,,De túl vagyok ezen az időszakon, már nem sírok, jobban vagyok, már amennyire lehet ezt mondani.."

2 hónap..már megint hónapok telnek el, de mintha csak órák lennének.
Éppen készülődtem, mivel segíteni kellet az esküvői előkészületekben.
Már nagyon régóta zajlanak, de még mindig nincsen vége, az az ostoba Olivia tőkéletes esküvőt szeretne, idióta..
Mikor kmentem a szobámból, egésszen a főteremig mentem el, amikor egy csomo embert megláttam.
- Ezek mind az esküvőre jöttek? De hiszen ez rengeteg! Nézek lesokkolva.
Probáltam ki kerülni a tömeget, de valaki belémjött és leestem a földre.
- Jajj ne haragudj! Minden redben? Jól vagy?
- Semmi bajom! Nézek fel egy magas vörösesszőke hajú lányra, aki éppen nagyon el van veszve.
- Bocsánat, mindig ez történik, ha Harry itt hagy engem.
- Harry? Kérdem.
- A barátom. Mondja.
- Értem.
Majd egy pár másdoperc kínod csend után megszólal.
- Jaj amúgy Molly..Molly Hepburn! Mutatkozik be.
- Ruby Clark, örvendek! Az esküvőre jöttél amúgy?
- Igen, de nem gondoltam, hogy Olivia megint Edwarddal lesz és még össze is házasodnak...
- Te ismered Oliviat?
- Persze, az egyik legjobb barátnőm. Mondja.
Remek, akkor még egy Olivia akit elkell viselnem, bár ez nem tűnik olyan típusúnak, de mindegy.
- Ó itt is van Harry!! Hol voltál??
- Bocsi, tudod, hogy én is mindig elvagyok veszve, főleg ezen a helyen.
- Hello! Köszöntem.
- Oh szia! Harry Wilson! Nyújtott kezet.
- Ruby Clark! Mutatkoztam be.
Majd a helyszínen megjelent Olivia, szinte a hányás kerülgetett. Úgy volt felöltözve, hogy az hihetelen, mindene, de szó szerint MINDENE kint volt, undoritó...
- Sziasztok!! Szaladt oda Mollyhoz és ölelte meg övendezve.
- Úr Isten Olivia! Nem hittem volna, hogy valaha is eljön ez a a nap, végre királynő leszel és te fogsz uralni mindent és mindenkit. Mondta a lány vígan.
- Tudtam, hogy egyszer ez bekövetkezik. Mondja öntelten Olivia.
Na persze, pár hónappal ezelőtt mégcsak a nevét sem ismertem, sőt senki sem, nagyon büszke magára, pedig csak egy patkány aki a levegőt rontja ott, ahol csak megjelenik.
- Szia Harry! Köszönt Olvia a fiúnak.
- Szia! Gratulálok!
- Köszi! Mondja büszkén a lány.
Én csak állok egy helyben és halgatóm a sok víg baromságot, aminek semmi értelme.
- Gyertek! Már is adok nektek egy szobát! Mondja mosolyogva lány.
Furcsa, valahogy Mollyval meg azzal a Harry gyerekkel nagyon kedves, nem értem másokkal miért kell akkor bunkó legyen.
- Oh, nagyon örültem! Mondja Molly.
- Viszont! Mondom tetetett mosollyal
Majd mikor elindultam visszafelé, Olivia megszólított.
- Hé Clark! Mondta tele gyülölettel a hagjában.
- Mivan? Kérdem unottan.
- Hova mész? Kérdi.
- Vissza a szobámba. Mondom.
- Rossz válasz, mert az már nem a te szobád.
- Mi van?? Kérdem mostmár feszülten.
- Ezentúl az a szoba a Mollyéké.
- Ezt nem teheted, hiszen akkor én hol fogok lakni? Kérdem nagyon idegesen.
- Nyugi, nem kell démonok közt aludj. Ha jól emlékszem Edward és az én szobám mellett található még egy szoba, oda nyugodtan mehetsz. Mondja cinikusan.
Én erre nem válaszolok semmit, semmi kedvem nem volt leálni vitázni, ezért inkább elfogadtam, hogy odamegyek.
El is indultam a szobámhoz, mikor Edward jött ki az ajtón.
- Szia! Mondja.
- Sz..szia! Köszönök vissza meglepve.
- Hát te? Mit akarsz itt? Kérdi komolyan.
- Ez az új szobám. Mondom.
- Hogy hogy? Kérdi meglepődve.
- Nos, a drágalátos barátnőcskéd kitúrt a másikból és valami Molly meg Harry nevezetű embereknek adta, nekem meg ezt dobta ide. Mondom ironikusan.
- Értem, tehát ezek szerint megjöttek a vendégek.
- Igen. Mondom gúnyosan.
Majd elindultam az ajtó felé, csakhogy ne keljen tovább folytatnom ezt a beszélgetést, de hirtelen megéreztem, hogy két kéz visszaránt a derekamtól.
Nagyon megijedtem, mert háttal áltam neki és megpuszilta a nyakamat.

Sziasztok!

Itt van a 7-ik rész. Nem tudom még, hogy mikor jönn a következő.