,,Ordít bennem a fájdalom..."

Semmi sem fájóbb mint a szeretteid elvesztése. Sose tudod, hogy a halál mikor és hol csap le rád. Az életed sosincs biztonságban és meghalni sem könnyű...

- Ruby! Költöget Jake.
- M..mi az? Válaszolok álmos hangon.
- Mennünk kell.
- De nem bírok. Folynak ki a könnyeim.
Miután összeszedtem magam, ellátogadtunk a temetőbe.
Két hónap telt el a szüleim halála óta, azóta semmi érdekes nem történt az életemben, egy rakás szerencsétlenségnek érzem magam.
- Ruby...
- Igen? Kérdem szomorúan.
- Ez..ez az én hibám, ha kaptam voln..
- Ne okold magad, te nem tehetsz rólla! Mondtam.
- Figyelj rám! Fordul felém.
- Mi az? Kérdem.
- Tudom, hogy ez az időszak még mindig nehéz neked, de tudnod kell, hogy én melleted vagyok, itt vagyok és számíthatsz rám, nagyon szeretlek..
Vettem egy nagy levegőt, majd megszólaltam.
- Lenne tőlled egy furcsa kérésem. Mondom komolyan.
- Mi az?
- Vigyél vissza..
Mondom halkan.
Jake rám néz, hátatfordít nekem, majd megszólal:
- Nem, ilyet nem kérhetsz tőllem..
- De mié..
- MERT EDWARD IS OTT VAN! Emelte fel a hangját.
- És?
- Nem akarom, hogy a közeledben legyen és..
- És??
- Most készülnek az esküvőre is, mégis miért akarnál vissza menni?
- Mert itt már nem maradt semmi, ami fontos lenne számomra. Kérlek vigyél vissza.
- Ha te mész, akkor én is! Szólalt meg egy hang a hátam mögött.
- Ahj Monika! Ölelem meg.
- Engem is vigyél! Mondja Monika Jakenek.
- Nem teheted ezt az életeddel, csak mert az enyém elcseszödőtt!
- Nem érdekel, ha mész én is megyek.
- Mégis mi a franc ütött belétek? Mondja Jake.
- ELÉG VOL JAKE!!!VAGY VISSZA VISZEL, VAGY MAGAMTÓL MEGYEK! Ordítok rá.
Majd idegesen elsétáltam.
- Értsd meg őt, most nagyon nehéz neki..
Mondta Monika.
- Én megértem, de nagyot kockáztat, hogy visszamegy. A bátyám tönkre teszi az életét. Mondta.
- Csak nem vagy féltékeny rá? Kérdi Monika Jaketől.
- Te ezt nem értheted, a bátyám minden nőt el vesz, előbb-utóbb.
- De Ruby nem olyan!!! És most ebben az időszakban nem is lenne!
- Mindegy, megteszem amit kért, visszaviszem...

*

Jake szemszöge:

Sokáig keresgéltem Ruby-t, de végül megkaptam egy padon ücsörészve.
- Hé! Jól vagy? Kérdem, majd ülök le mellé.
- Igen, sajnálom, hogy ordítottam veled. Mondta.
- Semmi baj, megértem.
- Akkor én most megyek és megkeresem Monikat. Mondta.
- Öhm..Ruby várj! Áltam fel.
- Igen?
- Visszaviszlek.
- Komolyan mondod? Nézett csodálkozva.
- Igen. Hajtottam le fejemet.
Majd megindult felém és megcsókolt.
- Szeretlek! Mondta.
- Én is szeretlek!
Pár percig még egymás karjaiban voltunk, aztán elindultunk vissza..

A pokolba..

*

Ruby szemszöge:

Újra itt..
Nem bántam meg, hogy visszajöttem, kicsit sem.
- Még vissza mehetünk, ha szeretn..
- Nem! Vágtam rá.
Tudom, hogy Jake-el mostanában elég szarul viselkedek, de nincs türelemem hozzá, sem a szerelmes baromságaihoz..
- Nahát nahát..
Bukkant fel Edward a helyszínen.
- Jobb, ha nem mondasz semmit!!Szólt Jake Edwardra.
- Ahj nyugodj már meg, most aztán tényleg nem csináltam semmit! Mondta Edward.
Én csak néztem ki a fejemből, mintha nem is ezen a bolygón lettem volna, már az sem érdekelt, hogy Edward itt van.
- Őszinte részvétem! Mondta komolyan Edward.
- Kösz..
Majd elindultam vissza a régi szobám felé.
- Ruby! Hallottam meg egy ismerős hangot a hátam mögött.
- Leyla..
Szaladtam hozzá, majd megöleltem.
- Istenem, hallottam mi történt. Én annyira sajnálom és őszinte részvétem.
- Köszönöm! Mondtam immár bögve.

*
Sokat sírtam az utóbbi időszakban, néha Monika, néha Leyla és Jake is sokat segítettek ebben az időszakban, szinte depressziós voltam..

De túl vagyok ezen az időszakon, már nem sírok, jobban vagyok, már amennyire lehet ezt mondani..

Sziasztok!

Itt a 6-ik rész is. Folyt köv..