Egy újabb napra viradtunk, de legalább a mai jó lesz, remélem..
Nemsokat készülődtem a reggel, nagyon izgultam és reméltem, hogy sikerülni fog a varázslat és újra láthatom a többieket.
Mikor végre elhatároztam magam, kimentem a szobámból, hogy megkeressem Oliviat.
Meg is talalátam, sajnos Edward társaságában..
Hirtelen elkapott egy gyomorgörcs és úgy éreztem végem van.
- Készen álsz? Kérdezte Olivia.
- Persze. Mondtam teljes komolysággal, de észrevettem, ahogy Edward folyamatosan néz és gúnyosan mosolyog, amit én nem viszonoztam és az arcom valószínűleg úgy nézhetett ki, mintha átkoznám őt.
Olivia elmormolt valami szöveget, vagy varázsigét, fogalmam sem volt miről van szó.
- Aaa most nem kéne történjen valami? Kérdeztem tőle.
- Várj, ez nem csak csettintésre megy.
- Okéé.
Eltelt kb 5 perc és még mindig nem történt semmit.
- Biztos, hogy jól csináltad? Kérdeztem.
- Én sosem hibázok. Mondta komolyan.
- Talán mégis. Ált fel Edward.
- Mi?? Talán te jobban tudod? Kérdezte Olivia.
- Igen, Ruby vére kell hozzá.
- Mi? Áltam fel ilyedten.
- Nyugi, nem az egész, csak egy csepp.
Majd odajött, előhúzott egy kis bicskát és megvágta a kezemet.
- Áú!!!
- Oké, újra probálom. Mondta Olivia.
Újra próbálta, de semmi, nem sikerült.
- Na jó, talán a mai nap mégsem jó. Nézett rám.
- Mindegy, azért köszönöm. Mondtam csalódottan.
- Hé Ruby! Szólalt meg egy ismerős hang.
Azonnal hátrafordultam.
- Jake??? Néztem fel, mintha szellemet látnék.
- És nem egyedül. Majd mellette felbukkant Monika és Leyla is.
- Tényleg itt vagytok? Folyt ki egy könnycsepp a szememből, majd hamar szaladtam oda a többiekhez és megöleltem őket.
- Ah Ruby, nagyon hiányoztál, azt hittem, hogy meghaltál. Mondta Monika örülve.
- Nekem is, nagyon sok nap telt el és nagyon nehéz volt nélkületek.
- Tényleg, ki segített neked? Kérdezte Jake.
Nem válaszoltam, csak Edward felé vettem egy pillantást.
- Edward? Nézett meglepően.
- Képzeld igen. Válaszolt vissza Edward.
- Talán mégsem vagy akkora p*cs.
- Nállad nagyobb nem.
Majd egy pár másodperc csend telt el.
- Ő meg ki? Kerdezte Leyla.
- Olivia vagyok.
- Hűha, azt hittem hogy ti ketten végeztetek örökre. Nézett Jake Oliviara és Edwardra.
- Igen, de mostmár nem válunk szét.
Mondta Olivia majd átkarolta Edwardot.
Én csak undorral néztem végig az egésszet.
- Na menjünk, kicsit pihenjünk le. Mondta Monika.
- Menjünk.
Majd hátrafordultam és újra megpillantottam Edwardod, aki csak komoly, dühös arccal nézett rám.
Pár óráig mindenki elhúzódott a saját szobájába. Majd egyszercsak kopogást hallottam.
- Gyere! Kiáltottam.
- Jake! Emeltem fel a fejem.
- Zavarlak? Bejöhetek?
- Nem, gyere csak.
- Hűha.
- Mi az? Kérdeztem moslyogva.
- Mintha ezer éve nem láttalak volna.
- Ja, én is így érzek.
- Majd tett egy lépést közelebb hozzám és én kezdtem egyre kényelmetlenebbül érezni magam.
- Nézd, beszélni akartam veled valamiről. Mondta.
- Miről van szó? Kérdem kissé ilyedten.
- Kettönkről. Mondta.
Ekkor nyeltem egyett.
- Nézd, talán te is azt érzed amit én, vagyis remélem, szóval amióta volt az a csók, eldöntöttem mit akarok és szeretném, ha a dolgok komolyabbra fordulnának, ha te is így érzel.
- Nézd..
- Tudom, hogy ez hamar jött most, de én várok, ha kell. Vágta rá.
- Én is így érzek, de még valóban kéne egy kis idő, hogy ezt átgondoljam
- Értem. Mondta mosolyogva.
- Köszi. Néztem rá.
- Akkor nem is zavarlak tovább.
- Szia!
- Szia!
Sokáig ücsörögtem a szobámban és gondolkodtam, majd feláltam és határozottan kimentem, majd Edward szobája felé vettem az irányt.
Kopogtam, de nem jött válasz, ezért benyitottam. Majd megláttam őt, de nem volt egyedül, Oliviaval volt és nagyon közel áltak egymáshoz.
Mindketten rám néztek.
- B..bocsánat. Majd sietve behúztam az ajtót és elmentem. Szememet becsúkva siettem vissza, de nem a szobámhoz, hanem Jake szobájához.
Azonnal berontottam.
- Ruby? Mi történt? Jól vagy?
Határozottan odasétáltam hozzá.
-Gondolkodtam és rájöttem, hogy nem kell idő, tudom mit akarok.
Majd megcsókoltam és sokáig együtt maradtunk.

Sziasztok!

3-ik rész, nemsokára jönn a következő!😉🖤