,,Nagyon de nagyon zavarbaejtő volt, hogy miközben Edward beszélt, folyamatosan engem bámult, a tekintete olyan volt, mintha ölni akarna."

- Nos, hát akkor gratulálok, elérted amit akartál! Nézett bosszúsan Jake Edwardra.
- Na és te Ruby? Fordul felém Olivia.
- Öhm..gra...gratulálok! Néztem tudatlanul.
Edward egyből elfordította a fejét, mikor én megszólaltam.
- Na jó...várjunk! Szoltaltam meg. - Amúgy én mikor fogok innen hazamenni? Ezt akartam veled megbeszélni veled Jake, de ha már mindenki itt van elmondtam itt. Néztem gúnyosan Edwardra.
- Hazaviszlek, ha akarod most.
- Mii?? Hazamehetünk? Tényleg? Nézek csodálkozva.
- Igen, már megtalátuk a kijáratot Oliviaval, hazamehetsz.
- Akkor menjünk most. Szaldtam vissza szobámhoz.
- Ruby várj! Ordított Monika utánnam, de annyira örültem, hogy hazamehetek, hogy nem érdekelt.

Pár órával később...

- Na figyelj! A lényeg az, hogy bármi is történik maradj mellettem! És meg kell igérned egy dolgot!! Mondja Jake.
- Ahj..mi az?? Kérdem idegesen.
- Igérd meg, hogy megkeresel és visszajössz hozzám!
- Persze, hogy visszajövök. Mondom miközben ő megcsókol.
- Hahó, srácok én is itt vagyok! Zavart meg Monika.
Majd Jake valami varázsigét vagy mit elmotyogott és egy ajtó nyilt ki.
Kimentem és mintha a mennyországban lettem volna.
Újra éreztem az életet, olyan felszabadult voltam és nagyon boldog, hogy ennyi idő után végre kijuthattam innen. De ez az öröm nem sokáig tartott, úgyanis a város teljesen megváltozott, semmi sem volt már a régi, mintha az egész egy új város lett volna.
- Monika ez meg mi? Kérdem megijedve.
- Ruby...
Nem mondott semmit, mintha félt volna tőlem.
Majd se szó se beszéd utnak indultam és elkezdtem futni, a házam felé.
- Ruby várj, még nem tudsz mindent! Kiabált utánnam Monika.
- Majd az ajtón kopogtam. De senki nem nyitott ajtót. Viszont annyira ideges voltam, hogy szinte dörömböltem.
Váratlan módon egy magas, kövér férfi nyitott ajtót.
- Maga kicsoda és mit akar? Kérdezte idegesen.
- Öhm..maga ki és mit keres a házamban?
- Már elnézés, de ez az én házam. Mondta.
- Nem, itt én lakóm a szüleimmel!
- Kisasszony úgy tűnik rossz háznál kopogtatott, itt én lakóm, egyedül.
- Miii?
- Miután az elöző tulajok meghaltak a ház eladóvá vált, így megvettem.
És abban a pillatban mitha megált volna a szívem.
- Az elöző tulajok?? Nyeltem egyet.
- Ruby!! Ordibált Monika a hátam mögött.
- MI A FRANC FOLYIK ITT?? Kérdezem kétségbeesve.
- Tűnjetek el innen! Zárta ránk az ajtót a fickó.
- Ruby..figyelj..ezt akartam elmondani..
- Mi ez az egész? Hova tűntek a szüleim?
- Amig te távol voltál, addig az itteni idő tovább haladt..vagyis neked lehet, hogy rövid idő volt, de itt addig 30 év telt el...
- Mi? Nézek értetlenül.
- Tehát...a szüleid..
- Mi lett velük?
- M..meghaltak...

Ordít bennem a fájdalom...

Sziasztok!

Ez a rész kicsit rövidebb lett, de nem volt több ötletem:(
Hamarosan jönn a következő...