Jó reggelt készüljetek! – ismételgette. J- Hope jött ki először, már utcai szerkóban. Jungkook még a levegőt is bent tartotta, mikor találkozott hyungjával a tekintete.

- Jó reggelt! Jimin is lassan kész van csak még nem igazán tért magához. – mondta itt Jungkookra nézett, mint aki tudja, mi történt az este. Jungkook sejtette, hogy nem bízhatja J-Hope fantáziájára a dolgokat, mert akkor sokkal többet fog a dologba gondolni, mint ami történt. V lépett ki a másik szobából, olyan kómás volt, mint aki egész este bulizott. Jungkookhoz támolygott és lomhán megölelte, majd lehuppant az asztalhoz.

- Adjatok enniii... - nyavalyogta. – Jin – hyung! – elég volt egyszer szólnia már előtte is volt egy finom kis szendvics. Suga is megjelent szokás szerint nem szólt senkihez csak elvett egy americano-t és egy fánkot, majd jó mélyen arcába húzta a baseball sapkáját. Jimin jelent meg utoljára. Tökéletes makulátlan külsővel. Bőre ragyogott, haja szexin, kócosan lógott szemébe. Fekete pulcsit viselt, ami még a nyakát is eltakarta, de úgy ráfeszült, hogy izmos testalkata tökéletesen kivehető volt. Neki már nem volt ideje enni, de majd „a stúdióba is tud." zárta rövidre Suga. Jungkook rá se tudott nézni Jiminre annyira zavarba volt. Csak ő is felrakott egy baseball sapkát és még a csuklyát is jól behúzta. Úgy csinált egész úton a stúdióig mintha aludna. Egyszer csak egy finom kezet érzett az arcán, ahogy egy tincset elsimít. Tudta ki az. Ki az, aki ilyen gondoskodóan ér hozzá. Mintha tényleg a kisöccsére vigyázna. Jungkook elhatározta, hogy bármi is van vele, az nem lehet, hogy kettőjük közé álljon. Beszélni fog a menedzserrel, hogy kell neki egy szabad este. Finom rázást érzett a vállán és akkor vette észre, hogy már megálltak.

- Jól vagy? –nézett rá aggódva Jimin. Egész közel, túl közel. Jungkook minden elhatározása ellenére átkarolta és magához húzta Jimint.

- Persze Jimin- ssi csak igazad volt tegnap. Rossz ötlet volt együtt aludni, mindenem fáj. – mondta a másik háta mögé. Nem akart neki hazudni, de az igazság annyira mocskos volt, hogy nem akarta az angyali Jiminnek elmondani. Tudta, hogy a fiú szívesen hozza zavarba őt, de... az csak színjáték. Ami benne zajlott ijesztő és undorító volt. Voltak már fura érzései. Például V tanította meg csókolózni, de az csak szimplán kíváncsiság volt. Nem váltott ki belőle semmit. Nem volt lehetősége lányokkal gyakorolni, és V is magányos volt, de soha nem voltak mocskos gondolatai.

- Mondtam... - nevetett. – Majd a turné alatt, ha francia ágyunk lesz, szívesen látlak bármikor! – kacsintott a fiatalabbra, amitől az gyorsan elengedte és ismét elkapta a szemét. Jimin ekkor döbbent rá, hogy új hobbyt talált magának. – Na, menjünk! – és indult is. Jungkook annyi mindent akart neki mondani, de nem merte kockára tenni a kapcsolatukat, így inkább csendbe követte. Kint kamerák és az ARMYk várták. A sikítás sokkal hangosabb volt, mint a többiek érkezésére, persze gondolta magába Jungkook hiszen megint ketten voltak. Jimin pedig rádobott egy lapáttal és átkarolta lazán. Mintha csak az üzenné, a világnak együtt vannak. Jungkook zavartan mosolygott, mert tudta, hogy ez mind játék a rajongóknak. Mikor beértek a stúdióba komplett svédasztal várta őket. Mindent megadtak nekik, mert ez a lemez fontos. Nagyon jól sikerültek a dalok. Jól kell mennie mindennek. Jimin rögtön egy kávéért nyúlt. Leült vele az egyik sarokba és nyomkodta a telefonját. Nem is foglalkozott Jungkookkal. Mintha egy másik ember lenne, mint az előbb kint. Jungkook elvett egy szendvicset. Muszáj megetetnie, mert ha a másikon múlik, majd csak este enne.

- Mit csinálsz? – ment oda és leült mellé Jungkook. Jimin értetlenül nézett a szája felé közelítő falatra.

- Miért érdekel? – kérdezte miközben harapott egyet.

- Mert mosolyogtál. Imádom látni... - mondta. Most ő volt a soros, hogy zavarba hozza a másikat. Be is jött. Tudta már, hogy miért csinálja, ezt folyton az idősebb. Jól eső érzés volt, hogy valakire ilyen hatással van. Mintha megérezte volna, hogy valaki figyeli felnézett és J-Hope szúrós tekintetével találta szembe magát.

- Kezdjük, akkor – szólalt meg Suga. – Először egyenként gyertek és énekeljétek fel a részeteket aztán együtt is megcsináljuk. Jungkook te kezdesz szokás szerint. – Jungkook sóhajtva felállt és az üvegfal mögé ment. Felrakva a fülest elkezdte a szöveget tanulmányozni és felénekelni. Jimin következett utána. A hangja csodálatos volt, simogató. Nagyon sokat fejlődött. Jungkook elismerően hallgatta. Suga elég egyértelműen kifejezte, hogy Jimin hangját jobban szereti, mint az övét. Persze soha nem mondta ki, de mindig külön részeket írt Jimin hangjára. Ez kicsit bántotta, de tudta, hogy az ő hangja sokkal stabilabb és erőteljesebb. Jimin hangját nagyon befolyásolja, hogy épp milyen kedve van. Ekkor felvillant mellette Jimin telefonja. Odapillantott kíváncsiságból. Taemin nevét látta, de épp csak egy pillanatra, már el is sötétült a kép. „Mit írogat neki!" Jungkook megint megnyújtóztatta a nyakát és inkább felállt, hogy egyen valamit. J- Hope megint őt nézte. Most már tényleg beszélni kell vele.

- Hello! – ült mellé. Az idősebb csak biccentett és úgy csinált, mintha a felvételre koncentrálna – Figyelj! Tudom, hogy gondolsz valamit, de szerintem túl sokat. – nézett egyenesen az egyre vörösebb arcra.

- Nem az én dolgom. Vagy is, de ha a szobámban történik. Ezt még is hogyan gondoltátok?

- Mondtam... figyelj. Mi nem! Csak ott akartam aludni, mert ideges voltam a mai nap miatt. – bólintott magát is megerősítve. – Aztán Jimin- ssi nagyon hamar elaludt és álmában... érted. Én meg véletlenül beletérdeltem éés... akkor adta ki a hangot. Én is frászt kaptam, ezért ki is jöttem. – fejezte be és ismét felnézett a másikra. Mintha az kicsit megkönnyebbülne.

- Jimin... szóval ő most elég zavaros időszakban van. – mondta ki végül, amit gondol. – Szerintem észre vetted, hogy olyan lett, mint egy bújós kiscica. – kacagta el magát. Aztán elkomolyodott. - Nagyon szeretet éhes és igényli a törődést, ő ilyen. Viszont nekünk ezt a helyén kell kezelnünk. Nem szabad többet látni bele, mint ami. – elhallgatott egy kicsit. – Főleg nem kihasználni őt! – ráncolta a szemöldökét.

- Én nem... - emelte fel a fiatalabb a kezét.

- Tudom! Nem csak te vagy! - nézett körbe. – V is pont ugyan úgy ácsingózik a társaságára. Én sem vagyok jobb... - húzza el a száját. Jungkook nem értette, mire gondol az idősebb. - Még Rapmonnak is jól esik, amikor vele foglalkozik, pedig ő kemény dió. – Ekkor, mintha csak megerősíteni akarná V, amit J-Hope mondott. Mikor Jimin kijött, odarohant, megölelte jó szorosan és nyakába fúrta fejét. Jungkook most tért észhez miről beszélt J-Hope. – Mondhatjuk, hogy ő a „lány" a csapatban. – kacarászik, de látszott, hogy zavarba van. Mivel Jimin melléjük ért elhallgatott. Aztán mikor kicsit messzebb leült, halkabban folytatta. – De ismétlem, tudnunk kell a határokat. Tudod a legtöbb ARMY a szerelmünkre áhítozik. Szeretik a bromancet, de csak mértékkel. – Jungkook képtelen volt megszólalni. J-Hope teljesen félre értette a dolgot, de nem akart tiltakozni. Jobb ez így. Ekkor súlyt érzett az ölében és látta, hogy Jimin fejét pihenteti ott. Rámosolygott a másikra, de belül most ordítani tudna. Túl hirtelen, túl közel. Miközben nyomkodta, a telefonját kicsit mozgott a feje, mintha direkt akarná húzni. Jungkook lehunyta a szemét és hátra hajtotta a fejét. Jimin figyelmét nem kerülte el a másik reakciója. Ahogy próbálta türtőztetni magát. Taemin üzenete elég pajzán volt, hogy ő is kedvet kapjon egy kis játékra a fiatalabb idegeivel. Jungkook nadrágjába megrándult valami. „Ó, csak nem!" Lepődött meg Jimin. „Szegény tényleg ki lehet éhezve." Megesett a másikon a szíve és inkább felült. De akaratlanul is játszott közbe Jungkook egyik kezével. A fiatalabb megkönnyebbült, hogy Jimin felült, és jól esett a kis simogatás a kezén. Megnyugtatta, ezért bizonytalanul és finoman viszonozta azt. Hirtelen Rapmon mérges tekintetével találta szembe magát, így kezdett kellemetlené válni a helyzet. Mintha Jimin is erre gondolt volna, azonnal abbahagyta és még fel is állt és elment mellőle. A teste melegének eltűnése szorítást okozott Jungkook mellkasába. Hát még, amikor meglátta az okát. Jimin ugyan is V-hez igyekezett és megölelte őt pont, mint V az előbb. Jungkookot megint elöntötte az ideg. Hogy kerülte el ez eddig a figyelmét? Egész nap mintha magát kínozta volna figyelte az apró jeleket. J-Hope megállapítása a bújós kiscicáról tökéletes volt. Tényleg olyan volt Jimin. Ez nagyon fájt neki. Mérges volt az idősebbre. Rapmon olyan kedvesen kezelte, mintha a kis kedvence lenne. Megölelte, megsimogatta a haját, nevetgélt vele, pihentette rajta a fejét, kezét. Jin vicceivel halmozta el és egymás szemébe nézve beszélgetett vele nagyon közelről. De J-Hope volt a legrosszabb. Folytan tapizta és Jimin úgy csinált mintha ez természetes lenne. Még Suga is képes volt este ott maradni, hogy a szólóján dolgozhassanak. „Ennek a szépségnek senki nem mond nemet?" Mérgelődött Jungkook. Úgy volt, hogy este játszanak a gépen, de mikor Jimin végre hazajött már olyan fáradt volt, hogy nem volt kedve. Ez pedig még jobban dühítette. Mikor elment zuhanyozni követte az idősebbet és rátört. Jimin már félmeztelenül állt a fürdő közepén. Olyan hirtelen történtek az események, hogy a vörös köd az agyán egyre csak hajtotta.

- Miért csinálod ezt? – morogta mérgesen Jungkook mélyen a másik sötét szemébe nézve. – Megígérted, hogy este velem fogsz lenni. – mondta ki, ami a legjobban zavarta. Majd a féltékenységtől elsötétülve kezdett értelmetlenné válni gondolatmenete. - Már nem is érdekellek. Mindig a többiekkel foglalkozol! Régen csak én léteztem! Meguntál? – Jimin kikerekedett szemmel bámult. Nem értette a fiú hisztijét és bosszantotta is, hogy ennyire gyerekesen viselkedik.

- Csak keményen dolgoztam, hogy jobb legyek... - szólalt meg már ő is kissé mérgesen.

 a- Azt hiszed, hogy felérhetsz hozzám! Soha nem leszel olyan jó, mint én! Hiába akarsz te, lenni a vokál main! – Jimin agyát most már elöntötte az ideg. Egy erős mozdulattal neki lökte a falnak a másikat és megtámaszkodott feje mellett, hogy ne tudjon menekülni és a szemébe kelljen néznie. A két sötét tekintet találkozásakor szinte robbantani lehetett volna a levegőt.

- Tudod mi vagy? Egy öntelt hólyag! Könnyű neked mindenbe jó vagy anélkül, hogy tennél érte. Én keményen dolgozok, nem ezt érdemlem! – egész közelről üvöltötte már az arcába. Jungkook agya egy pillanat alatt tisztult ki. Jimin túl közel volt. Kiabálás közben megszüntette a távolságot köztük. Mellkasa neki feszült és még egy pillanatra az orruk is összeért. Mindketten ziháltak az idegtől. Jimin csak várt. Várta, hogy valamit reagáljon a másik. Dühös volt. Jungkook elfordította a fejét és elvörösödött. Jimin tudta, hogy kényelmetlen a másiknak a helyzet. „A kis ártatlan maknae gondolatai eltévedtek?" Hirtelen ötlettől és a méreg hatására. Lefogta a fiatalabb kezét és összekulcsolta feje fölött, majd benyúlt a másik pólója alá és végig simított annak kockás hasán. A hatás nem maradt el. Jungkook felsóhajtott és lehunyta szemét. Jimin gonosz vigyorra húzta a száját, de belül őszintén meglepődött és kíváncsi izgalom járta át. – Már nem olyan nagy a szád, mi? – kérdezte végül. Majd beakasztotta ujját a nadrág szélébe és elkezdte kioldani az övét.

- Jimin- ssi ne...- kérte halkan Jungkook. Jimint nem érdekelte. Megakarta alázni a másikat. Pont úgy, ahogy az tette a szavaival. Letolta a nadrágot és az alsónadrágot is lecsúsztatta.

- Látom, harci helyzet van! – mondta kegyetlenül. – Pedig még hozzád se értem igazán! – az utolsó szót külön kihangsúlyozta. – Mond, csak nem kedvelsz engem túlságosan? – tette fel a sokszor ismételt eddig vicces kérdést. Érezte, hogy agya kezd elködösödni. Jungkook még mindig nem nézett rá. Ekkor finoman végig simított a fiatal farkán, aki halkan nyögdécselni kezdett. Jimin vére felpezsdült. Nyelt egy nagyot. „Most kell, elengednem vagy nem tudok megállni."- gondolta és lassan elengedte Jungkookot, akinek mérhetetlen düh volt a szemébe. Hátra lépett. Olyan érzése volt, mintha elvették volna a játékát. Már is megbánta, amit tett. Azt, hogy elkezdte és azt is, hogy abbahagyta. Nem tudta volna megmagyarázni miért csinálta ezt, inkább csak otthagyta egyedül a másikat a fürdőbe.

Kint öt kíváncsi tekintettel találkozott. Bizonyára hallották a kiabálást.

- Minden oké? – kérdezte Rapmon feszülten. Közel állt a két srác hozzá és sejtette, hogy lesznek még köztük gondok a jövőben. Kezdtek túl közel kerülni egymáshoz és ez feszülté tette őket. Nem tudta eldönteni mit tegyen. Megállítsa a megállíthatatlant, vagy csak hagyja. Mindenképp a közös érdek volt az első. Csak még nem tudta mi az...

- Majd az lesz, ha lenyugszik. – sziszegte Jimin. Bevonult a szobájába és várt. Zuhanyozni akart. De most nem küldhette ki a kisebbet, így is túlzásba esett. Idegesen beletúrt a hajába. Ezt hogy fogja megmagyarázni. Most már tuti elfogja veszteni...

Jungkook sokkos állapotban ült a fürdő földjén. Mi történt? Miért tette ezt Jimin? Miért reagált ő így? Fájt a mellkasa. Mintha a szívét tépték volna ki. Miket vágott a másikhoz! Jézus! És ő? Még mindig állt a farka. Kegyetlenül emlékeztetve, hogy az előbb nem csak hallucinált. Az előbb Jimin megérintette ott! És ő! Édes istenem csak arra tudott gondolni, hogy még! Milyen kínos! Lassan felállt és belépett a zuhanyzóba. Próbálta a fejében lévő mocskot is kimosni, de nem ment. Mikor végzett eldöntötte, hogy beszél az idősebbel. Mindketten átléptek egy határt és ez az ő hibája. Félt, hogy Jimin undorodni fog tőle...

Kint a hyungok kérdően néztek rá. Mintha nem lett volna, így is kínos a helyzet.

- Minden rendben? - kérdezte Rapmon mélyen a szemébe nézve a kicsinek.

- Persze. – hazudta Jungkook. – Bent van a szobájába? – kérdezte kerülve a tekintetet.

- Igen. – mondta komolyan V, aki aggódott két legjobb barátja miatt. Egyikük se volt az a kiabálós típus. Jimin vele még talán, de Jungkooknak eddig mindent lehetett...

- Kicsit beszélnünk kell. Ne zavarjatok. Ok? – kérdezte. Nagyba bólogattak. Kopogott egyet, majd meg se várva a választ benyitott. Jimin még mindig az ágyba ült. Félmeztelenül. Szemeibe szomorú fény fénylett. Amitől megint megcsavarodott Jungkook szíve. – Szia! – ült le J- Hope ágyára. Hirtelen nem tudta mivel kezdje. Aztán beugrott. – Nem vagyok meleg. – szögezte le. Szerette volna, ha Jimin továbbra is hagyja, hogy megölelje. Hozzá akart bújni szorosan és együtt aludni vele, amikor csak lehet. Félt, hogy ha másik rosszat feltételez, nem engedi. – Tudod nem igazán volt mostanában semmilyen kapcsolatom... Csak veled érintjük egymást intimebben. – nézte a földet. Saját szavai megijesztették. Mintha... – Én azt hiszem összezavarodtam. – fejezte be Jungkook. Már próbálta kerülni a másikat korábban. A kapcsolatuk elég érdekesen indult. Jimin azt hitte nem kedveli, mert annyira távolságtartó volt. De valójában már akkor is imádta a másikat. Csak félt a saját érzéseitől.

- Értem. – ennyi telt Jimintől és egy sóhaj. Ő se tudta miért, de reménykedett, hogy a fiú folytatja, hogy közelebb jön, hogy szorosan megöleli. Akkor talán megnyugodott volna. – Tudod, különleges hely van neked a szívemben Jungkook-ssi. – kezdett bele szomorkás mosollyal. – Fájt, amiket mondtál. Nem akarok a helyedbe lépni. De szeretnék többször úgy lejönni a színpadról, hogy nem vagyok csalódott magamban. – ismét sóhajtott. – Azt hiszem a legérzékenyebb pontomra tapintottál, ezért én is... - vakarta tarkóját kissé bátrabban mosolyogva. Nem akarta folytatni. Szerette volna, ha ez a titkos érintés, amit a másiktól lopott elfelejtődne. Soha nem lehet több köztük testileg, mert az tönkre tenné mindkettőjüket. Érzelmileg nem gondolta, hogy közelebb kerülhetnek már.

- Minden világos. – Jungkook lassan átült hozzá és vállára hajtotta fejét. Jimin elkezdett babrálni a vizes tincsekkel. Csendben, így ültek egy darabig. – Sajnálom! – mondta halkan a fiatalabb.

- Én is sajnálom. – hagyta abba a cirógatást Jimin. Mikor halk egyenletes szuszogást hallott lassan leengedte a másik fejét a párnára és elindult a fürdő felé. Zuhanyzás közben nem tudott mit tenni lüktető vágyával. Lehunyta szemét és az előbbi kellemetlen helyzetet újra és újra elképzelve könnyített magán. Szégyen, nem szégyen Jungkook egy vonzó ember. Még ha olyan is lélekben, mint kisöccse, de testileg eszméletlen veszélyesen kívánatos. Kilépve a fürdőből eldöntötte, ő soha nem fogja megrontani, ezt a szexis csodát.