,,Majd elindultam az ajtó felé, csakhogy ne keljen tovább folytatnom ezt a beszélgetést, de hirtelen megéreztem, hogy két kéz visszaránt a derekamtól.
Nagyon megijedtem, mert háttal áltam neki és megpuszilta a nyakamat."

- Jake! Mit csinálsz?? Kérdeztem idegesen.
- Nyugi, most mi van? Kérdi.
- Az, hogy megijedtem, légyszíves eressz el! Mondtam kissé feszülten.
- Ruby mi a baj? Kérdi csodálkozva.
- Nézd, elegem van, hogy folyton rajtam vagy és ajj mindegy..
Majd se szó se beszéd inkább elmentem, még hallottam, hogy Jake utánnam kiáltott, de nem érdekelt.
Annyira de annyira elegem van ebből az egészből, mindennap csak rajtam van, nem hagy élni, lélegezni, sokszok menekülnőm kell tőle. Nem bírom, ha hozzám ér, pedig már sokszor tette, mégis mostanában nem bírom elviselni.
Az utóbbi időben egy helyre járok le, valahol a nagyterem alatt lehet, nemrég találtam és oda járok, ha magányra van szükségem.
- Ruby! Hallotam meg Monika hangját.
- Moni? Te mit keresel itt? Honnan tudtad, hogy itt vagyok?
- Követtelek. Mondta lesütött szemmel.
- Jake mondta, hogy idegyere?Kérdeztem.
- Nem, hanem beszélni akartam veled.
- Ismerlek, tudom, hogy hazudsz, de nem akarok Jakeről beszélni.
Majd leült mellém. Csak ültünk egy ideig csendben, majd Monika megszólalt:
- Elkell mondanod neki. Mondja.
- Mit? Kérdem furán.
- Hogy már nem szereted.
- Aj én szeretem csak..
- Csak??
- Mindegy, hagyjuk..
- Ruby, nem mondhatod mindig ezt, ha menekülni akarsz. Valamit titkolsz Jake ellől, tudom. El kell mondanod neki, hogy..
- Hogy megcsókoltam a testvérét amikor még itt sem volt, majd se szó se beszéd tovább járunk. Vágtam rá.
- Mii?? Szóval ti? Kérdi megdermedve.
- Igen.
- Mégis hogy??
- Nem tudom, egy szekrényben történt és ő csókolt meg engem.
- Na jó és EZT EDDIG MIÉRT NEM MONTAD EL?? Kérdi.
- Nem tudom, nem tartottam fontosnak.
- Nem tartottad fontosnak? RUBY! Ez egy pszichopata, egy nőcsábász egy örült nem normális, mégis mi van veled? Netán szerelmes lettél belé? Vagy használta a vonzó képességét?
- Mi? Nem, fúj. Nem vagyok szerelmes, csak nem tudom rosszul érzem magam, hogy most megházasodik, de nem tudom miért.
- Szóval féltékeny vagy Oliviara. Mondja.
- NEM! Csak nem tudom, Edward az utóbbi időben talán kedvesebben viselkedik velem.
- Edward? Kedvesen? Az igen.
- Most nem tudom mi bajod van. Mondtam.
- A bajom az, hogy nem tudsz dönteni, hogy kit akarsz és ezzel mindenkit elvesztel. Szegény Jake, n..nem is értem.
Majd idegesen elment.
Én sokáig ültem, magamba szálva és gondolkoztam, de csak rosszabb volt.
Majd visszaindultam a szobámba, de útközben valaki megfogta a felsőmet és elrángatott.
- Hé, MI A FRANC? Ordítottam.
- Bocsi, másképp nem tudtam volna veled beszélni.
- Mit akarsz Edward? Vettem le kezét a vállamról.
- Nézd...Ruby..
Én nem mondtam semmit, csak kérdően néztem rá.
- Holnap van az esküvő és..
- Igen, tudom, minden tökéletes kell legyen, már elintéztem mindent..
- Nem ezt akartam mondani! Vágta rá.
- Jó akkor mit akarsz? Csak gyorsan, mert már biztos keresnek.
- Én..
- Teee?? Nézek már furán rá.
Majd közelebb jött egy lépéssel.
- Nem, ezt nem engedem! Mondtam idegesen.
- Mit?
- Hogy használd a képességed, nem fogok veled lefeküdni soha!! Mondtam határozottan.
- Pedig én most semmit sem használtam. Mondta mosollyal az arcán.
Nem tudom miért de ösztönösen odaléptem hozzá és megcsókoltam és.. és jól esett, végre.
Miután véget ért a csókunk észhez tértem és megszólaltam.
- Sajnálom, de ez így nem helyes.
- Mi, az, hogy szeretsz?
- Én nem szeretlek téged Edward és nem is foglak soha és ezt abba kell hagynunk, éleg volt, nem dölök be a játékodnak, te nem tudsz szeretni!
- Jó. Mondta komolyan, majd elment.
Ez van, ezt kellet mondanom, nem akarom Jake-et mégjobban megbántani.
A napjam romok mindennap, gyűlőlőm magamat, amiért csókoloztam KÉTSZER IS Edwarddal és nem értem miért esett jól, talán tetszik nekem?? Nem hiszem, tuti, hogy használja a képességét.